Regisztráció  Belépés
horvathzsoka.blog.xfree.hu
"Lehet úgy érzed, hogy elvesztél a rengetegben, nem látod a kiutat, de ha az elképzeléseidet követed, nem mondasz le róluk, az mint egy láthatatlan ösvény ... Én Zsóka
1950.10.22
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 7 
Németh Anikó/Ködmadár
  2017-06-30 09:47:29, péntek
 
  Németh Anikó (Ködmadár)

Csodára várva

A csodára néha várni kell,
és van, hogy el se jön soha,
de talán meghozza a tavasz,
a napsütés, amely rügyet fakaszt,
a lágy szellő, ha arcom simogatja,
zöldellő fű a park fái alatt.
A rikító, sárga krókuszok,
tudom, tudják, hogy velük virulok.
Bujkál még a csupasz ágak között,
de érzem már, hogy szívembe költözött!
Még nem súgta meg, mikor jön haza,
de bizonyos, hogy itt az otthona!
 
 
0 komment , kategória:  Németh Anikó/Ködmadár/  
Németh Anikó/Ködmadár
  2017-06-24 08:18:09, szombat
 
  Németh Anikó (Ködmadár)

Érzed-e Kedves?

Érzed-e Kedves, a nyárban a vágyat?
Zöld levelek közt fúj ma a szél.
Színes virágok! Látod a tájat?
Meghal-e mindez, ha eljön a tél?

Nem hiszem el, hogy vége lehet már,
Itt ez örök, és el sosem ég!
Alszik csak csendben, hó ha takarja,
Álmodik mélyen a szívünkben még...
 
 
0 komment , kategória:  Németh Anikó/Ködmadár/  
Németh Anikó/Ködmadár
  2017-05-22 08:02:17, hétfő
 
  Németh Anikó (Ködmadár)

Szerelmedért

Szerelmedért szótlan, sírva írok,
Betűkbe vésem égő kínomat.
Ne félts, nem ölhetnek meg a gondok!
Csak őrizem a fájó titkokat.

Néma vágyak járnak újra táncot,
Strauss csendül egy kopott lemezen.
Nappal kísértenek színes álmok,
Éjjelente rájuk emlékezem.

S ha eljő majd a vágyott pillanat,
Hogy érezzem kezed a bőrömön,
Tudod, hogy mindig téged vártalak:
Szerelmed édes, örök börtönöm...
 
 
0 komment , kategória:  Németh Anikó/Ködmadár/  
Németh Anikó/Ködmadár
  2017-05-05 20:10:04, péntek
 
  Németh Anikó (Ködmadár)

Kívánság

Kéjed fényével ragyogd be kék egem,
csókolj át a végtelen, sötét éjeken!
Olvadj fel bennem, miként az izzó láva,
égess porrá mindent, mi utadba állna!

Fonódj rám, mint inda élő fát ölelve,
virágot hajts minden ébredő reggelre!
Legyél folyó, büszke, parton is túl áradj!
Törd-zúzd a falakat, moss el minden gátat!

Legyél erdő-rejtek, ölelj estelente!
Megbúvok öledben némán, elmerengve.
Legyél búzamező, kukoricatábla,
étkem, szenvedésem, túrt rögökön járva!

Legyél talán mégis, legyél mégis férfi,
meleg tekintettel, édesen igézni!
Bátor hős, ki kedves, mindig nagyon szeret,
- a világot járja, de sohasem feled!
...
 
 
0 komment , kategória:  Németh Anikó/Ködmadár/  
Németh Anikó/Ködmadár
  2017-05-01 12:15:04, hétfő
 
  Németh Anikó /Ködmadár/

Játszottál a tűzzel

Új életre keltél
ágyam melegében,
játszottál a tűzzel,
játszottál a mélyben.
Két karodat tárva
szárnyat adtál nékem,
együtt repülünk most,
szállunk fent az égen.

Ó, ha minden éjjel
mindig velem lennél,
csókjaimat kérve
lassan elégetnél!

 
 
0 komment , kategória:  Németh Anikó/Ködmadár/  
Németh Anikó/Ködmadár
  2017-04-23 09:54:54, vasárnap
 
  Németh Anikó (Ködmadár)

Vallomás

Ezt csak neked - s ne tudja senki más a titkot -,
mit esztelen elárulok magamról,
hogy tudd, mit érzek legbelül, és értsd,
az őrület hogyan hajt egyre hozzád;
érezd a kínom, mi szűntelen gyötör;
feledni téged nincs erőm,
emlékeimből élek évek óta,
s reményeim fogytán is rólad álmodom;
karodban ringat el az éj, csókoddal kelt a nap,
s a szürke felhők közt is rád emlékezem;
ahogy gurulnak apró cseppek rajtam,
épp úgy játszottak ujjaid a bőrömön,
s akadtak el a hajlaton, hogy ott pihenjenek.
Aléltan, és szótlanul pihegtem karjaidban akkor,
és nem gyötörtek bántó kételyek,
sőt gondolat sem volt, mi épp nem rólad szólt.
Még várom vissza azt a percet némán,
és új erőt ad minden apró kép,
mit két szemembe égetett a vágy.
Ne vedd el tőlem ezt a szép reményt,
és engedd hinni még,
hogy egyszer majd enyém leszel!
 
 
0 komment , kategória:  Németh Anikó/Ködmadár/  
Németh Anikó/Ködmadár/
  2017-04-04 07:56:49, kedd
 
  Németh Anikó (Ködmadár)

Szerettem

Halkan osonó,
sötét árnyék lettem,
magányos vagyok,
nem lépkedsz mellettem.
Egyedül a csöndben,
gyilkos sötétben,
magam bolyongok
reménytelenségben.
Halott rózsa vagyok,
fakó szirmokkal,
örökzöld bokor
szomjazó kínokkal,
sóhajjal remegő,
kőbe zárt szellő.
Múltam se nélküled,
nincsen jövendő.
Álmaim libbennek,
ó, mivé lettem!
Soha más bűnöm se,
csak, hogy szerettem...
 
 
0 komment , kategória:  Németh Anikó/Ködmadár/  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 7 
2017.06 2017. Július 2017.08
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 212 db bejegyzés
e év: 1960 db bejegyzés
Összes: 5095 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 693
  • e Hét: 693
  • e Hónap: 50838
  • e Év: 356742
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.