Regisztráció  Belépés
klementinagidro.blog.xfree.hu
Embernek lenni! Csak embernek lenni, semmi egyébnek, De annak egésznek, épnek, Föld-szülte földnek És Isten-lehelte szépnek. Gidró Klementina
1975.11.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 24 
Angyalok városa.
  2015-10-18 14:38:56, vasárnap
 
  Angyalok városa.


Egyszer egy arkangyal vén Földünkre leszállt,
meglátott egy szőke, csodálatos leányt.

De mert nem volt ember, hozzá nem érhetett,
megkívánta érte a földi életet.

Követte a leányt, varázslatot érzett,
mikor két ragyogó gyöngyszemébe nézett.

Érezni akarta haja selymességét,
bőrének lágyságát, csókja édességét.

Kérte hát az Istent, hadd lehessen ember,
halhatatlanságról mondott ő le ezzel.

Teljesült a vágya, sebezhetővé vált,
de ezzel megkapta szerelmét, a szép lányt.

Nem törődött akkor rá leső veszéllyel,
érinthette végre izzó szenvedéllyel.

Tűz gyúlt fel testében, mit sohasem érzett,
boldog volt, nem tudta, míly közel a végzet.

Szemükben ezernyi csillagfény ragyogott,
lelkükben mámoros szenvedély lobogott.

Ám a Sors közbeszólt, nagy lett a büntetés,
elvette a leány ártatlan életét.

Angyalunk emberi kínoktól szenvedett,
kedvese haldoklott, lassan a mennybe ment.

Eljöttek érte is , angyalok kísérték,
láthatták volt társuk összetört emberként.

Kérdezték : Bánod-e azt, hogy így döntöttél ,
angyal világunkból a Földre költöztél ?

Többet ért egy csókja, hajának illata,
mint az örök élet...szólt az ég angyala.

Néha a szerelem végtelen lemondás,
gyötrelem az ára, mégis olyan csodás.

Embernek lenni a legnagyobb kincs nekem,
boldoggá tette ő az egész életem.

Írta : Kacsa Zsóka



 
 
0 komment , kategória:  Kacsa Zsóka versei.  
SORSOk
  2015-10-18 14:38:19, vasárnap
 
  SORSOK

Élt egyszer valahol egy deli királyfi,
sürögtek körötte naphosszat szolgái.
Otthona hatalmas , soktornyú palota,
díszes a ruhája, temérdek vagyona.

Gyakorta lovagolt hófehér paripán,
szomszédos kastélyban várta őt a király,
akinek leánya lett az ő mátkája.
Büszke volt szépséges, hűséges párjára.

Tisztelték eszéért, sok, okos szaváért,
udvarát megvédő, erős hatalmáért.
Szerették jóságát, csillogó, kék szemét,
határozottságát, emberi jellemét.

Adott a szavára , küzdött a nemzetért,
népe nyugalmáért, sok szegény emberért.
Ősz, öreg apjának ő volt a támasza,
nem is volt ellene senkinek panasza.

Tavasszal egy napon egyedül lovagolt,
hallotta, valaki édes-bús dalt dalolt.
Leszállt hát lováról, csendesen lépkedett,
erdőnek közepén tisztáshoz érkezett.

Észrevette a lány, lágyan rámosolygott,
szívének mélyében új érzés dobogott.
Dala tisztán zengő, pacsirta hangja volt,
amit a királyfi lelkébe fogadott.

Lába önkéntelen a lányhoz vezette,
karja ráfonódott, ajka érintette.
Csengő dala helyett csókja édessége,
rabul ejtette őt forró ölelése.

Aztán felriadva szétrebbent a szép pár,
hisz a lány szegény volt, ő pedig egy király...
Szigorú törvények szabták meg életük,
halálra ítélve bimbózó szerelmük.

Gyengéd öleléssel búcsúztak egymástól,
mint ahogy a levél őszidőn a fától.
Tudták, nem láthatják egymást soha többé,
szerelmük emléke mégis él örökké.

Visszatért lovához búsan a királyfi,
várta az udvara, hűséges szolgái,
sok-sok feladata, népének védelme...
De szívében maradt szomorú szerelme.

Pár hét múlt, az udvar szinte lázban égett,
fogadtak száz felől sok ezer vendéget.
Királyi esküvő, amire készültek,
templomi harangok zúgva felcsendültek.

Pompázó ruhában mindenki tolongott,
csupán a királyfi, aki nem volt boldog.
Oltárhoz vezette szomszéd király lányát,
de nem titkolhatta szíve bús magányát.

Fülébe csengett még szerelmének hangja,
nem tudta elnyomni templom száz harangja.
Karján érezhette mátkájának kezét,
ám nem feledhette az édes ölelést.

Házasságot kötött, mosolygott szerteszét,
de bánat ülte meg emlékező lelkét.
Kötötte a törvény, úri becsületből
lemondott végül az igaz szerelemről.

Jó és bölcs király lett, utódokat nemzett,
szolgálta a népét, dicsérte a nemzet.
De a szíve mélyét fájdalom ülte meg,
sohasem feledte azt a szép szerelmet...

Írta : Kacsa Zsóka

2012.06.12.

 
 
0 komment , kategória:  Kacsa Zsóka versei.  
ÖLELJ Át !
  2015-10-18 14:37:43, vasárnap
 
  ÖLELJ ÁT !



ÖLELJ ÁT, ha reggel felnyitom a szemem,
karjaidnak fészke adjon helyet nekem,
simítsd ajkaiddal gondterhelt homlokom,
varázsold lényeddel békéssé otthonom...

ÖLELJ ÁT, ha aztán munkába indulok,
hadd vigyem magammal varázsos illatod ,
mosoly játszik tőle egész nap ajkamon,
emlékétől köddé válik a bánatom...

ÖLELJ ÁT, ha este végre megérkezem,
borítsd csókjaiddal megtört, fáradt szemem,
simulj hozzám lágyan, válj egy testté velem,
érezni akarom, milyen a szerelem...

ÖLELJ ÁT, ha néha kínoz a fájdalom,
egy emberként éld át velem a bánatom,
vigasztaló szóval, ezer apró csókkal
engedd, hogy feltörjön belőlem a sóhaj...

ÖLELJ ÁT, ha érzem, mindenem elveszett,
te nyújts felém akkor két segítő kezet,
érezzem, hogy árad felém a szeretet ,
ragyogtasd rám újra csillagfényű szemed...

ÖLELJ ÁT, ha öröm pezsdíti a vérem,
dalolj velem, táncolj, légy velem, ha kérem,
legyőzhetünk együtt minden nehézséget,
köszönöm, hogy felém vezetett a végzet...

ÖLELJ ÁT, ha néha távol vagyok tőled,
küldd el hozzám lelked, éteri erődet,
érzem jelenléted, lehunyom a szemem,
emlékedtől békém örökre meglelem...



Írta : Kacsa Zsóka

2012.05.31.


 
 
0 komment , kategória:  Kacsa Zsóka versei.  
ESERNYŐFa
  2015-10-18 14:37:04, vasárnap
 
 
ESERNYŐFA

Egyszer volt egy kopasz fácska,
haragudott a világra.
Örökzöldek vették körbe,
neki hiányzott a zöldje.

Felnézett a borús égre,
nagy ötlet jutott eszébe.
Esőt hoz a sötét felhő,
jól jönne egy pár esernyő.

Megkérte a pajzán szelet,
fújjon ide egy keveset.
Meghallgatta őt a szellő,
jött is sorban száz esernyő.

Sárga volt, mint nap sugára,
ráaggatta a tar fára.
Jöhet most már eső, felhő,
megvédi a sok szép ernyő.

Emberek is jöttek arra,
ernyő borította gallyra
csodálkozva tekintettek,
mosolyogtak, sőt, nevettek.

Büszke lett a kopasz fácska
sok szép, sárga sapkájára .
Szívét hála melengette,
a szél barátjává tette.

Szépnek érezhette magát,
mert segített egy jó barát,
nem veri már hideg eső,
megvédi sok nap-esernyő.

Nem hallani tőle panaszt,
vidáman várja a tavaszt,
alvó rügyét mind kibontja,
virágok özönét ontja.

Lombját zöldbe öltözteti,
minden madár őt szereti,
nem kell többé száz esernyő,
jöhet akármilyen felhő.

Boldog már a színes fácska,
vidáman néz a világra,
szívét bánat már nem bántja,
hiszen lett egy jó barátja...


Írta : Kacsa Zsóka

2011.02.21.


 
 
0 komment , kategória:  Kacsa Zsóka versei.  
ÁLMOMBAn
  2015-10-18 14:36:27, vasárnap
 
 

ÁLMOMBAN


Éjjel furcsa álmot láttam,
őserdőnek mélyén jártam,
dús növényzet, fojtó pára,
elértem egy buja tájra.

Lábamnál mély medrű folyó,
vize sebes, hideg, sodró,
félelmetes volt a hangja,
messze volt a túlsó partja.

Rozoga híd állt fölötte,
lécek, kötéllel átkötve,
lábam szinte kővé meredt...
Ember ezen át nem mehet !

Hanem akkor észrevettem,
valaki áll velem szemben.
Ráismertem az arcodra,
simogató mosolyodra.

Megindult feléd a lelkem,
erősebb volt a félelmem.
Míg átmegyek, vársz-e engem?
Kockáztassam az életem ?

Te csak néztél, hívogatón,
lábam elindult a pallón.
Kapaszkodtam a kötélbe,
s mentem előre, nem félve.

Vágy hajtott, hogy elérjelek,
szorítottam a kötelet,
közben drága arcod néztem...
...s a híd közepére értem.

Mosolyodba kapaszkodtam,
egyre beljebb araszoltam.
Mikor majdnem révbe értem,
körülnéztem, újra féltem.

Arcod hiába kerestem !
Meginogtam, vízbe estem...
Megtörtént a katasztrófa,
rábíztam magam a sorsra.

Lassan elernyedt a testem,
éreztem, hogy itt a vesztem.
Hangom teérted kiáltott,
de már egy lélek sem állt ott...

Lehúzott a víz örvénye,
egyenesen le a mélybe,
kőként szállt alá a testem,
minden sötét lett felettem.

Aztán megtörtént a csoda!
Mintha két kar emelt volna,
egyre feljebb emelkedtem,
visszaszállt belém a lelkem...

A hideg víz langyosodott,
körülölelt, tovasodort,
ellazulva, megnyugodva
bíztam magam a folyóra.

Ágak között megláttalak,
éreztem, hogy szárnyakat ad
felém sugárzó mosolyod,
lelkem beléd kapaszkodott.

Tudtam már, végig követtél,
soha el sem eresztettél,
szívem lassan megnyugodott,
a zúgó víz feléd sodort.

Jött egy kanyar, rajta gázló,
te álltál ott, oly sugárzó,
oly biztató volt az arcod,
megnyerted velem a harcot.

Végre én is talpra álltam,
boldog szívvel rád találtam,
átfogott két féltő karod,
körülölelt a mosolyod.

Úgy éreztem, révbe értem,
sodró víztől már nem féltem,
velem voltál a veszélyben,
végül hozzád visszatértem !



Írta : Kacsa Zsóka

2012.02. 23.
 
 
0 komment , kategória:  Kacsa Zsóka versei.  
ANGYALI AJÁNDÉk
  2015-10-18 14:35:47, vasárnap
 
  ANGYALI AJÁNDÉK


Eljött hozzám nemrég
egy gyönyörű angyal,
tündöklő szemekkel,
arany fényű hajjal.

Megkérdezte tőlem,
mi a kívánságom.
Azt feleltem: Legyen
sok igaz barátom !

Mert mit ér az élet,
ha egymagam járom,
jutalmul ezt kérem,
soha meg nem bánom .

Mosolygott az angyal,
szeme is nevetett,
árasztott magából
tenger szeretetet.

Megkapod, Leányom,
ami lelked vágya,
sok jó, igaz ember
szíved megtalálja.

Veled lesznek mindig,
körülvesznek téged,
könnyebben elviselsz
minden veszteséget.

Hanem el ne feledd,
neked is lesz dolgod,
a barátság úgy jó,
ha mindig viszonzod.

Megígértem néki,
nem nehéz megtennem,
mindössze csak igaz
embernek kell lennem.

Tele van a lelkem
sok-sok öleléssel,
szeretetmorzsáim
szórom szerteszéjjel.

Nem félek, hogy elfogy,
minél többet adok,
attól, aki szeret,
mindent visszakapok.

Köszönöm, Angyalom,
szebb ajándék nem kell.
Fogadjátok ti is
igaz szeretettel !

2012.03.02.

Írta : Kacsa Zsóka

 
 
0 komment , kategória:  Kacsa Zsóka versei.  
SZÁLLJ VELEm !
  2015-10-18 14:35:10, vasárnap
 
  SZÁLLJ VELEM !

Ma valahogy boldog vagyok,
arcom belső fénnyel ragyog,
nem sörözök, nem borozok,
derűs szívvel motorozok.

Jókedvem a széllel szárnyal,
ismerkedem a világgal,
felverem az utak porát,
elhagyom a házak sorát.

Körülölel napnak fénye,
örömöm az égnek kékje,
rétek, mezők száz virága,
patak csorgó csobogása.

Elzsongít az erdő csendje,
zöldellő fű puha selyme,
madárdallal táplálkozom,
szebb jövőről ábrándozom.

Gyere te is, szárnyalj velem,
elrepít a képzeletem,
minden enyém, ha akarom,
ölelésre tárom karom.

Visszanevet rám a világ,
nekem nyílik minden virág...
Légy a társam, hogyha kérem,
boldogságban légy vendégem !

2012.03.11.

Írta:Kacsa Zsóka


 
 
0 komment , kategória:  Kacsa Zsóka versei.  
LÉLEk
  2015-10-18 14:34:35, vasárnap
 
 
LÉLEK


Azt mondják, hogy nincsen lélek,
de mi reszket, hogyha félek?
Mi az , ami fáj itt belül,
ha a boldogság elkerül ?

Tudod helyét a szívednek,
sok más, tucatnyi szervednek,
de hogy hol lakik a lélek,
azt bizony hiába kérded.

Hogyha már elért a végzet,
mellkasod legmélyén érzed,
perzselve fáj, szorít, éget...
Megfoghatatlan a lélek .

Máskor szinte égig emel,
örömforrás, a szerelem,
gyermekeid szeretete,
párod édes tekintete.

Varázslat vagy idegjáték?
Áldás, átok vagy ajándék ?
Vajon mi lehet a lélek ?
Barátod vagy ellenséged ?

Kínoz, hogyha bánt valami,
nagyon nehéz gyógyítani,
jelzéseit ha nem érted,
lehet sok más betegséged.

Lélekvándorlásban hiszel?
Hogy egy másik korba visz el ?
Sokszor érzed, itt már jártam...
Mi az igaz valójában ?

Óvd a lelked, mint a kincset,
ne tegyenek rá bilincset,
legjobb, ha szabadon szárnyal...
Tápláld békés boldogsággal !



Írta: Kacsa Zsóka

2012.03.18.

 
 
0 komment , kategória:  Kacsa Zsóka versei.  
Nincs Cím
  2015-10-18 14:34:00, vasárnap
 
  ÉLNI JÓ !

Mostanában, kora reggel,
madárdalra ébredek fel.
Gyere, gyere, kis madárka,
szállj ide a fenyőfánkra !
Énekeld, hogy szép az élet,
hozzon dalod reménységet,
melegítsd fel a szívünket,
varázsold el a lelkünket !

Szépen csengő énekeddel
szívesebben ébredek fel,
vidámabban indul napom,
jókedvemet továbbadom
szomorkodó embereknek.
Utat nyit a szeretetnek...
Köszönöm hát, kicsi rigó,
daloljuk el, hogy ÉLNI JÓ !



Írta: Kacsa Zsóka

2012.03.19.

 
 
0 komment , kategória:  Kacsa Zsóka versei.  
Nincs Cím
  2015-10-18 14:33:14, vasárnap
 
 
BÚCSÚ


Néha ölünkbe hull egy kincs,
mit akkor észre sem veszünk,
rádöbbenünk, hogyha már nincs,
hogy üres lett az életünk.
Saját gondunkon töprengünk,
nem látjuk, mi volt a lényeg,
a boldogság mellett elmegyünk,
mi megmarad, a szürke élet.
Kitárom most az ablakom,
kinn csodaszép napfény ragyog,
megakad szemem egy alakon,
ki lehajtott fejjel andalog.
Szívem dobban, ismerős arc,
láttam őt már nagyon régen.
Vállait nyomja néma harc,
s eltűnik a messzeségben...

Írta: Kacsa Zsóka

2012.04.04.

 
 
0 komment , kategória:  Kacsa Zsóka versei.  
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 24 
2017.04 2017. Május 2017.06
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 25 db bejegyzés
e év: 217 db bejegyzés
Összes: 76208 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 7741
  • e Hét: 30912
  • e Hónap: 179410
  • e Év: 1091366
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.