Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 29 
Fekete Lajos: Vers, halott anyámról
  2017-10-20 08:06:27, péntek
 
  Fekete Lajos:

Vers, halott anyámról


Nehéz bánáti fekete földben
porladoz finom asszonyi csontja:
talán fűzfa zöldül sírja tövében,
talán akácfa nőtt ki a szívéből
s az akácvirágokról tavaszi méhek
hordják a mézet a vlajkováci
szerb gyerekeknek. - Mindegy: életében
anya volt s holtjában az maradt...
Engem csókolt míg élt és most halottan
idegen gyereknek, csóktalan gyerekeknek
mézédes csókot ad...De mielőtt meghalt,
lelkem melegágyát puhán megvetette:
szerelem nől benne, emberség, mese-mag,
roskadó vállamat, lecsukló fejemet
nyárfelé dúsuló éltem viharában
meg-megsimogatja egy-egy régi szava,
régi mozdulata...
...Nyolcéves lehettem: fakadt a mese-mag
és lelkemben rajzott százszinü pillanat
s százszinü izgalom furcsa zavarában
hozzá menekültem s ugy sugtam titokban,
hogy a szomszéd házban lány van és titok van.
És magához vonta piruló arcomat,
tüzes arcom lángolt puha selyembluzán
s hogy finom melleit éreztem alatt,
tiszta gyermekszivem forró dobbanással
magyarázatot lelt életre, titokra...
Titokra, halálra, bölcs, nagy megadásra
lelkem melegágyát előkészitette.
Roskadó vállamat, lecsukló fejemet
nyárfelé dúsuló éltem viharában
meg-megsimogatja egy-egy régi szava,
régi mozdulata,
míg nehéz, bánáti fekete földben
porladoz finom asszonyi csontja...
 
 
0 komment , kategória:  Fekete Lajos  
Fekete Lajos: Nyárutó.
  2017-09-26 07:55:29, kedd
 
  Fekete Lajos:

Nyárutó.


Ki mondaná meg, hol hamvadnak el
így nyárutón a lankadó tűzek?
Szívem csendes . . . Fel-felujjong mégis,
hogy a szerelem most gyújtotta meg.

Ugye kedves, mi magunkba rejtve
nem kérdezünk a nyári tűz után?
S a nyári mámort mégse felejtve
szívünk tűzes lesz, mint a muskotály.

Piros virágként kinyíló szádra
míg mosolytalan, kemény és komor
győzedelmes számat szorítom. -
csókod tüzel, mint mennyegzői bor,

S így búcsuzva az eliramló nyártól,
piros csókok keszkenője repdes
fejünk fölött, de az elmuláshoz
könnyet ugye nem hullatunk, kedves?

Kalangya 1942.
 
 
0 komment , kategória:  Fekete Lajos  
Fekete Lajos: A három arcom
  2017-09-20 07:37:34, szerda
 
  Fekete Lajos:

A három arcom

(Ottlik Lászlónak)

Azt mondtad, kedves, három arcomat
figyeled régen, egy életen át;
s a három arcom mind külön vonással
egy bennem élő szép, külön világ.

Első arcom a komoly férfié,
mely hétköznapos gondban elmerül,
s egy harcos élet küzdelmét mutatja
az ütközetek árkán legbelül.

Másik arcom a gyermeket mutatja,
a víg gyermeket, aki én vagyok
s olyan ujjongva örvendezel rajta,
hogy néhanapján ez is felragyog.

A harmadik arc az örvénylő világ,
a költő arca (örök idegen);
mely mögül a vers csak néha villanás,
csak dörrenés, mi zajlik idebenn.

A három arcom együttvéve mégis
a költő arca, aki én vagyok;
s a három arcban egy egész világ van,
melyben vigadnak, sírnak magyarok.

Kalangya 1935.
 
 
0 komment , kategória:  Fekete Lajos  
Fekete Lajos: Árut, testet, lelkeket
  2017-06-25 08:38:32, vasárnap
 
  Fekete Lajos:

Árut, testet, lelkeket

Kelj fel, kelj fel, Debóra!
Bírák könyve, 5.- 12


Igazat kéne tenni! Vakok vagy gonoszak
a bírák? A szabadrablás a földnek felét
a kalmároknak adta, kik ülnek naphosszat
hamis mérlegek felett, s mérik eledelét
a másik fél világnak; lecsipkedve felét
az emberhez termelte terménynek s más jónak.
Igazat kéne tenni! Vakok és gonoszak
a bírák, kik maguk követik el a rosszat,
hogy nem állítják reá parázsra vagy hóra
a kalmárt, világcsalót. - Kelj fel hát, Debóra!

Kelj fel hát, ős bíró, nagy, ítélkező asszony!
Se a selyem, csipke vagy bársony ne marasszon
a hamisak oldalán. Mert ordas-hangokat
üvölt minden tájon a becsapott szegények
megkorbácsolt serege. A kifosztott lélek
csűrje üres, - lisztje sincs mese-pogácsának.
Üresen jár szekere, abrakot lovának
Nem ád, csak az ostornyél, hogyha nekifárad
a terének s meg-megáll a küllőkön száradt
sárral, földdel omlani - boldogtalan állat!

Cserefával nem tüzel; tüzeli a rossz kór,
ha megdermedt lábain zsugorodó bocskor
a szegényt nagybetegen földhöz vágja olykor.
Kelj fel értük, Debóra, igazságos asszony,
egyiptomi keselyűk csapata riasszon
szét a kalmárok hadán, akik adnak-vesznek
árut, testet, lelkeket, amíg maguk keshedt
bársony-gúnyán, gyékényen pénzre telepesznek.

A hollónak eledelt nyújt a puszta döggel;
mért nem adózik az úr csak egy kicsit többel
annak, aki árkot ás, földet túr, vagy csépel;
zsákot cipel, verset ír, birkózik a géppel,
avagy bánya rejtekén félmeztelen testtel
küzd a szénnel, sötéttel, mint tanító-mester
a kisdiák elméjén, hogy tudást fakasszon.
Kelj fel értük, Debóra, igazságos asszony!

Kalangya 1933.
 
 
0 komment , kategória:  Fekete Lajos  
Fekete Lajos: Vers az anyáról és a szeretetről.
  2017-06-02 06:19:39, péntek
 
  Fekete Lajos:

Vers az anyáról és a szeretetről.


Egy életre valót énekeltem
Az éIő világról: a földről, tengerről
kenyérről, csalidról,
kavicsról, csillagról,
emberről, virágról
s most olyan jólesik rólad Is szólni
egy keveset.
Nem a képmutató ember csinált könnye
közt, de gondolni arra,
(a gyermekélet friss emléke ormán,)
hogy voltál, szerettél, megslmogattad
a fejem ; ha sírtam, dajkáltál
és ennem adtál mikor megéheztem.
Egy lobogó élet fáklyát gyújtott bennem
s most tart a tűz, míg Isten újja
tesz-vesz más életet, más lángot oltogatva.
Húsz éve múlt ezen a csendes estén,
hogy felémintett
kihúnyó szemed
s a gyermekemlék gyúló parazsánál
könnytelenül, szent vágyakozással
Idézgetlek szépen.
Mert por vagy és hamu
s mégis szólhatok rólad,
mint édesanyámról.

Szólíthatnálak minden nyelveken,
mert anya vagy ; elevenen holtan,
te minden emberek édesanyja vagy.
Nekem is az voltál
s míg tűnő életem köreit bejárom,
az maradsz.
Kis bánáti falu temetőjén
nehéz, fekete föld takar;
de apró asszonyi csontod pihenhetne
akár a szibériai hó alatt,
akár a Szahara forró homokján,
vagy az Indiai kenyérfák tövén,
te anya maradnál:
szivünket dobbantó holt anya.
Csontjaid felett a tenger énekelhet,
gúla rejtegethet,
múmia takarhat,
minden időkig élsz a szeretetben;
a szeretetben örökre élsz,
mert anyát szeretni erős szeretet.
Erősebb fegyvernél,
erősebb halálnál,
erősebb népeknél,
erősebb mindennél,
az anyaszeretetben egy erős Isten
él . . .

Új élet, 1934.
 
 
0 komment , kategória:  Fekete Lajos  
Fekete Lajos: Világ szegénye
  2017-05-25 06:06:37, csütörtök
 
  Fekete Lajos:

Világ szegénye


Ki vagyok én, ha nem világ szegénye?
Világ szegénye, ki mégis adhatok.
Nem okoz gondot az ötezrek éhe:
a világ mezői termők, gazdagok.

Honnan aratnék, ha búzát sem vetek,
fát honnan vennék, erdőm sincs bozótos;
jó lelkek gyomlálják termő kertemet,
s fűszerrel lát el a mennyei boltos.

Szegényen élek ötezerekkel,
világ mezői mégse hagynak éhen,
mert meg-megkínál égi kenyerekkel
az Úr - s jóllakom; jóllakik a népem.

A szántóföldre, az Úr asztalára
terít az Isten minekünk ebédet,
s megáldja százszor a körülült tálat
s a pacsirtákkal dudorászó népet.

Óh, boldog íze a dalnak, kenyérnek,
mely ott csíráz a szántóföld rögében,
tanúskodj róla - én a dalban élek,
a dalban halok gazdagon, szegényen.

Ki vagy hát, ha nem világ szegénye?
Világ szegénye, ki mégis adhatok.
Nem okoz gondot az ötezrek éhe:
a mezőket járva verset szavalok.

Kalangya 1933.
 
 
0 komment , kategória:  Fekete Lajos  
Fekete Lajos: Számadásom
  2017-04-30 07:20:34, vasárnap
 
  Fekete Lajos:

Számadásom


Most már látom, hogy hegyi rabló
sötét lelkével le-lecsaptam
az éveimre s eléltem őket
ragadozó, vad indulattal.

Mi következzék? . . Szánjam-bánjam
csókszomjamat s a lesbenállást?
Dehogy! Megáldom az ösvényeket,
ahol kívülem úgyse járt más.

S ha az évek fehércselédek, (?)
bizony kegyetlen uruk voltam:
nem cicomáztam szalaggal, gyönggyel,
sokszor járattam őket rongyban.

Lám, most mégis nyugtató nyárban
itt van minden szorgos cselédem;
már harmincnégyszer vetettünk és
aratásra készülünk éppen. Most

Behordjuk az esztendők érett
gabonáját, gyümölcsét rendre,
hogy áldott évek termése izén
Ízleljenek a végtelenbe

azok is, kiket (szegénységben
hagytak a vágyak és a nyárnak
kerítésein amíg belestek,)
az Isten kertjéből kizártak.

Magyar Írás 1935. május
 
 
0 komment , kategória:  Fekete Lajos  
Fekete Lajos: Csonka vers a vén Dunáról
  2017-03-19 07:33:13, vasárnap
 
  Fekete Lajos:

Csonka vers a vén Dunáról


Pesti, esti ődöngés közt itt állok a Dunaparton,
hab fölé hajolva látom vízbe meredt fura arcom.
Révészek, derék halászok fogjátok ki arcom mását.
kicsi népem szenvedését más népek, hogy meg ne lássák.

Alvó hajók dongja recseg, félelmetes a sötét víz
s ilyen sötét marad végig, míg hazámon keresztülvisz.
Tudom, hogy más népek jaját, fájdalmát is erre hozza,
de legsötétebben mégis szenvedésünket hajózza, . .

Bölcs, nagy folyó, - ős szerepet vállalt a nagy békítésre
germánok, magyarok, szlávok között - csak bár le ne késne.
Ballagó két testvér-partja nemzeteket és hazákat
megértésben összeköt és gyűlöletben szerteválaszt.

Mégis!... - - - - - - - - - - - - - - - -
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - Mégis. . .

Minket megint átok páhol, velünk balszerencse játszik
s a nagy folyó úgy folyik, hogy nem Dévénytől, de Mohácsig!
Csak Mohácsig. . . ahol fájón megborzong a habok fodra
s újabb magyar történelem hajtja fejét a habokra . . .

Napkelet (1933. január 1.)
 
 
0 komment , kategória:  Fekete Lajos  
Fekete Lajos: Lépcső-genezis.
  2017-03-07 05:45:44, kedd
 
  Fekete Lajos:

Lépcső-genezis.


Az embereknek egyszer kellett valami,
Amin az útja felfelé vigyen,
- Mert a titkos erők felfelé lökik -
S amin az ember néha megpihen,
Ha súlya felfelé nőttön nő,
S a vágyak után a jutásban megáll,
Hogy megne ölje a szívdobogás :
Így lett a lépcső !

Az örök emberi akarás,
Ez az acél-véső
Ott lebegett a vágyak tengerén
És szólt: legyen lépcső !

És megrezdül a kő s a fa,
A szikla és az erdők cserhada.
Irtó ütések alatt a véső
Nyögött, izzott és remegett,
De meglett: a lépcső.

S most beépítve erősen egy helyre
Áll itt is, ott is egy-egy gyermeke.
Dacol az idővel, viharral, széllel,
Rátipor naponta lábak ezere.
Emelkedik rajta álmok ezere;
Kit a mélységből űznek jel a vágyak,
Kit a magasságból zúdit le a bánat,
A koldus, a király mind rajta jár.
Emberélet kincsek néma, titkos őre
Maga az Isten is rálép a lépcsőre.

S e földön, - látod, - a legszebb lépcső,
Kit megérint az életnek minden rezdülése,
A művész, a köItő.

Keresztény Magvető 1935.
 
 
0 komment , kategória:  Fekete Lajos  
Fekete Lajos: A szemedbe néztem
  2017-02-22 08:40:12, szerda
 
  Fekete Lajos:

A szemedbe néztem


és tekinteted
meleg bársonyán - mint
két párduckölyök -
együtt heverésztek:
a szenvedély és
az álmos nyugalom.

Szép két kis állat;
egyet játszani
milyen jó volna
veletek, ha most
játékos kedvvel
közétek lecsapnék.

Játsszunk tehát! Két
kicsi vadócom, két
barna állat: két
sötét szemem! De!...
Kettőtök közül
melyiket simítsam?...

Azt-e, amelyik
langy simogatásra
kéjjel elomlik,
s aztán megremeg?
vagy azt, amelyik
forró szenvedélyek

tűzétől hajtva,
kéjes csattogás közt
véresre marná
keskeny kezemet?
...Csókolj meg, kedves:
a veszélyt akarom!...
 
 
0 komment , kategória:  Fekete Lajos  
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 29 
2017.09 2017. Október 2017.11
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
3031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 10 db bejegyzés
e hónap: 204 db bejegyzés
e év: 2746 db bejegyzés
Összes: 29175 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 4602
  • e Hét: 34427
  • e Hónap: 114920
  • e Év: 1507137
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.