|
2017-06-18 08:29:21, vasárnap
|
| |
| |
Ritoók Emma
Lélek az időben
Lelkem, most elbocsátalak.
Legyen tied a végtelenség,
mint annyiszor . . .
Élő cellád burkába zárva,
senyvedve - a mindennap átka
poros pókhálóján át tested
a virradó percet, hogy tested
feledje börtön-hivatását,
az élet versenyző futását
és ráeszméltesd, hogy szabadnak
születtél - testet önmagadnak
magad teremtettél - nem átokul.
Remekbe szántad.. . Alkotó kezed
formát keres - már vonalat vezet. . .
Rossz anyagon elsíklott vésőd,
művészkezed hanyatlik - későn
döbbensz a tévedésre rá:
Már vérpatak hajtja szíved,
zilált húr minden szál ideg
s minden húr külön muzsikál.
Őrült kezében Stradivarremek
bomlottan így remeg.
Izomrost, görcsös hústömeg,
dolgozik vértől színesen,
élő vágy már a száj, a szem,
szivattyúz szivacsos tüdő .. .
Ne kérdd,
miért
lohol így mind? Csak az idő,
az óra, perc szolgálni jó - -
míg Te, az Örökkévaló
küldöttje várod nyugtalan
az Egy időt - most . . .
Most, lelkem, elbocsátalak . . .
Legyen tied a végtelenség
s várom, megtérsz-e újra? ... |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Bitoók Emma |
|
|
|
|
|
xMagazin
Offline
