Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 17 
Makai Emil: A zarándok .
  2017-10-03 07:43:37, kedd
 
  Makai Emil:

A zarándok .


Élt Cordovában egy jámbor muzulmán,
Ki sohse járt még künn a tengeren,
Ki éjjel-nappal a koránt tanulván,
Bölcsebb volt, mint a gyaur fejdelem.

Egyszerre csak - Allah sugallatára,
Zarándokúira készül Al-Mohád,
Talizmánt köt fel mindkét sarujára,
Hogy elérhesse Mekka kapuját.

"Allah, a nagy, vezesse minden lépted,
Bizonytalan és vakmerő az út,
Bölcs férfiú, mit ér a bölcseséged,
Ha kettéroppan a vitorlarúd?

Boldog a mozlim, ki Alláht imádja -"
De hogy jutsz majd a sivatagon át ?
S ki hozza hírül messze Cordovába,
Hogy Allához tért a bölcs Al-Mohád?"

"Bár veszszek el, Allaht dicséri ajkam,
A jámbornak is meg kell halnia,
Csak menjetek a temetőbe gyakran,
Hol édes anyám nyugszik, Fatima.

S ha messze úton végzetem betelnék,"
E gyászos perczről én majd hirt adok.
Elmondja értem e halotti emlék,
Hogy Al-Mohád még él e vagy halott ?"

Így szólt és elment napkelet honába,
Hol piros hajnal rózsát hinteget,
A nargilénál édesebb az ámbra,
Fakó Nyugatnál szebb a Napkelet.

S mikor a nagy próféta sírja mellett
Ült, vezekelve a bölcs Al-Mohád,
Magába szívta az alkonyi csendet
S egy kéz lezárta ihlett ajakát.

A cordovai bölcsek évről-évre
Lesték, mikor jő vissza Al-Mohád ;
Ha méglátta-e, napkeletre érve,
A tornyos Mekka aranykapuját ?

Egy éjszaka keleten vihar támadt,
Országokon szárnyával átsepert -
S Fatima sírköve, hajnalra másnap,
Derékon törve a porban hevert . . .

a_het_1892.
 
 
0 komment , kategória:  Makai Emil  
Makai Emil: A bolygó.
  2017-09-30 06:35:46, szombat
 
  Makai Emil:

A bolygó.


Kivetve annyi társsal együtt
A semmiségbe vágtatok;
Lobog a tüz kihalt szivemben,
Ha elfáradtam, újra kezdem
Elöl ez örült rohamot.

Pirosló lángok csókja nyaldos
És vágytól reszket a nagy ég;
Izzóvá lesz a könnyű pára -
Bölcsöm a végtelen homálya,
Sírom az örök semmiség!

Az alaktalan lázas éjbe
Nyughatlan ösztön kergetett;
És mint egy szörnyű végzet rabja,
Jövök, izzó fáklyát ragadva
S uszályom söpri az eget.

Alvó világ, hunyó természet
Oh, nyugtodat irigylem én!
Belőled rég kihalt a lélek,
Mig én, daczolva sors te véled,
Győztem az idők szellemén.

Voltam, mióta él az eszme,
Mely a világra alkotott;
Nem változom, az vagyok épen,
Ki milljó s milljó évet éltem
S leszek, mig a világ forog.

Leszek és lesznek mind a társak,
Kik velem együtt bolyganak,
Álmatlanná, kietlen éjbe',
Kikből a sors ádáz szeszélye
Teremtett uti társakat.

Megannyi nyughatatlan lélek,
Ki velem együtt kóborol;
Versenyt futunk örült rohamba',
Nincs senki, a ki elmaradna -
És nem találunk czélt sehol!

a_het_1892.
 
 
0 komment , kategória:  Makai Emil  
Makai Emil: Szánom, bánom . . .
  2017-08-13 08:39:30, vasárnap
 
  Makai Emil:

Szánom, bánom . . .


Olyan nagyon víg a lelkem,
Mintha sírni volna kedvem ;
Tintát, tollat félredobni
S könyes szemmel mosolyogni.
Hajdinárom! szánom, bánom
Eltemetett ifjúságom.

Nem az vagyok, aki voltam,
Fele úton megbotlottam
És hogy aztán hova-merre?
Rábíztam a végzetemre
Hajdinárom ! szánom, bánom,
Hogy nem magam dirigálom.

Az élettel nem törődtem,
Magam fölött élczelődtem;
Tréfának komoly vagy, élet
S komolyam ki vesz ma téged ?
Hajdinárom ! szánom, bánom,
Bolond dolog volt, belátom.

Szerettem és nem szerettek:
Ez volt átka életemnek,
Két bársony szem csillogása,
Aranyos haj villogása . . . .
Bűneimet szánom, bánom,
Hajdinárom!
Csak ez egyet nem sajnálom.

a_het_1893.
 
 
0 komment , kategória:  Makai Emil  
Makai Emil: Pletykák
  2017-07-18 05:44:37, kedd
 
  Makai Emil:

Pletykák


Ha sejtenéd, hogy mennyi rosszat
Hallok felőled mindenütt!
Akár egy templomot kifosztnak
S ökölcsapásuk sziven üt.
Hallom: kacér és szivtelen vagy,
Hogy kebleden a rózsa elfagy,
Hogy ami könnyet érted ontok,
Te abból gyöngysort szedegetsz -
Bolondok!
Nekem elég, hogy emlegetsz.

Mondják, hideg vagy, gőgös, álnok,
A vágyad: élni gondtalan!
Hol összefutnak édes álmok,
Ott a te lelked hontalan.
Hiába surranok utánad,
Nem érdekel e néma bánat,
Bár érzed, hogy a sírba rontok,
Hogy odavisznek e dalok -
Bolondok!
Nekem elég, hogy meghalok.
 
 
0 komment , kategória:  Makai Emil  
Makai Emil: Könnyek
  2017-07-15 09:04:57, szombat
 
  Makai Emil:

Könnyek


Azok a könnyek sohase fájnak,
Melyeket ejtünk;
A siratástól, könyhullatástól 
Tisztul a lelkünk.

De fáj az a könny, mely perzseli pillád'
S égeti torkod',
Mikor egy benső, lelki parancsszó
Tiltja zokognod.
 
 
0 komment , kategória:  Makai Emil  
Makai Emil: Rád gondoltam
  2017-07-14 07:27:56, péntek
 
  Makai Emil:

Rád gondoltam


Ha rabja vagyok a hangulatoknak,
Minden gondolatom félve kopogtat
Előbb az ablakodon.

És ha utat nyit jó szived nékik:
Mint a verőfény siklanak végig
Gyönyörű alakodon.

Szeszélyeidet szolgálni sietnek,
Hű katonái ők a hírednek,
Testőreid tábora ez;

Van ki virággal szór tele téged,
Más ölebedként a földre letéved
S pici lábod zsámolya lesz.

Van ki a tükröt tartja elébed,
Van aki hízeleg, mint a cseléded
S göngyöli hajfonatod...

Ha szárnya, ilyenkor arcodat érte -:
Isteni csók! De irigylem is érte
A szerencsés gondolatot.

Nálad így boldogan elmulatozván,
Tér haza mindenik gondolat hozzám,
Azzá, amit ér - te avatod.

Ha törpe, ha nagy, ha fent vagy alant jár,
Azontúl a gondolat szárnya szabad már,
Szabad a szárnya - hisz a rabod!
 
 
0 komment , kategória:  Makai Emil  
Makai Emil: Hajnal.
  2017-07-13 07:44:13, csütörtök
 
  Makai Emil:

Hajnal.


Festőnek hittelek, ki ecsetével
Az éjszaka sötétjét festi széjjel;
Ki, amikor az ég pirkadni kezd,
Millió virágot millió szinre fest.
S mikor kipattan hirtelen, magától,
A tengerek tájtékzó tarajából:
A föld egyszerre szines, tarka lesz -
A gyermekévek rózsás alma ez !

Költőnek hittelek, ki dallal ajkán,
Mikor az ég csillag-palástja halvány,
Minden bokort betölt melódiákkal,
Itt rigó füttye, ott meg csalogánydal . . .
Az ébredő természet szive dobban
Csengő rímekbe', finom ritmusokban
S a néma földnek millió ajka lesz
Az ifjúság, a mámor kora ez!

De most - tudom, jöttödnek mi a czélja,
Nem vagy te festő, nem vagy te poéta.
De irigyelve álmatlanok álmát,
Megszabni jösz az éjszaka határát;
Már-már az éj elszenderiti őket
S te felvered a fáradt pihenőket,
Kiket az élet harcza megsebez -
Az ifjú aggok sóhajtása ez !

a_het_1896.
 
 
0 komment , kategória:  Makai Emil  
Makai Emil: Mutamur.
  2017-07-10 06:32:29, hétfő
 
  Makai Emil:

Mutamur.


De nagyon fölvitted, úristen, a dolgom !
Ki nem sirolt könycsepp nem reszeli torkom.
Nem vagyok se ura, se szolgája másnak,
Nem eszem morzsáit megalázkodásnak.

Nap vagyok; egyedül magam körül forgok.
Mézet is a magam köpűjébe hordok.
Viskó vala multam. Most a régi lelken
Uj palotát próbál építeni lelkem.

Nézem az éjszakát. Hajh, künnről az árnyak
Ma is be-be néznek, hívogatnak, várnak.
De látva derűjét az uri jó módnak:
Mint a kivert ebek mind tovakotródnak.

S elnézek egy képel . . . Ő volna ? .. . Ha látom,
Rám nevet az utczán : ön hízik barátom!
S én visszamosolygok: maga lelkem még vár ? .. .
A haja se szőke, a szeme se kék már.

Liliom termete gömbölyödik, óh jaj,
Hogy elváltoztat a reménytelen sóhaj! . . .
Más szive elvérzik, ha másé szerette,
Mi pedig, fájdalom, virulunk mellette.

. . . Néha, gonosz órán, hu a tollat rágom
S nem jut az eszembe semmi a világon :
Irigykedve látom szebbnek az avultat,
Üresnek a jelent, gazdagnak a multat;

Visszasírom a szép, a szűkös időket,
Óh minek is kellett elveszitni őket!
Öklömmel ilyenkor asztalomra sújtok -
S az isteni szikrán - szivaromra gyújtok . . .

a_het_1899.
 
 
0 komment , kategória:  Makai Emil  
Makai Emil: Lányok között.
  2016-06-12 05:55:09, vasárnap
 
  Makai Emil:

Lányok között.


Mi lánczol ugy a lábaidhoz,
Mi hát az a varázs ?
Csak két szemed a perzselő tűz,
A többi mind - parázs ?
Csak termeted a karcsú pálma,
A többi korcs fenyő ?
Szebb rózsa, mint e lányok arczán,
A tieden se nő!

S mért reszket úgy előtted ajkam.
Mint más előtt soha ?
Mert kis kezedbe van letéve
Az életem sora.
Az vagy nekem, mi fény a földnek,
Pillének rózsaszál,
Vaknak világ, rabnak szabadság
És maártirnak halál!

Vagy a dicsőség havas orma,
Melyért magam töröm,
Vagy minden édes szenvedésem
És gyötrő gyönyöröm
Vagy a magányos éjszakákkal
Vívott kemény tusák -
Szerelmem szűzi csókja vagy te,
Az örök ifjúság!

Repül a hintód, én - utána!
S e vágtatás alatt
Nem szór virágot a remény rám,
Csak a kerék - sarat.
Mit bánom én, az ut göröngyét
Ha vérem fösti be -
Kapaszkodom szép álmaimnak
Arany küllőibe . . .

Nyakadba gyöngy, kebledre gyémánt
Ne félj, elég kerül;
Én szívemet, e hű bolondot,
Hagyom rád ékszerül.
Hordd henczegőn s tiporj ha tetszik
Az álmaimon át -
Én haldokolva is csak áldom
A lábaid porát.

a_het_1901.
 
 
0 komment , kategória:  Makai Emil  
Makai Emil: Dal.
  2016-06-11 05:25:46, szombat
 
  Makai Emil:

Dal.

Csavargok az utczátokon,
Szemem ott jár házatokon.
Házatok egy ablakába'
Virág fonnyad egymagába.

Bokréta az ablakodban!
Nem én vittem, mégis ott van.
Viszem én még az enyémet,
Nem halhatok addig én meg !

Vagy én jövök utczátokba,
Bokrétával házatokba,
Vagy te jösz az én soromra,
Bokrétával sirhalmomra.

a_het_1901.
 
 
0 komment , kategória:  Makai Emil  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 17 
2017.11 2017. December 2018.01
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728293031
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 10 db bejegyzés
e hónap: 180 db bejegyzés
e év: 3337 db bejegyzés
Összes: 29764 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 4048
  • e Hét: 9194
  • e Hónap: 101991
  • e Év: 1875690
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.