Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 25 
Pásztor Árpád: Valami régi . . .
  2018-05-22 08:18:04, kedd
 
  Pásztor Árpád:

Valami régi . . .


Valami régi, régi nóta
Fülembe cseng minduntalan.
Letört virágról. . . Elhervadt szivről . . .
Elűzném . . . Hej ! de hasztalan.

Némelykor csendes, nyári este
Mikor a fülmile dalol,
Én meg ábrándjaim honában
Bolyongok messze valahol,

És elmerülve, öntudatlan
A túlvilágit keresem,
Az a szomorú, fájó nóta
Mint röpke árnyék megjelen.

Borongás lesz lelkem világa,
Fájó, sóhaj kél ajkamon,
Nehéz köny csordul ki szememből:
Megtört, bús szivem siratom.

Esztergom és Vidéke, 1896. május 24.
 
 
0 komment , kategória:  Pásztor Árpád  
Pásztor Árpád: Ábel és Kain.
  2018-01-20 08:56:10, szombat
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Pásztor Árpád  
Pásztor Árpád: A rohanó vonat
  2018-01-14 08:34:46, vasárnap
 
  Pásztor Árpád:

A rohanó vonat


Most indul a vonat,
Most rabol el tőlem az alkonyat,
A vaskerék úgy csattog a sinen,
Mintha benne hánykódnék a szivem.

A kivilágos ablaksor rohan,
Dübörg a híd, elsiklik a folyam,
S az alvó falvak nem is érezik,
Hogy messze egy sziv most hogy vérezik.

Hogy mint röpül egy síró gondolat,
A merre fut szikrázva a vonat,
Egy messzi szem mint követ egy helyet,
Hogy gyászol el egy perc nagy éveket.

Át városon, erdőkön, falvakon
Barna fátyol mint leng egy kalapon...
Fekete haj... S mint drága ékszeren
A színtörés, mosolygó, tiszta szem. . .

És a vonat csak csattog és repül
Mindig csak messzebb, könyörtelenül
S szikrazászlója a mozdony felett
Száll, mint égő, fájó emlékezet.

Nyugat 1910.
 
 
0 komment , kategória:  Pásztor Árpád  
Pásztor Árpád: Jégzajlás
  2017-12-22 09:41:55, péntek
 
  Pásztor Árpád:

Jégzajlás


Mílyen súrlódás, zengés, zizegés,
Nagy jéglapok egymás hegyén, fokán,
Egy nyugtalan fehérség az egész,
S mégis oly néma, messzi csöndbe vész
A hidak távolán.

A partokra zord összevisszaság,
Egymásba fagyott torlódás borul,
Sosem látott jegecek, figurák,
Jégsziklákon csipkézett jégvirág
Nyit mozdulatlanul.

Dermedt partok közt a súgó folyam
Egyetlen, fehér ravatalt emel.
Megenyhítő nyugalmas komolyan,
Lendülés nélkül jő, megy és suhan
A messzeségben el.

És holt remények mult vágyak körül, -
Lent, messze lent megáll a jégmező,
Mozdulatlan, mély csenddé tömörül,
Partot és vizet egy síkba törül . . .
Mint emlék és idő.

Nyugat 1912.

 
 
0 komment , kategória:  Pásztor Árpád  
Pásztor Árpád: A vándor .
  2017-10-25 07:12:03, szerda
 
  Pásztor Árpád:

A vándor .


A zaklatott vándor a bölcshöz ért
S eléje rogyva
Sirta zokogva:
- Oh bölcs, akit már semmise kisért,
Ki túl vagy régen gyötrődésen, vágyon,
Nem merengsz el se síron, se virágon,
Aki előtt nincs se nagy, se kicsiny,
Zokogó szívvel, térden kérdlek im :
Hová forduljak, vajjon merre nézzek,
Hogy szűnjenek a fájó szenvedések,
Hogy bús harczában csillapodjék lelkem,
Hogy bizzam újra a jóban, nemesben.
Az igaz útra oh ! vezess el engem,
Tedd, hogy keljen fel, ami semmivé lett . . .

Szólott a bölcs: ,,Tiéd az élet!"

- Az életben nincs hinni már erőm,
Pedig egykor mily lánggal, vakmerőn,
Szivemben minden jónak fegyverét
Hordozva néztem a világba szét,
Hogy segítsek az árván, szolganépen,
Hogy az igazság béklyóit letépjem,
S minden mezőknek gazdag aratása
Egy mértékkel kerüljön asztalára
Dúsnak, koldusnak . . . Oh, de jött az élet!
Az álmodó a tömegben fölébredt . . .
Láttam, hogy gyengén mint győz az erős,
Aki gyilkol, babérövezte hős,
Hogy a szegénynek minden útja örvény,
Hogy gazdagot bókolva véd a törvény.
Az élet erre, csak erre tanit!

Szólott a bölcs: " Tiéd a hit! "

- Atyám, én hittem, ugy, mint senkisem,
Oltárnál szentebb, hívóbb volt szivem.
Hittem az égi, ájtatos igazban,
A könyvben irott, malaszttelt vigaszban.
De amit láttam s élt körültem itt,
Csak azt súgta: Gyermekjáték a hit . . .
Földi nagyok, királyok üzlete,
Szent, számitó hiúsággal tele
S halálos ágyán a legszentebb is
Bizonytalan, kétséggel telve hisz.
S ha egyszer megdőlt bizalmunk a hitben,
Oh mondd, atyám, miért küzködni itten,
Ahol mindenki kóbor jövevény? . . .

És a bölcs szólott: " Tiéd a remény ! "

- Oh, a remény a hit testvére csak,
Együtt támadnak, együtt omlanak.
Mi a remény? . . . Magunk csalása, álom,
Illat a tépett, elhervadt virágon.
De akit megcsalt az élet, a hit,
Hamar felejti bús reményeit.
Oh, szólj, vigaszt az vájjon hol talál ?

Halkan a bölcs mond : " Tiéd a halál ! "

a_het_1904.
 
 
0 komment , kategória:  Pásztor Árpád  
Pásztor Árpád: Október 6.
  2017-10-06 08:02:59, péntek
 
  Pásztor Árpád:

Október 6.


Álljatok meg . . . Csak egy rövidke percre
Az olcsó hír, dicsőség piacán . . .
És aztán rajta! . . . Fényt, nevet keresve
Siessetek a csillogás után . . .
Harangok zugnak, gyászdal hangja csendül,
Mint sóhaj száll a szíveken keresztül.

Azok, kikért a harangok zúgnak,
Nem önzésből szerették a hazát,
A nyiltszivűnek és nem a hazugnak
Védették meg a jussát, igazát . . .
A magasba nem csúszva, mászva jöttek,
De mint a sas, a fellegekbe törtek.

Nem pénzen vették meg a népszerelmet,
Nem vásárolták titkon, kéz alatt,
Nem alkudtak, nem is kértek kegyelmet,
A lelkük tiszta, sértetlen maradt . . .
Ha ármány, csel el is tiporta őket,
Mégis megérték az örök időket.

Tiétek csak a perc tűnő varázsa,
A vásárolt név, olcsó hír, beszéd,
Mely önmagának sírgödrét megássa
S hamvát a szél elszórja szerteszét . . .
Egy haló perc fölöttetek ítélet . . .
Övék örök . . . A halhatatlan élet!

Esztergom és Vidéke, 1897.
 
 
0 komment , kategória:  Pásztor Árpád  
Pásztor Árpád: Sóhaj.
  2017-08-13 08:38:20, vasárnap
 
  Pásztor Árpád:

Sóhaj.


Mi lesz velem ? Sorsom hová dob engem ?
Nem bánom, ha boldog sosem leszek.
Egy percz legyen csupán csak életemben,
Mely a halál ködén is átrezeg.

Maradjon fel egy sor, egy dal mit írtam,
Ugy czéltalan nem volt már életem.
A bánat, melyet egykor dalba sírtam,
Rezdüljön által ezredéveken.

Keljen szárnyra, repüljön messzi tájra.
Ki irta ? Mért ? Ne tudja senkisem.
Mindenki higyje, hogy az ő sajátja
. . . S a teremtővel lettél egy szivem.

a_het_1898.
 
 
0 komment , kategória:  Pásztor Árpád  
Pásztor Árpád: Remény
  2017-07-15 08:50:47, szombat
 
  Pásztor Árpád:

Remény


A szürke felhők óriás csoportja
Egy pillanatra szerteszét szakadt
S a kék egen vidáman mosolyogva
Egy napsugár, mint tűz végig szaladt . . .
A felhőrojtok fényben tündököltek,
Minden piros volt, égő színarany . . .
Biborzománczczal vonta át a földet
- És mint a percz, úgy tünt el nyomtalan.

a_het_1896.
 
 
0 komment , kategória:  Pásztor Árpád  
Pásztor Árpád: Őszi éjszaka.
  2017-07-12 07:46:16, szerda
 
  Pásztor Árpád:

Őszi éjszaka.


Hol járok vajjon ? Mély tengerfenéken ?
Mi vesz körül ? Nem zöldes fényű hab ?
Mi rezdül fönn végetlen messzeségben.
Mint úszó fátyolrongy ? Talán a nap !

Falon, tetőn átszivárogva lágyan
Árnyék talán e sápadt, tompa fény ?
És kóborolva czél nélkül, hazátlan,
Éjféli vándorszellem lettem én ?

a_het_1899.
 
 
0 komment , kategória:  Pásztor Árpád  
Pásztor Árpád: Találkozás.
  2017-06-07 05:52:26, szerda
 
  Pásztor Árpád:

Találkozás.


Fejét lehajtva
Megy a költő az utcai zajba'.

Egyszerre egy kéz kezéhez símul,
Két bánatos szem a szemébe néz,
Egy férfi áll mellette szótlanul.
Igazi férfi, hatalmas, egész !

Száz gond véste barázda homlokán,
Nyílt és nyugodt, de mégis talány,
Keze munkásé, de azért fogása,
Mint alkonyi szellőknek suhogása.
Sáros cipője szirmokkal lepett,
Útja sáron s virágon át vezet.

- Ki vagy ? Miért tartasz fel hirtelen ?
- Vagyok az Élet.
- Mit akarsz velem. ?

- Ó mondd, fejed lehajtva, egymagad,
Mire gondolhatsz e zúgó tömegben,
Amely körűlted árad és halad,
Csatákat vív, míg te mégy önfeledten ?
Küzd a hiúság, az önzés, a vér.
Ezer torokból sír a szó : - Kenyér !
S neked mindenhez nincs semmi közöd,
Mire gondolsz e zúgó zaj között ?

- Egy semmire . . . Nincs is rá felelet . . .
Ki zenghette az első éneket,
Ki írhatta az első verseket,
Ki sírhatta az első könyeket ?

Jövendő_1904.
 
 
0 komment , kategória:  Pásztor Árpád  
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 25 
2018.06 2018. Július 2018.08
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
3031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 193 db bejegyzés
e év: 2005 db bejegyzés
Összes: 31902 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 97
  • e Hét: 19657
  • e Hónap: 69493
  • e Év: 1294442
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.