Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 21 
Pásztor Árpád: A vándor .
  2017-10-25 07:12:03, szerda
 
  Pásztor Árpád:

A vándor .


A zaklatott vándor a bölcshöz ért
S eléje rogyva
Sirta zokogva:
- Oh bölcs, akit már semmise kisért,
Ki túl vagy régen gyötrődésen, vágyon,
Nem merengsz el se síron, se virágon,
Aki előtt nincs se nagy, se kicsiny,
Zokogó szívvel, térden kérdlek im :
Hová forduljak, vajjon merre nézzek,
Hogy szűnjenek a fájó szenvedések,
Hogy bús harczában csillapodjék lelkem,
Hogy bizzam újra a jóban, nemesben.
Az igaz útra oh ! vezess el engem,
Tedd, hogy keljen fel, ami semmivé lett . . .

Szólott a bölcs: ,,Tiéd az élet!"

- Az életben nincs hinni már erőm,
Pedig egykor mily lánggal, vakmerőn,
Szivemben minden jónak fegyverét
Hordozva néztem a világba szét,
Hogy segítsek az árván, szolganépen,
Hogy az igazság béklyóit letépjem,
S minden mezőknek gazdag aratása
Egy mértékkel kerüljön asztalára
Dúsnak, koldusnak . . . Oh, de jött az élet!
Az álmodó a tömegben fölébredt . . .
Láttam, hogy gyengén mint győz az erős,
Aki gyilkol, babérövezte hős,
Hogy a szegénynek minden útja örvény,
Hogy gazdagot bókolva véd a törvény.
Az élet erre, csak erre tanit!

Szólott a bölcs: " Tiéd a hit! "

- Atyám, én hittem, ugy, mint senkisem,
Oltárnál szentebb, hívóbb volt szivem.
Hittem az égi, ájtatos igazban,
A könyvben irott, malaszttelt vigaszban.
De amit láttam s élt körültem itt,
Csak azt súgta: Gyermekjáték a hit . . .
Földi nagyok, királyok üzlete,
Szent, számitó hiúsággal tele
S halálos ágyán a legszentebb is
Bizonytalan, kétséggel telve hisz.
S ha egyszer megdőlt bizalmunk a hitben,
Oh mondd, atyám, miért küzködni itten,
Ahol mindenki kóbor jövevény? . . .

És a bölcs szólott: " Tiéd a remény ! "

- Oh, a remény a hit testvére csak,
Együtt támadnak, együtt omlanak.
Mi a remény? . . . Magunk csalása, álom,
Illat a tépett, elhervadt virágon.
De akit megcsalt az élet, a hit,
Hamar felejti bús reményeit.
Oh, szólj, vigaszt az vájjon hol talál ?

Halkan a bölcs mond : " Tiéd a halál ! "

a_het_1904.
 
 
0 komment , kategória:  Pásztor Árpád  
Pásztor Árpád: Október 6.
  2017-10-06 08:02:59, péntek
 
  Pásztor Árpád:

Október 6.


Álljatok meg . . . Csak egy rövidke percre
Az olcsó hír, dicsőség piacán . . .
És aztán rajta! . . . Fényt, nevet keresve
Siessetek a csillogás után . . .
Harangok zugnak, gyászdal hangja csendül,
Mint sóhaj száll a szíveken keresztül.

Azok, kikért a harangok zúgnak,
Nem önzésből szerették a hazát,
A nyiltszivűnek és nem a hazugnak
Védették meg a jussát, igazát . . .
A magasba nem csúszva, mászva jöttek,
De mint a sas, a fellegekbe törtek.

Nem pénzen vették meg a népszerelmet,
Nem vásárolták titkon, kéz alatt,
Nem alkudtak, nem is kértek kegyelmet,
A lelkük tiszta, sértetlen maradt . . .
Ha ármány, csel el is tiporta őket,
Mégis megérték az örök időket.

Tiétek csak a perc tűnő varázsa,
A vásárolt név, olcsó hír, beszéd,
Mely önmagának sírgödrét megássa
S hamvát a szél elszórja szerteszét . . .
Egy haló perc fölöttetek ítélet . . .
Övék örök . . . A halhatatlan élet!

Esztergom és Vidéke, 1897.
 
 
0 komment , kategória:  Pásztor Árpád  
Pásztor Árpád: Sóhaj.
  2017-08-13 08:38:20, vasárnap
 
  Pásztor Árpád:

Sóhaj.


Mi lesz velem ? Sorsom hová dob engem ?
Nem bánom, ha boldog sosem leszek.
Egy percz legyen csupán csak életemben,
Mely a halál ködén is átrezeg.

Maradjon fel egy sor, egy dal mit írtam,
Ugy czéltalan nem volt már életem.
A bánat, melyet egykor dalba sírtam,
Rezdüljön által ezredéveken.

Keljen szárnyra, repüljön messzi tájra.
Ki irta ? Mért ? Ne tudja senkisem.
Mindenki higyje, hogy az ő sajátja
. . . S a teremtővel lettél egy szivem.

a_het_1898.
 
 
0 komment , kategória:  Pásztor Árpád  
Pásztor Árpád: Remény
  2017-07-15 08:50:47, szombat
 
  Pásztor Árpád:

Remény


A szürke felhők óriás csoportja
Egy pillanatra szerteszét szakadt
S a kék egen vidáman mosolyogva
Egy napsugár, mint tűz végig szaladt . . .
A felhőrojtok fényben tündököltek,
Minden piros volt, égő színarany . . .
Biborzománczczal vonta át a földet
- És mint a percz, úgy tünt el nyomtalan.

a_het_1896.
 
 
0 komment , kategória:  Pásztor Árpád  
Pásztor Árpád: Őszi éjszaka.
  2017-07-12 07:46:16, szerda
 
  Pásztor Árpád:

Őszi éjszaka.


Hol járok vajjon ? Mély tengerfenéken ?
Mi vesz körül ? Nem zöldes fényű hab ?
Mi rezdül fönn végetlen messzeségben.
Mint úszó fátyolrongy ? Talán a nap !

Falon, tetőn átszivárogva lágyan
Árnyék talán e sápadt, tompa fény ?
És kóborolva czél nélkül, hazátlan,
Éjféli vándorszellem lettem én ?

a_het_1899.
 
 
0 komment , kategória:  Pásztor Árpád  
Pásztor Árpád: Találkozás.
  2017-06-07 05:52:26, szerda
 
  Pásztor Árpád:

Találkozás.


Fejét lehajtva
Megy a költő az utcai zajba'.

Egyszerre egy kéz kezéhez símul,
Két bánatos szem a szemébe néz,
Egy férfi áll mellette szótlanul.
Igazi férfi, hatalmas, egész !

Száz gond véste barázda homlokán,
Nyílt és nyugodt, de mégis talány,
Keze munkásé, de azért fogása,
Mint alkonyi szellőknek suhogása.
Sáros cipője szirmokkal lepett,
Útja sáron s virágon át vezet.

- Ki vagy ? Miért tartasz fel hirtelen ?
- Vagyok az Élet.
- Mit akarsz velem. ?

- Ó mondd, fejed lehajtva, egymagad,
Mire gondolhatsz e zúgó tömegben,
Amely körűlted árad és halad,
Csatákat vív, míg te mégy önfeledten ?
Küzd a hiúság, az önzés, a vér.
Ezer torokból sír a szó : - Kenyér !
S neked mindenhez nincs semmi közöd,
Mire gondolsz e zúgó zaj között ?

- Egy semmire . . . Nincs is rá felelet . . .
Ki zenghette az első éneket,
Ki írhatta az első verseket,
Ki sírhatta az első könyeket ?

Jövendő_1904.
 
 
0 komment , kategória:  Pásztor Árpád  
Pásztor Árpád: Hol?
  2017-03-26 09:16:21, vasárnap
 
  Pásztor Árpád:

Hol?


Letéptem egy rózsát,
Mérges tüskéjűt, vörös virágút.
Szívemre tűztem, lelkembe szívtam,
Véremet, könnyemet mind bele sírtam.
Hol az a rózsa?

Álmodtam egy álmot.
Merészen szállót, sasmadár szárnyút.
Repültem véle tűzködbe veszve
Vértanúk útján végtelen messze.
Hol az az álom?

Sírt bennem egy ének.
Bátor zengésű, szivárvány rímű.
Meg sohsem írtam, elzártam mélyen.
Végső hitem az volt, szent menedékem.
Hol az az ének?

Nyugat 1909.
 
 
0 komment , kategória:  Pásztor Árpád  
Pásztor Árpád: Alkony felé
  2017-02-26 08:13:33, vasárnap
 
  Pásztor Árpád: 

Alkony felé


Nem sok, ami időmből hátra van,
Szeress, szeress!
Kezed simítsa lágyan a hajam,
Szelíden, gyöngén, hosszasan.
Nem sok, ami időmből hátra van.

A rózsák útja már virágtalan,
Szeress, szeress!
Győzelmes fényét veszti már nyaram,
Felhőtlen kékje gyorsan oda van...
Már a rózsák útja virágtalan.

Jön a sötétség, szine bár arany,
Szeress, szeress!
Az alkonynak csodás, mély pírja van,
Az éj sötétje mégis ott fogan...
Jönnek a felhők, szinük bár arany.

Nem sok, ami időmből hátra van,
Szeress, szeress!
Már a rózsák útja virágtalan,
Jön a sötétség, szine bár arany...
Simítsd, simítsd hát lágyan a hajam.

Nyugat  1908.
 
 
0 komment , kategória:  Pásztor Árpád  
Pásztor Árpád: Feltámadás.
  2016-10-05 06:57:23, szerda
 
  Pásztor Árpád:

Feltámadás.

Ha meghalok, négy deszka ne övezzen,
Az írás szerint ne fedjen lepel,
S ahová tűz az arany nap sugára,
Szabad mezőkön temessenek el.

S ha jő az ősz viharja, fergetegje,
Ha zimankóval, hóval jő a tél,
Mosson eső, enyészszem sárrá, röggé,
Mint az avarban elporló levél.

Oh, de hamvam tapadjon legelőször
A maghoz, mit munkáskéz elvetett,
Oh, de köszöntsem szűz rügyfakadásban
Elsőnek a termő kikeletet. . .

S mit életemben oly nagyon imádtam,
Mitől lelkem szint, sugarat kapott,
Szívjam magamba akkor is először
Az éltet ontó, isteni napot.

a_het_1904.
 
 
0 komment , kategória:  Pásztor Árpád  
Pásztor Árpád: Zongoraszó.
  2016-07-11 06:05:04, hétfő
 
  Pásztor Árpád:

Zongoraszó.


Már meghal lassan a nyár
És a hűvös szél ide-oda vet
Künn az aszfalton hullott levelet.
Vassal védett kis földjükben a fák
Mind kopárabbak . . . Pár rozsdaszín ág
Késő esőre még epedve vár,
Már meghal lassan a nyár.

Közelg az ősz , a bánatos idő,
Örökös felhő csügg az ég alatt,
Be a szobába zárom magamat
És tunya csendben várok valakit,
Ki a magányból majd megszabadít,
Ki tiszta szívvel, ösmeretlen jő.
Közelg az ősz , a bánatos idő.

Várok, várok .. . És nem jő . . . Merre van ?
Körülöttem minden oly elhagyott. . .
Pedig mily kedves volna itt, vagy ott
Egy kis, fehér kéz virágos nyoma ,
Megadó hűség csöndes mosolya ,
Egy-egy tekintet. . . Forró, hangtalan . . .
Várok . . . Várok .. . És nem jő . . . Merre van ?

A falakon át tompa-csendesen
Zongoraszó hangzik fel álmodón .
Hunyt szemmel fekve hosszan hallgatom . . .
És szívem fáj, mintha most válnék tőle
Ifjúságom örökös időre
S gyászindulója zengne szüntelen
A falakon át tompa-csendesen .

Egy percz volt-e ? Avagy több hosszú óra ?
Hogy feltekintek körültem sötét,
Eső veri az ablak üvegét.
Leszállt az este . . . Künn már ég a lámpa . . .
Öltözködjünk . . . Menjünk az éjszakába .. .
Hova ? Kihez ? . . . Oh bár mindegy ne volna,
Hogy egy percz volt, avagy több hosszú óra . . .

a_het_1906.
 
 
0 komment , kategória:  Pásztor Árpád  
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 21 
2017.11 2017. December 2018.01
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728293031
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 10 db bejegyzés
e hónap: 120 db bejegyzés
e év: 3277 db bejegyzés
Összes: 29706 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 4214
  • e Hét: 14100
  • e Hónap: 65906
  • e Év: 1839605
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.