Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 11 
Bartók Lajos: Menj, ifjúság . . .
  2017-05-08 07:42:29, hétfő
 
  Bartók Lajos:

Menj, ifjúság . . .


Menj, ifjúság, csalóka álmaiddal,
Te pusztaságon játszó délibáb,
Fellengző s mélyre szálló dalaiddal,
Miknek szerelmét meg nem hallgaták,
S mik gyengék voltak népet hívni harczra,
És gyenge a nép, hogy fegyvert ragadna!

Eltévedt vándor én, mily hasztalan
Éltem és fáradalma : csak most látom,
Midőn éj száll rám s czélom messze van,
Reményem hűtlen s halva ifjúságom.
Hurczol, kitört fát, vak viharnak mérge,
Örömim lombját elhervasztva, tépve.

Nem hívlak vissza, szerelem! Bevégzém.
Kerestelek. Csalódás van nagyobb.
S emléke sem lesz már, hogy lángolék én,
Csak e sötét betűk, hideg lapok;
Mint síri jelről, ebbül olvasandják,
Hogy forrongó szív lelte itt nyugalmát.

De keserűbb, oh hon! egy szeretődet
Hogy nem találtam, szíved férfiát,
Ki Miltiadesnél hűbb és szegényebb
Aristidesnél s akkor is imád,
Ha száműzés köve, hálátlanul,
Marathonról hozott sebére hull . . .

Csak múlté már az ily dicső. . Te sértett
Hazám ! mért nem jön új hős, bosszúval,
Hogy végig verje a világot érted !
Mért szellem-ajkon a kürt nem rival,
Mely harcz után is, bár ez elveszett,
Egykor lesujtá ellenségedet!

E kürtbe lelkem kilehelni vágytam,
Mint harczi hattyúdal hangozni el.
Menj, ifjúság! lantod siket magányban
Lepattogzó húrokkal vesztegel.
Nem lándsa tépi, harczrahívót, harczban,
Dicstelenül sorvad meghallgatatlan!

Vasárnapi Ujság 1885.
 
 
0 komment , kategória:  Bartók Lajos  
Bartók Lajos: Szilveszter apó
  2016-12-31 10:26:00, szombat
 
  Bartók Lajos:

Szilveszter apó


Nincs élet a földön, égen ifjúi hév.
Itt már az utolsó nap !... Meghal az év!
Baktat, batyu vállán, görcsös boton ökle,
S ősz, hosszú szakállát beesve a hó,
Bundája pereme közül ki köhögve,
Szilveszter apó.

Kísérteti fényű a téli mező,
Ott surran, a légben rémledező ! . .
Apjokhoz az anyjok oda lippen, a torbul
Tartván haza: >Szent egek! itt a zsidó,
Áhásver!...< >Ugyan már! Csak egyet fordul
Szilveszter apó!<

Csápolja gebéit késett fuvaros :
Szilveszter a kasba ne ugrana most!
Butyrával igyekszik fedélnek alája
S körmébe fúj egy más vékony utazó ;
Hátul köti farkát, ha útba találja
Szilveszter apó!

A föld körül egyet fordul az öreg.
Kop, kop! Kinek ablakait veri meg ?
>Sebten, gyerekek! Csizmácska, czipőcske
Ajtó elibe ! A mi szép, a mi jó,
Beggelre hogy azzal színig tele töltse
Szilveszter apó!<

Bomm !... éjfelet a torony-óra ütött.
Hanyatt dül a bakter, mert tornya fölött
Kürtjébe a mint fúj, órjási kisértet
Lebben föl, azonnal szétfoszladozó...
S ím, egy csecsemőbe botlik, - a mivé lett
Szilveszter apó!

Meghalt az öreg, meg a hajdani név,
Ám újra, reménytelin él az új év.
Csak nőjj, te mosolygó gyermek, gyarapodván,
És most a ki új vagy, légy majd te is ó,
S ifjodva köszöntsünk, élted sora fogytán,
Szilveszter apó!


Vasárnapi Ujság 1888.
 
 
0 komment , kategória:  Bartók Lajos  
Bartók Lajos: Románcz.
  2016-08-16 07:51:57, kedd
 
  Bartók Lajos:

Románcz.


A szél fodrozza a folyómedert,
Hulláma a csónakba hull. .
Csókolj meg és ne félj ! csak lábaid
Csókolná ö is boldogul!
A völgyi szellők is, kedves, feléd
Szerelmet hajtanak . . .
Szerelmesek, vigyázzatok,
A csónak ingatag!


A könnyű Vág mint szilaj paripa
Ragadta el a csónakot. .
Ölelj át és ne félj ! tündéröket
Ismerik benned a habok !
A parti sziklák nefelejts-szeme,
Kedves, feléd kaczag . . .
Szerelmesek, vigyázzatok,
A csónak ingatag !

A mélyből szirt leséilg, az evező
Csók közt kisiklik, ott suhan . .
Ölelj, csókolj meg ! ha lengő hajad
Vitorlám lesz, könnyű utam !
Vezércsillag hajóm fölött szemed,
Révem e hő ajak . . .
Szerelmesek, vigyázzatok,
A csónak ingatag !

A part egymásnak adja a kaczajt :
Szerelmes könnyen elmerül! . .
Arczod miért ég, kedves ? itt az est.
Nap sem vigyáz ránk éberül. .
Csak hab fecseg s a tajtékzó szilaj
Hullámok morganak:
Szerelmesek, vigyázzatok,
A csónak ingatag !

Vasárnapi Ujság 1902.
 
 
0 komment , kategória:  Bartók Lajos  
Bartók Lajos: Szemere Miklóshoz.
  2016-05-31 08:19:35, kedd
 
  Bartók Lajos:

Szemere Miklóshoz.


Uj húrokat lantomra! zengjen ének
Mulattatásul az ősz Szemerének,
Kinek feje, mint Kárpát, oly öreg,
De szíve ifjú, ifjú mint a reg.
Ezért kél lelkem vándor szárnyakon,
És száll feléd, vidám Anakreou,
Hogy hajlokodnak felfutó benőtt
Ablakközén találjon pihenőt.

Oh, boldog vagy te, s irigyelt magány,
Melynek derűben nyugszol pázsitán !
Idötül meg nem rozsdált hangszered
Dalában most is ég, hevül, szeret.
Talán a gyermek Bakhosz szigetére
Leltél, hol a hab közt leslgg Cythére,
S ártatlan csókot vált a partról véle
Szegény Adonisz rózsává lett vére . . .

Rejtett tanyád tündérszigetje messzi;
Tengernél hívebb tiszta ég övedzi,
S elzárja tőled e sötét világ
Szörnyű küzdelmét, szörnyebb bánatát.
Csak elkigyózó barna vonalul
Bukik föl e föld látköröd alul,
Mint fekete villám, de rád vigyáz
Erdődben a mély ábrándu driász.

Szőlődbül a bohókás Orcád
Incselgve rikkant hangosan reád.
Nappal rigók, és este csalogány
Zengésitől mélyebb még a magány;
Magok módján ők csak neked verik,
S természetes hangon te is nekik,
Mig az estéli szél közbe fuval,
S játszik fejeden a koszorúval.

Lemenő nap piros sugarat ejt,
S meglopja a piros habu kehelyt,
S végig szalad a húrokon kezedben,
S a dal ihlettől, nem a kéztől rezzen.
Lehet remek, lehet hangod tündéri,
Mely istent s a szabadságot dicséri,
S lehet mennydörgés nagyszerű haragja,
A zsarnokot, szolgát mely szétszaggatja!

Járná hajód csak e köznapi lét
Tisztátlan medrü, és tunya vizét!
Néznéd csak, mint én, nyüzsögő iszapját,
A szörnyeket, a mint magok' felcsapjál;!
Ah! mert Phébosznak kedvencz fiait
Ibolya-bölcső nem ringatja itt;
Siket szélnek szól a költő örökre.
Kit átka rá vert e gonosz vizekre!

Hahogy magasztosb képekért a múlt
Kápráztató varázstükrébe nyúlt.
S nagy ősök árnyát lelkével éleszti:
Nem buzdit mást, csak önreményét veszti.
Miért a földet bíró nagyapákat
Láttatni gyenge vállú unokáknak,
S eszmélni, hogy hol nem Cornelia
Az anya, Grachus nem lehet fia !

Viszhangja nincs, közlét, jég kebelednek!
S kit az egek szivei ünnepelnek
A csillagok, s a kit ünneplenek
A földi csillagok, ifjú szivek :
A lány kebel viszhangozik talán
A költőnek honáért kelt dalán?
Oh, hogy kiké vágyunk, nemesb valónk.
Eléjök nem borulhat hálaszónk!

. . . Mért ostromolni kővel az eget ?
Bölcsebb ki szánt, bölcsebb ki veteget.
Tőled vigan vegyen ma a hunyó nap
Búcsút, s a hajnal így köszöntsön holnap.
S bár hajadon fehérlik hold ezüstje:
A meleg szív arczod' nappá derítse,
S hűn természethez, híven szabadsághoz,
Nekik aranyzott szarvú lanton áldozz!

Vasárnapi Ujsag 1878.
 
 
0 komment , kategória:  Bartók Lajos  
Bartók Lajos: Föltámadnak a halottak . . .
  2016-03-28 08:19:27, hétfő
 
  Bartók Lajos:

Föltámadnak a halottak . . .


Föltámadnak a halottak !
S kik szent harczban elhullottak.
Földdel fedve, elfeledve :
Egykor újra élni fognak !

Mert nem örök az enyészet;
Hősök sírja csak lágy fészek,
Vagy barázda, s a hantjába
Vetett magvak föltenyésznek.

Ah ! ez édes képzelemmel
Hunyt el már az isten-ember,
S bár a sziklát rátaszitják :
Félre rázza harmad reggel.

Félre rázza, s a szolgákra
Hengeríti, a kik őrzék ;
S kél, - övezvén fény, dicsőség
Az emberszabadság hősét.

És e fény messzebb sugároz,
Mint a tenger-csillag Phárosz,
S nem mérhetni hozzá semmi
Koronát e ragyogáshoz!

Minden sugár egy nap ; épül
A megölt hős melegétül;
Mint lángpallos: sírra csapdos,
Míg ut nyílik üregébül.

S föltámadnak a halottak,
Kik a szent jogért harczoltak ;
Ma vértanú, por és hamu, -
Holnap dicsfényben ragyognak!

Oldalukon piros sebhely,
Kezökben az eltört fegyver,
De sírhalmot semmi zsarnok
Nem borit rajok még egyszer !

Zászlajuk víg szelek fújják,
A kürtöt újra megfújják,
Az aczél peng, - a pokol reng, -
S ég és föld zeng hallelúját!

Vasárnapi Ujság, 1877.
 
 
0 komment , kategória:  Bartók Lajos  
Bartók Lajos: Az első napsugár
  2015-12-09 06:09:41, szerda
 
  Bartók Lajos:

Az első napsugár


Kora tavasz első napjának
Új létre keltő hajnalán
Egy napsugár hatolt szobámba,
S vígan játszott rideg falán.
Egy fényes szál arcomra tévedt,
S csiklandoz, míg fölébredek.
Oh e sugárka földeríti
Borús lelkem bús éjjelét!

Oly nagy volt fénye, mint az Úrnak.
Szent homlokán a glória,
Midőn a semmiség helyébe
Egy mindenséget alkota,
Es ujjait parancsra nyújtván,
Világosság özönlik szét.
Oh e sugárka földeríti
Borús lelkem bús éjjelét!...

Kit a bölcselkedés homálya
Kétségbeesés felé riaszt:
Keressen künn, a természetben,
S találni fog enyhet, vigaszt;
Nagy kérdésekre bizton adja
Nyílt, s egyszerű feleletét,
S világot gyújt, mint földeríti
Borús lelkem bús éjjelét!
 
 
0 komment , kategória:  Bartók Lajos  
Bartók Lajos: Temető a várhegy oldalán...
  2015-07-22 03:20:12, szerda
 
  Bartók Lajos:

Temető a várhegy oldalán...


Temető a várhegy oldalán,
Benned álljon egykor síri fám,
Innen nézzen el bús szellemem
A hon földén vészes éjeken.

A nagy völgyön, mely a bércz komoly
Öbliből mint patak árja foly,
S futtában növekve emberül,
Sikság tengerévé szélesül.

Nézzelek, te vidám rónaság,
Kit ölelve tart zord hegy-anyád,
S apró falvak és nagy városok
Szigeteit tengerként mosod.

Hajh, mikor e nyugvó oczeán
Volt más népek medre hajdanán,
S közzéjök korbácsolt a magyar,
Mint rettentő mérgü zivatar!

És kiszórta őket messzire,
S mélyét-hosszát betölté hire !
Zászlajok szállt árboczul, dicsőn,
Vérszemű sas az árbocztetőn !

Árpád zúgott itt el mint a vész,
Véle Bulcsú és Szabolcs vitéz,
S raktak bék' időn sasfészkeket
Felhő-szakgató sziklák felett!

S mikor - el nem fajzott unokák, -
E várat is kuruczok lakák,
S járt negédes tánczot, szaporán
Német vérten magyar buzogány! .. .

A hatalmas bajnok mind letűnt,
Várromon borostyán gyásza csüng !
Hősök ágya vagy te is csupán,
Temető a várhegy oldalán!

Itt, midőn felkél a holdvilág,
Jelentvén a holtak hajnalát,
Százados diófák éjjelén
Tárogatóm megzendítem énl

Magam is a múlt kísértete,
Szilaj bús lesz síri zengzete;
Addig fúvom, mig ez anya-föld
Minden alvót fegyverkezni költ.

Csörömpölve lépnek majd elő,
Csontjok súlyos fegyvert emelő,
És bujtván a harczi riadás,
Lecsapnak mint felhőszakadás : -

Hogy az apák dühe fújja szét
E hon sok fölmagzott ellenét,
Vagy, a mit nem tesznek a fiak :
A hazáért újra haljanak!

1878.
 
 
0 komment , kategória:  Bartók Lajos  
Bartók Lajos: A sziklák.
  2015-06-28 07:23:12, vasárnap
 
  Bartók Lajos:

A sziklák.


Oh ne mondd, s ne hidd, hogy a sziklák kemények,
A nagy éggel szembe kik daczolva néznek !
Sokkal keményebb a női sziv ezeknél,
Hol pedig nyugalmat örömest keresnél!

A női sziv olyan, mint a szép himes rét,
Pompázva kínálja a virágok ezrét,
De azzal megöl, hogy mind' nem tépheted le,
S kinek csak virág kell: nyílt előtte keble.

Mint a férfikebel, ti merev kőszálak!
A fáradt felhők is rátok bizton szállnak ;
Fáradt felhők igen, de se könnyű lepke,
Se minden láb rá nem gázol fejetekre !

E kopár homloknak nincs más koronája:
Egykét ingó fűszál, mit a szél vet rája ;
A haragos villám azt is learatja,
De nem ingatja őt ég és föld haragja !

És ha bánatom volt, a virágos réthez
Hiába fordultam: mosolyg, de nem érez.
Elpanaszolkodtam a sziklatetőknek,
S ők viszhangoztatták jajom' részvevőleg !

Sziklák, puszta sziklák, kik rideg kopáron
Látszotok elnézni e fényes világon,
Engemet külsőtök nem riaszt, sőt drága
Zordon kebleteknek szilárd barátsága !

S ha hegyi ligetben járok a haraszton,
Hozzátok elnézni soha nem mulasztom.
Ott érzem jól magam lábaitok alatt,
Viharban rólatok letépett kődarab !
 
 
0 komment , kategória:  Bartók Lajos  
Bartók Lajos: Harmodios dala
  2015-06-24 05:43:08, szerda
 
  Bartók Lajos:

Harmodios dala.*

1878.

A véres könnyű, melyet honfiak
Sirnak titokban a tiprott hazáért,
Már tengerré nő, és hulláminak
Dühe örvénynyel fizet a korbácsért!
Vitorládnak, mit hiu gőg feszit,
E könnyekben van ásva sirja, zsarnok !
Athéna szent napját ünnepelik,
Aristogíton, jöszte, kössünk kardot!

Hát lakja még Akropolist a dór,
Kinek e várat szánta istennője ?
Dór szív-e, melyben most nem bosszú forr,
Dór kar, ha röst, hogy a bitort megölje ?
Hon ! nem te, a tyrann kevélykedik,
Hogy válladon trónját görnyedve hordod !
Athéna szent napját ünnepelik,
Aristogíton, jöszte, kössünk kardot!

Tagadj meg, ősi istennő anyánk,
Mint téged mi, békót kezünkön tűrve,
S a kényt vevén szabad jogunk gyanánt,
Mely Solon érez lelkének féltett műve !
Dörgéssel némítsd fuvolánk szelid
Dalát, a tenger lépje át a partot!
Athéna szent napját ünnepelik,
Aristogíton, jöszte, kössünk kardot!

Nem ünnep, melyből egy részt ellopa
Az istennőiül zsarnokunk magának !
Olympra nem száll babér illata,
Mit keze nyújt a verseny bajnokának !
Ifjaink nem helóták ! elvetik
A myrtusz-ágat, - fegyverök lapang ott!
Athéna szent napját ünnepelik,
Aristogíton, jöszte, kössünk kardot!

Bajtárs ! mig ők a régi hősöket
Zengik vetélylyel: - ily hősök legyünk mi!
Majdan hazánk kedvesnek emleget,
S a boldogok szigetein kötünk ki.
Ki könnyeinkkel már el nem telik:
Saját vérébe fulladjon a zsarnok !
Athéna szent napját ünnepelik,
Aristogíton, elő azt a kardot!


* Harmodios és Aristogíton a görög nemzet törté­
netében és költészetében egyként kiváló két hős. Athén
zsarnokainak a Pisistratidáknak bukását, s a polgári
jogegyenlőség helyreállítását eszközlék azáltal, hogy
514-ben Kr. e. a kényúr öcscsét Hipparchot a Panathenaeák
nemzeti ünnepén ledöfték. Kardjaik azon
myrtusz-lombok közé voltak rejtve, melyet a menetben
Aphrodité tiszteletére hordozott a polgárság. Az egyiket
a helyszínén ölték meg, a másikat később fogván el,
kegyetlen kinzatás után végezték ki. A fölszabadult Athén
szobrokkal, énekekkel becsülte meg emléköket, s mythoszában
a boldogultak szigetét jelölte meg helyökül, hol
a görög nemzet halhatatlan herosai lakoznak.
 
 
0 komment , kategória:  Bartók Lajos  
Bartók Lajos: Más hazába vágyom . . .
  2015-06-01 06:55:13, hétfő
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Bartók Lajos  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 11 
2017.04 2017. Május 2017.06
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 10 db bejegyzés
e hónap: 262 db bejegyzés
e év: 1392 db bejegyzés
Összes: 27828 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2124
  • e Hét: 8506
  • e Hónap: 137112
  • e Év: 616579
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.