Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
Bősze Éva: Mikor a felhők . . .
  2017-07-03 08:12:07, hétfő
 
  Bősze Éva:

Mikor a felhők . . .


Mikor a felhők épp kergetőznek,
feltépett sebekből hó szitál,
magányom csendes perceiben
az idő merengve áll.
Emlékek zaklatnak, fel-felsikoltva,
ifjúi telek mesélni kezdenek,
hóember-kezek integetnek,
csikorgó fagy falán.
Birkózom kályhám langy melegével,
tűz szikrafénye villogva száll,
s a gondolat egymást űzve,
szobámban körbe- körbejár...
Megszépülnek a távlatok,
csak a végtelen fehér, havas mezők
- mit ifjúságom elhagyott -,
suttognak most, ha álmodom.
Mert álmodom, hogy hófödte tájon
siklik alattam a világ,
s a gyermekkacagás hangosabb
a felnőttek vágyainál...
Duzzadt hófelhők úsznak az égen,
messze tűnt tőlem a magány,
várom, hogy meghasadjanak,
s tisztuljon általuk a világ...
 
 
0 komment , kategória:  Bősze Éva  
Bősze Éva: Esőben…
  2017-02-22 08:53:37, szerda
 
  Bősze Éva:

Esőben...


Dermedt szaván a kósza szélnek
A konok eső csak csordogál,
Végig az ereszen, bokrok alján
Dagasztva bőszen az út porát.
Ránk húzta függönyét az Ég,
Ködbe veszett a messzeség,
Közelebb jöttek a hegyek,
Nőnek a tócsák, esernyőfejek.-
Magamba zárom félelmemet...
A szürkeség most lelkembe hatol,
Reményem elillan, ha volt,
Feslő kedvem rózsabimbó tartja mégis fogva,
Mit hoz a természet holnapja?
Várok csendben, befelé fordulva...
 
 
0 komment , kategória:  Bősze Éva  
Bősze Éva: Pohárköszöntő
  2017-02-18 06:23:27, szombat
 
  Bősze Éva:

Pohárköszöntő


Emelem poharam a Nap aranyára,
erőt sugárzó, óvó jóságára...
Emelem poharam e derengő tisztaságra,
az átütő fények rezgő varázsára.
Szálljon a szó! Hárfázó buborék,
ez isteni nektárhoz adalék!
Benne hull szét a pompa mámora,
tündér-látomás, éltünk alkonya.
Felejtsünk mindent, ami rossz, ami gond!
Poharunk mélyén úszik a horizont...
Hegyoldalt kortyolunk, tőkén telt szemeket,
Zamatával közén mindenség jön el...
Ujjá születni aranyló Nap hevén,
ó-borok tüzén forr-izzik a lét!
 
 
0 komment , kategória:  Bősze Éva  
Bősze Éva: Csorduló szívemből...
  2017-02-15 06:32:58, szerda
 
  Bősze Éva:

Csorduló szívemből...


Csorduló szívemből versvirág
nyílik s a fény asztalán kezdi meg életét.
Szenvedett az éjszaka
Elkerülte álma,
gyolcsba hengerelte üzekedő vágya.
Fehér lepelbe, hó dunnába
Megtagadott régmúltjába...
Megtagadott? Gyógyíthatatlan
vissza-visszatér akaratlan...
Most a reggel hófehér világa
tisztulást hoz a fájó éjszakára.
Tisztulást hoz, újulást,
minden bajra gyógyulást.
Tárulnak szívek kapui,
hópihék szállnak, - álmok tanúi...
 
 
0 komment , kategória:  Bősze Éva  
Bősze Éva: Álmomban
  2016-10-12 07:07:03, szerda
 
  Bősze Éva:

Álmomban

Álmomban fény voltam,
majd szín és vízesés.
Világos volt, mit gondoltam,
mégis hamis az egész.
A Rend kusza színeiben jártam.
Csapkodott tajtékos erőm.
Valami égi csodára vártam,
néztem a Titkot merőn.
A Titok a Csend mélyén lapult,
kész volt feltörni kezem.
Már minden ismeret fakult,
s tótágast állt az értelem.
A Csend megszólalt, felmutatta
a Tett, a Munka zálogát,
hisz várakozva azt kutatta,
az ember mikor veszi át.
S dallá váltam az éjszakában,
éreztem, semmi nem gyötör,
és csodás zene-szárnyalásban
táncra kért éteri gyönyör...
 
 
0 komment , kategória:  Bősze Éva  
Bősze Éva: Hangulat
  2015-05-05 06:35:50, kedd
 
  Bősze Éva:

Hangulat


Rács az ablakon
s én nem tudom,
hol van a kinn
és hol van a benn.
Hol én állok, ott mállik a menny!
S a rácson túl, bár egyre megy -
romlik a kert és a világ!
Földig hajol sok szép virág.
Ködruhát öltött a táj,
tompa moraj hallik, - ebugatás...
Szívemben még derűs hegyoldal,
szemfényvesztés, de így is jól van.
Most hóval telített eső esik,
november hava kényesedik.
Szobám nyugtalan nyugalomban,
fény az árnyékban halóban.
Bennlévőségem foglyaként
imádkozom az emberért.
Imádkozom és dalolok:
minden rácsok omoljatok!
Föléneklem a döbbent csendet,
segítsetek minden Szentek!
Rácsaim valaki meg ne lássa,
magam juttassam szabadságra
a mélységbe zárt gondolatot,
a pillanatot, mely belém fagyott.
Rácson túl és rácson innen,
valamiben csak szabad hinnem!
Testünkben a lázadó lélek
az igaz szóval harcol s félek,
múltra épített jövőnk álmát
- melyen a zord tekintet átlát -
felemészti a jeltelen idő,
a tér, az ablakkeret, a tégla a kő.
Zsigereinkben búvó fájdalom,
- világot osztó rács az ablakon...
 
 
0 komment , kategória:  Bősze Éva  
Bősze Éva: Duna-kanyari hangulat
  2015-05-04 05:36:03, hétfő
 
  Bősze Éva:

Duna-kanyari hangulat


Elnézem merengve a sóvár partokat,
az ölelő karokba futó hidakat.

A tájon puha, pihés csend ül.

Suhanó víz csobaja csendül...A futó Dunának sietnek nyomába,
kövek közt tévelygő habok - nagy sokára...

Áll velem az idő nesztelen,
harcot kezd a szív, az értelem.

Kitörve a hegyek védőgyűrűjéből
esztelen iramban tör elő erőből...

Lerakja a hordalékokat,
hallom a panaszos hangokat.

Tán a régi Duna-medernek jönnek árnyai?

Vagy a Tisza üzen? Attila hunjai?

Siratják az ismert szép hazát,
melynek a Duna szabott határt?

Tűnőben a szigetek...Fák a mederben!

Mennyi hamis mérce az emberben...

Árral szemben vergődik egy ág,
sötét felhőkbe bújt a világ...

Most az ég didergő könnye peregve hull,
s a vitázó habokban marad alul...

Eltűnt az idilli hangulat,
mossa a zápor homlokomat...

Új remény gyújtja fel gyengülő szívemet,
Dunánk kijárt útját elvenni nem lehet...
 
 
0 komment , kategória:  Bősze Éva  
Bősze Éva: …a végső búcsúzás.
  2015-04-27 06:11:45, hétfő
 
  Bősze Éva:

...a végső búcsúzás.


/ Balogh József költő-tanár emlékére/

A történések szertehulltak,
az átélésben még mozdultak.

Még visszaverődött az alkony sugara ránk,
de színeit rejtve, szivárvány futott tovább.
Most égi út rögei alatt fekszenek
s fogva tartják a lázongó csendeket.
S e csendtelen, nehéz pillanatban
hulló könnyeink szakadatlan
mossák az ajkakra toluló szavakat:

Íme, bejártad utadat. Utakat!
Hegyeket, völgyeket, sík terepeket,
szeretted, nevelted a gyermekeket.
Tetted mindezt nemes szívvel,
szép gondolattal, megannyi rímmel.
Istent vágyva, tiszta hittel,
most itt hagyott sok miérttel...

Fájón fülel a csend.
A mindenség szózata zeng.
Hív haza, a messzi útra,
kézfogásra már nem futja...
Csak sóhajunk az, mi egyre száll,
ez itt a végső búcsúzás...
 
 
0 komment , kategória:  Bősze Éva  
Bősze Éva: A liget fái közt
  2015-04-25 03:29:36, szombat
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Bősze Éva  
Bősze Éva: Levél Jézuskának
  2006-12-23 18:36:19, szombat
 
  Bősze Éva:

Levél Jézuskának


Kedves Jézuska, összes égiek!
Már rövid az idő, hát sietek.
Tudjátok, néha csintalan vagyok,
s Anya azt mondta, semmit sem kapok.
Segítsetek nekem! Kérlek Benneteket!
Karácsonyig még jó is lehetek.
Egy kislánybabát már régen kinéztem,
hogy anyukája leszek, -megígértem.
Hiába mondom, hogy megváltozok,
Szüleim arcára mosolyt hozok.
Igyekezetemben a szívem majd megszakad,
Segíts Jézusom! Talán az Ünnep alatt!
Nem csak talán! Biztosan tudom,
ha a copfos babát megkaphatom!
Vagy ha szeretnéd cserébe Jézuskám,
Neked adom a kis piros csizmám!


 
 
0 komment , kategória:  Bősze Éva  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
2017.06 2017. Július 2017.08
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 10 db bejegyzés
e hónap: 218 db bejegyzés
e év: 1884 db bejegyzés
Összes: 28317 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 4651
  • e Hét: 41677
  • e Hónap: 136512
  • e Év: 989055
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.