Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 14 
Darmay Viktor: Az egész élet . . .
  2017-08-31 07:26:49, csütörtök
 
  Darmay Viktor:

Az egész élet . . .


Az egész élet csupa válás . . .
Alig találkozánk,
Búcsúzni kell, mert az idő e
Vén forspont vár reánk.

Búcsúzni mindentől, mi édes,
Mit megszokott szivünk;
A régi játszótársaktól, kik
Ott futkostak velünk.

Barátainktól, kikkel lelkünk
Erős gyűrűbe forrt;
- Hajh! búnk, bajunk mily hűn megosztá
A lelkes kis csoport!

Hogy' küzde mindenik magasra,
E szép, nagy eszmeért,
Mely akkor is jutalmazó, ha
Küzdelmünk czélt nem ért.

- S hol vannak ők? Ádáz vihar jött,
És közibünk csapott .. .
S a tengeren, nézd, látod azt a
Pár vergődő hajót?

Egymástól messze küzd - a létért,
S gondtól majd elmerül . . .
Meg sem ismernéd tán, ha látnád
Azt, a ki benne ül.

Pedig a régi jó barát az,
A lelkes jó barát;
Csak arcza sápadt és szeméből
Hiányzik az a láng.

A láng szeméből - és szerencse,
Ha ez veszett csak el!
De hátha nincs a régi jóból,
A szentből, semmi jel?

Ha látod, hogy mi egykor ép volt,
Rongy szíve, lelke; és
E rongynak elnyűtt, szennyes szála
önzés, haszonlesés.

És megtanult hazudni, csúszni;
Hogy még nyomát se lásd
Annak, mi küzdött, bukhatott, de
Nem ismert alkuvást.

Csak elfordulsz e képtől sírva,
S egy gondolat megüt:
A válás vagy ily viszontlátás,
Melyik a keserűbb?

Vasárnapi Ujság 1874. Augusztus 23.
 
 
0 komment , kategória:  Darmay Viktor  
Darmay Viktor: Árva madár
  2017-08-29 07:16:56, kedd
 
  Darmay Viktor:

Árva madár


Árva madár, nincs szállása, tanyája,
Kósza betyár csak lézeng a világba;
Ágról ágra szegény bujdosó madár,
S egy tanyáról más tanyára a betyár.

Betyár lettem, senki fia nem vagyok,
Éjjel-nappal a pusztán barangolok;
Nem vár reám örvendező szív, lélek,
De átkoznak, ahová csak betérek.

Nincs én nékem édes apám, se anyám,
Se szeretőm, pedig az is volt talán;
Hej de mért is gondolok rá, de mért is,
Felejtsem el azt a hűtlen nevét is.

Ritka idő, hogy valamit aludnám,
De ha alszom, királyi a nyoszolyám,
Derekaljam puha pázsit, zöld halom,
S csillagos ég, mennyország a takaróm.

Tudom én, hogy nem lesz ennek jó vége,
Tudom én, hogy jutok hóhér kezére,
De ha még ma akasztanak se bánom,
Úgy sincs semmi örömem e világon.
 
 
0 komment , kategória:  Darmay Viktor  
Darmay Viktor: A vén sírásó.
  2017-08-26 06:30:04, szombat
 
  Darmay Viktor:

A vén sírásó.


Mint a sötét holló a rögbarázdában,
Mit a téli fagynak zúzmarája föd,
Jár a vén sirásó, lépeget magában
Rég beroskadt és uj sírhantok között.
Vállán ül ásója, a halál körülte, -
Hanem ő megáll és - iszik egy nagyot;
S hej ! édes lehet, mert szintúgy nehezére
Esik abbanhagyni azt a kulacsot.

Dőlt fejfák meredten néznek rá , miként zord,
Bús arczok - mosolygók, szépek egykoron;
Ös ényére kedves virágok fonódnak -
Mily biblia és mily evangéliom!
De mit neki fejfák? Mit virág? Reálép
Nagy nehézkesen és - iszik egy nagyot;
S hej! édes lehet, mert szintugy nehezére
Esik abbanhagyni azt a kulacsot.

Itt a szerelemnek cziprusága reszket,
Átölelik egymást gyászos lombkarok,
Ott a hírnek szobra kél ragyogva, mintha
Mondaná: "örökké élni akarok!
Állj meg földi vándor, nézz rám s gondolkozzál".
- Oda se pillant, de - iszik egy nagyot;
S hej! édes lehet, mert szintugy nehezére
Esik abbanhagyni azt a kulacsot.

Odább kis kápolna áll, s harangok függnek,
Mint szelid galambok fészke odafenn;
Mozzanó szellőben lágy sóhajt rengetnek *»
Mintha angyal-ének zengne édesen.
Titkos tündérhangon ugy vigasztal, ugy hív!
Eh! mi gondja rá és - iszik egy nagyot;
S hej! édes lehet, mert szintugy nehezére
Esik abbanhagyni azt a kulacsot.

Megy - s egy helyütt végre ásóját bevágja,
S a mélységből a friss hantot hányja föl,
Azután megméri: s "rendén van - mormolja -
Épen egy öl hosszu, s le :kétharmad öl.
Ép annyi ezé is, mint a fiamé volt,
Hmm! szegény ember" - és iszik egy nagyot;
S hej keserű lehet, mert csöppig kiitta
S el is dobta már az üres kulacsot.

Vén sirásó lényünk halavány jelképe!
A világot látom, ha nézek reád;
Gyászoljuk egymásnak baját, vesztét? Nem, nem,
Gyászolja , siratja az ember magát.
Elhamvadt boldogság, nagyság és erények?
- Édes a felejtés, édes és - könnyű;
Csak ha a részvét ránk veti vissza árnyát,
Szemeinkben akkor igaz a könyü.

Vasárnapi Ujság 1873. junius 8.
 
 
0 komment , kategória:  Darmay Viktor  
Darmay Viktor: A vén dádé .
  2016-07-09 06:40:02, szombat
 
  Darmay Viktor:

A vén dádé .


Hej mi az itt, ház vagy kunyhó
Vagy csak olyan vakandtúrás ?
Gyönge vályogoldalának
Elég volna egy-két rúgás.
Szerteszét áll a födele,
Mint a bolond ember haja,
Rókalyuk az ablak, ajtó;
Kunyhó biz ez, czigánykunyhó -
Hanem azért nem addig a!

Tekintetes, méltóságos-
Ne izéljen most az egyszer,
Húzza lejebb a pipáját
Mindenféle mesterember:
S a mi nincsen az ínyére,
Hagyja abba, —- hagyja békén:
De ne bántsa ám a gazdát,
Ne gucsmolja ringyét-rongyát
Árokparton, faluvégén.

Hej vén Zsiga, öreg dádé
Azért, hogy most ugy ülsz lomhán
Sürgő-forgó háznéped közt,
A tűzhelynél elguggolván ;
S a tűzön, mely szemed marja,
Annyi nézni valód akad,
Hogy a mi lát, sajnál minden:
Nem voltál te mindig ilyen
Semmi haszna, ágról szakadt.

Jobb időkben - s nem oly régen I -
Dehogy voltál, dehogy voltál;
Mint valami bársony mentén
Az ezüstgomb ugy ragyogtál.
Egy félország vigadott, sirt
Édes hangján hegedűdnek,
Húrjairól egyre-másra,
Mint tóról a gólya, szárcsa, -
Szebbnél szebb nóták repültek.

Hogy hallgattak, hogy újráztak,
S te mily büszke, hetyke lettél;
Hogy meghánytad fejed, vállad,
Mikor neki tüzesedtél.
Aztán húztad kivirradtig
S ők daloltak, tánczolának;
S egy nap - mintha csak ma volna!
Ugy rohantak indulódra
A csatának, - - - a halálnak.

. . . Ácsi Zsiga!. .. vége annak.
Hír, dicsőség s minden elhagy;
Nem hallod már: "hogy volt, hogy volt!"
Nem, nem hallod - hisz siket vagy.
Nagy-Sarlónál egy ágyúhang
Szegény dádé fülbe rúgott;
Azt se hallod, azt se midőn
Kedves régi hegedűdön
Pattognak a régi húrok.

Vasárnapi Ujság 1873.
 
 
0 komment , kategória:  Darmay Viktor  
Darmay Viktor: Ezermester az idő . . .
  2016-03-27 08:54:57, vasárnap
 
  Darmay Viktor:

Ezermester az idő . . .

Ezermester az idő, -
Mindenre kiterjed gondja;
Sürög-forog, tesz és vesz,
Mintha csak száz keze volna.

Bölcsőt farag, aranyos
Pillét himez, pártát gyöngyöz;
S a mosolygó arczokon
Ránczot varr a szemfedőhöz.

Tettre költi az erőt,
Lelkesíti vész s viharba';
És a bút a feledés
Lágy leplével betakarja.

Hagyja nőni a reményt,
A csalódást, a sok álmot;
S azután elsöpri - mint
Falról a gyönge pókhálót.

1872.
 
 
0 komment , kategória:  Darmay Viktor  
Darmay Viktor: Erdőben
  2015-12-08 07:41:04, kedd
 
  Darmay Viktor:

Erdőben


Oh a magányt mindig oly nagyon szerettem,
Árnyas erdő árnyas lombjait felettem;
Tenger dagályából, ha felénk integet,
Szelíd nyugalmával, oly jó egy kis sziget.

Oly édes pihenni amaz ábránd-hitben,
Hogy mindenütt olyan ez a föld, mint itten;
Zajtalan üdvével átölelve áldó,
Elfáradt kebelnek enyhítő, dajkáló.

Mit is ér a világ nagy, hiú küzdelme?
Magát tépő érzés, meghasonló elme;
S annyi harcnak átka, hol a hűk elhalnak,
S gyáva népség örvend olcsó diadalnak.

Ott csak percek láza sejteti, hogy élünk,
Ott sok érzéketlen árny fut, szalad vélünk;
Ott örök bomlás van, s nincs, mi egy célt képez.
Itt legalább van még: fű, fa, ami érez.

Költészet, szent álom itt körüllebeg még,
És gyógyítja beteg szívem' az üde lég;
Virágos berekből hoz neki balzsamot
Boldog az, ki mindent, kit minden elhagyott!

1871.
 
 
0 komment , kategória:  Darmay Viktor  
Darmay Viktor: Örök gúny van . . .
  2015-07-19 07:24:53, vasárnap
 
  Darmay Viktor:

Örök gúny van . . .


Örök gúny van a természetben,
Örök gúny rejlik mindenütt;
Egyik lapon fényes nagy eszmék,
Másik lapon meg gyászbetük.
Ha olvasom, - míg mély értelmét
Élőmbe tárják a sorok:
Szivem úgy fáj, - mosolygnom kell, ha
Megőrülni nem akarok.

Minden, mi föl- s letün a földön:
Egymás paródiája csak;
A tavasz üde virulása,
S a lombok, mik lehullanak.
Ha egy szép költemény az élet,
Gúny verse annak a halál;
Gúnyvers? igen, valóban az, mert
Kikaczag és szivén talál!

Mi az akarat és a végzet?
A büszkeség és fájdalom ?
Nem tűz-e, mely magát gúnyolja
Játszó árnyával a falon ?
Nem kontár mű-e a teremtés ?
Munkái oly idétlenek!
Egy isten alkotá az embert,
S a hitvány féreg öli meg.
 
 
0 komment , kategória:  Darmay Viktor  
Darmay Viktor: Czéltalan bolyongás.
  2015-07-13 05:51:54, hétfő
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Darmay Viktor  
Darmay Viktor: Visszatéréskor.
  2015-06-28 07:07:45, vasárnap
 
  Darmay Viktor:

Visszatéréskor.


Te kedves kis hajlék, ti mezők, ligetek!
Azt sem tudom én már hogyan köszöntselek,
Édes szülőföldem!
Oly sok évnek mult el oly sok szép tavasza,
Csak az isten tudja hányszor vágytam haza,
És hajh még se jöttem.

Ringass el itt, ringass édes álomképzet,
Érezze a férfi, mit a gyermek érzett,
S ha van seb: ne fájjon;
Holdfénytől kis ablak légy megaranyozva,
Emlékemtől, - s te is egyszerü lakocska,
S minden e szép tájon.

Rég volt, hogy bölcsőmnél szólt dajkám meséje,
S szíyemet megszállván lágy aléltság kéje,
Álmodám, hogy élek;
Rég volt, sokszor alig hittem már, hogy látlak,
Köztem és közötted, mint sziklák, ugy álltak
Az idők s az évek.

Nehéz pályán kellett azóta küzdenem,
Melyen babér - talán, de béke nem terem,
Nem enyhe nyugalom;
Melyet belém oltál: a láng ah mi bágyadt, -
S fönn csapongó lelkem, mily erőtlen szárnyad, -
Mily bús, beteg dalom.

Sokra megtanított ez az élet engem,
önző szinléssel, hogy érzelmét elfedjem
A zaklatott szívnek;
De hogy rád gondolva, téged látva még csak,
Emléktől, örömtől egy könyet se sirjak,
Arra nem tanit meg.
 
 
0 komment , kategória:  Darmay Viktor  
Darmay Viktor: A hullámokon.
  2015-06-19 03:50:42, péntek
 
  Darmay Viktor:

A hullámokon.


Előre hát, előre most már,
A húr pattant, a nyil röpül;
Nincs a mi többé visszatartson,
Magamban állok egyedül.
Kiket szerettem, megsirattam
S kitéptem bús emléküket . . .
Ragadj hát most a merre tetszik
Te sötét hullám engemet!

A gyöngéd karok láncza megtört,
Győzött egy hang - szabad vagyok .. .
Mint gazdátlan mén a pusztában
Kedvemre hajh, rohanhatok.
Előttem a nyilt, messze pálya
S egy temető hátam megett . . .
Ragadj hát most a merre tetszik
Te sötét hullám engemet!

Hol mint gyermek játsztam s örültem
S mint ifjú szőttem álmakat,
Száműzöm én magamat onnan,
S megválok végkép, hallgatag.
Mert száműznek gyűlöletükkel
Engem irigy, vak emberek . . .
Ragadj hát most a merre tetszik
Te sötét hullám engemet!

Csakhogy a terhet levetettem,
A melytől lelkem roskadott;
Nem félem én már sorsomat, mint
Az árnyék oly könnyű vagyok.
Csapongva szállok mint az árnyék
Dagályon át, s örvény felett . . .
Ragadj, ragadj te sötét hullám,
Te fényes hullám engemet!
 
 
0 komment , kategória:  Darmay Viktor  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 14 
2017.08 2017. Szeptember 2017.10
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
252627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 10 db bejegyzés
e hónap: 233 db bejegyzés
e év: 2494 db bejegyzés
Összes: 28923 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 6856
  • e Hét: 13463
  • e Hónap: 128708
  • e Év: 1352913
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.