Regisztráció  Belépés
horvathzsoka.blog.xfree.hu
"Lehet úgy érzed, hogy elvesztél a rengetegben, nem látod a kiutat, de ha az elképzeléseidet követed, nem mondasz le róluk, az mint egy láthatatlan ösvény ... Én Zsóka
2017.10.22
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 2 
Boda János
  2017-10-04 09:40:15, szerda
 
  Boda János

A mindennapok romjain át

Már elmentél, s egy perce még
minket figyeltek a csillagok,
vad, konok fénnyel éltették
köztünk a pillanat darabkáit,
amiben elvesztünk tapintatlanul.

Minden összeáll és szétesik,
mert így van rend a lélekben,
mégis makacsul kívánom ajkad,
hogy mint elixír, életet vigyen
kihűlt ereimbe.

Csak az fáj, hogy kevés az idő,
és ellopja az álmainkat,
nem vár, és nincs türelemmel,
minden másodperc egy darabot
letép az életünkből kimért,
kegyetlen pontossággal...

Hiába vagy elég közel,
mindent megpecsétel a robot,
a munka és a kötelesség.
Kiéhezve várlak napjaim
töretlen perceiben,
és próbálom vonni magam
a mindennapok romjain át,
hogy elérjek hozzád.

Hálát halmozok magamban érted, hogy élsz.
Még ha olykor jéggé dermeszt is a távolság,
és sötét lepel hull féltett ékköveinkre,
mi akkor is kitartunk, mert ugyanazt akarjuk.
Őrizni a lángot, ami egykor összeolvasztott bennünket.
 
 
0 komment , kategória:  Boda János  
Boda János
  2017-05-03 11:26:15, szerda
 
  Boda János

Szirmok alatt

Fehér lepelben álmodtalak,
ahogy felém sétálsz
pompázó kertek alatt,
szűk ösvények és piros tulipánok között.
Hajadban vidám konty forgott,
s körötte repkedtek ékes szárnyú pillangók.
Elcsaltál tétova mozdulataiddal,
és én elomlottam hívó karjaid között.
Belém ölelted nárciszillatod,
majd tenyereddel megfogtad arcomat,
és szemeidből barnán villogott a szerelem.

Virágot lehel most ránk a tavasz,
és te, kedves, csókot lopsz ajkamról
ajkadra, hogy legyen, amiben megmártózz,
ha én nem vagyok.
Nagy nevetéssel libegtél mellettem,
szétszórva hangod a szél hullámain.
Leejtett szavaid felvettem,
hogy a ma emlékeibe zárjam,
és holnap, amikor te még messze jársz,
elővegyem, és újra meg újra felidézzem
mindazt, amit igaz szavaiddal rám illettél.

Ha örülsz, veled örülök,
és együtt örül velünk a mindenség,
ahogy egymás szeméből olvasva
újra felidézzük szerelmünk apró titkait.
Fonalat sző körénk a boldogság,
ahogy egykor mi is összefonódtunk
a láthatatlan erők oltalma alatt.

Most itt heverünk egy virágos
cseresznyefa ölében, távol
minden érces zajtól és kosztól.
Hajadba szirmok hullanak,
és tündér nevetésed
szebb hellyé teszi a világot.

Mély sóhajod egyszerre oldja fel lelkünk,
mikor fejedet vállamra hajtod.
Kezed mellkasomon pihen,
és én óvó karjaim közt ringatlak,
míg a nap el nem oltja fényeit,
és ránk nem zuhannak a csillagok.
 
 
0 komment , kategória:  Boda János  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 2 
2017.10 2017. November 2017.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
27282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 12 db bejegyzés
e hónap: 214 db bejegyzés
e év: 3065 db bejegyzés
Összes: 6200 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2557
  • e Hét: 10440
  • e Hónap: 51811
  • e Év: 651832
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.