Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 4 
Kállay Sándor: Szerelmed.
  2016-08-30 07:56:48, kedd
 
  Kállay Sándor:

Szerelmed.

Milyen boldoggá tesz
A szerelmed engem!
Ezt a boldogságot
Álmodni sem mertem.

Nem, mert elmondhatnám
Csupa hiuúságból,
Hogy a legtisztább szív
Én érettem lángol,

Nem, mert tekinteted
Az egekbe emel,
És azt nem reméllem,
Hogy az enyém leszel,

Azért boldogít csak
A szerelmed engem:
Mert ha meghalok lesz,
Ki sirjon felettem.
 
 
0 komment , kategória:  Kállay Sándor  
Kállay Sándor: A gerlicze.
  2015-11-24 04:12:02, kedd
 
  Kállay Sándor:

A gerlicze.


Messzi, messzi távol innen
Regényes szép völgy ölében
Egy kis gerle pár lakott.
Járhatott bárki ezerszer
Arra, - mást mint szerelemmel
Telt sóhajt, nem hallhatott.

Csakhogy egyszer igy szólt Ámor:
,,Örökös szerelmi mámor
Még gerlének sem való...
Ha a szivben soh'se támad
Egy kis féltés, egy kis bánat.
Szeretni sem volna jó."

Ámor, Ámor, gonosz angyal,
Mily nagy sebet ütsz nyiladdal
Egy kis gerlicze szivén!
Máshoz repült át a párja.
S most ez árva h'jába várja
Vissza őt ..... úgy sír szegény!

Vigasztalódj, ne sirj gerlém!
Nem oly nagy baj... föl sem venném!
Csirippeli a veréb.
"Hogyha ő elhagyott téged
Keress, s találsz ezer férjet,
Ezer sziv dobog feléd!"

"Gerle madár gyönge szive"
- Szólal meg a fülemile -
"Nem oly romlott, mint tied!
Ugy-e, gerliczém, feledni,
Kit oly hőn tudánk szeretni
Soha, soha sem lehet!"

"Egy van, mi még vigasztalhat,
Szivedre balzsamot adhat:
Jer, oh, jer el én velem.
Amott, a zöld bokor alján
Enyhiti fájdalmad talán,
Kesergő, bús énekem."

"Csacska beszéd!" - szól a vércse -
"Nem hoz soha irt a szívre
Holmi ábrándos dana!
Öld meg hitvány, hűtlen párod!
Nyugalmadat föltalálod,
Ha vonaglik ajaka!"

"Véres bosszú! Mily pórias!"
Szólott megvetéssel a sas,
S megrezgeti szárnyait.
"Tartsd meg, gerle, a mit mondok:
Bosszu a milyen rút dolog,
Ép oly gonoszra tanit!"

"Légy büszke, mint én gyermekem!
Hiszen a megcsalt szerelem
Nem megtorlást óhajt, vár.
De a bünöst kitagadni,
Undorral eltaszitani
Kötelesség, kis madár!"

"Megvetem... meg..." mond a gerle...
Hej, de azért mély keserve
Csak szorongatja szivét.
"Reá többé soh'sem nézek......
No, várj, no várj... hütlenséged
Megbánod, te csalfa, még!"

A sok madár mind elröpül,
Csak ő maradt ott egyedül,
S elmereng a multakon.
És belátja, hogy... hiába!...
Öröknek hitt boldogsága
Most már puszta, puszta rom.

A mig elmélázva ott áll
Hűtlen párja, lám, vissza száll
S bünbánással esdekel:
"Bocsáss meg, édes angyalom!
Miként történt, nem is tudom,
De... de... oh,... ne űzz te el!"

"Ejnye rossz, csunya hűtelen!
Hát ez az örök szerelem?
Mit tegyek most én veled?!
Fogadd fel, hogy ezutánra
Nem is nézesz soha másra...
S én... megbocsátok neked!"
 
 
0 komment , kategória:  Kállay Sándor  
Kállay Sándor: A vágy.
  2015-11-22 08:25:55, vasárnap
 
  Kállay Sándor:

A vágy.


Nem voltam eddig nagyra vágyó,
A mit kívántam az csupán:
Hajlékom légyen zöld erdőben
És néma társam a magány.

Ne tudja senki, merre élek,
Ne tudjam én se más baját;
S a múlt emléke - őszi napként -
Lelkemre szórja sugarát.

De most oh, érzem, hogy szívemben
Uj vágyak keltek s oly nagyok,
Hogy enyhítésére a földnek
Minden java sem volna sok.

Mi kincse van e nagy világnak
Előmbe rakja azt a nép,
S virággal hintsék azt az utat,
Lábam melyen csak néha lép.

Hozsánna, fény, öröm kísérjen
S a szómat lesse a világ,
Mely millióknak vészt jelenthet
És millióknak üdvöt ád.

S ezt mind azért, hogy e hatalmat
Átadjam néked kedvesem,
És én előtted földre hullva
Parancsod várjam szüntelen.
 
 
0 komment , kategória:  Kállay Sándor  
Kállay Sándor: Búcsúszavak.
  2015-11-18 11:11:55, szerda
 
  Kállay Sándor:

Búcsúszavak.


Mondd: kis patak, mit érezesz,
Elhagyva erdőd hűs ölét,
Szeretve minden pici fácskát,
S tarka virágit ölelgeted,
Mondd : kis patak érzed-e át,
A válás nehéz fájdalmát?

Mondd kis madár, érzi szíved,
Ha messze repülsz dél felé,
Elhagyva a régi fészket,
S levélfosztotta lígetkét,
Mondd, kis madár, érzed-e át,
A válás kinzó fájdalmát?

Ezüstös viz, csörgő forrás,
Mi néked suttogó virág,
Harasztnak mi hűs csobogás,
Mit csókolva csörrensz tovább
Az nékem az én virágom,
Akitől most el kell válnom.

Pihegő kis bús madárkám,
Mi néked a virágillat,
Fakadó rügy zöld galyacskán,
Ajkadnak az édes harmat,
Az nékem az én virágom,
S mégis tőle el kell válnom.

Liliomom itt kell hagynom
Itt a harmatos szirmot,
Tündérkémtől elbúcsúznom,
Nékem jó sors kit adott;
Patakocska, kis madárka,
Jertek vigasztaljatok!

Te csak csobogj a fülembe,
Hogy örökre az enyim Ő,
Te meg dalolj folyton egyre,
Hogy lesz még zöld a mező,
S újra járunk zöld erdőre,
De már együtt boldogan.

1900.
 
 
0 komment , kategória:  Kállay Sándor  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 4 
2017.06 2017. Július 2017.08
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 269 db bejegyzés
e év: 1935 db bejegyzés
Összes: 28366 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 264
  • e Hét: 31256
  • e Hónap: 169988
  • e Év: 1022531
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.