Regisztráció  Belépés
klementinagidro.blog.xfree.hu
Embernek lenni! Csak embernek lenni, semmi egyébnek, De annak egésznek, épnek, Föld-szülte földnek És Isten-lehelte szépnek. Gidró Klementina
1975.11.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/14 oldal   Bejegyzések száma: 132 
KÁNYÁDI SÁNDOR Májusi szellő
  2016-05-06 13:32:27, péntek
 
 

KÁNYÁDI SÁNDOR
Májusi szellő

Almavirággal
futkos a szellő,
akár egy kócos
semmirekellő.

Kócosnak kócos,
de nem mihaszna,
okot nem ád ő
soha panaszra.

Füttyöget olykor,
mintha ő volna
a kertek kedves
sárgarigója.

Meghintáztatja
ágon a fészket,
leszáll a földre:
fűhegyen lépked.

Illeg és billeg,
s ha dolga nincsen,
elüldögél egy
kék nefelejcsen.
 
 
0 komment , kategória:  Hónapokról versek,képek  
Juhász Gyula: Május
  2016-05-03 09:20:30, kedd
 
 

Juhász Gyula: Május

Vén harcos, én, ma békét hírdetek,
Virággal verve meg a szíveteket.

Egy új kiáltványt írok, s érzem,
Hogy ez az ige egyszer tett leszen:

Ember, légy végre ember újra már,
Ne ordas farkas és halálmadár!

Nem bús robot, de boldog munka kell,
Melynél a szív bízó taktusra ver.

Új szent szövetség kösse össze mind
Embertestvérek jó reményeit!

Ez áldott föld ne temető legyen,
De kert, amely több jóságot terem!

Ember, magyar, ma még élő halott,
Legyen majális minden egy napod!

Vén harcos, én, ma békét hírdetek:
Legyen szerelmünk már a szeretet!

Van Gogh virágai
I fiori di Vincent Van Gogh
 
 
0 komment , kategória:  Hónapokról versek,képek  
Isten hozott, Május!
  2016-05-02 20:59:44, hétfő
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Hónapokról versek,képek  
TÓTH ÁRPÁD Április
  2016-04-17 14:44:33, vasárnap
 
 

TÓTH ÁRPÁD
Április

Április, ó, Április,
Minden csínyre friss!
Faun-bokáju, vad suhanc,
Újra itt suhansz!
Vásott cigánykereked
Porozza a tereket,
Repül a szemét,
Levegőbe parazsat
Hintegetsz és darazsat,
Illatot s zenét!

Némely ingó és rügyes
Ág végére már
Küldöd: kússzék az ügyes -
Katicabogár,
Mint árbócra egy piros,
Pettyes zubbonyú,
Fürge lábú és csinos
Kis matrózfiú!
Kémleli a láthatárt:
Mennyi fény! Mi az?
S zümmög zengő, napba tárt
Szárnyakkal: tavasz!

Szunnyad még a tél-mező,
Fáradt, vén paraszt,
Fűszakálla csendbe nő,
Megcibálod azt,
Majd meg méznél illatosb
Szellőfésüvel
Fésülöd, s szólsz: hé, de most,
Lomha szolga, fel!
Szundikálás volt elég,
Vár az új robot,
Mit álmodtál, vén cseléd,
Krumplit vagy zabot?

S reszket s kacag a liget,
Cserje meg bozót,
Gyenge bőrü testüket
Úgy csiklándozod;
Minden erdő egy bolond
Hejehuja-hely,
Nincsen még seholse lomb,
Csak virágkehely:
Izzad még a levelek
Vajudó rügye,
S a szirom már lepereg:
Csókos szél vigye...

S átsuhansz a városon,
Bérházak felett,
Felragyog sugároson
Sok vak emelet:
Reszkető, bibor varázs,
Vén kémény fala,
Lányszemszínű kék parázs
A szelíd pala.
Mély, sötét udvar felett
Négyszögű egen
Táncos lábad emeled,
Mint halk szőnyegen.

S padlásablakot, kitört
Sarkon fordulót,
Villogtatsz, mint zsebtükört
Pajkos nebulók:
Zsupsz! a földre hull a fény!
S ím a szenny alól
Nyűtt hang sír, tán a szegény
Por maga dalol?
Vak lap-árus: eleven
Bús utca-szemét
Sütkérez a melegen,
S nyitja holt szemét...

Április, ó, Április!
Míg tánccal suhansz,
Látogass meg engem is,
Víg örök suhanc,
Hisz egy régi kikelet
Furcsa reggelén
Együtt érkeztem veled
Földi útra én:
Szólt arany szimfónia
Napfény-húrokon,
S bölcsőmnél te, fény fia,
Álltál, víg rokon!

Április-testvérem, ó!
Hol van az a kor?
Ifjuságom hervadó
Kankalin-csokor,
Elpártoltam tőled én,
Nem veszed zokon?
Hej, beteg s fanyar legény
A régi rokon:
Ha a tavaszt élvezi,
Nézvén langy egét,
Bánatát is felveszi,
Mint szemüvegét...

Április, ó, Április!
Símogass, vezess!
Hadd legyek ma újra kis
Jó öcséd, kezes,
Hadd feküdjem tarka fák
Alján inni fényt,
Míg arcomba szöcske vág,
Zöld parittyaként,
Míg szememre patyolat
Szirom lengve jön,
S kis selyem-sátra alatt
Megbúvik a könny...

Ó, tán akkor, míg a méz
Színű nap lehull,
Bordám közül a nehéz
Szív is elgurul,
Imbolyog még, menni fél,
Majd gyáván, sután,
Bíbor labda, útra kél
Tűnő nap után:
Táncol, ugrik, fellebeg,
Enyhén száll tova,
Felfogják a fellegek,
S nem fáj már soha...
 
 
0 komment , kategória:  Hónapokról versek,képek  
Radnóti Miklós:Április
  2016-04-17 12:46:55, vasárnap
 
 

Radnóti Miklós:Április

Egy szellő felsikolt, apró üvegre lép,
s féllábon elszalad.
Ó április, ó április,
a Nap se süt, nem bomlanak
a folyton nedvesorru kis rügyek se még
a füttyös ég alatt.

1939
 
 
0 komment , kategória:  Hónapokról versek,képek  
Fazekas Anna: Márciusi madárdal
  2016-03-31 15:40:25, csütörtök
 
  Fazekas Anna: Márciusi madárdal

Havas tölgyek tar ágai
dajkálják a telet,
de csitt! "csivitt" cseng, s hallani,
"csivitt" a feleletet.
Csivitt, csivitt, a hangja itt
csattog a ház felett, csivitt,
csivitt, tán holnapig csacsog
cinkém, cseveg.
Csivitt, csivitt, forrás fakad,
megújul rét, berek,
csivitt, csivitt, szántja a nap
ekéje az eget.

 
 
0 komment , kategória:  Hónapokról versek,képek  
Zelk Zoltán : Március
  2016-03-22 15:21:00, kedd
 
 

Zelk Zoltán : Március

Hideg folyók megmosdattak,
erdők fái megtöröltek,
karos szelek megforgattak,
megáldottak a szegények,
hegyeken mezítláb másztam,
nyurga esőkben megáztam,
hideg földeken aludtam,
sipkám holdra akasztottam.
Éles kövek borotváltak,
lomha békák kiabáltak,
fára, lombra rügyet varrtam,
mezőt fűvel betakartam,
megfürdöttem jószagokban,
tücsköt dalra tanítottam,
a madaraknak jeleztem,
hogy jöhetnek, - megérkeztem.
 
 
0 komment , kategória:  Hónapokról versek,képek  
Tóth Árpád: MÁRCIUS
  2016-03-21 11:20:58, hétfő
 
 


Tóth Árpád:
MÁRCIUS

Március hónapra nem vagyok zavarban:
Ibolyadivat lesz a barna avarban,
Beljebb az uccákon s kijjebb a tereken
Ott is friss csokrait nyitja a szerelem.

Drága, szép, vad hónap, mely még hóval csapkod,
De félkézzel már a rügyek selymén kapkod,
Nyílik a kénytelen hosszú szobafogság,
S édes szájjal kurjant az ifjú Szabadság.

Petőfi hónapja! közibénk suhanva,
Bár lennél szabadság új, tündéri anyja,
Anyja szabad szónak s másnak, ami kell még,
Ne csüggednének a magyar szívek s elmék!
 
 
0 komment , kategória:  Hónapokról versek,képek  
Wass Albert: Március
  2016-03-06 19:43:20, vasárnap
 
 

Wass Albert: Március

Ma jött az első vad tavaszi szél
szőkén lobogva és bomlott-merészen,
pirosan, mint egy korai virág.

Összezörögtek a fekete fák:
megannyi sok titok tudója,
rejtelmesen és titkolódzva súgtak...
Egy rügy kidugta kíváncsi fejét,
rózsaszínné mosolyodott egy felhő,
valahol egy cinke
hangolni kezdett egy új zenét
:
,,Tavasz! Tavasz! Tavasz!"
Este volt, és olyan volt az erdő,
mint egy iskolából szabadult kamasz.

Ma jött az első vad tavaszi szél
szőkén lobogva, és bomlott-merészen.
Szebb lett a vén föld? Nem tudom. Hiszen:
én csak a te két szemedet néztem!
 
 
0 komment , kategória:  Hónapokról versek,képek  
Gárdonyi Géza: Március
  2016-03-06 13:57:34, vasárnap
 
  Gárdonyi Géza: Március



A tél elhúzódott. Ami kis hó maradt,

felszívta a nap, meg beitta a föld.

Csak itt-ott az árok mélyén egy rongydarab,

mely a fehér király palástjából szakadt.

A partokon immár kizsendül a zöld.

**

Egy-egy kerek barna folt a szántóföldön:

ez az elment télnek nedves lábnyoma,

s egy-egy kerek kis zöld, réten, legelőkön:

a megjött kékszemű tavasz lábanyoma.

**

Óh ibolyaszemű, mosolygó kikelet,

mennyire vártam már megjöveteledet!

Vártam már a télen, kályhám előtt ülve,

belemélázva a parázsló tűzbe.

**

Vártam reggelenkint, mikor ablakomról

leolvasztotta a nap a jégvirágot,

és a házereszről lecsüngő jégrojtból

egy-egy nagy kristálycsap könnyezve leválott.

**

Csakhogy itt vagy, te szép, te kedves kikelet!

Terítsd ki, terítsd ki zöld bársony szőnyeged!

Ékesítsd ezüsttel a fűzfa-gallyakat!

Árassz ránk napsugárt! Hozd meg a madarat!

**

Dél van. Fenn a kéklő égi magasságon

sárgán ragyog a nap melegöntő képe.

Megébred az élet az egész határon.

**

A beteg Könczölné, ez is idekint van:

kihozatta magát a napos udvarra.

A rossz szalma-díkón fekszik mozdulatlan,

behúnyt szemmel tartván orcáját a napba.

**

Mit érez? Mit gondol? Bízik-e? Remél-e?

Fekszik. Ibolyát tart az egyik kezébe.

**

Óh a nap, nézhetetlen orcájú istenség!

Világ világító, éltető melegség!

Nem csodálom, hogy a régiek imádtak,

hiszen édesanyja te vagy e világnak!

Mikor fölemeled tündöklő orcádat,

az élet fölserken, megpezsdül, megárad,

s a harmatos zöldben zeng a madárének.

Láttadra öröm és bizalom az élet.

Keltesz, növelsz, éltetsz, te, minden forrása,

ki egyként mosolyogsz emberre, rózsára,

porszemre és hegyre, harmatra, folyamra,

Óh ragyogj, ragyogj ránk, világ édesanyja!

**

S ahogy így megállva imádom a napot,

azokra gondolok, kik szintén imádták.

Micsoda más lelkek, micsoda más papok,

kik a napkeltét a ligetekben várták,

virágos ligetben, szent zádogfák alatt,

s amikor a hajnal bíbora felhasadt,

s a nagy aranydeszkák az égre villantak,

magyarul kiáltják a szent szót a napnak.

**

Még a macskánk is hunyorog az égre,

és a tölgyfa-kapu kis deszkás tetején

elnyújtózik, és alszik a napnak melegén.

S előkívánkozik ki a napsütésbe

minden ami csak él - báró, avagy bárány.

A tyúkom is máma vezette ki népét.

Mintha vagy húsz citrom gurulna mellette.

El-elnézem gondos, jó anyai képét,

amint hívja őket kotyogva, pittyegve.

Meg-megáll és kapar. Belevág a földbe.

**

 
 
0 komment , kategória:  Hónapokról versek,képek  
     1/14 oldal   Bejegyzések száma: 132 
2017.08 2017. Szeptember 2017.10
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
252627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 209 db bejegyzés
e év: 1198 db bejegyzés
Összes: 77185 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 3800
  • e Hét: 22760
  • e Hónap: 146963
  • e Év: 2124274
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.