Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 18 
Makai Emil: A mélységből.
  2018-01-23 06:51:28, kedd
 
  Makai Emil:

A mélységből.

I.

S hogy árnyakkal benépesül a város
S pihenni térnek, kik pihenni tudnak,
Az utcza lankadt, a levegő álmos - :
Magam ilyenkor indulok el útnak.
Tornyos, nagyúri paloták tövében,
Mint egy sötét folt, surranok el éppen
S e folt, e semmi akármerre lép:
Az éjjel ott egy árnynyal feketébb.

Magam se tudnék számot adni róla,
Miképp esett, hogy ide lekerültem,
A nyilt piaczról zug sikátorokra,
Hogy ismerős ha jő, hát elkerüljem.
És mégis ugy van. Egyszer, észrevétlen
Bizonynyal én is meredekre léplem;
És hogy mi vár rám? - annyit tudhatok,
Hogy egyre lejebb s lejebb zuhanok.

Fejetlenül. Kéz nincs, mely visszatartson,
Erő, amely most megragadni tudna,
Az éjszakától amely elriaszszon
S a napvilágnak visszaadjon újra.
Álmatlanul, örökre, mindig ébren
Csavargok én és társaim az éjben
S hogy szégyenünket mások meg ne lássak -
Oly jó az éj. Reánk veti palástját.

II.

És őgyelegve uton-utfelen,
Van éjről-éjre egy nyugvóhelyem.

Egy ház előtt - olyan csak mint a többi,
Egy édes álom lelkemet betölti.

S restelve félig, hogy valaki lát,
Sokáig nézem, egyik ablakát.

Sokáig nézem, üzenetre lesve
A vasredőny, mint sisak, leeresztve.

S mögüle mégis látok minden éjjel
Fényt - mintha rózsát hintene egy kéz el.

Aranyfodrokban átgördül az éjen,
Hirnök, ki jő, hogy álmodról regéljen . . .

S amerre szines szárnyát bontja széjjel,
Egy folttal ott fehérebb már az éjjel.

S mig annyi más jár nappal is sötétben,
Én egyetlen sugárral megelégszem.

a_het_1894. dec 2.
 
 
0 komment , kategória:  Makai Emil  
Makai Emil: A zarándok .
  2017-10-03 07:43:37, kedd
 
  Makai Emil:

A zarándok .


Élt Cordovában egy jámbor muzulmán,
Ki sohse járt még künn a tengeren,
Ki éjjel-nappal a koránt tanulván,
Bölcsebb volt, mint a gyaur fejdelem.

Egyszerre csak - Allah sugallatára,
Zarándokúira készül Al-Mohád,
Talizmánt köt fel mindkét sarujára,
Hogy elérhesse Mekka kapuját.

"Allah, a nagy, vezesse minden lépted,
Bizonytalan és vakmerő az út,
Bölcs férfiú, mit ér a bölcseséged,
Ha kettéroppan a vitorlarúd?

Boldog a mozlim, ki Alláht imádja -"
De hogy jutsz majd a sivatagon át ?
S ki hozza hírül messze Cordovába,
Hogy Allához tért a bölcs Al-Mohád?"

"Bár veszszek el, Allaht dicséri ajkam,
A jámbornak is meg kell halnia,
Csak menjetek a temetőbe gyakran,
Hol édes anyám nyugszik, Fatima.

S ha messze úton végzetem betelnék,"
E gyászos perczről én majd hirt adok.
Elmondja értem e halotti emlék,
Hogy Al-Mohád még él e vagy halott ?"

Így szólt és elment napkelet honába,
Hol piros hajnal rózsát hinteget,
A nargilénál édesebb az ámbra,
Fakó Nyugatnál szebb a Napkelet.

S mikor a nagy próféta sírja mellett
Ült, vezekelve a bölcs Al-Mohád,
Magába szívta az alkonyi csendet
S egy kéz lezárta ihlett ajakát.

A cordovai bölcsek évről-évre
Lesték, mikor jő vissza Al-Mohád ;
Ha méglátta-e, napkeletre érve,
A tornyos Mekka aranykapuját ?

Egy éjszaka keleten vihar támadt,
Országokon szárnyával átsepert -
S Fatima sírköve, hajnalra másnap,
Derékon törve a porban hevert . . .

a_het_1892.
 
 
0 komment , kategória:  Makai Emil  
Makai Emil: A bolygó.
  2017-09-30 06:35:46, szombat
 
  Makai Emil:

A bolygó.


Kivetve annyi társsal együtt
A semmiségbe vágtatok;
Lobog a tüz kihalt szivemben,
Ha elfáradtam, újra kezdem
Elöl ez örült rohamot.

Pirosló lángok csókja nyaldos
És vágytól reszket a nagy ég;
Izzóvá lesz a könnyű pára -
Bölcsöm a végtelen homálya,
Sírom az örök semmiség!

Az alaktalan lázas éjbe
Nyughatlan ösztön kergetett;
És mint egy szörnyű végzet rabja,
Jövök, izzó fáklyát ragadva
S uszályom söpri az eget.

Alvó világ, hunyó természet
Oh, nyugtodat irigylem én!
Belőled rég kihalt a lélek,
Mig én, daczolva sors te véled,
Győztem az idők szellemén.

Voltam, mióta él az eszme,
Mely a világra alkotott;
Nem változom, az vagyok épen,
Ki milljó s milljó évet éltem
S leszek, mig a világ forog.

Leszek és lesznek mind a társak,
Kik velem együtt bolyganak,
Álmatlanná, kietlen éjbe',
Kikből a sors ádáz szeszélye
Teremtett uti társakat.

Megannyi nyughatatlan lélek,
Ki velem együtt kóborol;
Versenyt futunk örült rohamba',
Nincs senki, a ki elmaradna -
És nem találunk czélt sehol!

a_het_1892.
 
 
0 komment , kategória:  Makai Emil  
Makai Emil: Szánom, bánom . . .
  2017-08-13 08:39:30, vasárnap
 
  Makai Emil:

Szánom, bánom . . .


Olyan nagyon víg a lelkem,
Mintha sírni volna kedvem ;
Tintát, tollat félredobni
S könyes szemmel mosolyogni.
Hajdinárom! szánom, bánom
Eltemetett ifjúságom.

Nem az vagyok, aki voltam,
Fele úton megbotlottam
És hogy aztán hova-merre?
Rábíztam a végzetemre
Hajdinárom ! szánom, bánom,
Hogy nem magam dirigálom.

Az élettel nem törődtem,
Magam fölött élczelődtem;
Tréfának komoly vagy, élet
S komolyam ki vesz ma téged ?
Hajdinárom ! szánom, bánom,
Bolond dolog volt, belátom.

Szerettem és nem szerettek:
Ez volt átka életemnek,
Két bársony szem csillogása,
Aranyos haj villogása . . . .
Bűneimet szánom, bánom,
Hajdinárom!
Csak ez egyet nem sajnálom.

a_het_1893.
 
 
0 komment , kategória:  Makai Emil  
Makai Emil: Pletykák
  2017-07-18 05:44:37, kedd
 
  Makai Emil:

Pletykák


Ha sejtenéd, hogy mennyi rosszat
Hallok felőled mindenütt!
Akár egy templomot kifosztnak
S ökölcsapásuk sziven üt.
Hallom: kacér és szivtelen vagy,
Hogy kebleden a rózsa elfagy,
Hogy ami könnyet érted ontok,
Te abból gyöngysort szedegetsz -
Bolondok!
Nekem elég, hogy emlegetsz.

Mondják, hideg vagy, gőgös, álnok,
A vágyad: élni gondtalan!
Hol összefutnak édes álmok,
Ott a te lelked hontalan.
Hiába surranok utánad,
Nem érdekel e néma bánat,
Bár érzed, hogy a sírba rontok,
Hogy odavisznek e dalok -
Bolondok!
Nekem elég, hogy meghalok.
 
 
0 komment , kategória:  Makai Emil  
Makai Emil: Könnyek
  2017-07-15 09:04:57, szombat
 
  Makai Emil:

Könnyek


Azok a könnyek sohase fájnak,
Melyeket ejtünk;
A siratástól, könyhullatástól 
Tisztul a lelkünk.

De fáj az a könny, mely perzseli pillád'
S égeti torkod',
Mikor egy benső, lelki parancsszó
Tiltja zokognod.
 
 
0 komment , kategória:  Makai Emil  
Makai Emil: Rád gondoltam
  2017-07-14 07:27:56, péntek
 
  Makai Emil:

Rád gondoltam


Ha rabja vagyok a hangulatoknak,
Minden gondolatom félve kopogtat
Előbb az ablakodon.

És ha utat nyit jó szived nékik:
Mint a verőfény siklanak végig
Gyönyörű alakodon.

Szeszélyeidet szolgálni sietnek,
Hű katonái ők a hírednek,
Testőreid tábora ez;

Van ki virággal szór tele téged,
Más ölebedként a földre letéved
S pici lábod zsámolya lesz.

Van ki a tükröt tartja elébed,
Van aki hízeleg, mint a cseléded
S göngyöli hajfonatod...

Ha szárnya, ilyenkor arcodat érte -:
Isteni csók! De irigylem is érte
A szerencsés gondolatot.

Nálad így boldogan elmulatozván,
Tér haza mindenik gondolat hozzám,
Azzá, amit ér - te avatod.

Ha törpe, ha nagy, ha fent vagy alant jár,
Azontúl a gondolat szárnya szabad már,
Szabad a szárnya - hisz a rabod!
 
 
0 komment , kategória:  Makai Emil  
Makai Emil: Hajnal.
  2017-07-13 07:44:13, csütörtök
 
  Makai Emil:

Hajnal.


Festőnek hittelek, ki ecsetével
Az éjszaka sötétjét festi széjjel;
Ki, amikor az ég pirkadni kezd,
Millió virágot millió szinre fest.
S mikor kipattan hirtelen, magától,
A tengerek tájtékzó tarajából:
A föld egyszerre szines, tarka lesz -
A gyermekévek rózsás alma ez !

Költőnek hittelek, ki dallal ajkán,
Mikor az ég csillag-palástja halvány,
Minden bokort betölt melódiákkal,
Itt rigó füttye, ott meg csalogánydal . . .
Az ébredő természet szive dobban
Csengő rímekbe', finom ritmusokban
S a néma földnek millió ajka lesz
Az ifjúság, a mámor kora ez!

De most - tudom, jöttödnek mi a czélja,
Nem vagy te festő, nem vagy te poéta.
De irigyelve álmatlanok álmát,
Megszabni jösz az éjszaka határát;
Már-már az éj elszenderiti őket
S te felvered a fáradt pihenőket,
Kiket az élet harcza megsebez -
Az ifjú aggok sóhajtása ez !

a_het_1896.
 
 
0 komment , kategória:  Makai Emil  
Makai Emil: Mutamur.
  2017-07-10 06:32:29, hétfő
 
  Makai Emil:

Mutamur.


De nagyon fölvitted, úristen, a dolgom !
Ki nem sirolt könycsepp nem reszeli torkom.
Nem vagyok se ura, se szolgája másnak,
Nem eszem morzsáit megalázkodásnak.

Nap vagyok; egyedül magam körül forgok.
Mézet is a magam köpűjébe hordok.
Viskó vala multam. Most a régi lelken
Uj palotát próbál építeni lelkem.

Nézem az éjszakát. Hajh, künnről az árnyak
Ma is be-be néznek, hívogatnak, várnak.
De látva derűjét az uri jó módnak:
Mint a kivert ebek mind tovakotródnak.

S elnézek egy képel . . . Ő volna ? .. . Ha látom,
Rám nevet az utczán : ön hízik barátom!
S én visszamosolygok: maga lelkem még vár ? .. .
A haja se szőke, a szeme se kék már.

Liliom termete gömbölyödik, óh jaj,
Hogy elváltoztat a reménytelen sóhaj! . . .
Más szive elvérzik, ha másé szerette,
Mi pedig, fájdalom, virulunk mellette.

. . . Néha, gonosz órán, hu a tollat rágom
S nem jut az eszembe semmi a világon :
Irigykedve látom szebbnek az avultat,
Üresnek a jelent, gazdagnak a multat;

Visszasírom a szép, a szűkös időket,
Óh minek is kellett elveszitni őket!
Öklömmel ilyenkor asztalomra sújtok -
S az isteni szikrán - szivaromra gyújtok . . .

a_het_1899.
 
 
0 komment , kategória:  Makai Emil  
Makai Emil: Lányok között.
  2016-06-12 05:55:09, vasárnap
 
  Makai Emil:

Lányok között.


Mi lánczol ugy a lábaidhoz,
Mi hát az a varázs ?
Csak két szemed a perzselő tűz,
A többi mind - parázs ?
Csak termeted a karcsú pálma,
A többi korcs fenyő ?
Szebb rózsa, mint e lányok arczán,
A tieden se nő!

S mért reszket úgy előtted ajkam.
Mint más előtt soha ?
Mert kis kezedbe van letéve
Az életem sora.
Az vagy nekem, mi fény a földnek,
Pillének rózsaszál,
Vaknak világ, rabnak szabadság
És maártirnak halál!

Vagy a dicsőség havas orma,
Melyért magam töröm,
Vagy minden édes szenvedésem
És gyötrő gyönyöröm
Vagy a magányos éjszakákkal
Vívott kemény tusák -
Szerelmem szűzi csókja vagy te,
Az örök ifjúság!

Repül a hintód, én - utána!
S e vágtatás alatt
Nem szór virágot a remény rám,
Csak a kerék - sarat.
Mit bánom én, az ut göröngyét
Ha vérem fösti be -
Kapaszkodom szép álmaimnak
Arany küllőibe . . .

Nyakadba gyöngy, kebledre gyémánt
Ne félj, elég kerül;
Én szívemet, e hű bolondot,
Hagyom rád ékszerül.
Hordd henczegőn s tiporj ha tetszik
Az álmaimon át -
Én haldokolva is csak áldom
A lábaid porát.

a_het_1901.
 
 
0 komment , kategória:  Makai Emil  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 18 
2018.06 2018. Július 2018.08
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
3031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 10 db bejegyzés
e hónap: 233 db bejegyzés
e év: 2045 db bejegyzés
Összes: 31942 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1341
  • e Hét: 3618
  • e Hónap: 76451
  • e Év: 1301400
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.