Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 13 
Gáspár Imre: Két szó marad . . .
  2017-10-02 06:58:43, hétfő
 
  Gáspár Imre:

Két szó marad . . .


Két szó marad csupán utánam,
Két szó, egy titkos üzenet,
Szivem fölé, egy kis levélben
írom meg azt: Isten veled !

Találgatják, mitől búcsúzott
A nyomorult, az elhagyott,
Kihez repült fájó fohásza,
Mely hűlő ajkihoz fagyott ?

Tán senkihez ! Hisz' nem fogadta
Szivébe soha senki még,
Nem jött befogni végtusáján
Egy lény se megtörő szemét.

Mitől búcsúzott? Kincs, vagyontól,
Vagy a dicsőségtől talán ?
Kubája rongy, a szíve tépett,
Szív nem derült titkolt dalán.

Mitől búcsúzott ? Ifjúsága
Tért vissza pillanatra még ?
Azt hitte élők, kik a sirban
Várnak már a vándorra rég . . .

Az élettől, vagy önmagától
Búcsúza még el a szegény,
Ki siratatlan száll a sirba,
S könnyek közt járt a föld szinén.

. . . Találgatják, de beleunnak,
Hisz érdektelen a talány
S átlép az élet rohanása
Koszorútlan ravatalán.

De te, ki megtiltád szivemnek
S ajkamnak a szót és a dalt,
Kiért ez ajk örökre néma,
S kiért e szív sivár, kihalt -

A sírnál - úgy-e - megbocsátod
Hogy síriglan szerettelek
S felelsz a holt búcsúszavára :
Isten veled, Isten veled!

Vasárnapi Ujság 1896. november 29.
 
 
0 komment , kategória:  Gáspár Imre  
Gáspár Imre: Valami súgja . . .
  2017-06-17 05:18:45, szombat
 
  Gáspár Imre:

Valami súgja . . .


Valami súgja - senkit ne szeress,
Mit elveszitél, olyat ne keress.

Ne tégy jót és ne tégy rosszat soha,
Így lesz nyugalmas életed sora.

Semmit ne vágyj, ne törj te cél után,
Minden mulandó, ebbé bízz csupán.

S lelkem keresztjét csak viszi, viszi,
Hanem a szív a szót el nem hiszi,
A szív - az nem hiszi!

Esztergom és Vidéke, 1897.
 
 
0 komment , kategória:  Gáspár Imre  
Gáspár Imre: A távozó.
  2017-03-07 05:42:33, kedd
 
  Gáspár Imre:

A távozó.


Kék fellegekből, messze-messze,
Utánam néznek a hegyek.
Ök napsugárral csókolóznak . . .
Beszéljenek, ha elmegyek.

Lassan-lassan torló habokkal
Sokáig elkísér a Vág,
Halkan regélget . . . majd egyszerre
Fölsír s gyorsan utamba vág.

Csak hadd megyek .. . Charmettes *) ölében
Sem látok én virágokat;
Naphoz szálló kerecsenyekről
Tudnék dalolni én sokat!

Ne kérdjétek: hová visz utam; -
Utánam néznek a hegyek,
Aranyozott kék koronával . . .
Beszéljenek ha elmegyek!

*) "Charmette": Rousseau bájoló magánya.

Vasárnapi Ujság 1871.
 
 
0 komment , kategória:  Gáspár Imre  
Gáspár Imre: Merengés.
  2016-08-11 08:20:44, csütörtök
 
  Gáspár Imre:

Merengés.

- 1874.jan. 1. -

Egy év lepergett, vontatott futása
A vén órából egy kis szem homok,
Jelöli útját sok szép s nagy bukása,
Egy új lobor sincs, csak kopár romok.
Ily esztendőt rég értek már a vének,
Roskadt küszöbjén sírva lépek át
A templomokban panaszos az ének.
Sírokról zengi a költő dalát.

Kárpáti szél süvölt, felettünk tombol,
Sirjokba űzi tán a lelkeket,
Kik egy halálból, százezer halomból
Hozzánk sietnek .. . egy év ölte meg!
S az első reg borús mezben kilépve,
Halvány a nap, s nem volt sugár felül,
Mig rá tekinténk, lágy derűt színébe"
Jós szem se' láthatott, reményjelül.

A bölcs: beteg, dalát költő feledte,
Egy zászlót sem tart óriási kar,
A törpe faj toroz, verseng felette,
S a czifra szó önérdeket takar.
És milliók vezértelén rohannak,
Lidércz nyomába, keskeny ál-uton . . .
Hit és haza rég elfeledve vannak,
S az uj bálvány is ingoványba von.

Én nem örültem, a midőn fölötted
Az uj nap, ím hat éve már, kikelt,
Hazám! sugári nem áldásra jöttek,
Álmelegének nem adtam hitelt;
Olvastam a történet tarka lapján,
És láttam a jelenlét fiait,
Ott az erő nem fért meg szűk alapján,
A gyöngeség önművén döbben itt.

Csüggedten állok, nincsen ír kezemben,
Hazám, hazám, te újra nagy beteg!
Ha volna lángész érző kebelemben,
Legszebb dalom elzengeném neked;
Mint uj Kapisztrán, szőrmezben, s szívemben
Ihlettel, lángigékkel ajkamon,
Lefesteném hajh, vérbíbor színedben
Történetünket, s bús képed' - oh hon!

Kiűzném a kufárt szent csarnokodbúl,
És a hívatlant oltáridtul el,
El, a ki tétlen nagy jutalmat koldul, -
Szövetkezném igazzal és hűvel;
Nagy szívben lelne a dal menedéket,
Nagy név riadna Árpád örökén . . .
- - De hajh! csak törpe gyermeked van néked,
Csak törpe, beteg s törpe vagyok én!

Egy év lepergett - - s mi nyomába támad.
Vásári zaj, csüggedt, szorongva kél,
De sóhajából nem jut a hazának,
Fillért veszítni mind, s áldozni fél.
Oh, mind, ki hű, jőjön, perczet se késve!
Imádkozzék: gyógyuljon a beteg!
Tán enyhül, értök , isten büntetése
S a jobb kort tán ez újév hozza meg!

Vasárnapi Ujság 1874.
 
 
0 komment , kategória:  Gáspár Imre  
Gáspár Imre: Az apa sírjánál.
  2016-05-05 07:33:20, csütörtök
 
  Gáspár Imre:

Az apa sírjánál.


Ki fekszel, e hideg sírban sem idegen,
A végzet vészi közt nem vagy már könnyű báb,
Oh látod-e, atyám, mint küzdök ide lenn,
Sírodra borulok . . . nem küzdhetek tovább!

Fiadnak nem jutott még boldogság sehol,
Édes hit, lágy nyugágy, min a remény pihen;
Szeretni nem tanult, honát nem tudja - hol?
Nincs egy hivó jel az emberek képiben!

Midőn elfödte már ravatalod a rög,
Azt hittem, kis lakunk utánad összedűl, -
Még áll-é, nem tudom - - hisz' idegen örök,
Lakatlan bolygok én azóta, s egyedül!

Oh jaj nekünk, kiket az atya elhagyott.
Minket egy kéz sem áld, csak fenyegetve int,
Minden fa idegen, pihenni nem hagy' ott,
Ráhajlunk indaként, s letévedünk megint.

Sirodhoz eljövök, hogy megsirassalak,
S megenyhülök, miként ha szólanék veled;
Mint nemes érczrül a lemaradó salak,
Megbánom, hogyha volt lelkembe' gyűlölet!

Mondtad: szeress fiam, midőn gyűlölve lészsz;
Higyj a mikor csalódsz, bízzál ha nincs siker, -
Fordul a sors utóbb; és kiderül a vész,
A jobb sors a balon segitő, hű iker!

Mind, mind megtartom én! másért imádkozom,
Ismét építenék, ha lakom összedűl,
A rossz embereket soha sem átkozom . . .
És még se' küzdhetek tovább ily egyedűl!

Apám! fiad beteg; a test .. . az törni kész,
S a lélek, betegét virrasztni, lenn marad, -
Hideg szív . . . s özvegyen nem alkot már az ész,
Mit elvetett sűrűn, belőle nem arat.

Fiad jár czéltalan dús ligetek felett,
Virágot nem szakit, illattalan neki, -
Meghívja társaul a titkos éjfelet,
S ez kisérteteit vad tánczra hívja ki.

A dal .. . az ritka társ, hazug, ha énekel,
S az ideálon a hideg való nevet!
Márvány szoborra majd ugyan ki irja fel,
Ha megjön a halál, e szomorú nevet?

Pedig gyermek valék, és könnyű kárpitot
Himzett szemem fölé minden öröm, s remény!
Lábamnál fekszik az, mit sors szétszakított . . .
Nyugvó fejem fölé lepelnek szántam én.

Ősz fürtid símitom, s a gyermekkor dalát
Elzengem, és karod magadhoz fölemel . . .
S úgy fáj gondolni rád! Emlékim fonalát
E padmal küszöbén reszketve ejtem el!

Sírodra borulok . . . csatáihoz erőt
Hol leljen Antaeus, ha ez a föld nem ád?
Legyőzték lelkemet, az egykor vakmerőt!
Sírodra borulok . . . nem küzdhetek tovább!

Vasárnapi Ujság, 1873.
 
 
0 komment , kategória:  Gáspár Imre  
Gáspár Imre: Lehetnék.. .
  2016-05-04 17:48:15, szerda
 
  Gáspár Imre:

Lehetnék.. .


Lehetnék jós, és volna templomom,
Az oltár lángja mindig égne,
És látományim tükrén , dalomon
Vezérfényünk kigyúlna végre,
Lehetnék jós, nem veszne el honom,
Vezérfényünk, kigyúlna dalomon.

Lehetnek bölcs, Demosthon ajakát
Megnyílni látnák nagy igékkel,
A honfi zengné elfeledt dalát,
Álmodna gyermek hős időkkel.
Lehetnék bölcs, tanítnám a hazát
Bámulni múltját. . . nagy jövőt az ád,

Lehetnék bár csalódott Belizár,
Meghallanám a hős regéket,
- Csaták regéje szájrul szájra jár,
Melyekre én vinném a népet!
Lehetnék aztán megtiport, beteg,
A hős rege, az adna életet.

Lehetnék bármi . . . Hajh! inkább a rab,
Ki börtönében várja holtát;
Ereklye keblén a zászlódarab,
Mely alatt küzdött, s letiporták.
Lehetnék bármi . . . Mert megöl a vád:
Tőled már semmit sem várhat hazád!

Vasárnapi Ujság, 1872.
 
 
0 komment , kategória:  Gáspár Imre  
Gáspár Imre: Régi nóta .
  2016-03-28 08:17:23, hétfő
 
  Gáspár Imre:

Régi nóta .

Régi idők, régi dalok,
Tavasz-látta jobb napok . . .
Gallyat ejtő, levél vesztő
Fiatal fa . . . hervadok.

Hogy csattogtak, hogy zenegtek,
Hány reménynek volt dala!
És most hattyú vég fohásza,
Kinek párja elhala.

El a tollat, el a lantot!
Boldogabbak . . . zengjetek,
Hej az élet, ez az élet,
Tud elég bús éneket.

Hová lettek, mivé lettek,
Az én régi dalaim!
Gyógyithatlan, fájó seb van
Az ifjú fa gallyain.

1872.
 
 
0 komment , kategória:  Gáspár Imre  
Gáspár Imre: Hit, remény, szeretet.
  2016-03-27 08:57:16, vasárnap
 
  Gáspár Imre:

Hit, remény, szeretet.


Hittem . . . mert hitre megtanított
Istenbe' jó atyám, anyám;
Csak ez a nap nem áldozott le
Szomorú létük alkonyán.

Templomba jártunk és a zsoltár
Életre támadt ajkamon,
S a gyermek-emlék vigaszával
Ma is enyhébb a fájdalom.

Hussz zsolozsmája volt a máglyán:
Lemondás itt, remény felül!
Ez ének hangzott bús napokban
Szülőim sírhalma felül.


*

Reméltem .. . oh remélni könnyű
Apánk , anyánknak hű ölén, -
Pajzán, vidor, kis szőke gyermek
És büszkeségük voltam én.

Ültem az ábrándok vizénél,
Megszólítottam a habot,
Lág y énekével könnyű hullám
Oly altató választ adott . . .

Van-é dicsőség a jövőben,
És boldogság, hit, szeretet?
Oh mondta volna kebelemben
Egy érzet, hogy "nincs, nem lehet" ! ?

*

Szerettem .. . és a szerelemnek
Pályája olyan óriás, -
Egyik követi büszke szárnynyal,
Utól soha nem éri más.

Meddő remény, beteg lesz a hit,
Ha ellobog a szerelem;
Hit visszatér, remény kizöldül, -
A szív ha vérzett: soha nem.

Nem érzi, kinek tört virágát
Felkölti minden kikelet, -
A szeretet büszkén od'adja
Egy perczért ezt az életet.

S ki díjul e bűvös leánynak
Egy röpke perczet sem vetett,
Miként az , a kit eltiport már:
Hiában élt egy életet!

1872.
 
 
0 komment , kategória:  Gáspár Imre  
Gáspár Imre: Akitől már elszakadtál.
  2016-03-21 06:39:31, hétfő
 
  Gáspár Imre:

Akitől már elszakadtál.


És szívedben sajog a seb,
Lelked fájdalmában reszket
S ott megy, aki vállaidra
Rakta a súlyos keresztet . . .
Szeretet, vagy gyűlölet már
Ami úgy fáj . . . nem tudod mi!
Akitől már elszakadtál,
Minek azzal találkozni !

Minek is jársz-kelsz az utczán,
Mit akarsz az emberek közt,
Mikor minden utcza szöglén
Ott jöhet elődbe szemközt !
Hidegen néz, köszönését
Hidegen fáj viszonozni . . .
- Akitől már elszakadtál,
Minek azzal találkozni !

Látod őt s ha arcza vidám,
Úgy eltelsz kevély haraggal . . .
Látod őt, s ha arcza búban,
Kűzdesz akkor önmagáddal . . .
Majd átok, majd enyhe érzés
Mindkettő fáj ,, . . hagyd nyugodni !
- Akitől már elszakadtál,
Minek azzal találkozni !

Hogyha rossz szó, újra hallod,
Hogyha rossz tett újra látod . . .
S egy rossz óra rossz szaváért
Gyűlölted meg a világot.
Fölkel a vád s szép eralékid
Hallod a szívben zokogni. . .
- Akitől már elszakadtál,
Minek azzal találkozni !

Lassan már el is felednéd
Arczát, emlékit, beszédét,
Néha hallanád, miként egy
Régi dalnak méla végét.
Csakhogy te vagy az, ki nem tudsz
Futni tőle s elzárkózni .. .
- Akitől már elszakadtál,
Minek azzal találkozni !

1883.
 
 
0 komment , kategória:  Gáspár Imre  
 Gáspár Imre: A távozó
  2015-12-17 08:25:48, csütörtök
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Gáspár Imre  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 13 
2017.10 2017. November 2017.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
27282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 10 db bejegyzés
e hónap: 229 db bejegyzés
e év: 3086 db bejegyzés
Összes: 29515 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 3879
  • e Hét: 32948
  • e Hónap: 149782
  • e Év: 1725607
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.