Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 14 
Drozdy Győző: Patyolat hegyeken.
  2017-05-11 06:23:27, csütörtök
 
  Drozdy Győző:

Patyolat hegyeken.


Hallottátok az uj imát,
Hajnalleső bús daltitánok,
Szomorú dalják?
Eljövendő isteneknek
Patyolat hegyeken zengem, hogy
Kevesen hallják.

Csak ti értitek meg, büszke,
Sziklaszóró, szent hérosz-fiúk,
Vig dal-bolondok,
Mikor legendás szívemből
Csengő kacagás között könnyet
És imát ontok.

Még a Tegnap bíbor-vérét
Az ég arcáról le sem mosta
Sugárzivatar:
Már itt a Ma lángpallóssal,
Hahotával, könnyel, dallal. Csak
Tudnám; mit akar?

Hacsak azért jött, mert izzón,
Lobogón, merészen szeret, hát
Meg akar Ölni:
Jól tette, hogy jött. Ily büszkén,
Mint én, nem fog soha senki a
Semmibe dőlni.

De hátha azért jött, hogy uj,
Nagy, zengő csodáknak, tűznek,
Dalnak zavarjon ?
Hogy elrabolja a multam
S lelkem mélyen ezer új, merész
Álmot kavarjon ?

Hogy babonákkal gyötörje,
A nótás lelkű, lantimádó
Fakó leventét ?
Hogy ne tudja megcsodálni
A borostyán-hajnalt s az izzó,
Bús naplementét?

Akkor dolgozom örökké
Maja szent homlokára való
Fehér koszorún
És izzó imára gyújtok
Fönn, a Patyolat hegyek csúcsán
Zengőn, szomorún.

Csak ti értitek meg, büszke,
Sziklaszóró, szent hérosz-fiúk,
Vig dal-bolondok,
Ha könny veri szemem
És elfakult, ó imával új
Életnek rontok.

Esztergom és Vidéke, 1908
 
 
0 komment , kategória:  Drozdy Győző  
Drozdy Győző: Mégis' mégis . . .
  2016-06-29 06:25:36, szerda
 
  Drozdy Győző:

Mégis' mégis . . .

Még magának égő ajkkal
Tűzszerelmet nem susogtam;
Napsugaras lángszeméről
Dicséretet sose mondtam,
Jolandám !

Gödrös ajka gyöngykelyhéből
Mézes csókot még nem ittam;
Boldogságtól ittasulva
Nem rezgett a karjaimban,
Jolandám !

Ha szemébe néztem néha :
Nem volt sose mosoly rajta ...
Haragosan fordult félre
Csók-kesergő pipacs-ajka,
Jolandám !

... Mégis, mégis, drága gyermek,
Ég a lelkem, hogyha látom !
Álmomban is azt sugdosom :
Be szeretem, be imádom,
Jolandám !

Esztergom és Vidéke 1906.
 
 
0 komment , kategória:  Drozdy Győző  
Drozdy Győző: Új Madonnát várok.
  2016-06-11 16:59:06, szombat
 
  Drozdy Győző:

Új Madonnát várok.


Mikor fájdalmat síró nyomorultak,
Kiknek homlokán barázdák vonulnak
Találkoznak csalánok közt velem:
Emésztőn könnyezem.
Fakó pusztákon kergetem
A hahotázó tunya álmot :
Egy új Madonnát várok, várok.
De nem találok.
Egy roggyant testű, elaszott Madonnát,
Aki tűzön, mocsáron és fagyon át
Megtépett, rongyos, szennyes pongyolába,
Egy Gyermeket hurcol a nagyvilágba'.
Egy Gyermeket, kit szent, nagy ihlet nászán,
A. Nyomorúság nemzett. Ö. A Sátán.
Én egy ilyen roggyant Madonnát várok,
Ki Magzatával
Megmentené a szenvedő világot.

Hosszú, álmatlan, párás éjszakákon,
Nesztelen, bűvös, nagy titokban
Az új Madonna füstös ködhullámon
Csodaszerűn leszáll s elémbe toppan.
Mélán reám veti kiégett, zöld szemét.
Fakó, rőtt sugarát jártatja szerteszét.
Elványadt ajkán e kérdés lebeg:
Tudod ki vagyok ? és hová megyek ?
Én álmatagon föltekintek rája.
Ő az. Maga a Nyomor Madonnája.

Karján egy gyermek, tiszta, furcsa, bús
Aszott a test, alig van rajta hús.
Csend, csend. Akit az anya karján ringat:
Valóra váltja égő álmainkat.
Ő az, ki megmenti majd a világot.
Kit egyre várok.
Várok. Várok.

De rebbennek a hűvös pehely-álmok.
A roggyant testű elaszott Madonnát
Az éj manói tivornyára vonják.
S a Gyermekkel víg kacagón szalad
A sok manó nyögő, zöld lomb alatt.
Sír, sír a Gyermek éjén első láznak.
De a sápadt manók csak hahotáznak.
Kacagnak, hahotáznak.
Kupákat fognak. Nevetik halálig.
Nem értik meg azt, ki nagy sorsra vágyik.
Ilyenek a manók. S ilyen a Gyermek.
Kit a Nyomor s a Szomorúság nemzett.

S én ébredek. Tűnik a hűvös álom.
Az uj Madonnát nem, nem, nem találom.
Csalános úton járok, járok.
S ha egy elaszott bús anyát találok,
Kinek gyermek sír altató ölén :
Én azt hiszem, ballgatagon, hogy ő
Az új Madonna Golgota tövén.
A nyomor Madonnája. Aki jő.
Ki után járok.
Akit úgy várok.
Várok. Várok,

Esztergom és Vidéke 1906.
 
 
0 komment , kategória:  Drozdy Győző  
Drozdy Győző: Atyám sírjánál.
  2016-06-04 06:03:31, szombat
 
  Drozdy Győző:

Atyám sírjánál.

Derengő, bíbor hajnalcsendben
Roskadt epedéstől leverten,
Megtépve állok egy sírkertben.
Zizzenés hallik kizöldült avarba
S a temetők gunnyasztó, hamvas varja
Fölcsap lelkemből a (eget kavarva.
Rég elsírt jajjok körülzsongnak
És gyilkos némaságba fojtnak.
Harmatos, fásult szénaillat
Atomhajómon visszaringat
Édes gyermekkor tündérszigetére.
Sugaras, titkos csudaszigetére,
Mit elnyelt réges-rég a tenger.

Körülölel a gyilkos szender.
Csüng
homlokom,
(gondolkodom,
boldogság . . . ?
Volt. Régen . . . Még abb* a korba',
Mikor félpőrén utcaporba
Játszottam gyügyögve-gagyogva.
Mikor kacagtam még a gyászon
S nevettem csak a jajgatáson.

Akkor nekem még nem fájt semmi, semmi.
Atyámért se tudtam vőn könyet ejtni.
Nem fájt semmi. Semmi.

Atyám! Ha porló sejted összeforna.
S a hantot rólad elkotorva,
Előtted állna gyermeked:
Megismernél-e engemet?

Nem. Nem hiszem.

Engem, kit összegyűrt az Élet;
S az Álmok darabokra téptek ;
Akit a Tegnap összerágott;
Akit a Ma majd megemészt;
Akit sírni még ki se tátott:
Aki kacagta csak a vészt;
De, aki összeroppant mégis benne .
Arra még apja maga sem ismerne.

Nem. Nem ismerne.
. . . A Nap már izzott lánggomolyba .
Rászórta fényét fűre, lombra.
Hőbe veszett a hajnal pírja
S én ráborultam . . . rá a sírra.
Bezokogtam a fehér csendbe ...
Legelőször most életembe.

Esztergom és Vidéke 1906.
 
 
0 komment , kategória:  Drozdy Győző  
Drozdy Győző: A pipacs.
  2016-06-02 15:08:34, csütörtök
 
  Drozdy Győző:

A pipacs.

A Nap patyolat melegére
Buggyant a barna szántás vére:
A lázadó, lángselymű pipacs.
A tavaszon a föld hátán
Sebet túrt az eke orra;
És most ott ég, ott pompázik,
A sebeket vérrel ontja
A pipacs.

Valamikor, hej, úgy örültem,
Ha pipacs lángolt már körültem,
Rojtos zsombék selyem ágyán,
És ma, úgy fáj, ha a szántás
Skarlát vérét mind kiontja,
Mintha nem a megsebzett föld,
De a múltam vére volna
A pipacs.

Esztergom és Vidéke 1908.
 
 
0 komment , kategória:  Drozdy Győző  
Drozdy Győző: A pipacs
  2016-05-06 15:23:23, péntek
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Drozdy Győző  
Drozdy Győző: Gyűlölök minden virágot.
  2016-03-06 13:24:58, vasárnap
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Drozdy Győző  
Drozdy Győző: Nem feledek.
  2016-01-18 08:08:37, hétfő
 
  Drozdy Győző: 

Nem feledek.


Van-e még tűz vértgyújtó lángszemedben? 
Van-e még pír szép mágnes-ajkadon? 
Van-e még merész, büszke vágy lelkedben, 
Mely el nem olvadt, mint hó a napon ? 
Mely engem lánggal ölelni késztet? 
Mely ellen meddő a dac ostora? . . . 
... Mert lásd, feledni nem Tanít a végzet 
Mert lásd, feledni nem lehel soha.

Begázol a szél az aszott pagonyba: 
Zörög a cserje, zizeg az avar. 
Visszajö lelkem mindennapi gondja: 
Az elme fásul és gyöngül a kar. 
Tűnik a sok becézett, féltett álom. 
A mult tarlóján sarjad a moha. 
Mezőm rózsáit már alig találom, - 
De elfeledni nem foglak soha.

Loptam egyszer lelkembe drága bálványt: 
A Te imára késztő képedet. 
Néztem, mini gyermek az első szivárványt. 
Álmodlam fényes, Boldog életet, 
Teli mesével, káprázattál, fénnyel, 
Nem hittem,hogy az étet mostoha. 
... Foszlik a mese alakokra széjjel, - 
De nem feledtek Téged el soha.

Korholtam gyenge szivemet keményen, 
Felhánytam néki balga vágyait, 
S mig áthaladtam százezer veszélyen: 
Titkoltam félteit dobbanásait. 
Bohó szivem, ne higyj csaló meséknek, 
Ne menj utánuk, bármint vonzanak. 
Sosem tartottam a feddést elégnek, - 
De elfeledni mégse tudtalak.

Utamon könnyen mentem-mendegéltem, 
Ifjú sugarak játszottak velem. 
S ha néha-néha akadályhoz értem; 
Nem ingott meg kétségtől kebelem. 
Nem fájt a seb, ha megteltem a tüskét, 
Balsam nélkül eltűnt a seb nyoma, 
Feledtem telkem - felperzselő üszkéi, - 
De Téged nem feledtek el soha.

Nem. Nem. Feledni nem tehet - csak multat, 
Jövője célját ki feledheti? 
Mikor a vészek rajtunk átvonulnak: 
Eszményi célért küzdni isteni! 
Te vagy a célom, Te vagy barna lányka, 
Te vagy álmomnak igérethona, 
Te vagy a lelkem búbasiró vágya, 
Kit elfeledni nem fogok soha!
 
 
0 komment , kategória:  Drozdy Győző  
Drozdy Győző: A Hajnal csókja.
  2016-01-14 06:19:30, csütörtök
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Drozdy Győző  
Drozdy Győző: A latrok imája.
  2016-01-13 08:21:06, szerda
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Drozdy Győző  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 14 
2017.06 2017. Július 2017.08
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 10 db bejegyzés
e hónap: 248 db bejegyzés
e év: 1914 db bejegyzés
Összes: 28347 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 5453
  • e Hét: 19935
  • e Hónap: 158667
  • e Év: 1011210
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.