Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 12 
Kempelen Farkas: Üzenet a régi otthonból.
  2017-07-13 07:50:28, csütörtök
 
  Kempelen Farkas:

Üzenet a régi otthonból.


Tégy vánkust a fejem alá,
Ha halva lelsz egy szép napon,
Arasznyit, durva szövetüt,
Nekem az is jó lesz nagyon.

Ne fosztott pelyhet tégy bele,
Egy-két maréknyi homokot
A régi kertünk földjiből.
ígérd meg, hogy ezt elhozod!

És a homok megsúgja majd,
Hogy a vén kastély udvarán
Nem az uj gazdáról beszél
Holdas estéken a platán. -

Krisztustövis, akáczfa, nyir,
Utánam sóhajt mindenik,
És a rigók az "idegent"
Gúnyos szavakkal illetik. -

Elmondja, hogy fü, vadvirág
Még most is őrzik könnyemet . . .
S egy roskadozó lábnyomot
A szél soha be nem temet.


a_het_1912.
 
 
0 komment , kategória:  Kempelen Farkas  
Kempelen Farkas: Oh ha tudnád . . .
  2017-06-17 05:35:43, szombat
 
  Kempelen Farkas:

Oh ha tudnád . . .


Oh ha tudnád, hogy örültem
Haragos kis levelednek,
Amelyikben fölpanaszlod,
Hogy már többé nem szeretlek .

Hogy csak játékszernek tartom
Szivecskédet is bizonynyal, -
S mindjárt gyanúba is veszel
Két, vagy három kisasszonynyal.

Ez a szörnyű gyanúsítás
Nagyon boldoggá tesz engem,
Csakhogy végre nem bízol már
Mintaszerű hűségemben!

A mióta féltesz, én is
Százszor jobban hiszek neked,
Mert csak az szeret, aki félt
S csak az félthet, aki szeret.

Esztergom és Vidéke, 1897.
 
 
0 komment , kategória:  Kempelen Farkas  
Kempelen Farkas: Fiam imádkozik.
  2016-05-16 17:15:31, hétfő
 
  Kempelen Farkas:

Fiam imádkozik.

Kis fiam összetett kacsókkal
Első imáját mondogatja -
S hogy néha bátorítsa csókkal,
Mellette térdel édes anyja.

Mögöttük állok én, hitetlen,
Az életnek szegény letörtje;
Valami úgy ég a szívemben . . .
S csak nézek, nézek le a földre.

Nem hiszem a buzgóknak álmát,
A gyermekkor szép, szent regéjét,
Lelkemben az első imádság
Csak halvány emlékképen él még.

Mégis egy kínos gondolatra
Könnyek szivárognak szemembe:
Ha egykor ö is, mint az apja
Imádkozni is elfeledne!

Pápai Hirlap 1908.
 
 
0 komment , kategória:  Kempelen Farkas  
Kempelen Farkas: Kialudt láng.
  2016-05-07 05:21:49, szombat
 
  Kempelen Farkas:

Kialudt láng.


Hagyjuk el a komédiái.
Te nem szeretsz, én nem szeretlek;
Minek hazudjunk, ha nem hevülünk,
Mikor fagyos hidegség lep meg ...
A szerelemnek vége, vége!

Pedig hogy elfogott a láz
Mindkettőnket az első csóknál,
Amit ugy loptam ajkaidról,
Mikor egy könyv fölé hajoltál, --
De már a láznak vége, vége.

Hát arra emlékszel, mikor
Meg is akartunk halni együtt,
Egymásnak karja közt ?... Bizony
Szerencse, hogy eszünk megjött
S a bohóságnak vége, vége.

Ne szégyeljük a könyeket
Válásunknál. Hisz egykor bennünk
Az érzés édes lánggal égett...
S ma már - halott, kit eltemettünk, -
A ^szerelemnek vége, vége!

a_het_1892.
 
 
0 komment , kategória:  Kempelen Farkas  
Kempelen Farkas: UXOR MEA.
  2016-04-24 08:00:18, vasárnap
 
  Kempelen Farkas:

UXOR MEA.


Most álmodom. Hiába szóltok hozzám,
Én meg nem értem a ti hangotok . . .
Lelkemben egy édes hang cseng szünetlen,
Előttem egy szelíd szempár ragyog.

Ösmeritek Harold király regéjét,
Ki lent, a tenger mélyében lakik ? -
Csodaszép nimfa tartja átölelve,
S ajkára nyomja égő ajkait

így érzem én magam s csak néha-néha
Hallok egy távoli jajszót, mikor
Az újkor démona egy szent, egy régi
Intézményt, eszmét eltipor.

Vérem forogni kezd . . . karom kinyújtom . .
De ah, két kar szelíden átölel,
Egy csókot érzek s homlokom redőit
Gyöngéd, rózsás kis újj simítja el.

És addig sugdos a fülembe édes,
Vigasztaló, bohókás szavakat,
Mig lassan, lassan az egész világot
Felejtem az ő csókjai alatt.

Pápai Hirlap, 1908.
 
 
0 komment , kategória:  Kempelen Farkas  
Kempelen Farkas: Az álmok völgyében . . .
  2016-04-09 19:05:26, szombat
 
  Kempelen Farkas:

Az álmok völgyében . . .


Az álmok völgyében van a lakásom.
Köröskörül titoktartó hegyek;
Itt heverünk a napsütötte páston
Édes párommal én és a gyerek.

Ük ketten most a boldog múltban élnek :
,,Hol volt, hol nem volt" - száll, száll a mese
És engem is megkap egy bús igézet,
Gyermekkorom szelíd költészete.

És mintha visszatérne gyermekéltem,
Egy édes hang a szívemen hat át,
Anyám szólít - s a levegőben érzem
A levendula ódon illatát . . .

De szemem ekkor a hegyekre téved;
Döbbenve látom, ott van a határ,
Ott ér az álmok birodalma véget,
Túl rajta minden oly józan, sivár.

A hegyeken túl új világ vajúdik,
Önzés, iriqység átkában fogant,
Szent hagyományokon önhitten újít -
Es buja vágyakról dalol a lant.

Gúny martaléka becsület, szemérem,
Mindegy, ha bün, ha szenny, csak új legyen -
Oh édes párom, drága kicsi vérem,
Jobb hármunknak csak innen a hegyen.

Ez a völgy még az álmok birodalma,
Itt élünk elrejtőzve, boldogan ;
Oh bár a világ soha el ne csalna
Tőlünk, szegény kicsiny fiam!

1910.

 
 
0 komment , kategória:  Kempelen Farkas  
Kempelen Farkas: Az álmok vége.
  2016-04-03 08:06:30, vasárnap
 
  Kempelen Farkas:

Az álmok vége.


Egy gondolat a szívem hasogatja :
Az elmúlás rettentő gondolatja ;
Pedig a haláltól nem borzadok —
Boldog voltam, tehát meghalhatok.
Ha ma nem, holnap, vagy csak évek múlva,
Hisz úgy is fel fogok támadni újra
Fűben, virágban, millió alakban,
Oh jól tudom, a testem halhatatlan . . .
És lelkem ? Azt csak sejtem, nem tudom,
Hogy lent-e, fönt-e, vagy más csillagon,
De talán az is élni fog örökké —
Mit ér, ha nem fogok álmodni többé!
Örök tudás van ott a másvilágon,
Szélfoszlasz majd édes álomvilágom :
Érzés, mely addig él, míg születik,
Bohó rímek mik egymást kergetik,
A légben szállongó daltöredékek,
Halk zokogás - tán imádság, vagy ének -
Sejtés, mely száz csillámló színbe fénylik,
Valóság s mégis tündérmese félig,
Gyönyör, amelyben nincsen semmi földi
S bár az egész mindenséget betölti,
Csodás, rejtelmes törvények szerint
Mégis befér a szívbe mind, de mind . . .
Elmúltok majd ti édes tünemények
Mint a felleg, mit a szél összelépett, -
S talán jön majd valaki más utánam,
Aki tovább álmodja az én álmom
És én hidegen nézem valahonnan
- A pokolban, vagy a paradicsomban. -
Oh ez az egy fáj, kínoz, gyilkol, éget,
Hogy itt kell téged hagynom egykor étel,
Nem lesz nekem az ég se más, csak börtön :
A földöntúli itt marad a földön

A Hét, 1900.
 
 
0 komment , kategória:  Kempelen Farkas  
Kempelen Farkas: Vád .
  2016-03-29 08:10:46, kedd
 
  Kempelen Farkas:

Vád .

Azt mondják rólad, hogy kissé kaczér vagy,
És szemed lángja nem csak nekem ég ; -
Hisz tudom én, hogy ennyi, ennyi szépet
Egy tükör visszaadni nem elég.

Örülsz neki, ha mások is csodálnak ;
Nő vagy, valódi, édes, tiszta nő, -
Kissé hiú, gyöngéd, szelíd leányka
Könnyen mosolygó, könnyen könyező.

Ó fogjanak miattam rád akármit:
Te igy tökéletes vagy énnekem ;
Szeretek benned mindent, mindent, mindent,
Még kaczérságodat is szeretem.

1892.
 
 
0 komment , kategória:  Kempelen Farkas  
Kempelen Farkas: Sziv.
  2016-03-23 08:18:06, szerda
 
  Kempelen Farkas:

Sziv.

Rosz titoktartó a sziv,
Hijába fogadja :
Hogy ha ég is, >néki< azt
Tudtára nem adja.

Mig az ajakra vigyáz
És azt óvja, félti,
Elfeledkezik, hogy a -
Szem is tud beszélni.
 
 
0 komment , kategória:  Kempelen Farkas  
Kempelen Farkas: Toll és kard.
  2016-03-20 07:29:05, vasárnap
 
  Kempelen Farkas:
(Mezarthim)

Toll és kard.


Olykor valami átfut szivemen,
Czikázó villám - kínos sejtelem...
Fejemet lassan le kell hajtanom,
És halk sóhajtás támad ajkamon.

Ha kérdik aztán, hogy mi bánt, mi baj?
Nincs válaszom rá más, csak uj sóhaj.
Szerencse, hogy nem érti senki meg,
Csupán csak egy sziv,. talán a tied.

Te sejted tán, hogy mitől tünt elő
Szemem fölött az a sötét redő,
Miért oly csüggedt a tekintetem,
S búmat elmondani mért nem merem.

Mert senki más, csak én vagyok oka,
Hogy álmom be nem telhetik soha,
S dallal, virággal teli szivemet
Ilyen korán fagyos tél lepte meg. -

Tavaszomon - be rég'volt istenem! -
Egykor egy tündér megjelent nekem,
S igy szólt, mig hangja búsan reszketett:
>Két ajándékot hoztam im neked.

> Válaszsz közülök tetszésed szerint :
Mondhatlan kéjt és földöntúli kint
Adok e tollal. Minden sziv felett
Uralkodást, - de koldus kenyeret.

>Másik ajándékom egy büszke kard,
Nincsen egy folt, nincs egy csöpp rozsda rajt',
Tekintély, jólét, pompa,, tisztelet...
E karddal mind-mind megszerezheted.

>E két ajándék itt van, láthatod,
Válaszsz tehát!< - - Én szótlan álltam ott
Soká habozva, - aztán hirtelen
A kard után nyúlt reszkető kezem...

Tavaszomon megcsalt a büszke fény,
A kard enyém lett - s rabja lettem én,
Képzelet, álom, érzés, gondolat
Csörgésitől ijedten elriadt...

Mihaszna jólét, rang és tisztelet,
Ha elhervadni érzem szivemet;
A tündér is, ki tudja merre jár,
Nem volna e késő cserélni már ?...

Olykor valami átfut szivemen,
Czikázó villám, - kinos sejtelem:
Hogy változtatni immár nem lehet,
Mert meggyilkoltam saját lelkemet.

A hét, 1898.
 
 
0 komment , kategória:  Kempelen Farkas  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 12 
2017.06 2017. Július 2017.08
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 269 db bejegyzés
e év: 1935 db bejegyzés
Összes: 28366 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 264
  • e Hét: 31256
  • e Hónap: 169988
  • e Év: 1022531
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.