Regisztráció  Belépés
klementinagidro.blog.xfree.hu
Embernek lenni! Csak embernek lenni, semmi egyébnek, De annak egésznek, épnek, Föld-szülte földnek És Isten-lehelte szépnek. Gidró Klementina
1975.11.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 16 
Arany Tóth Katalin: Vigyél az álmaimon túl...
  2016-02-21 11:12:51, vasárnap
 
  Arany Tóth Katalin:

Vigyél az álmaimon túl...


Vigyél az álmaimon túl,
s röpíts magaddal a valóságba!
Legyél elcsitult viharom
békét hozó, ékes szivárványa!
Csend vagyok, mely nesztelen
fekszik előtted - mint meztelen
lélek az Isten templomában.
Békesség az otthonom.
Arcod, hangod érintését
vágyaimba ágyazom,
s hagyom, hogy ringasd
értem mozduló karodon.
Fény vagyok, mely fehéren
ragyog elébed, s őrzi lépted,
hogy el ne tévedj...
Már oly régóta suttogom
öröklétbe sírt bánatom
- de most a szó észrevétlen
átformálódik ajkamon.
Mert Érted dobban a szívem
- átléptél lélek-kapumon.
Túl a valóságon,
túl a vágyakon.
Tagadom, vagy vállalom:
másíthatatlan tény,
hogy mellém szegődtél
Sorsom írta utamon.

S míg itt vagy,
e képlékeny csodát,
féltve-merengve
tovább álmodom.
Bár elfojtanám,
de nem tudom...


 
 
0 komment , kategória:   Arany-Tóth Katalin  
A szerelemhez
  2016-02-10 09:26:20, szerda
 
  Arany-Tóth Katalin :
...... ...... ......A szerelemhez...


Táncoltam a tavaszban,
a kikelet madárdallamában,
fürdőztem hajnali harmatok
frissítő párájában

Dúsan virágzó hársfák tövében
szelíd álmokat szőttem a széllel,
bódultam az illat mámorában,
köréd fonódó, lázas szenvedéllyel

Újjá születtem benned:
elnyújtóztam a fényselymű nyárban,
ahogy zsenge pázsit zöldje éled
az anyaföld oltalmában

Együtt szálltam veled s a Fénnyel,
(a tisztulni vágyó reménnyel)
de lelkemre ólomeső hullott,
s beborított fojtó sötétséggel

Most gyom fedte útjait bolyongom
- fáradnak vállamon az évek -
s nélküled kísérget hű Sorsom
megtörve, markomban az élet.

 
 
0 komment , kategória:   Arany-Tóth Katalin  
Mesemúltban
  2016-02-10 09:25:31, szerda
 
  Arany-Tóth Katalin:
...... ...... ...... .....Mesemúltban...


Valamikor réges-régen,
képzeletben gyufaárus voltam.
Otthonok meleg fényénél fáztam
koldus-hideg kapualjban.


Álmomban
Nap voltam, szél voltam,
esőként hulltam a földre.
Hollószárnyak röpítettek
vadvirágos, zöldellő rétekre,
tündér-leplet terítettem
bélpoklos, fekete sebekre.


Vágytam, hogy lehessek
könny-harmat reggelek,
regés szivárvány-egek,
s legendák ismerőse:
didergő királyok,
jávorfát öntöző leányok,
faragott furulyák
csöndes könyörgése.


Örökkön keresve, futva és elesve
utaztam a Föld körül,
csillagok közt, holdsugárban,
lebegve, magányos-nesztelenül.


Mesemúltból visszatérve,
vállamon maradt egy kék palást.
Rózsám tüskéje, mint a hajnal tiszta fénye,
s mint anyám, gyermekem, szerelmem ölelése,
mind, mind engem vigyáz.
Hitem, s igazam bennem érik,
s bár vagyonom szűken mérik,
tudom, hogy mi fontos, megmarad.


Lábaim már nem sietnek,
Utamon törött szárnyú angyalok
szelíd mosollyal követnek -
a Világgal egy vagyok.


S te édes-szomorú,
gyermeki varázs-világ,
úgy lobogsz bennem most is,
mint rőt gyertyaláng...
s ringatsz, ringatsz,
mint hajdani mesékbe halkuló,
hulló csillagok vágyaiba temetett
- de el soha nem feledett -
álmot hozó, örök éjszakák.


 
 
0 komment , kategória:   Arany-Tóth Katalin  
Hajnal
  2016-02-10 09:24:09, szerda
 
 

Arany-Tóth Katalin :
...... ...... ...... ........Hajnal

Hajnali fénylő napsugár
ezüstport hint a tájra,
teríti az ősz asztalát
ködpára bársony fátyla.

Reggeli friss harmatvarázs
tükröt állít az égnek,
csillognak benne tompán
az ébredező fények.

Lassan oszlik a ködfoszlány,
álmot bont a pirkadat,
simítja fáradt sóhaját
az ősz színű pillanat.
 
 
0 komment , kategória:   Arany-Tóth Katalin  
Vágy
  2016-02-10 09:23:37, szerda
 
  Arany-Tóth Katalin
Vágy


Élni volna jó!
Áttörni e szürke csenden
kő-dermedt vágyaim,
s úgy hálni fáradt éjeken,
miként szűz szirmok pihennek
mézbokrok ágain.

Szelíd méltóság kell nekem.
Tartaná kínjaim
alá feszült büszkeségem,
mit elkoptattak az évek.
Hol vagytok, álmaim?

Élni volna jó!
Csak úgy boldog-egyszerűen.
Feledve ráncaim
közé mélyült szenvedésem,
s örülni a létezésnek
bennetek, napjaim.

Könnyű libbenés-sejtelem
fedhetné útjaim,
hogy szelíden küldjem létem
sóhaját az örök télnek.
Vigyetek, vágyaim!

Élni volna jó!
Lenni gondtalan-szerényen,
feledni titkaim,
mint ifjú szemérmem,
s üzenni a Mindenségnek:
Eldobtam átkaim!

 
 
0 komment , kategória:   Arany-Tóth Katalin  
Itt élsz bennem
  2016-02-10 09:22:18, szerda
 
 

Arany- Tóth Katalin
Itt élsz bennem



Még hallom hangod selymes bársonyát,
ahogy kimondod nevem, szerelmesen
és gyönyörködsz, ahogy az ablakon át
beszűrődő holdvilág sejtelmesen
simogatja testem árnyalt zegzugát.

Még érzem édes vágyam hevében
ölelésed bénító mozdulatát,
ahogy átkarol két karod az estben,
mint a fűre kapaszkodó folyondár
az öreg szülőház melletti kertben.

Még őrzöm kezeid mozdulatát,
behunyt szemmel is látlak. Itt élsz bennem.
Álmok sem űzték el a bódulatát
csókjaidnak. Hangok harsognak fennen.
Csak az est szállt le csendben már odaát...

Még érzem, hogy mosolyod szelíden
lebontja arcomnak rőt bánat-fátylát
és csendes boldogság árad szívemben.
Összefonódott ujjainkat látják
a csillagok, s ragyognak ránk fényesen.
 
 
0 komment , kategória:   Arany-Tóth Katalin  
Szerettelek volna
  2016-02-10 09:20:59, szerda
 
 

Arany- Tóth Katalin
...... ...... .....Szerettelek volna


Szerettelek volna úgy szeretni Téged,
mint ahogy a szellő öleli a rétet.
Lágy fuvallatával simítja a fűszálat,
szelíd dallamával ringatja a fákat.

Szerettelek volna álmaimba vinni,
édes ábrándokkal a csodákban hinni.
Titkok italával bódultan alélni,
heves ölelésben magammal ragadni.

Valóságnak árnya szívemnek ármánya,
éles szóval ébreszt elmémnek kormánya.
Hiába a szép szó, hiába a könnyek,
lelked bánatában én vagyok a könnycsepp.

Szerettelek volna magamhoz ölelni,
messzire vagy, messze, nem tudok mit tenni.
Elhallgat a szellő, jégesőben ázom,
Vihar szele rám ront, ölelj át, úgy fázom!

Mondd, hogy elringatnál,
mondd, hogy ez nem álom!
Mondd, hogy hűvös szavad
lehetne még bársony...

Ölelj át, úgy fázom...
 
 
0 komment , kategória:   Arany-Tóth Katalin  
Arany-Tóth Katalin: Sírva, ezerszer
  2016-01-12 14:24:58, kedd
 
  Arany-Tóth Katalin: Sírva, ezerszer

Ami nincs, azt ne keresd sehol.
Lehet, hogy csak álmaidban zakatol
halkuló, monoton ütemek között,
mint a vágy, mi titkon szívedbe szökött.

Valóságnyi pillanatvarázs,
mit mosolyba öltözve, repesve vársz,
s aztán mennyire fáj a felébredés!
Nyelved éllel forog, mint sebben a kés.

Így sebzed magad, és másokat,
miközben lelked szeretetért kutat.
Magányod nem érti senki, senki más!
Magadnak vagy a legnagyobb árulás.

Olykor megállsz. Gyónsz egy keveset.
Hazugságban az igazad keresed,
félreértésben a magyarázatot,
miközben magadat újra áltatod:

lesz - mert volt - egy élhetőbb világ!
Hiszed: csendben vár egy jó élet reád.
Hisz elcsendesül minden vihar egyszer,
s te újrakezdenéd sírva, ezerszer.

 
 
0 komment , kategória:   Arany-Tóth Katalin  
Arany Tóth Katalin: Megnyugvás
  2015-12-16 20:17:58, szerda
 
  Arany Tóth Katalin: Megnyugvás


Megnyugvás
Válladon pihen már
levetett bánatom
- szelíd folyóvá vált
a múltból feltörő
könnyes zuhatag.
Ujjaid arcomon
békét pihennek,
s lelkemre
puha bársonyt
borítanak.

 
 
0 komment , kategória:   Arany-Tóth Katalin  
Arany-Tóth Katalin:Vigyél álmaimin túl
  2015-12-16 20:16:55, szerda
 
  Arany-Tóth Katalin:Vigyél álmaimin túl


Vigyél az álmaimon túl,
s röpíts magaddal a valóságba!
Legyél elcsitult viharom
békét hozó, ékes szivárványa!
Csend vagyok, mely nesztelen
fekszik előtted - mint meztelen
lélek az Isten templomában.

Békesség

az otthonom.
Arcod, hangod érintését
vágyaimba ágyazom,
s hagyom, hogy ringasd
értem mozduló karodon.
Fény vagyok, mely fehéren
ragyog elébed, s őrzi lépted,
hogy el ne tévedj...
Már oly régóta
suttogom
öröklétbe sírt bánatom
- de most a szó észrevétlen
átformálódik ajkamon.
Mert Érted dobban a szívem
- átléptél lélek-kapumon.
Túl a valóságon,
túl a vágyakon.
Tagadom, vagy vállalom:
másíthatatlan tény,
hogy mellém szegődtél
Sorsom
írta utamon.
S míg itt vagy,
e képlékeny csodát,
féltve-merengve
tovább álmodom.
Bár elfojtanám,
de nem tudom...

 
 
0 komment , kategória:   Arany-Tóth Katalin  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 16 
2017.10 2017. November 2017.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
27282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 12 db bejegyzés
e év: 1372 db bejegyzés
Összes: 77359 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1918
  • e Hét: 1918
  • e Hónap: 161088
  • e Év: 2641938
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.