Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 23 
Kempelen Farkas: A sírok szerelme.
  2018-06-14 07:16:25, csütörtök
 
  Kempelen Farkas:

A sírok szerelme.


A temetői néma éjben,
Az éjnek sirnyító felében,
Halkan, neszeden, méla csenddel
Sírjából a bús ifjú felkel.

. . . . Fehér, ijesztő, bús kisértet . . . .
A sirok közt bolyongva téved,
Csak akkor szűnik bolyongása,
Ha jő, a kit vár, szellemtársa.

S ki ifjáért lön a halálé,
Eljö a másik árny, a lányé,
Egymásnak - élve - tiltva voltak,
Most vége már a tilalomnak . . .

Mit érez szivük, titkok titka,
Van-e szív, a mely azt gyanítja ?
Örök rejtély ajkuk beszéde,
Hol emberelme, mely megértse ? . . .

Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1886. febr. 14.
 
 
0 komment , kategória:  Kempelen Farkas  
Kempelen Farkas: Egy őrült sírjánál.
  2018-06-12 07:18:21, kedd
 
  Kempelen Farkas:

Egy őrült sírjánál.


Meghalt. De nem sajnálta senkisem,
Azt mondták róla: jól járt, mert bolond volt,
Ő e világot meg nem értheté,
Sem öt nem érté itt meg senkisem.

Megálljatok ! Mit ajkatok kimondott,
A röpke szót még megfontolni kell.
Bolond-e az, kit a világ nem ért,
S ki nem ért minket, döre, esztelen?
Az örült elme munkál, dolgozik,
Agyában gondolatra gondolat kel,
Szivvére lüktet, mint más emberé,
De a világ, a melyet álmodik,
Nem e világ !

Egy más világ, melyet nem ismerünk,
Melynek csodás lakói mindazok,
Kikről azt mondjuk egyszerűn : bolondok !
Minő világ az ! Ott más érzemények
Dobogtatják az emberek szivét,
Megfejthetetlen, titkos érzemények,
Minők csak őrült szivekben dobognak,
Mikről szivünknek még sejtelme sincs.
Csodás világ az, meg nem érthető !

Az örült elme gondolatja nagy !
A véghetetlen bölcseség sugára
Agyában hátha sokkal fényesebb,
Közelebb állhat ö az égi fényhez,
Melytől szemünk, benézve, elvakul.
S a fényes csillag, mely lelkében ég,
Csodálatos világot gyújt, agyában,
Csakhogy nem értjük meg mi, emberek.
De ott megértik egymást s úgy lehet,
Ha összefolyt a sok nagy gondolat,
Dicső világa kél az értelemnek,
Túllépi minden korlátját az ész,
S hol a csapongó képzelet bolyong,
Nyomában jár a rejtett isten-elme

S csodás hatalma a vak képzeletből
Megfoghatatlan uj valót teremt.
Ott nem az ember rabja a világnak,
Ott a természet él az emberért,
A melynek minden titkát ismerik,
Rejtett erőit értik s nagyszerű
Vállalkozáshoz vészik eszközül.
Az emberelme ott oly tervet éllel,
A melytől a mi lelkünk összeborzad ;
Az ész munkája oly csodákat alkot,
Hogy gyarló voltunk föl sem érheti ;
S a gondolat olyan magasra hág,
Hogy századrésznyi útját érve annak,
Leszédül onnét a mi képzetünk . . .

Csodás erő világok alkotója,
Titkos, megérthetetlen értelem,
Rejtelmes érzet, néma, sejthetetlen,
Uratlan képzet, végtelenbe járó,
Mivel nem ér föl gyarló gondolattal,
Azt mondja rólad a világ : bolond !

Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1886. júl. 4.
 
 
0 komment , kategória:  Kempelen Farkas  
Kempelen Farkas: A szív.
  2018-06-11 08:35:38, hétfő
 
  Kempelen Farkas:

A szív.


Szives, vendéglátó ház az ember szive,
Poros országútnak építve szélire,
Nyitva a kapuja akármi vendégnek,
Ide utas ember pihenni betérhet.

S jönnek is, egymásnak adva a kilincset,
Tovamegy az egyik, a hogy betekintett,
Fölváltja a másik, soká egy se lakja,
Ezért nincs a szívnek tartós indulatja.

Az öröm vígan jön, beköszönt nótázva,
Nem eresztenék, de nincsen maradása,
Tön helyette bánat, köny borítja arczát,
Legtovább maradna, de nem marasztalják.

A lelkesedés jön robogó szekéren,
Hat, csengős lovával megáll az utszélen,
Nagy hejehujával fölveri a házat,
Kifutnak eléje, de már messze vágtat.

Jön a másik vendég, a szokása neki,
Hogy előbb a házat titkon megkerüli,
Aztán alattomban, tolvajok módjára,
Besurran a kerten keresztül a házba.

Meglepi a gazdát, a ki nem ismeri,
A gondolkozásra sem hagy időt neki,
Mire szóhoz jutna, vagy emelne botot,
A hívatlan vendég már betolakodott.

S jaj szegény gazdának ! Élte megkeserűl,
A hivatlan vendég kerekedik felül,
Kiverni - nem meri, szólni sem mer szegény,
Mert nagyon erős ám a zsarnok jövevény !

Kínozza egész nap, fölveri álmábul,
Jó, hogy ki nem veti a saját házábul,
Békében a szegényt nem hagyja sohasem, -
Tudjátok meg, ilyen vendég a - szerelem !

Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1886. máj. 30.
 
 
0 komment , kategória:  Kempelen Farkas  
Kempelen Farkas: Örökség.
  2018-05-14 07:14:59, hétfő
 
  Kempelen Farkas:

Örökség.


Elnézlek kis fiam,
Amint anyád ölén
Hintázva, boldogan
Ujjongsz, kacagsz felém.

Ó mért, hogy nincs öröm
Tiszta, tökéletes ?
Egy gyászos sejtelem
Szivemben mit keres ?

Hogy mire tavaszod
A nyárba hajtanék,
Megérnünk az időt
Nem engedi az Ég. . .

Majd férfiú leszel,
Nagy, deli, szép legény
És lángot fog szived
Egy lány égő szemén -

Járni fogsz álmodón,
Boldog kínok között
S nem lesz, bizalmasan
Titkod kivel közöld. -

Ébren és alva is
Nem látsz, csak egy leányt
Édes szegény fiam,
Gondolj ekkor reánk.

Keresd fel azt a sirt,
Hol együtt pihenünk
És kedvesed nevét
Halkan súgd meg nekünk.

Én átadom neked
Egyetlen örököd :
Égő szerelmemet,
A tisztát, örököt.

Jó anyád az övét
Titokban rejti be
Imádság idején
Kedvesed lelkibe.

Aztán boldog leszel,
Oly .boldog, mint apád -
Egy angyal itt ölel,
Egy fönt vigyáz reád.

Esztergom és Vidéke, 1911. nov 12.
 
 
0 komment , kategória:  Kempelen Farkas  
Kempelen Farkas: Kormány nélkül . . .
  2018-05-07 08:14:38, hétfő
 
  Kempelen Farkas:

Kormány nélkül . . .


Kormány nélkül, vitorla nélkül
Úszik hajóm az óceánon . . .
Messze sodort az ár a parttól,
Talán többé soha se látom.

Pedig egy lány áll a fövényen,
Egy édes, szelid arcú lányka,
Tünő alakja beleolvad
A szürke végtelen homályba . . .

A szivem, lelkem, üdvösségem,
Mindent, mindent od' adnék érted, -
Nincs vágyam más, csak lent a porban
Térdelve, úgy imádni téged !

Csak érted élek, rajtad kivül
Nincs senkim, senkim a világon.
Kormány nélkül, vitorla nélkül
Úszik hajóm az óceánon . . .

Esztergom és Vidéke, 1901. dec. 8.
 
 
0 komment , kategória:  Kempelen Farkas  
Kempelen Farkas: Az utczán.
  2018-01-25 07:57:08, csütörtök
 
  Kempelen Farkas:

Az utczán.


így szeretlek látni téged :
Némán büszkén, hidegen;
Hogy mid vagyok én tenéked,
Ne sejtse más, idegen

Titkainkat eltemettük
Ezer édes csók közé,
Nem tud róluk, csak a rózsa,
Amely kebledet fődé.

Tépjed szét a rózsa szirmát,
Árulónk igy nem lehet,
S szivünk hangos dobbanását
Nem értik az emberek.

Nézz reám, - ha találkozunk -
Némán, büszkén, hidegen :
Hogy mid vagyok én tenéked,
Ne tudja más, idegen

Váczi Közlöny, 1886. szept. 12.
 
 
0 komment , kategória:  Kempelen Farkas  
Kempelen Farkas: Uxor mea.
  2018-01-03 08:14:03, szerda
 
  Kempelen Farkas:

Uxor mea.


Most álmodom. Hiába szóltok hozzám,
Én meg nem értem a ti hangotok . . .
Lelkemben egy édes hang cseng szünetlen,
Előttem egy szelid szempár ragyog.

Ösmeritek Harold király regéjét.
Ki lent, a tenger mélyében lakik -
Csodaszép nimfa tartja átölelve,
S ajkára nyomja égő ajkait . . .

így érzem én magam s csak néha-néha
Hallok egy távoli jajszót, mikor
Az újkor démona egy szent, egy régi
Intézményt, eszmét eltipor.

Vérem forrongni kezd . . . karom kinyujtom . . .
De ha két kar szelíden átölel,
Egy csókot érzek s homlokom redőit
Gyöngéd, rózsás kis új simitja el.

És addig sugdos a fülembe édes
Vigasztaló, bohókás szavakat,
Mig lassan, lassan az egész világot
Felejtem az ő csókjai alatt.

Esztergom és Vidéke, 1898. január 9.
 
 
0 komment , kategória:  Kempelen Farkas  
Kempelen Farkas: Karácsony.
  2017-12-25 07:35:07, hétfő
 
  Kempelen Farkas:

Karácsony.


Egy titkos kin emészti szivem.
Néven nevezhetetlen éjsötét . . .
Nincs arra ir. Szent könyvek szent igéi
El nem mulasztják, s a fakó betűkből is
Miként ha láthatatlan szellemárnyak
Szállnának s gyötört fülembe
Súgnak, susognak egyre, folyton,
Csodás kérdéseket, minőkre
Nincs válasz; ám viszhangjuk itt marad
A szívben agyban s dúlja gyötri őket:
Miért a lót, hol van a vég a kezdet?
Van-e örök rend? S van-e elmúlás?
Vagy minden átmenet csak itten,
S a lét csak egy rövidke felvonás. :
Ott abban a monstre tragédiában,
Amelynek czime: örökkévalóság?!
Felelj reá te ódon biblia!
Susogjatok ti holt faágak!
Szólj végtelen fehérlő szemfödél!
Örök fényű hold, csillagok, nagy ég te !
Ti holtak lenn a sirban, pyramisok
Csendes lakói: porló múmiák !
Csak csend . . . csak csend. Nincs semmi válasz . . .
Hallgat a holt. A csillagok lobognak, fuj a szél.
Tört ág recseg . . . de hallga . . . hallga!
Távolról mintha szó hallatszanék.
A légen által rengve-ringva
Csengő harangszó ujjongó danája.
Száll, száll ós mintha tisztán érthetően
Kiáltaná : "Üdv a világnak !
Megszületett Krisztus urunk!"
Igen igen sugár hatott az éjbe
Kicsiny harang, én értem igédet,
S megtisztult szívvel, hálatelten
Térdemre hullok én is és kiáltom:
" Hozsánna néked Emberisten!
Szent Megváltó ! hozsánna! "

Esztergom és Vidéke, 1886. dec. 25.
 
 
0 komment , kategória:  Kempelen Farkas  
Kempelen Farkas: Üzenet az akácokhoz.
  2017-12-14 07:23:28, csütörtök
 
  Kempelen Farkas:

Üzenet az akácokhoz.


Gyepes homokban álmodó akácok,
Kik egykor olyan jól ösmertetek,
Az életben tán többé soh'se láttok,
De lelkem hadd legyen még köztetek.

Hazátok a rónának végtelenje;
Nekem is az volt egykor, óh be rég!
Azóta önmagamat számkivetve
A sötét város rabjává levék.

Oh mennyi ember s mily tenger a vétkük;
Bút vágyaiktól szennyes itt a lég.
Itt élek én közöttük, ámde vélük
Egy gondolatom sincs közös ma még.

Ma még itt őrzöm, mint fösvény a kincsét,
Egy régi emlék édes illatát . . .
A szellő száz akácvirágot hint szét
S látom - a rónát - könnyeimen át.

Ma meg tudom még álmaim siratni,
De évről-évre csak felejt a rab, -
S a könny is, ha folyása bár pataknyi
A fásult szivben egyszer elapad.

Lehet, hogy egyszer arra visz az utam
S ismét akácot hullat rám a szél . . .
S én nézek majd zavartan, szomorúan,
Mint aki visszaemlékezni fél.

Pápai Hirlap 1907. szeptember 21.
 
 
0 komment , kategória:  Kempelen Farkas  
Kempelen Farkas: A magyar nemzet.
  2017-08-18 07:18:34, péntek
 
  Kempelen Farkas:

A magyar nemzet.


Sohase láttalak, de lelkemmel látlak,
Mostoha bölcsője bús, magyar fajtámnak.

Ezer év tengerét áthidalta álmom:
Lihegő lovamon hadak útját jártam.

Napégette réten, szélszántott homokban,
Kósza sátrad alatt a jövőt álmodtam ...

Multverő jövendőd már vajúdva érik,
Félig már valóság, csodaálom félig.

Bogárhátú házak szent titkot rejtettek,
Halhatatlanságát a magyar nemzetnek.

Magyar lélek 1941.
 
 
0 komment , kategória:  Kempelen Farkas  
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 23 
2018.05 2018. Június 2018.07
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
252627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 10 db bejegyzés
e hónap: 199 db bejegyzés
e év: 1712 db bejegyzés
Összes: 31609 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2368
  • e Hét: 13690
  • e Hónap: 90136
  • e Év: 1175483
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.