Belépés
horvathzsoka.blog.xfree.hu
"Lehet úgy érzed, hogy elvesztél a rengetegben, nem látod a kiutat, de ha az elképzeléseidet követed, nem mondasz le róluk, az mint egy láthatatlan ösvény ... Én Zsóka
1950.10.22
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 5 
Bárd Miklós
  2018-04-24 14:13:49, kedd
 
  Bárd Miklós

A láng lohad?


g lohad, melynél hevültem,
Avagy csupán megszelidültem?
Mi hat reám ilyen csodáson,
Eltünődöm a változáson.

Úgy van velem, miként a borral,
Hogy szelidül idővel, korral?
Vagy külhatás mi észrevétlen,
Másít, formál ilyenképpen?

Bajos felelni, - ámde érzem,
Megváltozom immár egészen,
S mi régen vélem összeforra,
Gondolom kevés fegyverre, lóra.

És elszakadva nő a távol
Egy szép, de szilajabb világtól,
És szemlélődve, elmerülten
Föltárul itt egy ismeretlen.

Hogy egy vitéz ilyet nem átal:
Ím elbabrálok egy virággal,
És rájövök, míg érte gondba,
Hogy a virágnak lelke volna.

Fű, fa, virág, - minden jelenség
Megannyi szép, új ismeretség.
S mind arra készt, hogy megszeressem,
Engem gondolkozóba ejtsen.

E mérhetetlen nagy világban
Millió apró, kis világ van,
Mely mind a lét teljébe részes,
Bizalmas, áradón beszédes.

S hol egy világ beszél magárul,
A szív, a lélek tárva tárul,
Suhannak be a tünemények,
Úgy érzem, százszorozva élek.

Áradva, keltve, andalítva,
Elmondja mind, hogy mi a titka,
Oly szívhez szólón, olyan szépen,
Hogy jobbá, szelídebbé tészen.
 
 
0 komment , kategória:  Bárd Miklós  
Bárd Miklós
  2018-04-23 12:29:36, hétfő
 
  Bárd Miklós

Ébredés


optam az éjt, csendbe kiosontam,
Még nem is csenditettek a toronyban,
S a perc, mely hangtalan siet tova,
Éjnek már késő, reggelnek kora.

Elnézem itt a derengő világot -
Megsejted-é, hogy titkaidba látok,
Te a homálynak fénytől született
Első szülötte: hamvas szürkület?

Édesen nyugszol, gyönyörű mindenség,
Nem tud ez úgy, hogy üditőn ne esnék,
S miként egy alvó, viruló gyerek
Álmában játszva, tört szókat rebeg.

Honnét e hang s e hűvös légi áram?
Magamon összébb húzom a kabátom,
Az alvó erdők hűs lehelletét
A szellő füttyszó mellett hordja szét.

Ohó! ébren vagy, lég csipős manója,
Te éber álmu álmok zavarója!
Csak fujd! egy világ ébresztője ez,
Vajon az első ébresztő ki lesz?

Vidám jó reggelt, szemfüles nyulacska,
Zöld lóherében nyaraló uracska!
Lám, kend az első, úgy látom, vagyis
Úgy hallom, nem kend, hanem a haris. -

De új vetélytárs jelez most az aljból,
Már zeng a vetés sűrü pittypalatytól,
Szól a kakukk, az erdő visszazeng,
Itt álmot többé nem dajkál a csend.

És zeng, indulva újabb diadalra,
A pihent élet. Ám e szóviharba
A nyers öröm hullámverésin át
Készülni hallom a harmóniát.

S a hangözönből mintha most kiválva,
Mind több rokonhang egymásra találna,
És illeszkednék félénk próbakép:
Halk futam jelzi a közel zenét.

Ami a szívet csordultig betölté,
Most mintha lassan válna kölcsönössé,
S a feltörekvő érzés melegén
Az ajkon át a szívet hallom én.

A hang ércéből enged, s lágyan ejtve
Mintha hulláma módosabban lejtne,
S édes terhével itt-ott megpihen -
Mi könnyen ringó, kedves ez ütem.

S a szív és ajk e szép együttesében
A gondolatnak szolgál hűn s szerényen,
Mely előbb medrén kicsapott, a szó -
Most már a lélek fennen szárnyaló.

S a legszebbet, mit megindult sziv adhat,
Viszi a dalt a piruló mennyboltnak,
Hol magas fészken, kék iven belül,
Minden madarak kegyes atyja ül.

Ki híven őrzi a madárvilágot,
És kedveli a szárnyaló imákat,
Van gondja magra, minden jóra, szépre,
Csöndes álmokra, dalos ébredésre.

 
 
0 komment , kategória:  Bárd Miklós  
Bárd Miklós
  2018-03-17 13:53:52, szombat
 
  Bárd Miklós

Erdők

Nem erdő, melynek nincs dala, virága,
Mit tavasz nem diszíthet.
A komor fenyves, váltig zöldben állva,
Nem más, csak néma díszlet.
Nem suttog a lomb, ág nem hajlik ágra,
A fák élnek maguknak,
Mint emberek közt zordon nagyravágyók
S borongó életuntak.

Oh, más az erdő, odalenn a Nyíren
Az aranyos homokban,
Mint szép menyasszony ezüstfátyolával
Áll ott a nyírfa, lombban.
És halk csevet, bizalmas suttogás van,
Így szoktak a leányok,
Fehérre fátylat, reszketőt ha öltve
A boldogságra várnak.

Megbujva lomb közt, csillog, mint a tükrön
A rezgő ezüstfátylon,
Majd kósza módra, játszik itt a napfény
A vadvirágos páston.
Derűbe fürdik meg a nyírfaerdő,
Azért üdébb a bája -
Mint tiszta szívnek nincs mit rejtegetni,
Csak fénye van, nem árnya.

De más az erdő televény földjében
Az ős Pannóniának,
Hol lombos koronájuk hordva fennen
Tölgyóriások állnak.
Száz kart feszítve, készen a birokra,
Ha megdördűl az alj-ég,
A tölgyben mintha erős, viharedzett
Férfiak lelke laknék.

Ki zúg ijesztőn versenyt a viharral
Teljében az erőnek?
S ki zsong szerelmes, enyhe suttogással
Lágyabban, mint a tölgyek?
És van-e érzés szívből ajkra szálló,
Melyre ne volna hangja?
A tölgybe' mintha egy szerelmes férfi
Ábrándos lelke lakna.

s mit óva rejt a kandi napsugártól
Smaragdzöld enyhe sátor,
Üdén tenyésző százszorszép virágok
S édes szerelmi mámor.
Boldog madarak laknak ott dalolva
Balzsamot hord a szellő...
Oh, van-e szebb e kerek egy világon
Tenálad, tölgyfaerdő!
 
 
0 komment , kategória:  Bárd Miklós  
Bárd Miklós
  2017-07-31 08:06:33, hétfő
 
  Bárd Miklós

Túl minden más lesz

Túl minden más lesz... Ott a nap
Váltig delel és nincsen alkonyat;
Ott minden, ami fényesség: örök,
Az aljban nem húznak ködök,
Ott nem tudják, hogy mi a vétek,
Nem sülnek ki a füves rétek,
Nem sápad meg az erdők koszorúja;
Virágos ott az élet útja,
Mert nem tapossák búbeteg,
Bűnterhes fáradt emberek,
Ott minden más lesz...
Magam is.
Egy lendület, mely oda visz
S már fénybe' fürdöm - nincsen árnyam,
Határtalan a szárnyalásom,
A gondolataim harmóniák. -
Oh milyen biztató világ
A másvilág, az eljövendő!
Ott minden egy hang tisztán zengő,
Ott nincs teher s a boldog lelkek
Mig álmatag körül lebegnek,
Én tündöklöm majd, s vonzok, mint a mágnes...
Ott minden más lesz.

1932.
 
 
0 komment , kategória:  Bárd Miklós  
Bárd Miklós
  2017-05-31 08:02:10, szerda
 
  Bárd Miklós

Sirhatnék

Sírhatnék... Élted késő alkonyatán
Gonoszul megcsúfolt a sátán,
Mulandó bájak hervadt asszonya.
Oh, fájó, szívbe markoló csoda:
Te megáldott egy boldog nászban,
Tört liliom özvegy gyászban,
Bús csendjében egy fülledt őszi éjnek,
A gonosz odalökött egy hivének,
Aki megrugdos...
Menj, menj, tűnj az árnyba,
Magas fészeknek szomorú leánya,
Vágyban didergő könnyes asszony-állat.
Most értelek csak, hamleti búbánat:
Láp gőze fekszi meg az őszi tájat,
Egy ragyogó szép életképet
Torzít el béna szenvedélyed,
Oh bús, siralmas banya-szerelem.

1930.
 
 
0 komment , kategória:  Bárd Miklós  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 5 
2018.09 2018. Október 2018.11
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 3 db bejegyzés
e év: 2443 db bejegyzés
Összes: 9011 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 918
  • e Hét: 1883
  • e Hónap: 16208
  • e Év: 596921
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.