Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
Kádár Imre: Két csontváz beszélget
  2017-03-12 06:52:00, vasárnap
 
  Kádár Imre:

Két csontváz beszélget


Édes ellenségem, se földön, se égen
nem gondol már senki ránk,
nincs virágunk, nincs csíránk.

Rozsdás tüskedróton rángunk azon módon,
ahogy akkor is tettük,
egymás szívét átvertük.

Két pucér, üres fő, bús madárijesztő,
néha száll ránk a madár,
csontunkon húst nem talál.

Itt gránátvert, bús fák, otthon nyomorúság.
nálatok szegénység,
nálunk is szegénység.

Kik megmenekültek, házunkba beültek,
vén szülénket kiverik,
feleségünk ölelik.

Gazdag hattyupárnán, szegény porban, árván.
Éjjel hallom, szél susog,
karban sírnak koldusok.

Édes ellenségem, egyetlen testvérem,
vajjon hogyan végződött,
kettőnk közül ki győzött?
 
 
0 komment , kategória:  Kádár Imre  
Kádár Imre: Decemberi szivárvány
  2016-12-27 15:24:41, kedd
 
  Kádár Imre:

Decemberi szivárvány


Csalom magam, csalom,
tudom, hogy szélmalom,
kacsalába, aranyfoka csalfa,
nem érem el élve, se halva,
mert cammog a tél fele hátra,
fiait szedi szörnyű lapátra,
idegen daliát paripástul
fene torka okádja ki hátul,
csalom magam, csalom,
se hegy, se sírhalom,
zárt térdű, sebes szívű rejtély,
temetők nevetője te, Erdély.

Lovagolnak ezerfejű gondok,
lábamban a szörnyű vakondok,
ki éjszaka rendre kiássa,
mit elültet a nap ragyogása, -
kinek dalolni itt,
hol bogáncs is virít,
hol paprikajancsi kolompos,
a tanácsbeli csörgve bolondoz,
csalogányra röhögve cigányt hoz,
tiarában eretneket átkoz,
csalom magam, csalom,
be magyar vigalom,
uraink urimódra megúszták,
malmukra zokognak a puszták.

... Gyökeret csak azért sem eresztek,
nem, nem maradok sose veszteg,
krokogyél kurucok kara ríhat,
verem én levegőben a hidat;
nem acél, pillérje se márvány:
népek szíve közti szivárvány,
dal csalja decemberi hóra,
székely rege, moldvai hóra, -
meglátod, a fej belekábul,
ragyogó híd lesz a javából,
és híd, amilyent sose mertél,
nem-akarsz szeretőm te, te, Erdély.
 
 
0 komment , kategória:  Kádár Imre  
Kádár Imre: Kolumbusz búcsúja
  2016-07-26 06:15:14, kedd
 
  Kádár Imre:

olumbusz búcsúja


Búcsúzom tőled, álmaim világa,
új, nagy világ, beteljesült csodák,
vitorlám duzzadt, útrakész a gálya,
időm letelt, s én indulok tovább.
Mit vágyva vágytam, egykor ifjú tűzben,
legyen másé az irdatlan vagyon,
hová zászlómat elsőnek kitűztem,
gyémánt - s aranymezőid itt hagyom.
A perc marasztal, sürget az öröklét,
új, ismeretlen eszme hajt belül,
most itt hagyom szűz partjaidnak öblét,
hová utánam szűz horgony merül,
kalózok jönnek, zsoldosok, kufárok,
erdőd tarolják, feltörik gyeped,
a Nagy Szellem szeméből könny szivárog,
ostor gyalázta szíve megreped.
Én nem leláncolt tartományra vágyom,
honnan rabnépet hurcol a hajó,
ez a világ itt nem az én világom,
ez a királyság nem nekem való.
Horgonyt szedek, szégyenkezve, pirulva,
bocsásd meg, Föld, hogy felfedeztelek,
örök Kolumbusz, útra kelek újra,
s elnyelnek a messzi tengerek.

Erdélyi Helikon, 1936.
 
 
0 komment , kategória:  Kádár Imre  
Kádár Imre: Váróterem
  2016-06-12 06:01:45, vasárnap
 
  Kádár Imre:

Váróterem


Öles hó fútta be a síneket,
vonatunk nem jő, tán el is rekedt.

A bakter sem tud semmi okosat,
múlnak az órák, késik a vonat.

Távol gyér fények sejtetnek falut,
az állomási lámpa kialudt.

Csak a vaskályha rőt rőzséje pattog,
ülünk hallgatva úrfélék, parasztok.

Már elkérdeztük rég egymás baját,
némán virrasztunk, kárvallott család.

Nézem a sok hazavágyó utast,
ki esküvőt, ki temetést mulaszt,

kit inség űz, kit égő gondolat,
de mindegyik vár s késik a vonat.

Pedig mind, mind megvette a jegyet,
kezében tartja, merthogy született.

Maga helyéhez biztos jussa van,
s nem kapja meg: ezért boldogtalan.

Szerettem volna szólani nekik:
ne féljetek, bizton megérkezik!

Megérkezik majd, hajnalpirkadásra,
minden falusi, árva állomásra.

Kit szíve forró vágya hazahúz,
elviszi azt az örök kalauz.

Ki éhes: ételt, kötést kap ki vérzik,
és meg sem áll az Úristen szivéig.

Csak jól őrizzük mennyei jegyünk,
s bizony mondom, mind, mind megérkezünk!


Erdélyi Helikon 1936.
 
 
0 komment , kategória:  Kádár Imre  
Kádár Imre: A Nébó hegyén
  2016-03-21 06:42:58, hétfő
 
  Kádár Imre:

A Nébó hegyén

,,És felvitte az Úr Mózest a Nébó hegyére és monda
neki: Most megmutattam neked az Ígéret földjét, hogy
látnád szemeiddel, de oda bé nem mégy."
Mózes V. 34

Országodat most láttam, Isten,
mind az utolsó tengerig,
rónáját, rétjét, mint ígérted,
tej s mézfolyók keresztezik.

S a fény földjét is feltakartad,
hol nincsen ütközés, törés
s világoknál tágabb világot
magában lel az emberész.

És megmutattad égi házad,
megváltó héroszok hónát
s a végső fénybe felvezettél
titoknyitó szférákon át.

És színről színre megmutattad
szent arcod, hogy ismerjelek
s a titkok titkát megnyitottad,
hogy egy vagyok, Uram, veled.

Amit ígértél, megtartottad,
dús ország, boldog látomás
és én oda már nem megyek be,
népemet is vezérli más.

Pedig szemem még nem homályos,
izmom erős s most meghalok,
házat s hazát építni más kell,
más szellem kell és más karok.

Én törvényt látni s hozni jöttem,
itt dolgom elvégeztem én...
És meghalt Mózes és az Isten
eltemeté Nébó hegyén.


Erdélyi Helikon, 1937.
 
 
0 komment , kategória:  Kádár Imre  
Kádár Imre: Új Iliász felé
  2016-03-18 07:54:34, péntek
 
  Kádár Imre:

Új Iliász felé

Kemény Jánosné bárónénak
és a vécsi Helikonnak

Repült a hír: leomlott Ilion,
alatta áll és bomlik az idő, -
de kripta nyílott, felkelt s járva járt
üszkös romok között az Épitő.

Sakál ugatta, kisértet huhogta,
hínárba húzta ilioni gyász, -
földről égig lendült az Épitő:
Ilion volt, de van az Iliász.

Jöhet Ananké, zordon istenek,
áll s él az új vár, szent, örök jelen,
mit szellem épít ronthatatlanul,
véges hazák fölött a Végtelen.

Szellemhazánk az égő Gondolat,
s lehet bár sorsunk átok és tövis,
mi alkotunk új örök Iliont,
miként a mennyben, itt a földön is.

Marosvécs, 1928 július 7.
 
 
0 komment , kategória:  Kádár Imre  
Kádár Imre: A téli Pojána
  2016-03-15 04:05:43, kedd
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Kádár Imre  
Kádár Imre: Az apámat is hívják
  2016-02-10 07:32:57, szerda
 
  Kádár Imre:

Az apámat is hívják


Még most sem laktak jól a hollók,
szomjas a föld, az átok éhes,
uram, császár, itt tévedés van:
az én apám már ötven éves,
szeme gyönge, a gyomra sem jó,
esős időben fáj a lába,
hisz harminc éve, hogy gyalog jár
tanítani az iskolába.

Harminc évet töltött katedrán,
hogy hívhatták ki öt is ölni,
békességről beszélt napestig,
harag nincs benne egy körömnyi,
szeme kék, mint a kis fiúké,
nem tudhat ölni, bárha kell is,
mesél s fegyverrel bánni nem tud,
bár nem lázadó, nem rebellis.

Az rendben van, hogy engem elnyelt
orosz mocsár, bús, szürke tenger,
én hóvihart s aszályt kiállok,
de az apám már öreg ember.
Hogy meneteljen ő a ködben,
hogyan bírjon puskát a karja,
hogyan vívjon meg téli széllel,
mely csontjait jegesre marja?

Viharok ellen takarónak
a lelkemet odadnám néki,
sátrat szőnék szegény szavamból,
mely védi, szüntelen kíséri.
Huszonkét évem bár lehetne,
ősz életének ifjú ára,
mehetne vissza ő anyámhoz,
s tanítani az iskolába.

De uj mesét mesélne otthon,
történetét veszett koroknak,
testvérek egymást kardra hányják,
míg szíveik békét dobognak,
bús hősökét, kik ölre mennek,
Jézust kiáltanak s elégnek,
mert Jézus eltakarta arcát
láttán hazug, véres meséknek.

Volhynia, 1916.
 
 
0 komment , kategória:  Kádár Imre  
Kádár Imre: Hegycsúcson, vihar fölött
  2016-02-04 05:46:41, csütörtök
 
  Kádár Imre:

Hegycsúcson, vihar fölött


Álltál-e már az istenhez közel?
Hófedte csúcson szikrázott a nap
fölötted tiszta volt a nyári ég,
egység és rend és összhangzó öröm, -
de lenn a mélyben köd borult a tájra,
aztán gomolygó, sűrű kuszaság,
egymásra rontó sárkány-fellegek
és tűz és tűz és villámló pokol.
Te megremegtél a havas tetőn,
és nem tudtad, most melyikre figyelj:
a fenti hangra-é, a tiszta csendre
vagy engedd, hogy a zűrzavar lehúzzon,
nem tudván egyesítni mind a kettőt,
mint a kitárult mindenség maga,
magasság, mélység, villám, napsugár?!

Álltál-e már az istenhez közel,
a szent szemlélet boldog csúcsain,
egységben, rendben, összhangzó örömben,
fölötte sorsnak, életnek, halálnak? - -
míg lelked mélyén ködfelhő gyülemlett
és benne sűrű, vészes szenvedély,
mit száz évezred szüntelen gyakorlott,
tűz és sikoly, amely békédre tör,
a látás csendjét bőszen felkavarja
s te megrendülsz inogva, tétován:
most merre menj? Vállald a Golgothát,
tervezz-e hősként történelmeket,
hirdesd az eszményt mindhalálodig?
Vagy légy szolgája a pogány örömnek,
zuhanj alá vak lázaid honába
s amit rádbíztak, a talentumot
szórd szerteszéjjel, - gyermekedre hagyva,
hogy megítéljen majdan őrhelyén:

apám is őr volt s. megszökött szegény.

1933.
 
 
0 komment , kategória:  Kádár Imre  
Kádár Imre: Vallomás a szerelemről
  2016-02-01 06:45:15, hétfő
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Kádár Imre  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
2017.04 2017. Május 2017.06
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 8 db bejegyzés
e hónap: 209 db bejegyzés
e év: 1339 db bejegyzés
Összes: 27775 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 4196
  • e Hét: 16784
  • e Hónap: 102639
  • e Év: 582106
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.