Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/4 oldal   Bejegyzések száma: 32 
Fekete Lajos: Sem fű – sem fa
  2017-12-06 07:54:40, szerda
 
  Fekete Lajos:

Sem fű - sem fa


Sem fű, sem fa, cserje csak,
megalkuvás bokra,
hajlik, amerre a szél
dönti háborogva.

Engedelmes vesszei
a földig hajolnak
veréb-súlynyi terhétől
veréb-hatalomnak.

Vézna bokra hajladoz,
nehogy ága törjön,
s veréb-bosszú vagy vihar
rajta átsöpörjön.

Sem fű-sem fa foghíjas
alázat sövénye,
eleje ott kezdődik,
ahol van a vége.

Sem fű-sem fa-kerités
ínség-tanyát óva,
mintha a szegény ember
helyett is hajolna.

Pedig a szegény régen
sem fű-sem fa-ember,
lépten-nyomon hajlong a
hatalommal szemben.

Hajh, a tölgyfa szembeszáll
villámmal, viharral,
s felhők üstökébe kap
izmos fölgyfa-karral.

Istenem, csak hagyj tovább
tölgyfa-gőgöt bennem,
inkább szembeszállok száz
vad veszedelemmel,

s ha villám sújt, ropogva
hamvadjak a tűzben,
de a megaláztatást
soha el ne tűrjem!...

Kalangya 1933.
 
 
0 komment , kategória:  Fekete Lajos  
Fekete Lajos: Számadásom
  2017-12-01 07:48:59, péntek
 
  Fekete Lajos:

Számadásom


Most már látom, hogy hegyi rabló
sötét lelkével le-lecsaptam
az éveimre, s eléltem őket
ragadozó, vad indulattal.

Mi következzék?... Szánjam-bánjam
Csókszomjamat s a lesben állást?
Dehogy! Megáldom az ösvényeket,
ahol kívülem úgyse járt más.

S ha az évek fehércselédek, (?)
bizony, kegyetlen uruk voltam:
nem cicomáztam szalaggal, gyönggyel,
sokszor járattam őket rongyban.

Lám, most mégis nyugtató nyárban
itt van minden szorgos cselédem;
már harmincnégyszer vetettünk, és
most aratásra készülünk éppen.

Behordjuk az esztendők érett
gabonáját, gyümölcsét rendre,
hogy áldott évek termése ízén
ízleljenek a végtelenbe

azok is, kiket (szegénységben
hagytak a vágyak, és a nyárnak
kerítésein amíg belestek)
az Isten kertjéből kizártak.

Kalangya 1936.
 
 
0 komment , kategória:  Fekete Lajos  
Fekete Lajos: Novemberi költözködés
  2017-11-12 09:09:22, vasárnap
 
  Fekete Lajos:

Novemberi költözködés


Darum, állj meg! Búcsúintő
darvak, fecskék várjatok.
Fészekváltás aggodalma
most énbennem is sajog.

Vándorcsapat, szálljunk együtt
legalább egy darabon,
hadd érezzem, kóbor célunk
találkozik valahol.

Míg ti szálltok ködtakarta
égközön és földközön,
addig a városban én is
új tanyámra költözöm.

Kocsi döcög, baktat a ló
a budai köveken,
fuvarosom a bakon ül,
én meg gyalog követem.

Félszekérnyi szegénységem
rongyai közt szél lobog,
nehéz sorsom húzza a ló,
s alig-alig vánszorog.

Ezt a szegénységet húzni
kevés a ló ereje.
Mindegy! Vágj a lovon végig,
zord november elseje!

Repüljön a koldus-kordé,
hadd recsegjen a bútor,
igaz költő őszidőben
így húz át a városon.

Míg a deres utcát járom,
merre szállhat, hol lehet
a velem oly közös sorsú,
költöző darusereg?

Kalangya 1932.
 
 
0 komment , kategória:  Fekete Lajos  
Fekete Lajos: Vers, halott anyámról
  2017-10-20 08:06:27, péntek
 
  Fekete Lajos:

Vers, halott anyámról


Nehéz bánáti fekete földben
porladoz finom asszonyi csontja:
talán fűzfa zöldül sírja tövében,
talán akácfa nőtt ki a szívéből
s az akácvirágokról tavaszi méhek
hordják a mézet a vlajkováci
szerb gyerekeknek. - Mindegy: életében
anya volt s holtjában az maradt...
Engem csókolt míg élt és most halottan
idegen gyereknek, csóktalan gyerekeknek
mézédes csókot ad...De mielőtt meghalt,
lelkem melegágyát puhán megvetette:
szerelem nől benne, emberség, mese-mag,
roskadó vállamat, lecsukló fejemet
nyárfelé dúsuló éltem viharában
meg-megsimogatja egy-egy régi szava,
régi mozdulata...
...Nyolcéves lehettem: fakadt a mese-mag
és lelkemben rajzott százszinü pillanat
s százszinü izgalom furcsa zavarában
hozzá menekültem s ugy sugtam titokban,
hogy a szomszéd házban lány van és titok van.
És magához vonta piruló arcomat,
tüzes arcom lángolt puha selyembluzán
s hogy finom melleit éreztem alatt,
tiszta gyermekszivem forró dobbanással
magyarázatot lelt életre, titokra...
Titokra, halálra, bölcs, nagy megadásra
lelkem melegágyát előkészitette.
Roskadó vállamat, lecsukló fejemet
nyárfelé dúsuló éltem viharában
meg-megsimogatja egy-egy régi szava,
régi mozdulata,
míg nehéz, bánáti fekete földben
porladoz finom asszonyi csontja...
 
 
0 komment , kategória:  Fekete Lajos  
Fekete Lajos: Nyárutó.
  2017-09-26 07:55:29, kedd
 
  Fekete Lajos:

Nyárutó.


Ki mondaná meg, hol hamvadnak el
így nyárutón a lankadó tűzek?
Szívem csendes . . . Fel-felujjong mégis,
hogy a szerelem most gyújtotta meg.

Ugye kedves, mi magunkba rejtve
nem kérdezünk a nyári tűz után?
S a nyári mámort mégse felejtve
szívünk tűzes lesz, mint a muskotály.

Piros virágként kinyíló szádra
míg mosolytalan, kemény és komor
győzedelmes számat szorítom. -
csókod tüzel, mint mennyegzői bor,

S így búcsuzva az eliramló nyártól,
piros csókok keszkenője repdes
fejünk fölött, de az elmuláshoz
könnyet ugye nem hullatunk, kedves?

Kalangya 1942.
 
 
0 komment , kategória:  Fekete Lajos  
Fekete Lajos: A három arcom
  2017-09-20 07:37:34, szerda
 
  Fekete Lajos:

A három arcom

(Ottlik Lászlónak)

Azt mondtad, kedves, három arcomat
figyeled régen, egy életen át;
s a három arcom mind külön vonással
egy bennem élő szép, külön világ.

Első arcom a komoly férfié,
mely hétköznapos gondban elmerül,
s egy harcos élet küzdelmét mutatja
az ütközetek árkán legbelül.

Másik arcom a gyermeket mutatja,
a víg gyermeket, aki én vagyok
s olyan ujjongva örvendezel rajta,
hogy néhanapján ez is felragyog.

A harmadik arc az örvénylő világ,
a költő arca (örök idegen);
mely mögül a vers csak néha villanás,
csak dörrenés, mi zajlik idebenn.

A három arcom együttvéve mégis
a költő arca, aki én vagyok;
s a három arcban egy egész világ van,
melyben vigadnak, sírnak magyarok.

Kalangya 1935.
 
 
0 komment , kategória:  Fekete Lajos  
Fekete Lajos: Árut, testet, lelkeket
  2017-06-25 08:38:32, vasárnap
 
  Fekete Lajos:

Árut, testet, lelkeket

Kelj fel, kelj fel, Debóra!
Bírák könyve, 5.- 12


Igazat kéne tenni! Vakok vagy gonoszak
a bírák? A szabadrablás a földnek felét
a kalmároknak adta, kik ülnek naphosszat
hamis mérlegek felett, s mérik eledelét
a másik fél világnak; lecsipkedve felét
az emberhez termelte terménynek s más jónak.
Igazat kéne tenni! Vakok és gonoszak
a bírák, kik maguk követik el a rosszat,
hogy nem állítják reá parázsra vagy hóra
a kalmárt, világcsalót. - Kelj fel hát, Debóra!

Kelj fel hát, ős bíró, nagy, ítélkező asszony!
Se a selyem, csipke vagy bársony ne marasszon
a hamisak oldalán. Mert ordas-hangokat
üvölt minden tájon a becsapott szegények
megkorbácsolt serege. A kifosztott lélek
csűrje üres, - lisztje sincs mese-pogácsának.
Üresen jár szekere, abrakot lovának
Nem ád, csak az ostornyél, hogyha nekifárad
a terének s meg-megáll a küllőkön száradt
sárral, földdel omlani - boldogtalan állat!

Cserefával nem tüzel; tüzeli a rossz kór,
ha megdermedt lábain zsugorodó bocskor
a szegényt nagybetegen földhöz vágja olykor.
Kelj fel értük, Debóra, igazságos asszony,
egyiptomi keselyűk csapata riasszon
szét a kalmárok hadán, akik adnak-vesznek
árut, testet, lelkeket, amíg maguk keshedt
bársony-gúnyán, gyékényen pénzre telepesznek.

A hollónak eledelt nyújt a puszta döggel;
mért nem adózik az úr csak egy kicsit többel
annak, aki árkot ás, földet túr, vagy csépel;
zsákot cipel, verset ír, birkózik a géppel,
avagy bánya rejtekén félmeztelen testtel
küzd a szénnel, sötéttel, mint tanító-mester
a kisdiák elméjén, hogy tudást fakasszon.
Kelj fel értük, Debóra, igazságos asszony!

Kalangya 1933.
 
 
0 komment , kategória:  Fekete Lajos  
Fekete Lajos: Vers az anyáról és a szeretetről.
  2017-06-02 06:19:39, péntek
 
  Fekete Lajos:

Vers az anyáról és a szeretetről.


Egy életre valót énekeltem
Az éIő világról: a földről, tengerről
kenyérről, csalidról,
kavicsról, csillagról,
emberről, virágról
s most olyan jólesik rólad Is szólni
egy keveset.
Nem a képmutató ember csinált könnye
közt, de gondolni arra,
(a gyermekélet friss emléke ormán,)
hogy voltál, szerettél, megslmogattad
a fejem ; ha sírtam, dajkáltál
és ennem adtál mikor megéheztem.
Egy lobogó élet fáklyát gyújtott bennem
s most tart a tűz, míg Isten újja
tesz-vesz más életet, más lángot oltogatva.
Húsz éve múlt ezen a csendes estén,
hogy felémintett
kihúnyó szemed
s a gyermekemlék gyúló parazsánál
könnytelenül, szent vágyakozással
Idézgetlek szépen.
Mert por vagy és hamu
s mégis szólhatok rólad,
mint édesanyámról.

Szólíthatnálak minden nyelveken,
mert anya vagy ; elevenen holtan,
te minden emberek édesanyja vagy.
Nekem is az voltál
s míg tűnő életem köreit bejárom,
az maradsz.
Kis bánáti falu temetőjén
nehéz, fekete föld takar;
de apró asszonyi csontod pihenhetne
akár a szibériai hó alatt,
akár a Szahara forró homokján,
vagy az Indiai kenyérfák tövén,
te anya maradnál:
szivünket dobbantó holt anya.
Csontjaid felett a tenger énekelhet,
gúla rejtegethet,
múmia takarhat,
minden időkig élsz a szeretetben;
a szeretetben örökre élsz,
mert anyát szeretni erős szeretet.
Erősebb fegyvernél,
erősebb halálnál,
erősebb népeknél,
erősebb mindennél,
az anyaszeretetben egy erős Isten
él . . .

Új élet, 1934.
 
 
0 komment , kategória:  Fekete Lajos  
Fekete Lajos: Világ szegénye
  2017-05-25 06:06:37, csütörtök
 
  Fekete Lajos:

Világ szegénye


Ki vagyok én, ha nem világ szegénye?
Világ szegénye, ki mégis adhatok.
Nem okoz gondot az ötezrek éhe:
a világ mezői termők, gazdagok.

Honnan aratnék, ha búzát sem vetek,
fát honnan vennék, erdőm sincs bozótos;
jó lelkek gyomlálják termő kertemet,
s fűszerrel lát el a mennyei boltos.

Szegényen élek ötezerekkel,
világ mezői mégse hagynak éhen,
mert meg-megkínál égi kenyerekkel
az Úr - s jóllakom; jóllakik a népem.

A szántóföldre, az Úr asztalára
terít az Isten minekünk ebédet,
s megáldja százszor a körülült tálat
s a pacsirtákkal dudorászó népet.

Óh, boldog íze a dalnak, kenyérnek,
mely ott csíráz a szántóföld rögében,
tanúskodj róla - én a dalban élek,
a dalban halok gazdagon, szegényen.

Ki vagy hát, ha nem világ szegénye?
Világ szegénye, ki mégis adhatok.
Nem okoz gondot az ötezrek éhe:
a mezőket járva verset szavalok.

Kalangya 1933.
 
 
0 komment , kategória:  Fekete Lajos  
Fekete Lajos: Számadásom
  2017-04-30 07:20:34, vasárnap
 
  Fekete Lajos:

Számadásom


Most már látom, hogy hegyi rabló
sötét lelkével le-lecsaptam
az éveimre s eléltem őket
ragadozó, vad indulattal.

Mi következzék? . . Szánjam-bánjam
csókszomjamat s a lesbenállást?
Dehogy! Megáldom az ösvényeket,
ahol kívülem úgyse járt más.

S ha az évek fehércselédek, (?)
bizony kegyetlen uruk voltam:
nem cicomáztam szalaggal, gyönggyel,
sokszor járattam őket rongyban.

Lám, most mégis nyugtató nyárban
itt van minden szorgos cselédem;
már harmincnégyszer vetettünk és
aratásra készülünk éppen. Most

Behordjuk az esztendők érett
gabonáját, gyümölcsét rendre,
hogy áldott évek termése izén
Ízleljenek a végtelenbe

azok is, kiket (szegénységben
hagytak a vágyak és a nyárnak
kerítésein amíg belestek,)
az Isten kertjéből kizártak.

Magyar Írás 1935. május
 
 
0 komment , kategória:  Fekete Lajos  
     1/4 oldal   Bejegyzések száma: 32 
2017.11 2017. December 2018.01
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728293031
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 10 db bejegyzés
e hónap: 150 db bejegyzés
e év: 3307 db bejegyzés
Összes: 29736 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2241
  • e Hét: 29886
  • e Hónap: 81692
  • e Év: 1855391
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.