Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 16 
Földváry István: Erdőben.
  2017-08-31 07:05:10, csütörtök
 
  Földváry István:

Erdőben.


Köszöntlek erdő, sűrű rengeteg !
Magányod csendjét, balzsamos léged
Oly rég sóvárogtam én, mint a tavaszt
A hosszú téllel küzködö beteg.

Harasztodon pihenve gondtalan,
S merengve némán, édes egyedül,
Rab lelkem is kibontja szárnyait,
S mint egy szabad sas, ég felé repül.

Ifju-szilajnak érzem újra vérem,
Szivem kitör s a dal csak úgy fakad ;
Feledve munka, gond, kufár zsivaj,
Mint egykoron, ifjú vagyok s szabad.

Virágot tépek itt szép kedvesemnek,
Tanulgatom a madarak dalát,
Azzal köszöntőm, majd ha visszatérek
S fölékesitem bájos homlokát.

Nevét a fára vésem, hogy legyen
Sok édes álom emlékoszlopa,
Megkérdem a kakukot s olvasom,
Azt mondja : nem halunk mi meg soha.

Fogadj be erdő, sűrű rengeteg,
Takarjon el hűs, árnyas sátorod,
- Egy napra bár - benned megifjodom,
A mint bolyongok s eldalolgatok.

1887 július 25.

Esztergom és Vidéke, 1887.
 
 
0 komment , kategória:  Földváry István  
Földváry István: Prológ
  2017-08-26 06:37:13, szombat
 
  Földváry István:

Prológ


Oh nem szegény az, kinek gunyhója van,
S ha jő az est, pihenni tér,
Sívitó szélben, - tomboló viharban
Megóvja őt a kis fedél.
Bármily parányi, mégis csak otthon,
Akad benn egy falat kenyér . . .
S hová fejét lehajtsa van helye,
Mig felvirad, talán jobb reggele!

Ki még betudja fedni gyermekének
Merev didergő tagjait,
Szivét szülői gondok, szenvedések
Tőrével által nem verik . . .
Végét reméli éjnek . . . küzködésnek,
Letörli forró könnyeit
S keblében él a biztató remény . . .
Oh az még nem az igazi szegény!

De a kit tajtékzó habok kivernek
Kísértetes vád éjszakán,
Karján ártatlan angyal: síró gyermek
Kezében koldus-bot csupán . . .
A kit földön futóvá tesznek per ezek,
Egy élet munkája után . . .
A kit a megvadult ár hajt, sodor . . .
Az érzi csak, hogy mi az a nyomor!

Ki áll kétségbe esve tenger árba'
Mely miljók kenyerére folyt . . .
Ki nézi mint veszik a róna kárba
Hol tegnap dús vetése volt . . .
Ki otthonát elmosni, dőlni látja
Mint egy kis hitvány hangya bolyt . . .
Annak szivét is, - oh könyörtelen
Kifosztja sorsa, - s áll reménytelen !

. . . Nézzétek ott az alföld rónaságán
Ki fosztva százak . . . ezerek,
Hajléktalan nyomorban, búsan, árván
Egy kis kenyérért esdenek :
>Testvér a testvért el ne hagyja gyáván
Ádáz veszély ha fenyeget!<
E szózat száll ma szerte a hazán
És föl riad rá honfi, - honleány.

A részvét angyala kibontja szárnyát
S a hol talál egy jó szivet,
Fölgyújtva annak égi, tiszta lángját,
A mig fölölte ellebeg,
Elmondja újra esdeklők fohászát:
>Segitsetek, segítsetek !<
S hogy meg ne szánja - nincsen senkise,
Egyszerre dobban milliók szive.

Oh adjatok, - mivel Isten megáldott
Az alföld árva népinek . . .
Emeljük fel a romba dőlt világot . . .
Kötözzük be a nagy sebet
Aranyt a dús s ti szegények adjátok
Veritékes fillérteket . . .
A részvét balzsam, . . . minden cseppje kincs,
Egy könnyet adjon, - kinek mássá nincs!!

Esztergom és Vidéke, 1888-05-10.

(Szavalta szerző az "Esztergomi dal- és zenekedvelők egyesülete" által az alföldi árvízkárosultak javára rendezett hangversenyen máj. 5-én.)
 
 
0 komment , kategória:  Földváry István  
Földváry István: Ne kérd . . .
  2017-05-21 06:40:50, vasárnap
 
  Földváry István:

Ne kérd . . .


Ne kérdd, ne kérdd, ki vagy te nékem,
Azt el nem mondhatom csak érzem.

Sokszor szívembe nézek s látom
Te vagy az én egész világom.

Neved ezernyi változatban
Ég ott - örökre olthatatlan.

S bár annyi sok édes szavam van,
Az mind kevés hogy elmondhassam.

Csak ráborulva vállaidra
Csak édesen könnyezve, sírva,

Hallgatni tudnék, mert úgy érzem.
Nincs arra szó - ki vagy te nékem ! . .

Esztergom és Vidéke, 1883.
 
 
0 komment , kategória:  Földváry István  
Földváry István: Aggódás.
  2017-01-27 07:57:20, péntek
 
  Földváry István:

Aggódás.


Veled az óra percz,
És nélküled a percz is óra lesz !
Szép angyalom
Úgy gondolom,
Hogy egykor még tán nagy baj is lesz ez!

Ha majd mi ketten
Örökre, mindig együtt lehetünk,
Attól félek,
Hogy az évek
Nagyon, nagyon kurták lesznek nekünk ! . .

Esztergom és V. 1880.
 
 
0 komment , kategória:  Földváry István  
Földváry István: Búcsú.
  2016-10-01 03:48:31, szombat
 
  Földváry István:

Búcsú.
(1877)

Feledni !
Legyen könnyebb neked, mint énnekem
S ha megmaradt tán valami,
Mi én rám fogna vallani,
Oh szórd el kérlek báli éjjeken !
Tipord el mint az úti füvet
A gondolatot is, ha tán leszen,
A mely rólam beszélne néked,
A mely kihajtna bús emlékemen !

Szeretni !
Legyen könnyebb neked, mint énnekem
S ha kebled újra lángol, ég,
Lobogjon véle égi bék'
Egy hosszú, gondtalan víg életen !
S az ifjú ábránd, boldog álom
Melyet szivednek új szerelme sző,
Legyen nevemre - azt kívánom -
A temetőig síri szemfedő ! , .

Esztergom és Vidéke 1880.
 
 
0 komment , kategória:  Földváry István  
Földváry István: Emléklapok.
  2016-04-22 17:03:02, péntek
 
  Földváry István:

Emléklapok.

I.

Egy ifjú lánynak. .

Ne hidd! ne hidd hogy mindörökre tart,
Mit szépnek alkotóit az Ég,
Hogy ifjú arcod tündöklő haván
A rózsa mindörökre ég.
Virágok sorsa hervadás,
Ha jő' az ősz bús alkonya,
S csak az, mi jó szívedbe' szép,
Csak az nem hervad el soha! . . .

(1878.)

II.

Gizella könyvébe.

Emlékezet
A költők virágos kertje,
Hova megpihenni járnak,
Ha lelkűk a zsibongó lét
Kufár zajában kifárad.
Ezernyi utján téveteg
Bolyongok én is olykoron,
S merengő utamon Veled
Sokszor sokszor találkozom !

(1880.)



Esztergom és Vidéke, 1881.
 
 
0 komment , kategória:  Földváry István  
Földváry István: Tavasz után.
  2016-04-14 08:54:47, csütörtök
 
  Földváry István:

Tavasz után.


Hogy vártuk egykor mindaketten
Vágyó kebellel a tavaszt,
Mikor a ragyogó sugár majd
Virágot, lombokat fakaszt.

Midőn fenn édes álmainkat
Csicsergi a dalos madár,
S a súgó sugárfák hűvös árnya
Boldog, bizalmas perczre vár...

Úgy vártuk egykor mindaketten,
Szívünkben a remény lakott,
És azt susogtuk édesen, hogy:
Eztán leszünk csak boldogok ! ...

És itt ülök ma búsan, árván,
Szememben egy-egy könny fakad
S a könnyűn át hervadni látok
Köröskörül virágokat...

Dalos madár csicserg az ágon,
És elmerengek a dalán,
S a szívem úgy fáj... mintha benne
Víg kaczagásod hallanám . .

Oh hulljatok rám nyárfa lombok,
Temessetek, takarjatok ....
Majd elsusogom újra azt, hogy :
Eztán leszünk csak boldogok!

Esztergom és V., 1882.
 
 
0 komment , kategória:  Földváry István  
Földváry István: Édes órák.
  2016-04-13 07:25:02, szerda
 
  Földváry István:

Édes órák.

I.

Látlak megint !...
Szívem, miként tavasz-mező
Az éltető meleg sugárt,
Egy édes mosolyoddal, - oly
Epedve, búslakodva várt!

Oh jer, ölelj meg Édesen,
Ha szíved szívemen pihen,
Felejtem, hogy a tél milyen
Kegyetlen, zordul bánt velem!...

II.

Mióta tőled elszakadtam,
Az örömet csak hírből ismerém,
Ha sokszor elbolyongva útban
A mások sorsán irigykedtem én.

S mit hosszan, lassan elfeledtem
A mint sóba sem reméltem, újra mind...
- Csak egy órája, hogy tanítasz -
Mint egykor,- már is úgy tudom megint!

(Budapest, 1882.)
 
 
0 komment , kategória:  Földváry István  
Földváry István: Elhagyatva.
  2016-03-23 17:01:50, szerda
 
  Földváry István:

Elhagyatva.

(1878 junius 26.")

Nehéz az én szívem, nehéz nagyon,
Mióta elhagyál kis angyalom!
Sóhajtás és a néma bánat
Gyűlt össze benne, mint az ég ivén,
A kósza, vándor, barna felhők,
Melyekből hosszú könnyezés leszen!...

Járok kelek, de mindenütt magam,
Kicsiny világomnak nagy híja van,
A hosszú utczákon kereslek...
Üres virágos, lombos ablakod....
A templom padja szint' üres most,
S körülte búsulnak az angyalok!

S ha tán kinn ülök este a pádon,
Hol annyiszor talált a nyugalom,
Fáradt szemem az égre téved
És búsan, hasztalan számlálhatok,
A mennyboltnak is híja lett már,
Ott sem lelek két gyémánt csillagot.

Oh jöjj! siess keblemre édesem
Te mindent vissza adhatsz én nekem,
Beszédes, szép szemed sugárát,
Ha majd mosolygva újra rám veted,
- A mi szívemből úgy kiröppent, - -
Megint nyugalmat, üdvöt érezek !

Esztergom és Vidéke, 1881.
 
 
0 komment , kategória:  Földváry István  
Földváry István: A féltés
  2016-03-21 06:38:22, hétfő
 
  Földváry István:

A féltés

Nem érted Őt... te nem tudod
Híved miért bús , mért beteg !
A láz, a gond, a kétség - mind,
Előtted ismeretlenek.
De majd ha egykor messze jár,
S hírt hallsz felőle csöndes este...
Az Isten adja, hogy ne tudd,
Mi volt, mi szívét úgy megeste !

Nincs arra szó - csak gondolat,
Nincs arra hang - csak egy sóhaj,
Nehéznek érzed a szíved,
De el nem mondhatod mi baj
Magadban százszor megbocsátasz
És százszor vádolsz csak megint...
Kit a féltés kígyója megmart.
Az ismeri csak ezt a kint !.,.

(1881.)
 
 
0 komment , kategória:  Földváry István  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 16 
2017.10 2017. November 2017.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
27282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 10 db bejegyzés
e hónap: 189 db bejegyzés
e év: 3046 db bejegyzés
Összes: 29475 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 6614
  • e Hét: 6614
  • e Hónap: 123448
  • e Év: 1699273
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.