Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 26 
Benedek Aladár: Apám is meghalt !. . .
  2018-04-15 07:49:26, vasárnap
 
  Benedek Aladár:

Apám is meghalt !. . .


Apám is meghalt! . . . Ez a sorsa
Mindennek, a mi született !
Ennek fájdalmát elviselném.
Más az, mi lesújt engemet !
Szenvedni, át sok, hosszú éven,
Mert lelkünk tán az emberekbe' hitt . . .
- Bús az élet ! s kinek vigasz kell:
Forgassa éltem lapjait !

Apám is meghalt ! . . . Oh e hangban
Ezer panasznak húrja rezg !
S rá föltámadnak a megholtak,
S mi rég volt, újra lenni kezd . . .
Előterem egy kis család, hol
Kedv, öröm, fény és boldogság lakik
- Bús az élet ! S kinek vigasz kell:
Forgassa éltem lapjait !

Apám is meghalt. - Oh ez eszme
Nem egy érzésnek nyit utat,
Mert végigvisz egy hosszú élten,
S mi történt, mindent megmutat:
A gyermekkor tündérvilágát !
A vad ifjúság dús ábrándjait ! . . .
- Bús az élet! S kinek vigasz kell:
Forgassa éltem lapjait !

Apám is meghalt, - Ne higyjétek,
Hogy ezzel minden mondva van !
Gyászos dolog ! de oh e gyásznak
Panasza hosszú s untalan !
Hiú szerelmek, hűtlen álmok
Újulnak fel e gondolatra itt . . .
- Bús az élet ! s kinek vigasz kell:
Forgassa éltem lapjait !

Apám is meghalt. - Oh mi sok kép
Kél föl e szóra, istenem !
A szenvedély első viharja,
Mely előtt nincs gát, félelem !
A válás a családi tűztől . . .
A hő tettvágy, mely mindennel szakit ! . . .
- Bús az élet ! s kinek vigasz kell:
Forgassa éltem lapjait !

Apám is meghalt. - Látom, a mint
Hogy óvja ég az ő fiát, ki
A távolban sanyarg talán . . .
Igen ! sanyarg, küzd s - elbukik, hogy
Sár lepje fennkölt halántékait . . .
- Bús az élet ! s kinek vigasz kell:
Forgassa éltem lapjait !

Apám is meghalt. - Emlékszem jól:
Mint sirt, hogy anyám meghala;
Mig élt: kevésbre méltatá őt.
S most ? "égnek volt ő angyala !"
Már ekkor kész volt a nyomor, mely
Mind mélybre ásta mérges karmait ! . . .
- Bús az élet ! s kinek vigasz kell:
Forgassa éltem lapjait !

Apám is meghalt. - Miként jött meg
Nemrég', elhozva nyomorát !
Testén rongygyal s lelkébe' váddal,
Hogy ilyen örökséget ád. -
Adhatott volna jobbat is, de
A tapasztalás mind későn tanit ! -
- Bús az élet ! s kinek vigasz kell:
Forgassa éltem lapjait !

Apám is meghalt. - Béke rája !
Mit rám hagyott, azt viselem!
Kegyetlen biró a világrend !
Ez küzd, ez harczol ellenem.
Áldás a sírra ! . . . Köny ? .. . az nincs már !
Csak sértett becsvágy s megtorlásra hit ! . . .
- Bús az élet ! s kinek vigasz kell:
Forgassa éltem lapjait !

Apám is meghalt ! . . . Leverő kép !
Mi gyötrelemmel gúnyt vegyit . . .
Egy gyönge múltért annyi kín s bú,
Mit szenvedett ez öreg itt ! -
S neki mégis volt, volt bizalma . . .
. . . Én folytatom, jó öreg ! álmaid . . .
- Bús az élet ! s kinek vigasz kell:
Forgassa éltem lapjait !

Vasárnapi Ujság - 1870. május 29.
 
 
0 komment , kategória:  Benedek Aladár  
Benedek Aladár: Bajok között.
  2017-12-31 07:53:23, vasárnap
 
  Benedek Aladár:

Bajok között.


Van-e elégtétel a sok szenvedésért? .
Nyer-e díjat e sok méltatlan nyomor ? !
Oh engem már annyi, annyi szenvedés ért,
De jutalma késett mind-mindannyiszor!
Csakhogy az a nyomor, mely engemet sujta,
S sújt: még sokat sújthat! s ez fáj énnekem !
Én csak fölkelek, s tán van, ki fölkel újra,
De legtöbb van mégis az erőtelen!

Van-e elégtétel a sok szenvedésért?
Oh lelkemben oly sok a nyomor s a kín!
Akármerre lépek, csak ez az árny kísért,
Mintha méreg ülne az üdv ajkain. -
S még ha én volnék csak, ki rejtekbe bújva,
Ki-kisirom búmat némán, csendesen!
De hány van, ki kínját viselni nem tudja,
S jobb sorsot várni már nincs türelme sem!

Van-e elégtétel a sok szenvedésért,
Mely engem gyötört már e kis léten át?!
Bűntelen bár, mégis annyi bűnhődés ért,
Hogy gyanúval nézem a szent bibliát. -
De ha elgondolom, hogy rajtam kivül még
Számtalan lény szenved ily méltatlanul:
E sorstól csak azért is nem menekülnék,
Hátha abból tűrni más is megtanul.

Van-e elégtétel a sok szenvedésért?!
Oh kell lenni! s hogyha nem több: egy marad!
Megmarad a vágy, mely vár és örökké kér,
Meg az üdv iránt a hit s az akarat.
S mig ezek megvannak, addig küzdhetünk, de
Ha eltüntenek már, akkor mit tegyünk ? - -
Akkor is csak hajtsuk fejünk tenyerünkbe.
Megnyugodva abban, hogy ez - végzetünk!

Vasárnapi Ujság - 1874. január 4.
 
 
0 komment , kategória:  Benedek Aladár  
Benedek Aladár: Késő őszszel . . .
  2017-11-19 08:43:34, vasárnap
 
  Benedek Aladár:

Késő őszszel . . .


Késő őszszel szebb az égbolt,
Ha nincs felhő rajta ;
Késő őszszel nem szúr a nap
S nem száll oly magasra.

Villámok haragja sem dul
Szelid késő-őszszel;
Csak vártatva kelt a regg s az
Est oly hamar jő el.

Késő őszszel szűk körökbe
Vágy az ember lelke,
S örül, ha mi csekélyt várt, azt
Valamint föllelte.

Késő őszszel csak mosolygjuk
Mi az előtt bántott
S küzdés helyett a békében
Lelünk boldogságot.

Késő őszszel megbocsátunk
Ellenségeinknek,
Mert ilyenkor ők is inkább
Megkímélnek minket.

Késő őszszel feledésbe
Megyén minden, minden:
A sok dúló zivatar s kár
Drága kertjeinkben.

Késő őszszel érezzük már
A tél szárny-csapását,
S jól tudjuk, hogy a legtöbb sirt
- Hová oly megtörve vágyunk -
Késő őszszel ássák.

Vasárnapi Ujság - 1880. november 7.
 
 
0 komment , kategória:  Benedek Aladár  
Benedek Aladár: Elégia a nyárról.
  2017-11-16 07:55:33, csütörtök
 
  Benedek Aladár:

Elégia a nyárról.


Oh, hogy minden eltün, a mi szép e földön !
S hogy minden erő s fény : álom, képzelet!
Mint borul mindenre sűrű, nehéz fátyol!
És az ember mindent mily könnyen feled!
Így tűn el a nyár, a föld e legszebb éke,
Mintha nem lett volna, csak tündérmese:
Szelid felhők járnak . . . nő az árny . . . hüvesb van . . .
S a világosságból mindig kevesebb !

Virágok közt bolygni, iratos mezőkön,
Zúgó erdő lombján elmerengeni;
Nem törődni azzal, a mi volt s mi lesz még,
Íme a szép nyárnak drága kincsei!
Mignem észrevétlen hull, hull a virág s lomb,
Lassú hervadás szánt a mezők felett . . .
Szelid felhők járnak . . . nő az árny . . . hüvesb van . . .
S a világosságból mindig kevesebb !

Villámok haragját nézni s eltanulni,
El a hegy oromtól a pompás daczot,
Mig az örökégő, fényes nap hatalma
Eget-földet újra besugározott.
Ám a hegyoromra köd száll este s reggel,
A nap lenn vergődik s a vihar beteg . . .
Szelid felhők járnak . . . nő az árny . . . hüvesb van . . .
S a világosságból mindig kevesebb !

Oh, te szép, tűnő nyár! életünk nyarát is
Tebenned szemléljük és siratjuk el:
Fényed, erőd, álmod, pompád s büszkeséged
Akár a miénk s mint az, ugy pusztul el!
Hit, bizalom, tettvágy s égő sziv nyarunk, de
Lassan kifosztják ezt mind az emberek ;
Ármány űz, a gond sújt, bajunk egyre több van,
S oh, a szeretetből mindig kevesebb! -

Oh, hogy minden eltűn, a mi szép e földön !
S hogy minden erő s fény: álom, képzelet!
Mint borul mindenre sűrű, nehéz fátyol!
És az ember mindent mily könnyen feled !
Reményünk szemet huny, emlékink gyászt öltnek,
Szivünk elrejtőzik s vágyunk messze von,
Messze e világtól s emberektől, messze,
Hol örök nyár ég a szívben s ormokon ! -

Vasárnapi Ujság - 1881. augusztus 21.
 
 
0 komment , kategória:  Benedek Aladár  
Benedek Aladár: Oh vannak órák . . .
  2017-09-28 07:18:34, csütörtök
 
  Benedek Aladár:

Oh vannak órák . . .


Oh vannak órák, a midőn a bú
Ugy ellágyitja érző lelkemet!
Ti szerzitek pedig e bút, kiket
Szivem legtöbbször testvérkint szeret.
Ti, a kikért mig én imádkozom:
Tán ép akkor szidalmaz ajkatok . . .
Én nem kivánom, hogy szeressetek;
Csak tűrjetek meg, a mig meghalok !

Oh mit véthettem néktek, emberek,
Hogy ugy gyűlöltök s bánttok szüntelen?
Hisz én nem állok utatokba, és
Azt sem kérem, hogy jöjjetek velem.
Az én utam úgyis oly zord s nehéz!
Mi készt tehát, hogy elém álljatok? -
Én nem kivánom, hogy szeressetek;
Csak tűrjetek meg, a mig meghalok!

Hisz engem is, mint titeket, szelid
És forró anyaszeretet nevelt;
Miként tehetnék olyan roszat én,
A mért pirulnom kén' előttetek?!
S ti mégis, a helytt, hogy a port, a mely
Rám szállt, vernétek: sárba tipratok . . .
Én nem kivánom, hogy szeressetek;
Csak tűrjetek meg, a mig meghalok!

S ha tettem olyat, a miért reám
Követ dobhattok - bár én nem tudom -
(S mert van felettünk egy bölcsebb biró)
De tettem jót is, több jót, azt tudom.
S tennék még többet! Mért hát e boszú,
Mely ellenem úgy forr, úgy kavarog? . . .
Én nem kivánom, hogy szeressetek;
Csak tűrjetek meg, a mig meghalok!

A merre lépek, mindenütt a ti
Gyülölségteknek nyomdokát lelem;
Imádkozom - és üldözésetek
Vad visszhangja cseng mindütt körülem.
Ne bántsatok! hisz én sem bántalak;
Ne bántsatok! hisz testvértek vagyok! -
Én nem kivánom, hogy szeressetek;
Csak tűrjetek meg, a mig meghalok!

Oh vannak órák, a midőn a bú
Ugy ellágyitja érző lelkemet!
Ilyenkor fáj a lég is, mely felém
Lebben; ilyenkor úgy elcsüggedek!
S ekkor érzem, hogy nem méltó e föld
Reám; vagy rá méltó én nem vagyok,
S rátok csak sírom hoz engesztelést . . .
Tűrjetek meg hát, a mig meghalok! -

Vasárnapi Ujság 1872. október 27.
 
 
0 komment , kategória:  Benedek Aladár  
Benedek Aladár: A mi ódánk .
  2017-09-24 08:14:26, vasárnap
 
  Benedek Aladár:

A mi ódánk .


Szerelmünk, mint az alkotó ujjától
A világosság, akként született!
Felgyúlt a nap, az égnek tiszta napja,
Mely őrködik most egy világ felett!
Szerelmünk is ily tiszta nap, a melynek
Hő fénye nemcsak ránk hoz kéjt s vigaszt.
- Elszáll az élet; vágy s bú mind kialszik!
S a mi szerelmünk akkor is viraszt! -

Megismerél! bár az irigy távolnak
Homálya engem tőled elfedett.
Megismerél! bár nem hallád szavam s bús
Lelkembe lelked nem merülhetett.
De egy-egy hang a hír szárnyán szivedhez
Jutott, mely kezdte visszhangozni azt.
- Elszáll az élet; vágy s bú mind kialszik!
S a mi szerelmünk akkor is viraszt! -

S hová az éjnek zord sötété nem hat,
A gondolatban összeforradánk;
S mi összeköt egy széles, nagy világot,
Az érzésekben leltük fel tanyánk'.
S beszélgeténk mindarról, a mi édes,
S mi fáj, szeretve a ,,szép"-et s ,,igaz"-t.
- Elszáll az élet; vágy s bú mind kialszik!
S a mi szerelmünk akkor is viraszt! -

S enyém levél, midőn még karjaimmal
Gyöngéd lényedet át sem foghatám.
S tied levék, midőn még szép szemednek
Szelid sugara sem mosolyga rám.
De mentem, és karom örökre átfont;
S szemed? - ah! lelkem híven őrzi azt!
- Elszáll az élet; vágy s bú mind kialszik!
S a mi szerelmünk nkkor is viraszt! -

S most enyém vagy s én a tiéd örökre!
S szerelmünk ég, ég kiolthatlanul!
Ég ugy, miként egy gondolat s egy érzés,
A ,,szép" s ,,igaz" két kis csillagjául.
Két csillagul, mely, mint nap a világot,
Másokat éltet a árnyakat riaszt,
S mely, midőn mi már nem leszünk, e földnek
Üdve felett őrködve, fenn viraszt! -

Vasárnpi Ujság 1872. szeptember 22.
 
 
0 komment , kategória:  Benedek Aladár  
Benedek Aladár Úgy a mint álmodtam . . . .
  2017-09-11 08:30:08, hétfő
 
  Benedek Aladár

Úgy a mint álmodtam . . . .


Úgy a mint álmodtam, nem teljesült semmi,
S mit átéltem, abból nem sző senki álmot;
Egy rejtett, mély bánat, mely után pihenni
Fogok talán egykor - ez mind a mit várok.

Álmodtam, s álmodom s ébredek szünetlen,
Nem látom czélomat, sem czélját másoknak ;
Valami nagy nyomor ül a világrenden,
Hol a Fény s Erő is szebb álarczot hordnak.

Nem a koldust nézem: rongyán mint igazgat,
Nem a nyomorékot: mint emeli tagját,
De a gazdagot, ki soh' sem elég gazdag.
És a hőst, ki csügged, bármint magasztalják.

Mosolyban, örömben, kedvben, vigaszságban
Sem látok egyebet titkolt, mély bánatnál;
Ez szól szántóvetők ömlengő dalában . . .
Oh, de jaj ! ha erre írt adni akarnál.

Nincsen erre, oh nincs enyhület, se balzsam,
Csupán a jóság, mely az Istentől árad,
Istentől, ki jó és bölcs, s ki ott a magasban
Látja, hogy maga is egy nagy, örök bánat.

S mi szól e bánatban? mi szól e nyomorban?
A múlandóságnak örökbús regéje ;
S óh, én e regéből mégis azt tanultam,
Hogy csak a jóságnak nincsen soha vége !

Veszprémi Független Hirlap, 1881.
 
 
0 komment , kategória:  Benedek Aladár  
Benedek Aladár: Két lélek . . .
  2017-07-18 05:41:42, kedd
 
  Benedek Aladár:

Két lélek . . .


Két lélek van az emberben;
Ez már végzetünk:
A z egyikkel gyűlölünk s a
Mással szeretünk.

Ekkint jövünk a világra,
S tőlünk függ csupán:
Melyik s meddig kél erőre
S huny el ezután.

Egész sorsunk' ez a kérdés
Határozza meg;
Egyik üdvöt oszt s a másik
Szenvedéseket.

Békét és nyugalmat is csak
Egyik osztogat,
Mig a másik háborút s rossz,
Gyötrő álmokat.

Még a szenvedés is áldás
Egyik karjain,
Mig a másiknak nyomán bősz
Fondorlat s a kín.

Álmaim azért oly szépek
S oly édesdedek,
Mert én nem növeltem fel, csak
Egyik lelkemet.

Mig a mást rejtekbe zártam
Szivem mélyiben;
Ott dühöng, dúl fékreverve,
S el mégsem pihen.

Nem pihen s fel-felvonít, mint
Éhes fenevad;
De aztán egy intelmem s ő
Több hangot nem ad.

Ám a másik lelkemet, azt
Úgy dédelgetem!
Hű is, jó is, bár tövist is
Nyújt olykor nekem.

Jézustól tanultam én ezt
Mindenek felett;
S én senkit nem gyűlölök, csak
Szánok s szeretek.

Két lélek van az emberben;
Ez már végzetünk:
A z egyikkel gyűlölünk s a
Mással szeretünk.

És ha meghalunk, ez és az
Tőlünk messzevál:
Egyik Istenhez jut és a
Másik - szintén ős fészkébe -
A pokolra száll.

Eger - hetilap 1914.
 
 
0 komment , kategória:  Benedek Aladár  
Benedek Aladár: Zivatarban.
  2017-05-09 08:44:27, kedd
 
  Benedek Aladár:

Zivatarban.


Örök panasz zokog a légben,
A felhők egymást kergetik . . .
Én már ahhoz eleget éltem,
Hogy megnyughassam végre itt. -
A szél zokoghat és a felhők
Űzhetik egymást végtelen,
Én el-elmélázom felettök,
S panasz már nem kél lelkemen.

Remegnek a fák száraz ági,
A szélkakas fel-felrikolt;
Varjakat látok messze szállni . . .
Tudom, hogy az van, a mi volt. -
A hervadás, fagy, küzdelem s éh
Elmúlik, mint jött, csöndesen,
S okát: hogy mért volt? ki keresné?
Bajt én nem látok mibe' sem.

A kis házak szint' úgy inognak,
S kéményökön be, szél kaczag;
Recseg a kútgém s a pataknak
Habjai sárral zajlanak. -
Oly ismerős, oly régi képek,
Jók: gyermeket rémitni tán;
De én, kit a vihar megtépett,
Csak mosolygok e kis csatán.

S most, mintha fenn a kékes űrbe
Milljó fohász, sóhaj, nyögés
Zúgna a léggel elvegyülve,
Mint egy méltatlan bűnhődés, -
Oly hangot hord a szél siráma,
S én azt egykedvűn hallgatom;
Tudom: a részvét mind hiába,
S nem segít semmi aggalom.

Örök panasz zokog a légben,
Örök panasz lelkünkbe' lenn;
De én, ah, már eleget éltem
S fájdalmam békén viselem.
S viselje is mindenki ekként!
Hiú e lét, s mi: kicsinyek;
S többek lenni bármint szeretnénk:
Csak saját szívünk sinli meg! -

(Szuha, márczius 10. 1874.)

Vasárnapi Ujság 1874.
 
 
0 komment , kategória:  Benedek Aladár  
Benedek Aladár: Feltámadásról szó! az írás . . .
  2017-04-16 09:39:52, vasárnap
 
  Benedek Aladár:

Feltámadásról szó! az írás . . .


Feltámadásról szól az írás,
S az írás nem mond hazugságot!
Közelg a percz, midőn a holtak
Elhagyják sötét, nehéz ágyok.
Közelg a percz, már nincsen messze,
Midőn a sok zár mind felpattan,
S föltámadnak az élő-holtak,
Osztozva üdvben, kárhozatban'.

Feltámadásról szól az írás:
Már sűrűdnek a nehéz felhők;
A villámokat ezek szülik,
Melyeknek lángja mindent eltölt!
- Ébred már titkon a jogérzet,
Mi annyi időn feküdt halva;
Ránehezült a kába vakság,
De melynek immár vész hatalma!

Feltámadásról szól az írás:
Már látni itt-ott egy villámot,
Miket elnyel a messze tenger,
S mik ledöntnek majd egy világot!
- Fel-felszól már a tettvágy hangja,
De szétoszlik a rejtett csendbe;
Ám jaj! ha majd e csend határán
E hang viszhangját mind föllelte!

Feltámadásról szól az írás:
A dörgések is hallhatók már . . .
Gyűl, gyűl a vész, mely ünnepet hoz,
Midőn nem lesz több hamis oltár . . .
Halk moraj . . . zúgó nyüzsgés támad .
Küzdelmet sejt a népek ezre;
Érzi, hogy minden porba omlik,
Csak egy marad: a szabad eszme !

Feltámadásról szól az írás :
Borult az ég . . . a lég oly tikkadt! . . .
Közelg a nagy percz, - legyünk készen ! -
Mely eget ráz, és földet ingat.
Most teljesül, mit Krisztus jósolt!
Ezért halt ő, és annyi mások;
Ez lesz, ez lesz a végitélet!
- Az írás nem mond hazugságot! -

Vasárnapi Ujság 1868

 
 
0 komment , kategória:  Benedek Aladár  
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 26 
2018.04 2018. Május 2018.06
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 10 db bejegyzés
e hónap: 260 db bejegyzés
e év: 1463 db bejegyzés
Összes: 31360 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 5637
  • e Hét: 50016
  • e Hónap: 218703
  • e Év: 1053624
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.