Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 29 
Erdős Renée: Könny.
  2017-05-22 06:12:07, hétfő
 
  Erdős Renée:

Könny.


Magam sirásra ritkán gerjedek.
S ha sirni látok mást: elfog a szégyen.
Nem szép a könny - csak kis gyermek szemein
Tört játékszerén aki kesereg.

Nem szép a könny. Rútít és megaláz.
De ha ezüstös aggot sírni látok :
Magának a bánatnak megbocsátok.
Gyermeknél, aggnál meghat a sírás.

Ott égig nő egy semmis kicsi ok
S szívet eltöltő nagy keservbe árad
Itt egy könnycseppben emberöltő bánat
Öröm, reménység emléke zokog.

Szép mindakettö, halvány, tiszta, szent.
De ez a múltba sir, az a jövőbe.
Ki a jelennek bátor küzködője :
Szenved, csatáz, de könnyet sohsem ejt.

Magam sírásra ritkán gerjedek.
Óh én már jól tudom, hogy elpihennek
Nagy viharok, nagy álmok, nagy szerelmek,
S hogy eltörnek a kis játékszerek . . .

Irások_könyve_1905_július
 
 
0 komment , kategória:  Erdős Renée  
Erdős Renée: Az én éjszakáim . . .
  2017-04-04 08:15:55, kedd
 
  Erdős Renée:

Az én éjszakáim . . .


Az én éjszakáim tele vannak árnynyal.
Sűrű sötétséggel, fekete homálylyal.
Csillag nem deríti, nem ragyog rá álom.
Hogy vége szakadjon, alig-alig várom.
Hajnal pirkadása, napfény ragyogása,
Az én gyötrött lelkem kíntól megváltása.
Várom epedezve, hívom égő vágygyal -
Mert az éjszakáim tele vannak árnynyal.

A te éjszakáid tele vannak fénynyel,
Ránevet az álom tündöklő szemével,
Ránevet a csillag legszebb sugarával
A ragyogó égbolt legszebb mosolyával.
Valaki a fejét karjaidba hajtja,
Ajakadon piheg valakinek ajka;
Valaki rád borul szerelmetes hévvel -
A te éjszakáid tele vannak fénynyel!

a_het_1901
 
 
0 komment , kategória:  Erdős Renée  
Erdős Renée: A vihar.
  2017-03-26 09:03:57, vasárnap
 
  Erdős Renée:

A vihar.


Magda jött hozzám egyszer, egy éjjel,
Sötét, haragos, viharos éjjel,
Oklével verte az ablakom fejét:
>Erzsébet ébredj !
Nagy aratása volt ma az éjnek!
Elmosott az ár egy fekete bárkát,
Összetört a vihar egy halászbárkát ... <

Magam mellé, puha ágyamba vettem.
Egyszer megöleltem, százszor elkérdeztem :
>Ki volt a bárkán, mondjad már Magda? <
Erős fogával a párnát harapta,
Ugy búgta, zokogta, hörögte: >A párom.
Rajta volt, elveszett, viszi a hullám
Öleli hidegen, öleli lágyan -
Akármeddig élek : többé sohse látom.<

A síró fejét két karomba vettem:
>Hallgasd csak, hallgasd, hogy sivít a szél !
Ha róla hoz hírt, ha róla beszél :
Nem mond igazat, hallod-e Magda !
Most meg kell tudnod : én is szerettem -
Miattam ment ki az éjbe, az árba,
Forró életből hideg halálba
Hallod-e Magda ?<

Nem felelt. Az ablakon át
Kinézett a vízre meredten.
Én símogattam a hosszú haját :
>Oh jaj ne nézz így, az eszemet vesztem!
Csupa víz a ruhád, óh melegedj mellettem.
Mint a pokol-tűz úgy ég az én testem.
Hűsits le jéghideg hajaddal, kezeddel,
Aztán ne zokogj. Én is szerettem.
Hallod-e Magda ?< ...

Jövendő_1904.
 
 
0 komment , kategória:  Erdős Renée  
Erdős Renée: Tőlem elszállt a vágy.
  2017-02-12 08:51:37, vasárnap
 
  Erdős Renée:

Tőlem elszállt a vágy.


Tőlem elszállt a vágy, a nagy szines tündér,
Mert virágtalan lett a kertem .
Mert a lombjaveszett ezüstfűzek alá
Sok sok halott reményt temettem.
Mert hajfürteim közül kilopózott
A régi illat, a régi sugár:
Elszállt tőlem a vágy, a nagy színes madár.

Azóta éejszakám és reggelem nyugodt.
Nincs aki dallal megzavarja.
A hűvös nyoszolyám hűvöset álmodom.
Elringat a csönd puha karja.
Színes madárnak szárnya alatt, szökve
Előlem a csók is messze futott .
Azóta éjszakám és reggelem nyugodt.

Tél van. Szívem fölött a nagy elfáradás
Sápadt, fehér hóleplet bontott.
Amíg tartott a nyár: óh kénye kedvire
Kaczagott, sirt, örült, újjongott !
S úgy megviselte összevissza tépte
A sok dal és csók, könny és kaczagás ;
Gyönyör neki a tél, a nagy elfáradás.

De tavasz jöttivel jertek megint felém
És nézzétek meg újra kertem.
Az utak széleit, a rengő pázsitot
Piros virággal beültettem,
Alkonyattájt, nagy színes madaramnak
Röptét kémlem a kigyúlt ég ívén -
Óh, tavasz jöttével jertek megint felém !

Írások_könyve_1905.
 
 
0 komment , kategória:  Erdős Renée  
Erdős Renée: Sphynx
  2017-01-02 10:02:31, hétfő
 
  Erdős Renée:

Sphynx


Egy asszony, ki az élet nagy titkából
Ifjan sokat tudott;
Egy asszony, a ki sohsem hazudott,
Ki mindent elmondott magáról:
Megunta a nagy látók kínteli,
Gyötrelmes életét -
S mert oly magányos volt, oly árva,
Elvándorolt a pusztaságba,
S ott térdre hullva, áhítat teli
Imával hívta Istenét
S szólt hozzá : >Uram, oly fáradt vagyok

Oh, vedd el tőlem a titkok felél ! . . .<
És felhők magasából jött a válasz :
>Legyen tehát, a mint le akarod!
Ha sok a fény, elveszem a napot.
Ha nagy titkok tudása fáraszt
S nagy gyönyörök terhétől kín az élted :
Én, hűvös kezem homlokodra téve,
Feloldlak gyógyulj meg: ne emlékezz !<

S az asszony visszatért a nagy világba,
S élni akart gyönyörű életet.
Lelke könnyű volt: nem emlékezett,
Új volt a hite és új volt a vágya -
lm egy napon megint csak visszatért
Megtörten, szomorún a pusztaságba.

És szólt megint: >Uram, minden hiába:
Nem tudok élni. Nem lehet!
Bár sok, súlyos emlékezet
Lefoszlott lelkemről, miként a pára ;
A nyugalmat, békét hiába várom.
Mit ébren önmagamban alkotok,
Lerombolja egy öntudatlan álom !
Megint csak egy zilált koldus vagyok
S könyörgőn megint csak hozzád kiáltok :
Uram, segíts! Vedd el tőlem az álmot.<

S a tiszta légen át az Úr szava
Keresztül zengett, mint a harsona :
>Vigyázz, vigyázz!
Elhamarkodva le ne rázz
Magadról minden terhet!
Majd fölvennéd még s nem lehet fölvenned.
És magad nélküle majd koldusabbnak érzed.
Vannak terhek, nyomasztó szenvedések,
A melyek nélkül súlyosabb az élet.<

És sírva, felzokogva szólt az asszony:
>Uram, ne bánd, hogy mi jön azután !
A kárhozat sem oly szörnyű talán
Bár örök könnyel, örök vért fakaszszon :
Mint élni ébren, hűvös, hófehér
Nyugalmas életet,
S őrjöngve tobzódni, ha jő az éj
Forró sejtelmek, titkok közepett;
Álomban, melytől szívünk és agyunk,
Egy gondolatunk sem lehet <
>Hát jó - monda az Úr -ahogy kívánod.
Úgy lészen. Elveszem tőled az álmot.<

És évek születtek, évek szálltak,
S panaszos vándora a pusztaságnak
Eljött megint az Úr színe elébe.
Az arcza sápadt, csüggedt volt a lépte.
És ima nélkül, könny nélkül zokogva,
Térdre roskadt a sivatag-homokba!
S szólott hozzá az Úr : <Mondjad leányom,
Szomorún, árván, mi hozott ide ?
Ijedten nézek könnyeidre le!
Hisz nem zaklat már sem emlék, sem álom!

Miért sírsz mégis - s mért hajtod fejed
- Miként ha nyomná ezer élet átka -
A sivatagnak tüzes homokjába?
Mi fáj megint? Mi nyomja lelkedet?
Választottam vagy, szólhatsz szabadon !<

És szólt amaz : >Volt még egy adományod.
Terhemre van ez is. Visszaadom.
Elvetted az emlékezést, az álmot?
De meghagytad a dalt, hogy keljen szárnyra!
S mint szomjú méh, mely virágról-virágra
Repül, hogy öntudatlan gyűjtsön mézet :
Úgy szedett fel útjában a dalom
Új szerelmet, új álmot, új emléket,
És megint fáradt tőle homlokom.

És megint tele titkokkal a lelkem!
Bele kell halnom, vagy ki kell lehelnem -
Óh mondd, Uram : melyiket akarod?
Nagyon erős nekem a te napod,
Melyet elvettél s újra visszaadtál,
Eltikkadtam az erős sugaraknál
És hűvösségre szomjazik a lelkem.
Vagy én halok meg, vagy meghal dalom.
Tőled várom, te mondd, hogy mit kell tennem.<

S az Úr kiáltó szava átczikázott.
A perzselő sivatagon :
>Te tűz, a tűzzel. Haljatok meg ketten.
Téged érte, őt érted teremtettem.
Nem bírsz el több dalt, több emléket, álmot ?
Mégis te vagy a nap, te vagy a fény,
Ki beragyogtál egy egész világot.
A halhatatlanságra szánlak én -
S hogy el ne porladj, mint más földi ember:
Én a te tested, mely titkoktól fáradt,
Lehelletemmel ím' kővé dermesztem
S ráfúvom hűs nyugalmát a halálnak! . . .<

S elszállt a szó s nyomán fölsírt a szél.
S nyomán az égre szállt fekete felleg.
Vadul czikázó villám fényinél
Homokhegyek ijesztő tánczra keltek.
Szilaj kavargás szállt a forró légbe,
Zengett az égbolt, lángolt, meghasadt!
így tér pihenni, ha fáradt, a nap!
Az égből jött lűz így röppen az égbe!

S midőn csitult a vész, elszállt a felleg,
S a czikázó villámok elpihentek
S orkánból lett lágy, lenge fuvalom ;
A kimerült, boldog sivatagon,
Mely nászát ülte élettel, halállal:
Olt állt a Sphynx. Rejtelmes homlokával
Egy hófehér, kővé meredt igézet !
S titoktartón, büszkén, hallgatagon
A csillagokba nézett . . .

Vasárnapi Ujság 1906.
 
 
0 komment , kategória:  Erdős Renée  
Erdős Renée: Októberben.
  2016-10-29 03:57:14, szombat
 
  Erdős Renée:

Októberben.


Madár biztatja a párját szavával,
Hogy ne gondoljon hideg tél fagyával,

Virág lehajtja kis fejét merengve
Sóhajtva gondol rózsás kikeletre.

Halovány csillag fenn a borús égen
Reszketve csillan hideg légkörében.

S mintha reám is áthatna ez érzet:
Forró szívemben fagyos telet érzek.

S mintha tebenned, elfeledett emlék,
Hervadt virágom, újra gyönyört lelnék !

És csak sóvárgom, vágyakozom egyre,
Talán tavaszra, talán szerelemre.

Esztergom és Vidéke, 1899.
 
 
0 komment , kategória:  Erdős Renée  
Erdős Renée: Ódát írnék . . .
  2016-10-17 15:12:09, hétfő
 
  Erdős Renée:

Ódát írnék . . .

Ódát írnék hozzád, de nem tudok,
Kis lantomon csak könnyed dal terem.
Tartalma semmi. Néha egy mosoly,
Egy könnycsepp néha - s mindig szerelem.

Ódát írnék hozzád, de nem tudok.
Jó szívvel vedd e vallomásomat!
Hisz egy parányi könnycsepp, egy mosoly
Olyan sokat mond néha, oly sokat!

Vasárnapi Ujság 1900. júl. 22.
 
 
0 komment , kategória:  Erdős Renée  
Erdős Renée: Amíg engemet . . .
  2016-10-06 05:16:54, csütörtök
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Erdős Renée  
Erdős Renée: Vágyak.
  2016-08-29 06:20:19, hétfő
 
  Erdős Renée:

Vágyak.


Megyek a fehér hattyuk után.
A tó partján, a füzek alatt.
Lantom valahol bozótba akadt
És tüskéktől tépett a ruhám.
S csak megyek álmatagon
A nagy, rejtelmes hattyuk után.

Selymes, puha fátyolomat
Ki tudja, hol, merre viszi a szél !
Hull, hull a hajamra sápadt falevél,
Harmat lepi homlokomat,
Forró lihegéstől kiserked a szám -
Megyek a fehér hattyuk után.

Napszálltakor láttatok engem ?
Oly gazdag voltam, oly szép, ragyogó !
Akkor feltünt előttem a tó
És bűbájával befonta a lelkem.
Megszédültem a hold kék sugarán
S rohantam a fehér hattyuk után.

Most éjszaka van. Oh gyönyörű éjjel !
És csillog a tó és csillog a part.
Engem erős fény: a nap akart, -
S megejtett az éj lágy igézetével.
Néma gyönyörnek, szótalan üdvnek
Úszó fehér fellege vajh hova száll ?
Zokogva megyek a parton,
A fehér, rejtelmes hattyuk után,
A távolba vesző, hideg hattyuk után.

Irások könyve 1905 március.
 
 
0 komment , kategória:  Erdős Renée  
Erdős Renée: Utat vágtam.
  2016-08-27 08:33:51, szombat
 
  Erdős Renée:

Utat vágtam.


Utat vágtam, hol szirtes szakadék volt,
Tűzet gyújtottam, hol homályos éj volt.
Kopár szikest virággal beültettem.
Ügy mondják: rosszul tettem.
De az új úton mily mohón törtettek !
A tűzoszlopnál, hogy fölmelegedtek !
Virágos kertem orozva hogy tépték !
Hogy megszedték a rózsabokrok mézét!

Kis éjszakai rablók, denevérek
Harcát nem állom. Előlük kitérek.
S adom nekik mind, amit megkívántak,
Mind mind, amire vágytak.
Kell a babérom? hordják szerteszéjjel.
Kell a szeretőm? Od' adom, vegyék el.
Mindkettő szolgám, egyik se királyom
S ha más kívánja, én már nem kívánom.

Az én utam, ha jobbra-balra tér is
A magasságok büszke útja még is.
Giz-gaz elállja, burján bebogozza
Vad zápor üti, mossa,
És rajta néha fáradottan járok,
A fejem zúg, a könnytől alig látok,
De nem hagyom el, míg lélekzem, élek,
Ha megtör is - de vissza sohse térek.

Oly jó igy menni, nem kérdezve meddig
Tán alkonyatig. Talán késő estig.
Hevülve, fázva, kúszva, szárnyra kelve,
Zokogva, énekelve !
Csak menni menni elébe a napnak.
Bíboros fényben égő virradatnak.
Sehol nem várni, sehol sem pihenni,
Céltalan célért folyton menni, menni . . .

Írások könyve 1904.
 
 
0 komment , kategória:  Erdős Renée  
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 29 
2017.04 2017. Május 2017.06
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 9 db bejegyzés
e hónap: 271 db bejegyzés
e év: 1401 db bejegyzés
Összes: 27837 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2701
  • e Hét: 15477
  • e Hónap: 144083
  • e Év: 623550
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.