Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 18 
Benedek Aladár: Zivatarban.
  2017-05-09 08:44:27, kedd
 
  Benedek Aladár:

Zivatarban.


Örök panasz zokog a légben,
A felhők egymást kergetik . . .
Én már ahhoz eleget éltem,
Hogy megnyughassam végre itt. -
A szél zokoghat és a felhők
Űzhetik egymást végtelen,
Én el-elmélázom felettök,
S panasz már nem kél lelkemen.

Remegnek a fák száraz ági,
A szélkakas fel-felrikolt;
Varjakat látok messze szállni . . .
Tudom, hogy az van, a mi volt. -
A hervadás, fagy, küzdelem s éh
Elmúlik, mint jött, csöndesen,
S okát: hogy mért volt? ki keresné?
Bajt én nem látok mibe' sem.

A kis házak szint' úgy inognak,
S kéményökön be, szél kaczag;
Recseg a kútgém s a pataknak
Habjai sárral zajlanak. -
Oly ismerős, oly régi képek,
Jók: gyermeket rémitni tán;
De én, kit a vihar megtépett,
Csak mosolygok e kis csatán.

S most, mintha fenn a kékes űrbe
Milljó fohász, sóhaj, nyögés
Zúgna a léggel elvegyülve,
Mint egy méltatlan bűnhődés, -
Oly hangot hord a szél siráma,
S én azt egykedvűn hallgatom;
Tudom: a részvét mind hiába,
S nem segít semmi aggalom.

Örök panasz zokog a légben,
Örök panasz lelkünkbe' lenn;
De én, ah, már eleget éltem
S fájdalmam békén viselem.
S viselje is mindenki ekként!
Hiú e lét, s mi: kicsinyek;
S többek lenni bármint szeretnénk:
Csak saját szívünk sinli meg! -

(Szuha, márczius 10. 1874.)

Vasárnapi Ujság 1874.
 
 
0 komment , kategória:  Benedek Aladár  
Benedek Aladár: Feltámadásról szó! az írás . . .
  2017-04-16 09:39:52, vasárnap
 
  Benedek Aladár:

Feltámadásról szó! az írás . . .


Feltámadásról szól az írás,
S az írás nem mond hazugságot!
Közelg a percz, midőn a holtak
Elhagyják sötét, nehéz ágyok.
Közelg a percz, már nincsen messze,
Midőn a sok zár mind felpattan,
S föltámadnak az élő-holtak,
Osztozva üdvben, kárhozatban'.

Feltámadásról szól az írás:
Már sűrűdnek a nehéz felhők;
A villámokat ezek szülik,
Melyeknek lángja mindent eltölt!
- Ébred már titkon a jogérzet,
Mi annyi időn feküdt halva;
Ránehezült a kába vakság,
De melynek immár vész hatalma!

Feltámadásról szól az írás:
Már látni itt-ott egy villámot,
Miket elnyel a messze tenger,
S mik ledöntnek majd egy világot!
- Fel-felszól már a tettvágy hangja,
De szétoszlik a rejtett csendbe;
Ám jaj! ha majd e csend határán
E hang viszhangját mind föllelte!

Feltámadásról szól az írás:
A dörgések is hallhatók már . . .
Gyűl, gyűl a vész, mely ünnepet hoz,
Midőn nem lesz több hamis oltár . . .
Halk moraj . . . zúgó nyüzsgés támad .
Küzdelmet sejt a népek ezre;
Érzi, hogy minden porba omlik,
Csak egy marad: a szabad eszme !

Feltámadásról szól az írás :
Borult az ég . . . a lég oly tikkadt! . . .
Közelg a nagy percz, - legyünk készen ! -
Mely eget ráz, és földet ingat.
Most teljesül, mit Krisztus jósolt!
Ezért halt ő, és annyi mások;
Ez lesz, ez lesz a végitélet!
- Az írás nem mond hazugságot! -

Vasárnapi Ujság 1868

 
 
0 komment , kategória:  Benedek Aladár  
Benedek Aladár: A hol én születtem . . .
  2016-08-16 07:56:25, kedd
 
  Benedek Aladár:

A hol én születtem . . .


A hol én születtem, ott a lég is enyhébb,
Pirulóbb a hajnal, rózsásabb az alkony;
Nincs a kerek földön, mint itt derekabb, nép,
Kezükben az eke, mézes dal az ajkon.
Járja itt a dolog, a jókedv sincs távol,
És e kettő együtt csak áldást teremhet;
Még a fellegek is szebbek itt, mint máshol, -
- Légy fiadtól áldva, oh föld, köszöntelek !

- Jól emlékszem reá, - midőn gyerek voltam,
Mint megfutkároztam ott a puszta rónán;
Nem mondom, hogy néha tán meg nem botoltam, i
No de mindannyiszor fel-fel is kelek ám.
S ha a nap hevétől fölhevülve égtem,
Meghúztam magam egy cserjés bokor mellett,
S eltekintek messze . . . túl a messzeségen . . .
- Légy fiadtól áldva, oh föld, köszöntelek !

Szerettem a síkot, a szép kinyílt rónát,
A hol testem lelkem szabadon járt szerte,
Hol az alvó csendtől lágy érzés fogott át,
S azt hivém, hogy minden értem van teremtve...
Gondolatim jöttek, mentek s változának,
Mint a kósza felhők serge fejem felett,
S gondolám: kell lenni még egy szebb hazának...
- Légy fiadtól áldva, oh föld, köszöntelek !

Igy teltek az évek. Én nagyobbá lettem,
S felgyűlt lelkemben az ábrándok világa:
Ha egy kis szél illant s búgott el felettem,
Bús, panaszos hangja engemet úgy bánta . . .
Keresem a magányt; fájt az is, hogy éltem,
Gyakran leülék a szőke Maros mellett,
S elalván a malmok kerepelésében . . .
Légy fiadtól áldva, oh föld, köszöntelek !

Oh ti szép idők! ti aranyszín álmok!
Oh miért, hogy tőlünk oly rohanva futtok?!...
- Ha nyári esőben buborékot látok,
S ablakra lehelek, mind eszembe juttok!. . .
- És igy álmodozván a boldog jelenben,
Rajongó ifjúvá lett a játszi gyerek;
Ám a Marost s pusztát még mindig szerettem .. .
- Légy fiadtól áldva, oh föld, köszöntelek!

Igy teltek a napok, csak ugy, mint az órák,
Ekkor gyulladt szívem első szerelemre!
Itt érzem először az életnek gondját,
A mint szép jövőjét lelkem szőni kezdte . . .
S innen mentem én el, el a nagy világba,
Vivén magammal sok álmot... szegénységet...
S ide térek vissza a harcztól kiállva, -
- Légy fiadtól áldva, oh föld, köszöntelek !

Vasárnapi Ujság 1865.
 
 
0 komment , kategória:  Benedek Aladár  
Benedek Aladár: Változik a lét folyása . ..
  2016-04-14 08:12:53, csütörtök
 
  Benedek Aladár:

Változik a lét folyása . ..


Változik a lét folyása.
Változnak az érzemények.
Egyest úgy, mint milliókat
Hány-vet a sors és az élet;
Milliókat: uj időszak,
Egyest: uj tapasztalások;
De a rendszer örökké egy,
S az ,,ideál"-t el nem ássuk.

Változik a lét folyása.
Változnak az érzemények.
És az ember kevély mégis,
S szín kell a világ szemének.
Pedig a ki ma kigúnyol
Egy hitet, egy eszmét, elvet:
Holnap talán ennél jobbat
Magának már nem is lelhet.

Változik a lét folyása.
Változnak az érzemények.
Hányfélekép áldoztunk már
A szerelem eszméjének?
Ösztön, inger, hősiség, bűn,
Álképzelem, vak imádat,
Volt ez eszme kútforrása,
S értté sokan meghalának.

Változik a lét folyása.
Változnak az érzemények.
Nincsen semmi oly kicsinység,
Mi nyomtalan elenyészhet:
Utunkat megszakíthatja
Egy kis szellő, egy uj csillag,
S egy kis féreg - egy kis ember -
Úgylehet egy földet ingat!

Változik a lét folyása.
Változnak az érzemények.
És az ember mégis mind, mind
Üldözi az ellentétet:
Azt kívánja, hogy mindenki
Mint ő, épen ugy erezzen;
Templomban is ,,tudás"-t árul,
S elvvel úszik elvek ellen.

Változik a lét folyása.
Változnak az érzemények.
Visszajöhet a mi elmúlt,
Mint aggnál a gyermekévek. -
Koczka a vak sors kezében;
Események gyáva rabja;
Bohócz az Ur udvarában:
lm az ,,ember" lelki arcza.

Változik a lét folyása.
Változnak az érzemények.
Lehet: ki ina észt fitogtat,
Holnap a szíve törik meg . . .
Okoskodunk, bölcselkedünk ,
Színleljük az érettséget;
Kaczagjuk a vértanúkat,
S tán mi is úgy érünk véget . , .

Változik a lét folyása.
Változnak az érzemények.
Egyest ugy, mint milliókat
Hány-vet a sors és az élet.
Milliókat: uj időszak,
Egyest: uj tapasztalások;
De a rendszer örökké egy,
S az ,,ideál"-t el nem ássuk

Vasárnapi Újság, 1870.
 
 
0 komment , kategória:  Benedek Aladár  
Benedek Aladár: Régi sóhaj .
  2016-03-22 19:14:03, kedd
 
  Benedek Aladár:

Régi sóhaj .


Jártam sokféle terhes utakon,
S nem volt, ki utam megkönnyebbíté.
Lelkemben égett gond és fájdalom:
Ha küzdelmem nem lesz-e semmivé?!
Jaj kelt szívemből .. . és a rengeteg
Visszhangozá éltem keserveit . . .
- Hálátlan a világ s az emberek;
Csak a természet hű, igaz, szelíd! -

Jártam mosolygó, vidám raj között,
Hő szeretettel tiszta keblemen:
És mondjam-e, hogy rég kiköltözött
Belőlem hit, vágy s forró érzelem?!
Sírtam . . . s az elsírt, néma könnyeket
A föld felitta .. . ott él mindenik! . . .
- Hálátlan a világ s az emberek;
Csak a természet hű, igaz, szelíd! -

Jártam, hol díjat osztanak s babért
S a hol az érdem mindhiába vár:
És nem találtam fáradalmamért
Egy árva hangot, mely igaz s nem ál. -
Küzdtem tovább . . . s a puszta hűs gyepek
Adtak vánkost, hol nyugvás s béke int . . .
- Hálátlan a világ s az emberek;
Csak a természet hű, igaz, szelíd! -

Jártam, hol a barátság s szerelem
Hű örömet, kéjt s megnyugvást igér,
Szép, fényes álmok! mikből reggelen
Csupán az emlék van! mi fáj s mi kér. -
. . . Fát olték . . . melynek minden kikelet
Hozza virágát és gyümölcseit . . .
- Hálátlan a világ s az emberek;
Csak a természet hű, igaz, szolid! -

S most társaim közt járok szüntelen,
Hol irigység, dölyf s bosszúvágy kísér;
Mérges kígyók csuszkáinak keblemen;
S egy tiszta sugár itt-ott alig ér! -
Az óra fogy . . . s ha majd búcsút veszek,
Az ég hullassa csak rám könnyeit! -
Hálátlan a világ s az emberek;
Csak a természet hű, igaz, szelíd! -

Vasárnapi Újság, 1870.
 
 
0 komment , kategória:  Benedek Aladár  
Benedek Aladár: Hol van a fény a rezgő láthatárról?!..
  2016-02-11 09:35:31, csütörtök
 
  Benedek Aladár:

Hol van a fény a rezgő láthatárról?!..


Hol van a fény a rezgő láthatárról,
Melyen a szem oly ittasan legelt?!
Zúgott az ár .. . száz vész fogant s aludt ki,
S én nem láttam, csupán a kék eget. -
Hol van a fény?! az első gyermekévek
Borútlan üdve? Eltűnt, elveszett! . . .
- Vegyetek körül múlt időm emléki,
S vidítsátok fel fájó lelkemet! -

Hol van a hév, mely - mint a napsugár - a
Kőbe is éltet, meleget adott?!
És folyt a játék, a melynek zajától
Oly messze járt a sápadt bú s a gond.
Hol van a hév?! s kik ebben osztozátok:
Hű játszótársak! hova lettetek? . . .
- Vegyetek körül múlt időm emléki,
S vidítsátok fel fájó lelkemet! -

Hol az ábránd, e szép dalos madár, mely
Reményeimnek erdejébe járt?!
A hol a tettvágy álmodozva bolygott,.
Nem sejtve, félve a kígyók raját . . .
Hol az ábránd? s ti szép szülötti, oh hol?
Nagy, tarka tervek, játszi érzetek?! .. .
- Vegyetek körül múlt időm emléki,
S vidítsátok fel fájó lelkemet! -

Hol az erő s a hit, mely - mint a napfény
S langy permeteg - minden magot kikelt?!
Hol az erő s a hit, mik engem egykor
Világhódító hőssé tettenek?!
Már meghaltak! s meghalt öröm, boldogság,
Ugy járnak fel csak, mint kiíértetek . . .
- Vegyetek körül múlt időm emléki,
S vidítsátok fel fájó lelkemet! -

Fáj, fáj e lélek s fájni fog, a míg csak
Meg nem gyógyítja a halál keze,
Mely sűrű fátyolt borít rám s megóv, hogy
Ne hasson hozzám e világ nesze.
Mert míg e világ új arczot nem ölt, és
Szabad nem lesz: én vérzek, szenvedek! . . .
- Vegyetek körül múlt időm emléki,
S vidítsátok fel fájó lelkemet! -

1871.
 
 
0 komment , kategória:  Benedek Aladár  
Benedek Aladár: Szent sir .
  2016-01-11 05:57:57, hétfő
 
  Benedek Aladár:

Szent sir .


Nem őrzi galy; nem őrzi jelkő;
Virág se díszlik rajta:
De arra száll egy futó felhő,
S rá könnyeit hullatja.

Nem térdel soha senki ottan;
Ima se rezg felette:
De szelíd szellők mély titokban
Ott sirnak minden este.

Nevéről nem szól senki ajka,
S hogy élt, se tudja senki:
De egy-egy hang, fel-felsóhajtva,
Száll róla messzi, messzi.

Maholnap áll talán bedőlve,
S porát se tudják hol van:
De lelke itt van! s él örökre!
Egy-két bús, fájó dalban.

Oh sír! hol nyugszol eltemetve
Anyám, emléked itt áll
Szivemben, mely fényt hoz nevedre,
Virrasztva álmaidnál!
 
 
0 komment , kategória:  Benedek Aladár  
Benedek Aladár: Dáridó végén .
  2016-01-06 08:17:22, szerda
 
  Benedek Aladár:

Dáridó végén .


El a pohárral! Elég volt a borból!
Legalább nékem már elég-
Félek, hogy nyelvem megered s hozzátok
Hízelgőn nem beszélenék. -
A bor feloldja nyelvem', és ha e nyelv
Szabad : igazat mondogat . . .
El a pohárral! Vagy szakítsatok szét
Minden, de minden gyöngéd lánczokat! -

El a pohárral! Elég volt a borból!
Legalább nékem már elég.
Szivem szorul; valami bántja, nyomja,
S több bortól fölhevülne még. -
Pedig ha e szív fölhevül: kinyílik,
S nem vidító, mit fölmutat . . .
El a pohárral! Vagy szakítsatok szét
Minden, de minden gyöngéd lánczokat! -

El a pohárral! Elég volt a borból!
Legalább nékem már elég.
Vérem pezseg; agyamban forr az élet,
S fölfedni azt nem illenék. -
Sok van, sok van ez agyban, a mit e kor
Jó néven bizton nem fogad .. .
El a pohárral! Vagy szakitsatok szét
Minden, de minden gyöngéd lánczokat! -

El a pohárral! Elég volt a borból!
Legalább nékem már elég.
Emlékeim s fajdalmim ébredeznek . . .
- Sokat csalódtam s szenvedek! -
Ne kívánjátok, hogy felnyissa ajkát
Egy is! mert szörnyű hangot ad . . .
El a pohárral! Vagy szakitsatok szét
Minden, de minden gyöngéd lánczokat! -

El a pohárral! Elég volt a borból!
Legalább nékem már elég.
Vihar ne szegje a szelid hullámot,
Kedvünket, melyet rengeténk. -
Oh mert lelkemben sötét felhők kelnek,
Mik dúlnak mezőt s kerteket . . .
S elátkoznék tán mindent, mit szerettem,
Ha még tovább is innám veletek. -

1872.
 
 
0 komment , kategória:  Benedek Aladár  
Benedek Aladár: Rabok kórusa
  2015-12-09 06:07:39, szerda
 
  Benedek Aladár:

Rabok kórusa

Jelige: ,,Tizenkilencedik század."

Tűnj el, fohászok sötét éjszakája.
Piros kárpitú, vidám reggel jövel.
Deríts mosolygást a zord láthatárra.
Jer, a, szabadság hírszellőivel!
Oh tárd fel egy szebb világnak képét!
Lelkeink a büntetést leélték.

Oh a láncok oly kemények !
Kínos a vágy, bús az élet!
S a szabadság álma szép!
Melege van a napfénynek!
Balzsama a tiszta légnek!
S átölel a magas ég!
A boldogság édes üdve
Sosem volt még keblünkbe,
És az ,,eszme" mégis él!
Ez ég bennünk sosem szűnve;
Fényes képe sosem tűn le,
És varázsa oh mi mély!

Nagy isten, vesd ránk pillantásod!
Küldj nemtőt nyomorunkra!
Hallasd csak egy szív-dobbanásod,
S mi élünk benned újra!
Hitünknek erős sarja támad!
Édesebb lesz a váltság;
Szelídebb a kín és a bánat,
Forróbb a bús imádság!

Tűnj el, fohászok sötét éjszakája!
Piros kárpitú, vidám reggel jövel!
Deríts mosolygást a zord láthatárra!
Jer a szabadság hírszellőivel!
Oh tárd fel egy szebb világnak képét!
Lelkeink a büntetést leélték.

1869.
 
 
0 komment , kategória:  Benedek Aladár  
Benedek Aladár: Az ősz búcsúzik
  2015-11-13 08:01:54, péntek
 
  Benedek Aladár:

Az ősz búcsúzik


Az ősz búcsúzik. Immár reggelenkint
A fáknak ágit zúzmara fedi . . .
Ugy küzd a nap a ködből kifejlik .
Sáppadt sugarát a hideg leli . . .
De délfelé még a fák levelének
Zöld színe újul. . . s veréb csiripol . . .
- Ne csodáljuk, ha szeretjük az éltet;
Lám az ősz is mily fájva haldokol!

Az ősz búcsúzik. Ritkulnak a lombok,
Későn kel a nap, korán jő az est .. .
Künn mező, erdő a zajról lemondott,
Itt benn a tél mindent komorra fest. -
De van még nesze a lomb zörgésének . . .
Künn olykor kürt szól . . . nálunk séta foly . . .
- Ne csodáljuk, ha szeretjük az éltet;
Lám az ősz is mily fájva haldokol!

Az ősz búcsúzik. Sűrűbbek a felhők,
Verőfény helyett tört világ dereng . . .
A rét ledobta a szép tarka kendőt
S ködmenbe bujt, ép mint az emberek . . .
De a ború még néha el-elszéled,
Szint tart még itt-ott egy ember s bokor . . .
- Ne csodáljuk, ha szeretjük az éltet;
Lám az ősz is mily fájva haldokol!

Az ősz búcsúzik. Arcza bús, merev már,
Szeméből halvány lemondás beszél . . .
Kebléből olykor egy-egy sóhaj elszáll,
Süvít, süvit a metsző, durva szél . . .
De olykor még szelid szakán a délnek
Gyerekek játsznak . . . s nyüzsg a hangyaboly ...
- Ne csodáljuk, ha szeretjük az éltet;
Lám az ősz is mily fájva haldokol!

Az ősz búcsúzik. Ne hagyjuk magára.
Tán igy a válás könnyebb lesz neki . . .
Én megdaloltam, más mosolygjon raja,
Ki tudja ezt mily jólesőn veszi?! -
Hisz mi is egykor ekkép érünk véget
Ránk is jól hat majd egy részvét-mosoly,
Midőn már sejtjük, hogy elhagy az élet
S lelkünk szorongva, fájva haldokol! -

1867.
 
 
0 komment , kategória:  Benedek Aladár  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 18 
2017.04 2017. Május 2017.06
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 10 db bejegyzés
e hónap: 262 db bejegyzés
e év: 1392 db bejegyzés
Összes: 27828 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 6012
  • e Hét: 12394
  • e Hónap: 141000
  • e Év: 620467
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.