Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 13 
Dömötör János: Rózsabimbó . . .
  2018-06-21 06:21:08, csütörtök
 
  Dömötör János:

Rózsabimbó . . .


Rózsabimbó kis kertemben,
A kedvéért kertész lettem,
öntözgetem, ápolgatom
Reggel, délben, alkonyaton.

Ha kinyilik nem lesz árva,
Tövén, szárán nem vesz kárba,
Nem lesz árva, nem vesz kárba:
Van már, van már a ki várja !

Nyilj ki, nyilj ki szép teljesnek
S ablakába oda teszlek,
S mikor ébred - oh tudom jól ! -
Velem együtt egyet gondol.

Vasárnapi Ujság - 1870. május 8.
 
 
0 komment , kategória:  Dömötör János  
Dömötör János: A kis árva.
  2018-06-20 07:25:36, szerda
 
  Dömötör János:

A kis árva.


Apja, anyja sírba zárva !
Idegenben a kis árva
Hogy ne légyen egymaga,
Pártul fogta, haza vitte
- Valamikor nem ezt hitte ! -
A jó öreg nagymama.

Nagymamának háza csendes
(Özvegy háznál szokott csend ez !)
S a jó nénikék között
Olyan hallgatag szegényke,
Olyan csendes elejénte
Mint egy gyászba öltözött.

Várják hogyha felvidulna
S tőle újra megifjulva
Hangosb lesz e néma lak;
Lesz a háznak kis Rózája,
Bár a nagynak a hazája
Messze földön, föld alatt.

Téli szoknyás, téli mentés,
Vékony, finom kis teremtés,
Hogy is hívják e nevén !
Anyjának nem képe mása,
Alig van rajt egy vonása -
Ah az víg volt s eleven !

Szomszédbeli kis pajtása
Hozzá illő árvatársa,
De az élénk, gyors, merész !
A kis Malvin víg zajában,
Mosolyában, kaczajában
Ritkán vesz csak Róza részt.

Komoly-é, vagy szomoru-e?
Értett s érezett ború-e
Kisded arczán, kék szemén ?
Arczán ül csak ? vagy szivén is ?
Megsokalná még egy vén is, -
Ez nem gyermekérzemény.

Igaz okát nem tudhatják;
Sokszor várják s találgatják,
Felderülni nem fog-é?
Fel talán ! csak meg ne tudja,
Hogy neki már élte útja
Szomorúbb, mint másoké.

Ne féljetek, nem is sejti,
Árvaságát elfelejti,
Ha feledni el lehet
Arczát, hangját, ölelését,
Ölben érzett szívverését
Annak, a kit temetett.

Vasárnapi Ujság - 1872. februárius 18.
 
 
0 komment , kategória:  Dömötör János  
Dömötör János: Boldog ember.
  2017-11-03 08:33:18, péntek
 
  Dömötör János:

Boldog ember.


Boldog ember és szerencsés,
A kit isten arra szánt,
Hogy a földet szántva, vetve,
Senkitől sem emlegetve
Éldegélhet egyaránt.

Boldog ember, kit az áldás
Seregestül meglepett:.
A ki otthon, körbe fogva,
Vendégekkel mosolyogva
Vígan szentel ünnepet.

Kisded, nádas hajlékában
Dolga kényén foly neki;
Meg van áldva áldott nővel,
S neve napján köszöntővel
Tisztelik meg gyermeki.

Mi más annak, kit a végzet
Jó útjáról elseper!
Ajtaját magára zárja,
Házát még vendég se járja,
Egymagában ünnepel.

Nincsen, a ki szólna hozzá
Oda kinn, vagy ide benn ;
Nincsen, a ki felderítse,
Búját, gondját szenderítse,
Otthonában idegen.

Boldogtalan szegény ember,
Ha mindenki elhagyott:
Jöjj el hozzám, légy vendégem,
Lesz még hely az asztalvégen, -
Lásd én is magam vagyok !

Vasárnapi Ujság 1876. január 2.
 
 
0 komment , kategória:  Dömötör János  
Dömötör János: Halottak napjára.
  2017-11-01 07:34:50, szerda
 
  Dömötör János:

Halottak napjára.


Beh elhagyott hely ! Szinte félve
Csitítom lépteim neszét:
Hamvadt szalag, koszorúvázak
Hevernek búsan szerteszét;
Kidűlt fejfák halvány betűkkel,
Miket nem olvas senki már -
Szomorú csönd : csak olykor hallat
Síró füttyöt egy kis madár.-

Oh! hányat, a kik itt alusznak,
Öleltek szerető kezek,
S róluk csak e mohos fejfákon
Itt-ott, ha van emlékezet;
Egy-két hullámcsapás - rohanva
Év évre jő, meg elrohan -
S elmosta azt is, el örökre,
Az idő, ez örök folyam.

Ne kesergesd magadat lelkem,
Ne kesergesd hát a miatt,
Hogy nem leend, ha ide tértem,
Szív, mely igazán megsirat;
Szem, mely a múlton elmerengve
Fájó könyűkkel telne fel;
Kéz, mely kiujított síromnak
Hantján virágokat nevel.

Nézd, nézd: a hunyó nap után is
Mily rövid éltű fény marad!
Mint nyeli el hamar, sietve
Az éj a megtört sugarat!
Vastörvény birja földi létünk' -
Nyugodj, meg ebben én szivem ;
Fut, fárad, küzd - s felejt az élő;
A holt - feledve van - s pihen.

Vasárnapi Ujság 1887. október 30.
 
 
0 komment , kategória:  Dömötör János  
Dömötör János: Sóhaj
  2016-11-30 08:42:46, szerda
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Dömötör János  
Dömötör János: Őszi borongás.
  2016-09-30 08:09:09, péntek
 
  Dömötör János:

Őszi borongás.
(1868.)

Még süt a nap s bárha gyengén,
De van mégis melege, -
Lenn a völgyön köd borong bár,
Kék az isten szép ege,
Zöld a lomb is néhol-néhol,
Ha mindenütt már nem is,
S a víz tükre mosolygónak
Veti vissza képem' is.


Kebelemet méla, csendes
Őszi érzés hatja át,
A mint egy-egy sárga lombot
Ejt elémbe a faág,
S míg o fájó csöndben lelkem
Isten tudja hol bolyong,
Körülöttem a hegyek közt
Szüretelők zaja zsong.

Nagy-vidáman foly a munka, -
Gazdag a szem, leve bő,
Czellájában a vén gazda
Régi edényt szed elő,
Szedegeti, válogatja
S ének zendül ajkiról,
Szívéből a hála édes,
Nyugodalmas árja foly.

Boldog öreg, boldog népség,
Oh ti összes boldogok!
Mennyi érzést, hálát szól ma
Tiszta fény arczotok!
Míg a balga, a ki magát
Bölcsnek hívja botorul,
A természet minden képén
Elmereng és elborul.

Neki mindig nyugalom kell,
S azt keresi, a mi fáj -
S míg vigad más, ő előtte
Ködös a szép őszi táj.
S most, hogy az év bőségszarvát
Mosolyogva tárja ki,
Meleg nyáron, zöld tavaszon
Kalandoznak álmai.

- Megnyugodni, nem kutatni,
S azt élvezni, a mi van!
Kisértsük meg! ha a próba
Nem maradna annyiban.
- Lám, szép az ősz, talán szebb is,
Mint a nyár s a kikelet,
S kinek gyümölcséből nem jut,
Tanácsában részt vehet!

Kinek élte már nem adhat
Semmi szépet, semmi jít,
Elaludni, megpihenni
Az ilyennek úgy-e jobb ?
S kikeletkor új erővel -
- Ah e kényszerült vigasz! -
Mindig csak azt lesni - várni:
Igaz-e, vagy nem igaz?

Vasárnapi Ujság 1870.
 
 
0 komment , kategória:  Dömötör János  
Dömötör János: A szerelem.
  2016-08-12 06:55:58, péntek
 
  Dömötör János:

A szerelem.


Mint a tenger ingó-lengő fodra
Visszajár az elhagyott partokra :
Lelkem is jár ábrándos, szeszélyes
Boldogságom egy-egy szigetéhez.

Emlékszem én . . . oh az édes alkony !
Álmadoztunk kinn a Duna-parton, -
Oh te első, tiszta érzés ottan
Gyönyörködtem legelső csókodban.

Messze földön, idegen országban,
Ott sem éltem egész árvaságban !
Szőke kis lyány . . . idegen a nyelve,
Jaj de milyen édes az értelme !

Harmadszor is . . . Szomorú a vége,
Hanem azért áldott az emléke.
Ö a másé, enyém lett a bánat,
Mégis vágyom, szerelem, utánad!

Oh szerelem, élő üdvösségem,
Most is az vagy, a ki voltál régen;
A mi fényes, a mi édes, minden
Tőled maradt boldog emlékimben !

Óh szerelem, ne hagyj hát magamra,
Úti társul jőjj tovább utamra,
Ne tekintsd, hogy zordonabbra válik . . .
Boldog, a kit elkísérsz halálig.

Hű gyámolát a ki benned lelte,
Minden terhet könnyen visel lelke;
Ha leborul a halál karjára :
Ott is te vagy ringató dajkája.


Budapesti Szemle. 1876.
 
 
0 komment , kategória:  Dömötör János  
Dömötör János: Tengerparton.
  2016-06-24 21:52:00, péntek
 
  Dömötör János:

Tengerparton.


(Skótország, Portobello 1866. junius.)

Tengerparton sétálgatok egymagám,
Honi nótát fütyörészget ajakam
S míg két lábam a homokban andalog,
Messze-messze-messze földre gondolok.

Édes hazám te forogsz az eszemben, -
Rég ideje, hogy hired' sem vehettem,
Szellő, madár, magas égi csillagok
Ti rátok is mind hiába' hallgatok.

Pedig itt a ködös tájon maholnap
Vége van az örök kedvnek, mosolynak.
Hej hazulról csak egy árva levélke
Én istenem mi mindennel felérne!

Mi könnyü volt elbúcsúznom, elválnom!
Felhő ha volt, mosolygó volt orczámon,
S bár egy-két szem könyben úszott: indultam
S rózsaszínre jövendőmet rajzoltam.

Mások kedvét panaszimmal rontsam-é?
Hogy nem leltem, a mit vártam, mondjam-é?
Nem panaszlok; - egy bús nóta hanginál
Megpróbálom elfeledni, a mi fáj.

Panaszomat úgy sincs, a ki értené!
Bánatomat úgy sincs, a ki érzené!
Te tudod nap, a ki jársz-kelsz, sugárzol,
Hogy az ember ember marad akárhol.

Én is tudom, de bárhol is keresem,
Irt sebemre nem találok soha sem, -
Csak egy délre szálló szárnyas madár szól:
- Te csak te! de mi lesz szegény hazádból!?

Vasárnapi Ujság. 1869.
 
 
0 komment , kategória:  Dömötör János  
Dömötör János: Száll az idő . . .
  2016-06-17 16:09:12, péntek
 
  Dömötör János:

Száll az idő . . .

.
Száll az idő, - nap jön napra,
Év jön évre szüntelen, -
Derültebbre, borultabbra
Ritkán fordul életem.
Elérem már azt a révet,
Melybe úgy óhajtozom,
Hol magános kis szigetbe'
Csónakomat lánczra kötve,
Terhem hiven hordozom
S emlékimnek áldozom.

Könnyű lesz már lágy közönynyel
Néznem embert, életet.
Hiú remény te is'menj el,
Nélküled is élhetek.
Nincs jövőm, de nem is várok
Semmi nagyot, semmi fényt,
Kevéssel is megelégszem,
Alant kezdtem, alant végzem,
Irigylem, ki kényeként
Nyugton élhet, a szegényt.

Menthetetlen összetörtem
Régi eszményképeim,
Melyek egykor megbűvölten
Csalták, vonták lépteim.
Földöli járva, égbe szállva,
Minden ember útja egy:
Minden ponton egy ég föd be,
Minden pályát egy vég köt be;
S állj bár büszkén vagy remegj,
Halál ellen egyre megy.

Dönthetetlen tudományom,
Nem inog, mint Hamleté,
Hogy kövesse, nem kívánom,
A ki el nem érheté.
Oh, mert drága tudomány ez,
Nagy az ára: bármit ér I
Érte mindent eltapodtam,
Szívemet is megtagadtam,
S félek mégis, mégis él
S ki a sírig elkísér.

Vasárnapi Ujság 1877.
 
 
0 komment , kategória:  Dömötör János  
Dömötör János: Az úti társak
  2015-12-18 07:23:12, péntek
 
  Dömötör János:

Az úti társak.


Néma, sötét éjjel kis szobámban ülvén,
Kinn az őszi szélnek hangját hallgatom.
S lelkem a szelekkel szintén tova szárnyal,
Elmerengve jár a messze múltakon.

Mennyi sok vidéket összekóborolhat
Látni újra mind azt, a mi engem ért,
Mennyi mindent lát, mit az Istenen kívül,
A ki mindent jól tud, senki meg nem ért.

Éltein küszöbénél a gyámol karoktól,
Az óvó szemektől megfosztott a menny ;
S míg mások a tengert delejtűvel járják,
Nekem azt se monda senki: arra menj!

S mikor a veszélyben féltem, a míg mások
Nem is ingadoztak kalauz kezén,
Az anyai csóknak, apai tanácsnak
Fájdalmas hiányát hányszor érezém !

Vergődtem az élet kavargó zajában
S ártatlan virágim - óh irgalmas ég! -
Némelyik nyílóban, más még fakadóban
Könyörtelen lábbal eltiportaték.

S vissza-visszanéztem: mintha karom fognák,
Ennyi küzdelemben, hogy nem lankadok.
Fel is feltekintek: mintha ott szállnának
Bétakaró nemtők, égi angyalok!

Vészes utaimban, Istenem te mondd meg,
Ingó lépteimnél ki volt én velem ?
A te szemed volt-é az árva vezére,
A te karod volt-é folyvást védelem ?

És most végre mégis, mégis czélom érve
Itt állok nyugodtan s visszanézhetek,
És előttem ott áll a távol ködében
Édes jó szülőim drága képetek.

Ott látlak apám ! szép arczod örömében
Biztató tekintet sugárzik felém :
Ott látlak anyám ! jaj, könyest mosolyogva
Tárt karokkal most is szinte jöszsz elém !

Oh kicsinyhitű, lásd, még most is kisérnek
Gyöngéd szemmel, híven, áldón, szeretőn !
Pedig ott nyugosznak réges régen immár
Egy rideg, kietlen, puszta temetőn.

1878.
 
 
0 komment , kategória:  Dömötör János  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 13 
2018.05 2018. Június 2018.07
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
252627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 219 db bejegyzés
e év: 1732 db bejegyzés
Összes: 31629 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1540
  • e Hét: 23066
  • e Hónap: 99512
  • e Év: 1184859
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.