Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
Apostol Bertalan: Tavasz késtekor
  2017-03-05 09:23:19, vasárnap
 
  Apostol Bertalan:

Tavasz késtekor


Kies napot hiába várva
Kedves vidékem egyre árva,
Csak álmodozza a tavaszt !
Alig tűnik a téli emlék,
A napfény oly halvány, hideg még :
Lombot, virágot nem fakaszt.

Máskor már ilyenkor megáldott
Virulatos, dús fényben állott
E szép táj itt körös-körül;
Madár dalolt szép lombos ágon
Kis méhe döngött a virágon, -
Ember, állat, vidult s örült.

Most a természet titka-zárja
Bár nyílását mindenki várja
Kincsét soká nem tárja fel . . .
Míg így merengenék leverten,
Hű fecském a szellős ereszben
A régi jó tanyára lel.

Onnét, a hol örök tavasz van,
Felhő s vihar közt szállva gyorsan
Megtért s ím vissza nem riad ;
Csicserg vidáman enyhe fészkén,
Nem csügged el, bizton remélvén . . .
Sötét az éj, de megvirrad !

Vasárnapi Ujság 1891. máj. 3.
 
 
0 komment , kategória:  Apostol Bertalan  
Apostol Bertalan: A Kerecsendi völgyben.
  2016-08-17 07:01:19, szerda
 
  Apostol Bertalan:

A Kerecsendi völgyben.


Halmok között zöld pázsitos völgy,
Melynek ölén egy százados tölgy
Terjeszti szélylyel ágait.
Hódolván e királyi fának,
A többi társak távol állnak ;
Körül a rét virága nyit.

Hatalmas törzsökén a kéreg,
Bár ép, erős, s nem őrli féreg,
Sebet mutat, mely rég' kiforrt,
Ágyúgolyó ütötte rajta,
Körül zúgott a harcz-viharja,
Itt honvédek csatája volt.

Azóta enyhe, hűs tövében
Sírdomb emelkedik sötéten,
Melynek nyugalmas mélyiben
Remény-sugárból szőve álmát,
Szabadnak látva szép hazáját,
Egy hős magyar vitéz pihen.

A szabadság e hősi fája
Halkan borul susogva rája,
Melyet az alvó tán megért! ?
Szellő jöttén zizegve mondja
A sír felett zöld ága lombja :
Szent az, ki meghal a honért!

Vasárnapi Ujság 1889.
 
 
0 komment , kategória:  Apostol Bertalan  
Apostol Bertalan: Az ittmaradt fecske.
  2016-08-06 06:00:11, szombat
 
  Apostol Bertalan:

Az ittmaradt fecske.


Hűs alkonyat van ; a határra,
Sárgult, kopár vidék felett,
Dereng az ősz halvány sugára ;
A Bükkről bárányfellegek,
Bózsás arczczal tündér keletnek
Lengő szárnyon tovább lebegnek,
Mint annyi könnyelmű leány ;
Haldokló kedvesük feledve,
Viszi a vágynak gerjedelme,
Édes gyönyör, szebb táj után !

Mi ez ? mi szól fent a magasban ! ?
Csicsergő fecske, kis madár! . . .
Tán azt hiszed, hogy új tavasz van,
Mert fényben tetszik a határ ! ?
Oh lásd, a táj fehérbe' gyászol,
- Felette leng az őszi fátyol -
Mert nincs virága, dalnoka ;
Hol jársz hát itt, kedves madárka,
Mint eltévedt, bolygó kis árva,
Te szebb világok vándora !


Talán fogoly valál, bezárva
Hideg, rideg négy fal között,
Kalitkádnak most nyílt ki zára,
Midőn rajod elköltözött ? ! . . .
A hervadó ákáczfa lombja
Az alkonynak nem ezt susogja?
- Sorsod nem volt ily mostoha ;
Szabadság nélkül, nincsen élted,
Azt a halállal fölcseréled,
Rab fecskét nem láttak soha !

Lehervadott szived virága !
Ez a te bús történeted ;
Árván bolyongsz e nagy világba',
Csak bús tengődés életed.
Nem vonz téged kelet viránya,
Tavaszsza, fénye mindhiába,
Szíved felett ha felleg ül;
Azért tűntél kétségbeesve
Elém ily késő őszi estve,
Lemondás bús jelképéül.

Nincs senkid, a ki jóban, rosszban
Sorsod megoszsza hűn veled,
Érző szív érted egy se' dobban,
Nincsen sehol rokon feled ! . . .
De bár légy árva, elhagyottan :
Eléd a váltság fénye lobban,
Veled történhet még csuda :
A föld nem köt téged sarával,
Fölötte átszállsz tiszta szárnynyal.
Hiszen te vagy a lég ura !

Gyötrő, fájó múltad feledve,
Nyílik előtted szebb világ,
Ha felragyog kicsiny szívedbe'
A hü remény, az égi láng !
Ifjú vagy még, küzdésre kelve
Enged a térnek végtelenje,
Ha szárnyvitorlád felvonod;
Zúgjon bár a tengernek árja,
A vándort dús szigetje várja,
Meglátod új, fényes honod !

Ah, vinné messze, messze szárnya,
Túl tengereknek távolán,
A légi út előtte tárva,
A czélt elérhetné talán ! ?
Hol égre tör a büszke pálma,
Támadna újra fényes álma ! .. .
Nem, nem lehet többé soha.
Mind hasztalan ! Hiába tudja,
Hogy merre visz új honja útja,
Ha önbizalma már oda !

És itt maradt a légi vándor,
Szívében bánat, sejtelem,
Sötét, bús sorsával leszámol,
Csapongva röpköd szüntelen.
Hervadt emlékein merengve,
Mindegyre nő fájó keserve.
Míg megszakad a kis kebel.
Dermedten hull le a göröngyre;
Nem hull reája senki könnye,
Majd elfödi a hólepel.

Boldogtalan szegény madárka,
Bár elmerengek sorsodon,
Nemcsak te vagy hazátlan, árva,
Egy szív alant veled rokon.
Ki, míg reményit egyre szőtte,
Eljött hideg, kietlen ősze,
Virági ah, hervadva már,
Midőn más üdvét feltalálja,
Zord végzeted lecsap reája,
Te itt maradt vándor madár!

Vasárnapi Ujság 1900.
 
 
0 komment , kategória:  Apostol Bertalan  
Apostol Bertalan: Az arany és a vas.
  2016-06-22 04:53:38, szerda
 
  Apostol Bertalan:

Az arany és a vas.


A hajdankor csodás világa
Fényes kincsét ma is kitárja !
Hű példa rá ez a mese ;
Feljegyzé egy mágus keze.


Szapur, a perzsák hős királya,
- Pihenvén a harczok viszálya -
Egyszer vadászni ment korán,
Aranycsótáros ménlován.
A nap ígéretén örülve
Levente bajnokok körülte, -
Előkelő országnagyok,
Mint hold mellett a csillagok.

Mi a vadnak kétségbeejtő :
Hajtók zajától zeng az erdő; -
A kelevéz bizton talál,
A nyíl s gerely hegyén halál !
Most a király elé legottan
A rengeteg lovagja toppan:
Egy gím-szarvas, bátor, nemes,
Agancsos, délczeg, czímeres.

De bár kopjáját rá hajítja,
Nyilat vet majd feléje íjja:
Szalasztva a királyi vad,
S ámultán áll a szolgahad!
És a király haragra lobban,
Őket megvesszőztetve nyomban,
Boszús kudarczczal, zordonúl,
Kíséretével elvonul.


Gyors ménjét sarkantyúba kapja,
Az mint vihar száguld alatta,
Tüskön bokron, hogy átszökött,
A kengyel kétfelé törött.
De ím közel, falucska végen
Ott egy kovács, pöröly kezében,
Csörömpöl s üt hatalmasat, -
Kínozza a vas a vasat.

Parancsát a király kiadja,
Hogy kengyelének sáraranyja
Forrasztva, rögtön kész legyen;
Kap a kovács a nagy kegyen ;
A munka foly kedvvel, serényen,
Sápadt az aranyon a szégyen,
Hogy durva pór bánik vele,
Nem a művész biztos keze.

Megszólal az ülőre dobva
Az ércz-király és hangja tompa :
>Te vas ! nem szégyenled magad,
Hogy hozzád rozsda-szenny tapad,
És nem szűnik meg jajgatásod,
Fent hirdeted rút szolgaságod.
A szűz arany nem ejt panaszt,
Kirí belőled a paraszt.<

így válaszol a vas reája :
>Te oh, királyoknak királya ;
A földön egyetlen nagy úr;
Kiért az ember összetúr
Bérczet, hegyet, hogy feltaláljon,
Hogy aztán mint bálványt imádjon ;
Arany a súly, nem az erény,
A jog s igazság mérlegén.

Azért bocsáss meg és ne bántson
Szegény, így rozsdás szolgaságom.
Távol ragyogsz, fényes király,
Hogy' tudnád, népednek mi fáj ! ?
Leghasznosabb szolgád, vasérczed
Miért jajgat, te azt nem érzed ! . . .
Oh, mert a földön mindenütt,
Mindig saját testvérem üt! 1 . . .<

Elámul hős Szapur, megértve,
Mi a két érez titkos beszéde.
Hő érzelemnek lángitúl
Az eszme szép arczán kigyúl.
Míg pilláin könnycseppet érez,
Szelíden szól kíséretéhez :
> Szabad népem minden fia !< .. .
így lett nagy újra Perzsia !

Vasárnapi Ujság 1902.
 
 
0 komment , kategória:  Apostol Bertalan  
Apostol Bertalan: Gyimótvölgyi hársfa.
  2016-05-26 08:01:08, csütörtök
 
  Apostol Bertalan:

Gyimótvölgyi hársfa.


Forrás felett, pompában egy hárs,
Büszkén áll, nincs körülte több társ,
Szebb fát képzelni sem lehet;
Dúsan hajol sátorba lombja,
Az illatot virága ontja,
S kinál árnyas, kedves helyet.

E hársról oly sokat regélnek,
A rég' letűnt múltból a vének ;
Öreg fa már, több százados, -
Sok szép idő élő tanúja,
Zúgó vihar hiába fújja
Reá dühét, nem roskadoz.

- Hogy vad pogány tört a hazára:
lm akkor oh, csodák csodája
E hárs tövéből vér folya;
És megjelent szép holdas éjjel
Zöld lombja közt, szűz tiszta fénynyel,
Magyarország védasszonya.

A nép kiált: >Ez Isten újja !<
S a hit tüzétől lángol újra,
Fellelkesül, fegyvert ragad ; -
Nem hasztalan hullt hősi vére,
A győzelem lett harczi bére :
S a drága hon ismét szabad I . . .

Századra század jött, s azóta
E fát a hű kegyelet óvta,
Ki látja, ihlet hatja át; -
Most a magyar, nem a pogánytól,
Megvédi az egész világtól
Csodák nélkül is a hazát! !. . .

Vasárnapi Ujság 1901.
 
 
0 komment , kategória:  Apostol Bertalan  
Apostol Bertalan: Alkonyatkor.
  2016-05-13 06:48:50, péntek
 
  Apostol Bertalan:

Alkonyatkor.


Némán állok a kertaljon
Mig a tájra száll az alkony,
Mig a Bükknek sötét orma
Bíbor fénynyel van bevonva.

A távolban fás hegyoldal,
Behorpadó sziklás folttal,
Forrás helye, ottan kapja
Melegét a Hejő habja,

A kanyargó fehér kis ér,
Melyet virágillat kisér,
Pázsitos rét között halad, -
Zöld bársonyon ezüst szalag.

Itt-ott a part árnyas bokra
Aláhajlik a habokra, -
Lejtő alatt kerek balom,
Jegenyék közt sötét malom.

Honnan le a kert tövéig
Sik rónaság vonul végig,
Áttetszőleg borul rája,
A fehérlő köd homálya.

Egész vidék estre hajlik,
Kolompszó hat a kertaljig.
Majd hallgatás száll a földre,
Denevér zúg szárnyat öltve.

Nyiló virág keblét zárja,
így is terjed illatárja,
Kis pillangó fáradt, bágyadt,
Kelyhén talál rengő ágyat.

1889.
 
 
0 komment , kategória:  Apostol Bertalan  
Apostol Bertalan: Életbölcsesség
  2016-05-01 06:33:40, vasárnap
 
  Apostol Bertalan:

Életbölcsesség


Akármit is beszél a kába,
Vegyük az életet, hiába,
Úgy, mint az égtől adva van ;
Mert a sorsnak nincsen szabálya,
Elsepri a ki útját állja, -
A küzdelem haszontalan.

Mi az élet rejtélye, titka ?
Az a bölcs is felette ritka,
Ki erre választ adni mer!
Kimérve a tudás határa,
Verejték a munkának ára,
Csak múló árnyék a siker.

Ki a mindenség alkotója,
Ki éltünk' az időbe rójja,
Úgy is szabad az Úr velünk !
Mit ér az élet édes üdve,
Ha a sötét sírban feküdve
Gyönyört többé már nem lelünk.

S a büszke, bár előre törjön,
Könnyen felbukik a göröngyön,
És elvesz élte botorul,
Nevét felejtés eltakarja,
Mihelyt lecsuklik gyönge karja,
Reá örök halál borul .. .

Sorsommal én számot vetettem :
Pedig nincs még sok év megettem, -
El nem hagyom kimért helyem :
Legyen, ki e nevet kívánja :
Az égnek ostromló Titánja,
Én, gyönge, nem irigyelem.

Lelkem magasba soh' se vágyott,
Inkább kedvelte a virágot,
Mely kis ösvényemen terem ;
Nem is igen volt röpke szárnya,
Nem vitte el tündéri tájra, -
Szűk és kicsiny az én terem.

Az üdvöt én csak lent kerestem,
Nyugodtan hordozám keresztem,
A hogy jó s rossz napom került;
Nem csüggesztett a sors csapása,
Lelkem az égnek képe, mása,
Egyszer borús, máskor derült.

Nagy munkában nincs semmi részem,
Nem mertem, tettem én merészen,
Felém dicsőség nem ragyog ;
Magas czél nem fénylett előttem,
Elég, ha azt mondják felőlem,
Hogy egyszerű munkás vagyok.

Reám tovább akármi várjon,
Midőn megállok a határon :
Síromba bátran nézek én,
Pedig, a melynek égi fénye
Derengne gyászos éjjelébe,
Nincs birtokomban a remény !

Vasárnapi Ujság, 1889.
 
 
0 komment , kategória:  Apostol Bertalan  
Apostol Bertalan: Ábrándoztam én..
  2015-11-26 07:39:18, csütörtök
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Apostol Bertalan  
Apostol Bertalan: A hit
  2015-11-25 07:01:20, szerda
 
  Apostol Bertalan:

A hit


Midőn simult a tenger árja,  
S szemem a mennyet összejárja,
Sejtem, hogy mi a végtelen;
Leverten térek önmagamba,
És mintha el volnék hagyatva,
Istent említni nem merem.

De hogyha látok kis virágot,  
Vagy egy féreg&#8208;parányiságot
Rájuk mily hű gondot visel:
Mint illattal a rózsa kelyhe,
Lelkem ihlettel lesz betelve,
A hit szentelt érzésivel.

Ekkor megvan vigasztalásom,
Fejem felett emelve látom
Az égi, védő, szent kezet,
Magam nem érzem elhagyottan,
Tudom, e kéz jó s rossz napokban
Ösvényemen bizton vezet.

Azért bár a tenger dühödten
Tajtékot is hányjon körültem,
S zúduljon rám az áradat:
Vihar nem ingat meg, hiába,
A hit, keblemnek kősziklája
Szilárd, rendületlen marad.

Szirma
 
 
0 komment , kategória:  Apostol Bertalan  
Apostol Bertalan: Novemberben
  2015-11-04 07:45:51, szerda
 
  Apostol Bertalan:

Novemberben


Zord, őszi táj terűl körültem,
Az ős, nagy természet temet,
Gondokba mélyen elmerülten
Halkitom rajta léptemet.
Volt egy kedves, kicsinyke pontja,
Árnyékos, enyhe, zöld zugoly,
A vágy lelkem csak arra vonja,
Hol a Hejő suhanva foly.

De ah, az illatos ligetben,
Hol ábrándoztam oly sokat
Kinzó gondoktól megpihenten, -
Most néma pusztaság fogad.
Elhagyta a dalos madárka,
Üres a zengő kis berek,
Derűs, fényes, boldog korára
E bús képben nem ismerek.

Zokogva fut, - kifosztva partja -
Langyos vizével a patak,
Feléje fűz csüggedve tartja
A fürtje vesztett ágakat;
A habból fejlő lenge pára,
Mely dús virágokat nevelt,
Megfagyva von szét a kopárra
Fehér, csillámló dér-lepelt.

Eltűnt a múlt, el illatával!
Felette gyászos ősz borong,
Nehéz ködön alig tör által
A lángjavesztett nap korong.
A bércznek barnult homlokára
Gondként ül a sötét ború,
Nem villan át fényglóriája,
Nincs villám, égiháború....

A szenvedély, ha elviharzott
A szivén őszi felleg ül,
Villám nem kezd dörögve harczot
Hideg, kihűlt felhők megül.
Nap nélkül nincs virág, nincs élet,
Nincsen derű, nincsen vihar, -
Ha régi fénye fel nem éled:
A föld, a sziv, minden kihal.

1890.
 
 
0 komment , kategória:  Apostol Bertalan  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
2017.06 2017. Július 2017.08
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 10 db bejegyzés
e hónap: 218 db bejegyzés
e év: 1884 db bejegyzés
Összes: 28317 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 4651
  • e Hét: 41677
  • e Hónap: 136512
  • e Év: 989055
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.