Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/5 oldal   Bejegyzések száma: 42 
Erdős Renée: Fönn a hegyen.
  2017-10-30 07:42:30, hétfő
 
  Erdős Renée:

Fönn a hegyen.


Fönn a hegyen, a hol jártain
Hűs tavaszszal, forró nyárban :
A falombok hullnak, fogynak
És a fecskék búcsúzkodnak.

Elbúcsúznak a napfénytől,
Búcsúznak a falevéltől,
Fölrepülnek meg leszállnak -
Vége, vége itt a nyárnak.

Veréb, szarka nézik őket,
Milyen tűzzel készülődnek.
Hogy csevegnek, csicseregnek!
Hogy örülnek: hogy mehetnek.

Rigó, czinke, pinty, pacsirta,
Mintha csak a szivük sirna.
Bús, kesergő dalba csapnak -
Ők azok, kik itt maradnak.

Ne sírjatok, erdő népe !
Én is mennék messze délre !
Én is mennék, meg sem állnék
Mig uj otthont nem találnék.

Én is félek a zord téltől,
A vihartól, a szélvésztől.
Én is olyan madár vagyok
A ki mindig itt maradok.

Vasárnapi Ujság 1904. október 30.
 
 
0 komment , kategória:  Erdős Renée  
Erdős Renée: Betegen.
  2017-10-14 08:03:24, szombat
 
  Erdős Renée:

Betegen.


Fekszem az ágyon.
Elmult lázaktól fáradt a fejem.
Egyedül vagyok, remes-egyedül
S azzal szórakozom,
Hogy kezemben egy kis tükörrel
Fényfoltokat vetitek a falakra.
És különös!
E fényfoltok mindegyikében
Megjelenik egy fej. - A te fejed !
A te gyönyörűszép fejed,
A te meggörnyedt szomorú fejed
Amelyet soha ezutan már
Meg nem símogatok ;
Amelyet megcsókolnom soha többé
Nem szabad immár. Igy kívánja
A megalázott asszonybüszkeség
Óh Istenem - soha ?
Elmondom százszor és ezerszer ;
Soha ! Soha ! Soha !
És könnybe lábad tőle a szemem.

De hisz te itt vagy ! Hisz te most is itt vagy !
Fenn a falon - itt - ott - meg ott -
Ahová csak a kis fényfolt esik
A tükörből mit félve, óvatosan,
Alig rnozgó ujjakkal forgatok.
Fenn a falon ! S miért nem közelebb ?
Miért nem mellettem? Hisz csak rajtam áll !
Kezemben a tükör ! Ugy forgatom
Hogy a, fény épp arczomra hulljon,
Hogy lássalak, érezzelek,
S szemedbe nézhessek közelröl -
Oly rég nem láttam a szemed . . .
És forgatom a kis tükröt kezemben.
S a fénymezö tánczot jár a falon.
A rnennyezetröl fürgén leszökik.
Felém tart. Jön, jön egyre közelebb.
Már itt van. Itt fölöttem. Istenem
Milyen boldogság! Szólni sem merek,
Mozdulni sem, félvén, hogy eltűnik.

A párnára, hol a fejem hever,
Hadd hulljon a fény a párnára le.
- Igy. - Most mellettem vagy egészen,
Olyan közel, olyan közel,
Mint voltál akkor amikor még
Nagyon szerettél engemet.
És most hogy itt vaqy, nem tudok
Mit mondani neked. - 0lyan szegény
Olyan nyomorult lettem ! Óh bocsáss meg !
És most a láz elrútitotta arcom
Az ajkam száraz, színtelen -
Tán rám sem ismersz ! Óh tán rám sem ismersz !
Tán nem is tudod többé a nevem !
De én úgy látlak tégedet
Ahogy a multban láttalak.
Te nem változtál, te a régi vagy !
Oly szép, oly nagy s épp' oly kedves nekem,
Csak egyet mondj, csak egyre válaszolj:
Hogy tudtál úgy bántani engemet ?
Igazságtalan, durván, gonoszul,
Mondd, hogy tudtál bántani engemet?
Hogy nem hasadt belé szíved
Az ütésekbe miket adtál,
Az átkokba miket felém dörögtél !
Hogy átélhetted az én könnyeim !

Az én keservem, az én csalódásom -
Mig én majd meghaltam bele !
Pedig annak kit ér, nem oly teher
Mint annak akitől jön. - Mert hiszen
Te meg szeretsz most is - Vagy nem szeretsz?
Mit? Mit szólsz? Nem szeretsz?
Nem értem - oly halkan beszélsz !
Hangosabban mondd, hogy már nem szeretsz !
Mondd hangosan, szemembe nezve mondd -
Igy. -

Várok, nem felel. - A két szemét
Lecsukja, hogy ne lássa a szemem.
A fényfolt megrezdül - elsiklik tőlem
Le a párnáról. - A kezem remeg.
Nem látom többé, nem találom többé.
A tükröt forgatom, de nem jelen meg -
Hívom, kérem - hiába - nincs sehol.
Eltűnt -

Csupa verejték homlokom -
A szívem lüktet. Ég az agyvelőm.
És hirtelen előttem látmn ismét
Mint láttam napok óta:

A vörösszárnyú angyalt, a gonoszt
A láz mogorva, rémes angyalát -
Jön - ágyamra ül - megfogja kezem.
S belöle kis játékszerem
A bűvös tükör leesik a földre
S ott száz darabba hull -

Milyen forróság ! Fuldoklom bele .
A két vörös szárny úgy lebeg előttem
Mint kéet vérszínű felhő. -

Lehunyom a szemem . . .

Irasok_konyve_1905_augusztus.
 
 
0 komment , kategória:  Erdős Renée  
Erdős Renée: Az élet.
  2017-09-21 07:40:08, csütörtök
 
  Erdős Renée:

Az élet.


Elmegy mellettem kincscsel megrakottan.
S én tisztelettel félre állok.
Arany sarúi nyomait a porban
Megcsókolni ne tiltná büszkeségem:
Hajh, ott feküdnék már a porba' régen.

De nem kell, nem kell. Csak a koronája,
Mit fennen hordoz. büszke gőggel
Ura lennék csak Nem a rabszolgaja;
Bitorlója is - bár így szólni vétek. -
Utána kúszni nem tudok, nem értek.

Hogy éhezem ! s teritett asztalának
lllata környékez szünetlen.
Látom biboros cseppjeit borának.
De nem kinál. Tán arra vár, hogy kérjem.
lnkább lopok. Inkább meghalok éhen.

Vigalmain rivalgó zene zendül;
Agyat, szivet, megbont a máamor.
Hangos kedv tör a falakon keresztül
S én, künn az éjben, eltakarva arcom,
Suhanó lábak táncos neszét hallom.

S megyek tovább. A szálló virágszirmok
Sápadtan hullanak elébem.
Hogy magam tepjem le: ugyan ki tiltott?
Nem gyávaság, nem álcázott szemérem,
Csalt a kisértés, csábitott a vérem. -

De nem kell hulladéka a gyönyörnek -
Maga kell a gyönyör - egészen -
Kincs, mérhetetlen; hatalom, mely görnyeszt,
Virágból erdő; mámorból egy tenger,
Egy sziv tele ujjongó szerelemmel.

S ha nem találom? Hogyha el nem jönne?
Akkor sem élterm tán hiába -
Ki látott slrva, kúszva, összetörve ?
Csak álmodoztam ! De mi több, egészebb:
Egy büszke álom, vagy egy koldus élet ?

Jovendo_1903.
 
 
0 komment , kategória:  Erdős Renée  
Erdős Renée: Megállt előttem.
  2017-09-20 07:29:52, szerda
 
  Erdős Renée:

Megállt előttem.

l.

Megállt előttem, - oh beh karcsú volt,
Szemembe nézett, mosolyogva szólt:
>Cigányleány, kóbor fekete lélek,
Az ajkad de piros, a fogaid beh szépek !
Egy csókot hogyha adnál ! - Aztán mennék tovább<.
A derekam nevetve fogta át
S az ajka megkereste ajkamat.
Aztán ment volna már, de újra visszatért.
>Csak egyet még - csak egyet< - rimánkodva kért
S örökre itt maradt . . .

II.

Mondd meg, ki vagy és mit akarsz velem?
És a lelkednek mi vagyok?
És nevetett a lány . >Csókolni akarok<.

Mért nem vagy boldog, te erős, te szép?
S mi titkos tűz, mi szemedböl kiragyog ?
És szólt a leány &#183; >Sirni akarok. <

S mért hagysz el engem egyetlen hived,
Ki utánad halok?
Súgta a lány: >Bűnhődni akarok. <

Jovendo_1903.
 
 
0 komment , kategória:  Erdős Renée  
Erdős Renée: Ha küldelek.
  2017-09-16 08:48:31, szombat
 
  Erdős Renée:

Ha küldelek.


Ha küldelek százszor:
Százszor visszavárlak.
A mikor gyülöllek
Akkor is kivánlak.
Amikor te bántasz :
Akkor is csak áldlak.

Legjobban szeretlek
Mikor megtagadlak.
Leghívebb hűségem
Amikor elhagylak.
Legforrdbb a csókom,
Ha visszafogadlak.

Bennünket egymáshoz
Forró vihar vetett,
Tüzes zápor űzött
Forgószél kergetett.
Fölöttünk ég, pokol
Egymásra nevetett.

Mi nagy szerelmünkről
Rege szól meg ének.
Miattunk de sirnak !
Mitölünk de félnek !
Átkot a fejünkre
Óh beh sokan kérnek.

De beteljesülni
Erős ég nem hagyja.
Sistergő lángjával
Pokol ki nem adja -
Hogyha kérik százszor
Százszor megtagadja . . .

Mi vagyunk az erő,
Mi vagyunk az épség:
Kellünk a világnak !
Életünket féltsék
A kik ide küldtek !
Mi vagyunk a látás,
Mi vagyunk a szépség.

lrások könyve. 1905.
 
 
0 komment , kategória:  Erdős Renée  
Erdős Renée: Éjjel.
  2017-09-12 07:50:19, kedd
 
  Erdős Renée:

Éjjel.


Óh a sötet éjjel !
Oh azok a komor, settenkedö árnyak !
Villámló rejtelme két fekete szemnek -
Imádlak, imádlak !

Elhagytam a napot -
Hivalkodó fénye az erős sugárnak
Perzselte a lelkem.- Nem kell a nap többé.
Jöjjenek az árnyak.

Halk, suhanó árnyak -
Fejem öleljetek, álmam virrasszátok.
Két fekete szemnek rejtelmes villémát
Reám czikázzátok !

A feledés mézét
Hideg ajkatokkal álmomba lopjátok,
Én hűtlenségemért, elmúlt szerelmemért
Hogy ne érjen átok . . .

lrások könyve. 1905.
 
 
0 komment , kategória:  Erdős Renée  
Erdős Renée: Balgák voltunk.
  2017-08-21 10:15:49, hétfő
 
  Erdős Renée:

Balgák voltunk.


Balgák voltunk mind a ketten
Mi tagadás benne,
Eltitkoltuk, eltagadtuk
Szerelmünket egyre.

S minél jobban, minél többet
Tagadtunk belőle,
Annál forróbb, annál telibb
Lett a szívünk tőle.

Egyszer aztán - hogyan, hogy nem
Kitudódott minden.
Te mondtad-e? én mondtam-e? -
Vagy tán egyikünk sem ?

a_het_1897.
 
 
0 komment , kategória:  Erdős Renée  
Erdős Renée: Nem félsz? . . .
  2017-07-19 07:01:44, szerda
 
  Erdős Renée:

Nem félsz? . . .


Nem félsz a tavasztól?
Nem félsz a közelgő lágy alkonyatoktól?
Nem tölt el remegés a gondolatára
Hogy virágba pattan az orgona ága?
Nem borul gyászba a lelked:
Ha látsz ibolyás, fehér violás kertet?

Nem félsz a tavasztól?
Hogy megvádol miattam és átkoz?
Hogy susogó szóval odacsal magához
És füledbe súgja nevem?
És számon kéri tőled,
A régi virágos, napfényes időket?
Sétáinkat a vizparton, a réten,
Kóborlásunkat a csillagos éjben.
Hogy számon kéri a dalom az álmom
A beszédem, a csókom, a kacagásom?
Hogy nevemmel üldöz, mignem futva futsz
Éjtől és virradattól - -
Nem félsz a tavasztól?

II.

Lásd, én félek . . .
Pedig ellened, soha nem vétettem,
Pedig tenéked rosszat sohse tettem -
Én félek . . .
Ilyenkor zaklatóbbak az emlékek
S ilyenkor a bünök haloványak,
S pirosak, és forrók a vágyak.
Ilyenkor az éj túlságosan fényes,
És nagyon fárasztók a nappalok!
S az ember szempilláján álmot érez,
S félénken, lopva csendülnek dalok
Bele az első remegő napfénybe -
És minden rossznak mindörökre vége !
S eltékozolt tavaszok illatát
Érzem suhanni a lelkemen át . . ,

Én félek,
S nem tudom hova menjek,
Hogy álomtalan, vágytalan pihenjek,
És szenvedéseim hogy megmaradjanak -
Tele gazdagsággal az ifjú nap
S igy szegény tovább hogy maradhatok?
S azt is tudom, hogy várnak valahol,
S tudom : áldással, csókkal várnak ott.
Ha tán egy napon útnak indulok
S felvirágozva oda érkezem?, . .
Óh szenvedés ereje légy velem !
Félek : ujjongok ! Félek : kacagok !
Félek . . .

Írások_könyve_1905_április.
 
 
0 komment , kategória:  Erdős Renée  
Erdős Renée: Mindent csak sejtek
  2017-07-18 05:48:10, kedd
 
  Erdős Renée:

Mindent csak sejtek


Mindent csak sejtek . . .
Semmit sem tudok, semmit sem látok,
Semmit sem érzek
És lassan, lassan mindent felejtek,
Ami harc és könny, keserv és átok -
Ó, de a sejtéstől félek.

Mindent eldobtam.
Ami a múltból megmaradt kincsem.
S most pusztán állok,
S büszkén hogy magam igy kiraboltam,
Heh jó érezni, hogy semmim sincsen,
Csupán az, amire várok . . .

A Jövendő_1910.
 
 
0 komment , kategória:  Erdős Renée  
Erdős Renée: Ha majd viszontlátlak.
  2017-07-10 06:33:52, hétfő
 
  Erdős Renée:

Ha majd viszontlátlak.


Ha majd viszontlátlak - ki ne nevess, kérlek -
Félek hogy a szivem feldobog majd - félek I
Hogy a boldogságtól felujjong a lelkem
S hogy a sok gyötrelmet, mit nekem okoztál
Sorra elfelejtem :
Ha majd viszontlátlak.

Félek, nem tudok majd beszélgetni véled,
Hidegen, okosan, amint illik - félek !
Hanem ott sírok majd, szivedre borulva,
S úgy mint egykor, régen - anélkül hogy tudnám
Rabod leszek újra - -
Ha majd viszontlátlak ! -

a_het_1899.
 
 
0 komment , kategória:  Erdős Renée  
     1/5 oldal   Bejegyzések száma: 42 
2017.10 2017. November 2017.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
27282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 10 db bejegyzés
e hónap: 229 db bejegyzés
e év: 3086 db bejegyzés
Összes: 29515 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 3879
  • e Hét: 32948
  • e Hónap: 149782
  • e Év: 1725607
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.