Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 4 
Ebeczky Béla: Oly tiszta, szép vagy . . .
  2016-10-25 06:19:36, kedd
 
  Ebeczky Béla:

Oly tiszta, szép vagy . . .


Oly tiszta szép vagy édesem,
Mint a legelső szerelem.
Mint szűzi, hófehér virág.
Mely most pattantja bimbaját!

Elnézem azt a kék eget,
Mely szemeidből rám nevet,
Sugára mind szívembe hull,
Honnét a felhő elvonul.

És kedvem újra száll, csapong.
Feledve bú, taposva gond,
Köröttem mintha szanaszét
Csengő madárszót hallanék.

Hivó, esengő szózatot :
Öleljetek! Csókoljatok!
Korhadt szívű fák álmatag'
Hallgatják és bólintanak.

Sóhajtanak s elalszanak.
Miről álmodnak ezalatt ?
- A tavaszról, mely újra ád
Lombot, virágot, koronát!

Vasárnapi Ujság 1887. julius 10.

 
 
0 komment , kategória:  Ebeczky Béla  
Ebeczky Béla: Sir előtt.
  2016-01-30 09:01:02, szombat
 
  Ebeczky Béla:

Sir előtt.

- Feleletül Vajda Jánosnak. -

Köszöntelek, szomszédos életemnek
Innenső kis mesgyéje : sírgödör!
A gondolat, hogy nemsokára benned
Fogok álmot álmodni, nem gyötör.

Mi a halál ? Bomlása az egyénnek,
De örök életünknek sohase'!
Szerepcsere. Ki hinné, hogy a létnek
A halál legyen épen fűszere?

És mi a sír? Titkos, kis öltözője
A nyűtt anyagnak, mely pihenni tér,
Hogy ébredéskor, friss ruhába fűzve,
Szeressen, éljen, haljon semmiér'!

Ó, árva mester, kinek itt e földön,
<Vesszőfutás> volt egész életed ;
Minek fordulsz irtózva el a rögtől,
Mely új alakban fogan tégedet?

Ki tudja, milyen lesz szülő jövendőd ?
Tán szebb, nemesbbé válsz mint azelőtt;
Tán piros rózsa serked a szívedből,
És szinaranynyá tömörül velőd !

1890.
 
 
0 komment , kategória:  Ebeczky Béla  
Ebeczky Béla: Nászéj.
  2016-01-24 06:35:13, vasárnap
 
  Ebeczky Béla:

Nászéj.


Földön a myrthus koszorú,
A buja légben némaság,
Kéjtől aléltan elterül
A nő, mint egy letört virág.

Guggol a férj s a holdba néz,
És lelke vágyón rátapad,
Folyóezüst boritja el
A csengő-pengő gallyakat:

"Volt egy kis lányka
Karton ruhába,
Liliom kezű,
Őzike szemű.

Olyan a járása
Mint a nád ringása,
Félénk mosolygása
Rózsának nyílása.

Gügyögő beszédje
Gerlicze búgása,
Maga mindenestül
Angyaloknak mása.

Szeretlek, szeretlek,
Oltára szívemnek,
Életem fogytáig,
Mindhalálig!. .

De lám, az angyal ébredez,
Urára pillant s elpirul;
,,Csókolj meg édes!.. . . igy susog,"
S szemében uj vágy lángja gyul.

A férj megrezzen s kebelét
Sóhaj feszíti nagy, nehéz,
S csitteg a csók, csattog a csók,
Mint a koporsó szögezés!


1903.
 
 
0 komment , kategória:  Ebeczky Béla  
Ebeczky Béla: Vihar.
  2016-01-22 07:28:04, péntek
 
  Ebeczky Béla:

Vihar.


Szélcsend. Nem hallik semmi nesz,
Beteg a természet, beteg!
A tájon vak hő rengedez,
A galy lefonnyadt, csüggeteg.
A fényes lég ólomnehéz,
Elkábult vándor megpihen
És szomjú vágygyal égre néz :
>Adj szabadulást Istenem!<

Mi volt ez ? Sóhaj ?. . Az se tán.
Tán képzelet, tán sejtelem,
Czikázó borzongás fut át
A soktornyú rengetegen.
Felzizzenő szót váltanak
A sárga, félholt levelek,
Aztán megint csend. - Álmatag
Terűl reájuk a meleg.

A nap mereven néz, tüzel,
Csontból kiszíjja a velőt,
A gyík is árnyékban delel,
Nem állja ki e tűzesőt.
Kiaszva roskad fű, virág,
Porszem se lebben; elcsücsűl -
Hát veszni készül e világ
Kórágyon, szomjan, tétlenül ?

És mintha álmodnék valót
Az elcsigázott lázbeteg ;
Hallván a messze égi szót,
A föld kétkedve megremeg
Csak képzelődés, sejtelem
Hogy jőne megváltó vihar,
Nem ! Közbedördűl most a meny
És van zsibongás, zűrzavar !

Íveket vagdos a galamb,
Rikkantva surran a rigó,
Egy pillanat: és fönt, alant,
Ébred az alvó millió !
Elkapja a bágyadt lepét
Egy kengyelfutó szélroham :
>Helyet! Helyet! Csattogva lép
Lábam nyomába zord uram !<

Ébred a tölgy is. Kényesen
Kinyújtóztatja sudarát;
> Üdvözlégy, régi ellenem,
Nosza, vegyük föl a tusát!
Soká pihentem, jó lesz tán
Ha megroppintod derekam .. . <
A förgeteg tigris gyanánt
Nagyot bődülve rá rohan.

Ez oszt a látvány ! Száz meg száz
Vonaglás, hörgés egybevész,
Emitt üvöltő szél csatáz :
Pusztuljon a mi csenevész !
Amott zúgó ár mossa ki
Az ép közül a korhadót,
Istenitélet! Van-e ki
Már látott ehhez foghatót ?

A föld hátén sebet hasít
Az ég villámló ostora,
Hajrá ! Vad karban fölsivít
Utánna minden harsona,
Remeg a bérc s mint vert kutya
Halk szűköléssel meglapul,
Csak néha sandít: bősz ura
Itt van e még, vagy elvonult ?

Lezajlott a harcz. - Kiderül.
Megrázkódik mező, berek,
S a földnek arczán mosoly ül,
Habár pilláin könny remeg.
A kínos tespedés után
Be édes volt e küzdelem ;
Felgyúlt bennem két égi láng :
A szabadság s a szerelem '

1893.
 
 
0 komment , kategória:  Ebeczky Béla  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 4 
2017.10 2017. November 2017.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
27282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 10 db bejegyzés
e hónap: 219 db bejegyzés
e év: 3076 db bejegyzés
Összes: 29505 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 3079
  • e Hét: 25368
  • e Hónap: 142202
  • e Év: 1718027
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.