Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 12 
Apostol Bertalan: Küzdelem után.
  2017-10-26 08:28:05, csütörtök
 
  Apostol Bertalan:

Küzdelem után.


Az élet harczterén kiállva,
Bármily szilárd is fegyverünk,
Ha jelt ad a sors trombitája,
Megküzdeni alig merünk!
Megrezzenünk a lelki-kíntul,
Szivünk gyáván remeg, beteg, -
Pedig hiába! mert megindul,
S reánk zúdul a fergeteg!

Pedig mit félemlít csatája ? !
Zúghat, tombolhat a vihar,
A büszke tölgy útját elállja,
S daczol dörgő villámival.
A vész enged, s keblét kitárván
Áldást hullatva száll tova ;
A fellegen fényes szivárvány
Lesz a békesség záloga.

Ki a veszélyt nyugton bevárja,
Ki jobbra, balra nem tekint,
Ki nem számít, csupán magára,
Fel nem jajdul, szenvedve kínt;
Ki a balsorssal szembe-szállván,
Haragjával daczolni mer:
Annak bizalma szikla-szálán
Zászlót lobogtat a siker.

A sors kegyeltje én se lettem.
Ádáz dühe reám csapott,
Bevonta felleggel felettem
A fény- s mosoly-bintő napot;
Boldogságom lombját letépte,
Körüle forgószélt kavart,
S a merre átment durva lépte,
Mást nem hagyott, csak bús avart.

De a viharban ón megálltam,
Omolhatott rám zápora,
Szivem az égnek harmatában
Még szebb virágot ápola, -
A villám lángzó fényre gyúltan
Megtisztította látköröm', -
A zúgó vészben megtanultam :
Az élet áldás és öröm!

Haragja most más tájra rontott,
Egem kitisztult, nem borult,
Dúsan hajtván új, üde lombot,
A béke fája rám borult;
Hűs, enyhe árnyában heverve
Kerülnek a gondok, s bajok,
Eltűnt a fájdalom keserve, -
De boldog én még sem vagyok !

Mint harczos, ki lezajlott, véres
Csatái képén elmereng,
A békében nyugtot nem érez,
Várván, új harczi-kürt ha zeng :
Ugy én, a czél habár kiküzdve,
Örömem abba' nem lelem,
A boldogság, az élet üdve:
Az örök harcz, a küzdelem !

Vasárnapi Ujság 1893. április 23.
 
 
0 komment , kategória:  Apostol Bertalan  
Apostol Bertalan: Mózes éneke.
  2017-08-03 07:26:46, csütörtök
 
  Apostol Bertalan:

Mózes éneke.

- XC. zsoltár. -

"Te benned bíztunk eleitől fogva,"
Uram, hajlékunk mindig csak te voltál! -
Mikor nem volt hegy még, és rajta oltár,
És még az ég, a föld nem volt alkotva:
Te már valál, s él a világ felett
Időtelen időkig életed!

"Az embereket meghagyod te halni,"
S a földbe térnek intő szózatodra:
Mely porból lett, hadd térjen újra porba! -
Mivel egy ezredév előtted annyi.
Mint a tegnap, vagy egy éj, mely repül
Gyorsan sietve, észrevétlenül.

Napunk halad, s nagy hirtelen hanyatlik:
Olyan mint egy szép álom látománya,
- Midőn járunk tündéri tartományba' -
De szétfoszol, nem tart csupán virradtig; -
Vagy mint virág, mely reggel ágirul
Ragyog, mosolyg, s estvére elvirúl.

Az életórák oly gyorsan letűnnek;
Mint szót a szél, a sors úgy elragadja,
Leáldozik éltünknek fénye, napja
És elsodor nagy árja végzetünknek.
Hetven, nyolcvan év a végső határ,
Hol ránk a sír biztos révpartja vár. -

És hogyha kedves lenne is az élet:
Az embert végzetes küzdelme várja ;
Nem a való, hanem rejtélyes árnya
A vágy, remény, a mely szivében éled!
S mint a tűnő percz, száll repül napunk,
Helyette csak bút s fájdalmat kapunk!

Atyánk! törvényed hadd legyen vezérünk;
S ha rejtve van éltünknek napja, száma,
Értsük meg azt, mi létünk hivatása,
Elébb mintsem pályánk végére érünk.
Kiket bánat, teher, s gond annyi nyom,
Oh könyörülj Uram, szolgáidon!

Balsors után hozz szebb napot egünkre,
Dicsőítsd meg szolgáidon kegyelmed,'
A bűn felett, hogy nyerjünk győzedelmet, -
Boldogságot deríts bús életünkre.
Legyen szerelmednek hü gondja ránk,
Sorsunk kezedbe tesszük, oh Atyánk!

Eger - hetilap, 1889. január 15.
 
 
0 komment , kategória:  Apostol Bertalan  
Apostol Bertalan: Tavasz késtekor
  2017-03-05 09:23:19, vasárnap
 
  Apostol Bertalan:

Tavasz késtekor


Kies napot hiába várva
Kedves vidékem egyre árva,
Csak álmodozza a tavaszt !
Alig tűnik a téli emlék,
A napfény oly halvány, hideg még :
Lombot, virágot nem fakaszt.

Máskor már ilyenkor megáldott
Virulatos, dús fényben állott
E szép táj itt körös-körül;
Madár dalolt szép lombos ágon
Kis méhe döngött a virágon, -
Ember, állat, vidult s örült.

Most a természet titka-zárja
Bár nyílását mindenki várja
Kincsét soká nem tárja fel . . .
Míg így merengenék leverten,
Hű fecském a szellős ereszben
A régi jó tanyára lel.

Onnét, a hol örök tavasz van,
Felhő s vihar közt szállva gyorsan
Megtért s ím vissza nem riad ;
Csicserg vidáman enyhe fészkén,
Nem csügged el, bizton remélvén . . .
Sötét az éj, de megvirrad !

Vasárnapi Ujság 1891. máj. 3.
 
 
0 komment , kategória:  Apostol Bertalan  
Apostol Bertalan: A Kerecsendi völgyben.
  2016-08-17 07:01:19, szerda
 
  Apostol Bertalan:

A Kerecsendi völgyben.


Halmok között zöld pázsitos völgy,
Melynek ölén egy százados tölgy
Terjeszti szélylyel ágait.
Hódolván e királyi fának,
A többi társak távol állnak ;
Körül a rét virága nyit.

Hatalmas törzsökén a kéreg,
Bár ép, erős, s nem őrli féreg,
Sebet mutat, mely rég' kiforrt,
Ágyúgolyó ütötte rajta,
Körül zúgott a harcz-viharja,
Itt honvédek csatája volt.

Azóta enyhe, hűs tövében
Sírdomb emelkedik sötéten,
Melynek nyugalmas mélyiben
Remény-sugárból szőve álmát,
Szabadnak látva szép hazáját,
Egy hős magyar vitéz pihen.

A szabadság e hősi fája
Halkan borul susogva rája,
Melyet az alvó tán megért! ?
Szellő jöttén zizegve mondja
A sír felett zöld ága lombja :
Szent az, ki meghal a honért!

Vasárnapi Ujság 1889.
 
 
0 komment , kategória:  Apostol Bertalan  
Apostol Bertalan: Az ittmaradt fecske.
  2016-08-06 06:00:11, szombat
 
  Apostol Bertalan:

Az ittmaradt fecske.


Hűs alkonyat van ; a határra,
Sárgult, kopár vidék felett,
Dereng az ősz halvány sugára ;
A Bükkről bárányfellegek,
Bózsás arczczal tündér keletnek
Lengő szárnyon tovább lebegnek,
Mint annyi könnyelmű leány ;
Haldokló kedvesük feledve,
Viszi a vágynak gerjedelme,
Édes gyönyör, szebb táj után !

Mi ez ? mi szól fent a magasban ! ?
Csicsergő fecske, kis madár! . . .
Tán azt hiszed, hogy új tavasz van,
Mert fényben tetszik a határ ! ?
Oh lásd, a táj fehérbe' gyászol,
- Felette leng az őszi fátyol -
Mert nincs virága, dalnoka ;
Hol jársz hát itt, kedves madárka,
Mint eltévedt, bolygó kis árva,
Te szebb világok vándora !


Talán fogoly valál, bezárva
Hideg, rideg négy fal között,
Kalitkádnak most nyílt ki zára,
Midőn rajod elköltözött ? ! . . .
A hervadó ákáczfa lombja
Az alkonynak nem ezt susogja?
- Sorsod nem volt ily mostoha ;
Szabadság nélkül, nincsen élted,
Azt a halállal fölcseréled,
Rab fecskét nem láttak soha !

Lehervadott szived virága !
Ez a te bús történeted ;
Árván bolyongsz e nagy világba',
Csak bús tengődés életed.
Nem vonz téged kelet viránya,
Tavaszsza, fénye mindhiába,
Szíved felett ha felleg ül;
Azért tűntél kétségbeesve
Elém ily késő őszi estve,
Lemondás bús jelképéül.

Nincs senkid, a ki jóban, rosszban
Sorsod megoszsza hűn veled,
Érző szív érted egy se' dobban,
Nincsen sehol rokon feled ! . . .
De bár légy árva, elhagyottan :
Eléd a váltság fénye lobban,
Veled történhet még csuda :
A föld nem köt téged sarával,
Fölötte átszállsz tiszta szárnynyal.
Hiszen te vagy a lég ura !

Gyötrő, fájó múltad feledve,
Nyílik előtted szebb világ,
Ha felragyog kicsiny szívedbe'
A hü remény, az égi láng !
Ifjú vagy még, küzdésre kelve
Enged a térnek végtelenje,
Ha szárnyvitorlád felvonod;
Zúgjon bár a tengernek árja,
A vándort dús szigetje várja,
Meglátod új, fényes honod !

Ah, vinné messze, messze szárnya,
Túl tengereknek távolán,
A légi út előtte tárva,
A czélt elérhetné talán ! ?
Hol égre tör a büszke pálma,
Támadna újra fényes álma ! .. .
Nem, nem lehet többé soha.
Mind hasztalan ! Hiába tudja,
Hogy merre visz új honja útja,
Ha önbizalma már oda !

És itt maradt a légi vándor,
Szívében bánat, sejtelem,
Sötét, bús sorsával leszámol,
Csapongva röpköd szüntelen.
Hervadt emlékein merengve,
Mindegyre nő fájó keserve.
Míg megszakad a kis kebel.
Dermedten hull le a göröngyre;
Nem hull reája senki könnye,
Majd elfödi a hólepel.

Boldogtalan szegény madárka,
Bár elmerengek sorsodon,
Nemcsak te vagy hazátlan, árva,
Egy szív alant veled rokon.
Ki, míg reményit egyre szőtte,
Eljött hideg, kietlen ősze,
Virági ah, hervadva már,
Midőn más üdvét feltalálja,
Zord végzeted lecsap reája,
Te itt maradt vándor madár!

Vasárnapi Ujság 1900.
 
 
0 komment , kategória:  Apostol Bertalan  
Apostol Bertalan: Az arany és a vas.
  2016-06-22 04:53:38, szerda
 
  Apostol Bertalan:

Az arany és a vas.


A hajdankor csodás világa
Fényes kincsét ma is kitárja !
Hű példa rá ez a mese ;
Feljegyzé egy mágus keze.


Szapur, a perzsák hős királya,
- Pihenvén a harczok viszálya -
Egyszer vadászni ment korán,
Aranycsótáros ménlován.
A nap ígéretén örülve
Levente bajnokok körülte, -
Előkelő országnagyok,
Mint hold mellett a csillagok.

Mi a vadnak kétségbeejtő :
Hajtók zajától zeng az erdő; -
A kelevéz bizton talál,
A nyíl s gerely hegyén halál !
Most a király elé legottan
A rengeteg lovagja toppan:
Egy gím-szarvas, bátor, nemes,
Agancsos, délczeg, czímeres.

De bár kopjáját rá hajítja,
Nyilat vet majd feléje íjja:
Szalasztva a királyi vad,
S ámultán áll a szolgahad!
És a király haragra lobban,
Őket megvesszőztetve nyomban,
Boszús kudarczczal, zordonúl,
Kíséretével elvonul.


Gyors ménjét sarkantyúba kapja,
Az mint vihar száguld alatta,
Tüskön bokron, hogy átszökött,
A kengyel kétfelé törött.
De ím közel, falucska végen
Ott egy kovács, pöröly kezében,
Csörömpöl s üt hatalmasat, -
Kínozza a vas a vasat.

Parancsát a király kiadja,
Hogy kengyelének sáraranyja
Forrasztva, rögtön kész legyen;
Kap a kovács a nagy kegyen ;
A munka foly kedvvel, serényen,
Sápadt az aranyon a szégyen,
Hogy durva pór bánik vele,
Nem a művész biztos keze.

Megszólal az ülőre dobva
Az ércz-király és hangja tompa :
>Te vas ! nem szégyenled magad,
Hogy hozzád rozsda-szenny tapad,
És nem szűnik meg jajgatásod,
Fent hirdeted rút szolgaságod.
A szűz arany nem ejt panaszt,
Kirí belőled a paraszt.<

így válaszol a vas reája :
>Te oh, királyoknak királya ;
A földön egyetlen nagy úr;
Kiért az ember összetúr
Bérczet, hegyet, hogy feltaláljon,
Hogy aztán mint bálványt imádjon ;
Arany a súly, nem az erény,
A jog s igazság mérlegén.

Azért bocsáss meg és ne bántson
Szegény, így rozsdás szolgaságom.
Távol ragyogsz, fényes király,
Hogy' tudnád, népednek mi fáj ! ?
Leghasznosabb szolgád, vasérczed
Miért jajgat, te azt nem érzed ! . . .
Oh, mert a földön mindenütt,
Mindig saját testvérem üt! 1 . . .<

Elámul hős Szapur, megértve,
Mi a két érez titkos beszéde.
Hő érzelemnek lángitúl
Az eszme szép arczán kigyúl.
Míg pilláin könnycseppet érez,
Szelíden szól kíséretéhez :
> Szabad népem minden fia !< .. .
így lett nagy újra Perzsia !

Vasárnapi Ujság 1902.
 
 
0 komment , kategória:  Apostol Bertalan  
Apostol Bertalan: Gyimótvölgyi hársfa.
  2016-05-26 08:01:08, csütörtök
 
  Apostol Bertalan:

Gyimótvölgyi hársfa.


Forrás felett, pompában egy hárs,
Büszkén áll, nincs körülte több társ,
Szebb fát képzelni sem lehet;
Dúsan hajol sátorba lombja,
Az illatot virága ontja,
S kinál árnyas, kedves helyet.

E hársról oly sokat regélnek,
A rég' letűnt múltból a vének ;
Öreg fa már, több százados, -
Sok szép idő élő tanúja,
Zúgó vihar hiába fújja
Reá dühét, nem roskadoz.

- Hogy vad pogány tört a hazára:
lm akkor oh, csodák csodája
E hárs tövéből vér folya;
És megjelent szép holdas éjjel
Zöld lombja közt, szűz tiszta fénynyel,
Magyarország védasszonya.

A nép kiált: >Ez Isten újja !<
S a hit tüzétől lángol újra,
Fellelkesül, fegyvert ragad ; -
Nem hasztalan hullt hősi vére,
A győzelem lett harczi bére :
S a drága hon ismét szabad I . . .

Századra század jött, s azóta
E fát a hű kegyelet óvta,
Ki látja, ihlet hatja át; -
Most a magyar, nem a pogánytól,
Megvédi az egész világtól
Csodák nélkül is a hazát! !. . .

Vasárnapi Ujság 1901.
 
 
0 komment , kategória:  Apostol Bertalan  
Apostol Bertalan: Alkonyatkor.
  2016-05-13 06:48:50, péntek
 
  Apostol Bertalan:

Alkonyatkor.


Némán állok a kertaljon
Mig a tájra száll az alkony,
Mig a Bükknek sötét orma
Bíbor fénynyel van bevonva.

A távolban fás hegyoldal,
Behorpadó sziklás folttal,
Forrás helye, ottan kapja
Melegét a Hejő habja,

A kanyargó fehér kis ér,
Melyet virágillat kisér,
Pázsitos rét között halad, -
Zöld bársonyon ezüst szalag.

Itt-ott a part árnyas bokra
Aláhajlik a habokra, -
Lejtő alatt kerek balom,
Jegenyék közt sötét malom.

Honnan le a kert tövéig
Sik rónaság vonul végig,
Áttetszőleg borul rája,
A fehérlő köd homálya.

Egész vidék estre hajlik,
Kolompszó hat a kertaljig.
Majd hallgatás száll a földre,
Denevér zúg szárnyat öltve.

Nyiló virág keblét zárja,
így is terjed illatárja,
Kis pillangó fáradt, bágyadt,
Kelyhén talál rengő ágyat.

1889.
 
 
0 komment , kategória:  Apostol Bertalan  
Apostol Bertalan: Életbölcsesség
  2016-05-01 06:33:40, vasárnap
 
  Apostol Bertalan:

Életbölcsesség


Akármit is beszél a kába,
Vegyük az életet, hiába,
Úgy, mint az égtől adva van ;
Mert a sorsnak nincsen szabálya,
Elsepri a ki útját állja, -
A küzdelem haszontalan.

Mi az élet rejtélye, titka ?
Az a bölcs is felette ritka,
Ki erre választ adni mer!
Kimérve a tudás határa,
Verejték a munkának ára,
Csak múló árnyék a siker.

Ki a mindenség alkotója,
Ki éltünk' az időbe rójja,
Úgy is szabad az Úr velünk !
Mit ér az élet édes üdve,
Ha a sötét sírban feküdve
Gyönyört többé már nem lelünk.

S a büszke, bár előre törjön,
Könnyen felbukik a göröngyön,
És elvesz élte botorul,
Nevét felejtés eltakarja,
Mihelyt lecsuklik gyönge karja,
Reá örök halál borul .. .

Sorsommal én számot vetettem :
Pedig nincs még sok év megettem, -
El nem hagyom kimért helyem :
Legyen, ki e nevet kívánja :
Az égnek ostromló Titánja,
Én, gyönge, nem irigyelem.

Lelkem magasba soh' se vágyott,
Inkább kedvelte a virágot,
Mely kis ösvényemen terem ;
Nem is igen volt röpke szárnya,
Nem vitte el tündéri tájra, -
Szűk és kicsiny az én terem.

Az üdvöt én csak lent kerestem,
Nyugodtan hordozám keresztem,
A hogy jó s rossz napom került;
Nem csüggesztett a sors csapása,
Lelkem az égnek képe, mása,
Egyszer borús, máskor derült.

Nagy munkában nincs semmi részem,
Nem mertem, tettem én merészen,
Felém dicsőség nem ragyog ;
Magas czél nem fénylett előttem,
Elég, ha azt mondják felőlem,
Hogy egyszerű munkás vagyok.

Reám tovább akármi várjon,
Midőn megállok a határon :
Síromba bátran nézek én,
Pedig, a melynek égi fénye
Derengne gyászos éjjelébe,
Nincs birtokomban a remény !

Vasárnapi Ujság, 1889.
 
 
0 komment , kategória:  Apostol Bertalan  
Apostol Bertalan: Ábrándoztam én..
  2015-11-26 07:39:18, csütörtök
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Apostol Bertalan  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 12 
2017.10 2017. November 2017.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
27282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 10 db bejegyzés
e hónap: 209 db bejegyzés
e év: 3066 db bejegyzés
Összes: 29495 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 5223
  • e Hét: 20649
  • e Hónap: 137483
  • e Év: 1713308
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.