Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 27 
Bodor Aladár: Mögéd nézek.
  2017-09-13 05:03:25, szerda
 
  Bodor Aladár:

Mögéd nézek.


Mögéd nézek, nem rád, nem a szemedbe,
Ha csókollak is, akkor is mögéd,
Messzi réved szemem, mintha leskődné,
Távolról intő titok függönyét.

Távol mögédbe réved a várásom,
Várok egy mögéd rejtett valakit,
Egy asszonyt, aki benned van s távolban
Szemed mögött alussza álmait.

Öt várom, hogy fölébredjen, fölkeljen,
S merőn rám nézve induljon felém,
A távolon át úgy jöjjön vezérlő,
Hivó, szívó nézésemmel szemén.

S érkezzék meg az én ölelésembe
A csókom s lelkem közelségeig,
Érkezzék meg épen beléd s töltsön meg
A szívedig, álmodig, könnyedig.

Érkezzék meg, oh várom hivom, gyötröm,
Idézem és delejezem vakon,
Rajtad keresztül csókolok hozzáig,
Rajtad át nézem, mint egy ablakon.

Hivom, vésem belőled mint a szobrász
A márványból egy távol ideált,
Minden csókom tested márványán csengő
Véső csapás, mely feléje kiált.

Idézem.. . oh meg fog-e jönni végül?
Megérkezik-e, hogy az ajakad
Egy távol útról érkezőn, ujjongva
Egy nap az ő csókjával rám is szakad . . .

Idézem . . . Vagy tán úgy is kell meghalnom,
Hogy egy csók között csak halott leszek,
S kereső, váró, végtelenbe járó
Megtört szemem távol mögéd mered . . .

Kultúra 1912. november 25.
 
 
0 komment , kategória:  Bodor Aladár  
Bodor Aladár: Szerelem
  2017-08-02 08:40:34, szerda
 
  Bodor Aladár:

Szerelem


Nem is téged szeretlek;
Sem fátylas kacagásod,
Sem halk, finom sírásod,
Sem bús szemed nem vert meg,
Sem friss csókod nem vett meg.

Sem hideg megtiltásod,
Sem lázadt átadásod,
Sem macskatalpú titkod,
Min körmöd átszúrt itt-ott,
Alám vermet nem ásott,
Nem dajkált s nem vadított.

Nem vagy más lelkem mása ;
S kevés vagy hívságomnak,
Hogy az enyémnek mondnak;
Nem tebeléd van ásva
Kéjek s kínok forrása.

Én vagyok vérző kútja
Kéjnek, kínnak, delejnek,
Mely lelkem végigfutja.
Általam vagy. Ilyennek:
Kéjnek, kínnak, delejnek
Mind, mind én szültelek meg.

Én szültelek szentségnek
S nagyszerű rendbontónak;
Lopott tűzed, lopó nap,
Belőlem hullt rád, s fényed
Megtört prizmámon tört meg
Hétséges színzenének.

Benned magam öleltem
Magam lelkét csókoltam;
Ürügy voltál, hogy lelkem
Szent kétségbe esetten
S kéjjel eggyéforrottan
Gyűlöljön és szeressen.

Mint aki egy vércsöppjét
Újján tűvel kiszúrja,
Gyönyörködik rajt fájjal
S aztán önnön szájával
Magába issza újra.

Kultúra 1912.
 
 
0 komment , kategória:  Bodor Aladár  
Bodor Aladár: Egymagamban . . .
  2017-06-23 06:28:07, péntek
 
  Bodor Aladár:

Egymagamban . . .


Egymagamban heverészek hűvös erdőszélen,
Héjja madár csendesen ül egy fa tetejében,
Halkan búg a kis gilice, zokogva az aljon,
Vagy talán csak bús szívemnek zokogását hallom.

Héjja madár azért űlt fel a fa tetejébe,
Várja, hogy majd rácsaphat a kicsiny gilicére,
Héjja madár, úgysem éred be egy gilicével,
Jer inkább az én szívemre, ezt szakítsad széjjel.

kolozsvari_lapok_1899.
 
 
0 komment , kategória:  Bodor Aladár  
Bodor Aladár: Fajok harca.
  2017-05-22 06:04:40, hétfő
 
  Bodor Aladár:

Fajok harca.


Mi, akik a ködlő hegyekből jöttünk le,
Fájóbb szerelemmel szeretjük a népünk,
Fojtott tűz parazsa ég érte szemünkbe',
S nevére, mint titkon imádott leányért,
Lesütjük a szemünk s lángaborul képünk.

Én szülőfalum is hullámmarta szikla,
Százados őrhelyét még dacosan üli.
Századok üszke ég kicsiny kunyhóinkba,
Örökségbe hagyott imádságok s átkok,
Zord polgárháborúk alvó keselyűi.

Én bölcsőm fölött is remegett borús gond:
Jaj, ha ezt is egy nap havasok vad népe -
Nagyanyó sötéten : Nem! Ez lesz bosszulónk,
Szemem előtt leölt apámért, bátyámért!
Nőjj gyermek, s vérünkért vért végy majd cserébe!

Sötét gyermekálmok sivár zátony-élen!
Idegen néptenger hulláma köröttem . . .
Tüzes tajtékját hajh fölitta a vérem,
Zihálva füstölgő sötét lobogását
A vér gyülölségét én is örököltem!

Hajh, én se vagyok jobb, féltem a fajtámat,
Bús, kétségbeeső lázas szerelemmel,
S félek, hogy jő idő: vér a vérre lázad
S évezrekkel visszahanyatlik e század
S büszke fényes arca elborul szégyennel.

S ha jaj jönne idő, - mit nekem jog, törvény,
Csak azt érzem akkor: hiv a vér, hiv a föld!
S a mi vérünk védve, a más vérre törvén,
Mint dühödt vadállat, mint megsebzett isten
Sikoltom: öld, csak öld ! !

Pápai Hirlap 1906-04-28
 
 
0 komment , kategória:  Bodor Aladár  
Bodor Aladár: Erdély felé
  2017-05-20 05:57:41, szombat
 
  Bodor Aladár:

Erdély felé


Te hű, meleg erdélyi földdarab,
Amellyé anyám szíve porladt széjjel,
Szívem feléd húz most, keres, tapad,
Mint csecsemőszáj anyamellre éjjel,
Mint delejtű a földsarok iránt,
Amely felé nagy törvény tűz irányt;
Te hívsz, anyám szívével örökölt
Erdélyi föld.

Álom, régi, súlyos, lidérces éjben,
Sóvárgó, bujtó nagy erdélyi álom,
Alvó harang Szent-Annató-fenéken,
Mely vészre kondul rémes éjszakánkon,
Álom, belőled ivott lelkem lávát,
Te ragadsz, hívsz és szívsz hadak útján át
Északifénybe gyúló éjszakákon,
Erdélyi álom.

Oh vér, sötét csöppekben most is hulló,
Erdélyi vér, énrajtam is te futsz át,
Halántékomban te zugsz, mint a dúló
Viharszél, mikor sodorja a pusztát.
Vér, kit gyülölség mar ki az erekbül,
Szavad az én eremben is fölzendül,
Hívsz, itt vagyok, én, tévedt, messzi ér,
Erdélyi vér.

Harc, harc, öröktül - végeszakadatlan,
Fajt fajra bujtó ős erdélyi harc,
Mit külön forral minden kis völgykatlan,
Minden tavasz, minden ház, minden arc,
Örökbe hagyva apáról fiúra,
Vágylak, várlak, kihíva és bosszulva,
Gyönyör lesz, ahogy izmaimba marsz,
Erdélyi harc.

Kés. Hirtelenebb, rövidebb a kardnál,
Közelebbi, bosszúlóbb, makacsabb,
Jó, vállaljuk, új harcban, ha ez használ,
Jőj kés, farkasfog, mely orvul harap!
Megmártom pengéd veszett eb nyálába
S megcsókolom, éjféli lesbe állva:
A fajtám védem! Jer új igaztevés:
Erdélyi kés!
 
 
0 komment , kategória:  Bodor Aladár  
Bodor Aladár: Búcsúpohár.
  2017-04-23 10:45:42, vasárnap
 
  Bodor Aladár:

Búcsúpohár.


Fiuk! Ezt a búcsúpohárt értem ürítsétek,
E pár pohárt idehagyni isten úgyse' vétek,
Koczintsatok s köszöntsétek énrám ilyenképen:
Kinek e bor jól esik most: soká, soká éljen!

Hogy ily borús miért vagyok, ne is kérdezzétek,
Mert ha még elmondanám is, meg nem értenétek:
Messze volt egy lányka tőlem, itt volt bár mellettem,
Sohasem is volt az enyém, mégis elvesztettem . . .

Hejh az a lány!... Mit is mondtam ? Nehogy elhigyjétek,
Nem szerettem, higyjétek el: részegen beszélek . . .
Föl a pohárt s a mint mondtam, értem ürítsétek;
- Tudom, ha lesz foganatja: nem sokáig élek !

kolozsvari_lapok_1899.
 
 
0 komment , kategória:  Bodor Aladár  
Bodor Aladár: Mezei út szélén . . .
  2017-04-20 08:43:44, csütörtök
 
  Bodor Aladár:

Mezei út szélén . . .


Mezei út szélén egymagában áll egy
Árva csipkerózsa,
Mintha itt jártában virágok tündére
Leejtette volna a poros útszélre,
S ott feledte volna.

A tavaszszal is csak amúgy félig nyílt ki
Egynehány virága;
Csipkés leveleit a por mind belepte,
Ha harmat hull rája, csak sáros lesz tőle,
Madár sem száll rája.

Csüggedten lekonyul egy-két vézna ága
Az út mély porába,
Csak egy ág nyúlik az út fölé magasra,
Mint a hogy a koldus rosz kalapját tartja,
Alamizsnát várva.

Hiában könyörög, fonnyadt, kérő karját
Esdeklőn föltartva:
Hiában kéri. hogy kitépjék gyökerét;
Míg majd megszánja egy durva szekérkerék,
S átalgázol rajta.

kolozsvari_lapok_1899.
 
 
0 komment , kategória:  Bodor Aladár  
Bodor Aladár: Üzenet.
  2017-03-26 09:05:23, vasárnap
 
  Bodor Aladár:

Üzenet.


Egy ifjú ül ős rengetegnek szélén,
A melynek partja végtelenbe vész,
Halkan sóhajt az erdő szellőjével,
Révedt szemekkel végtelenbe néz.

Fáradt szeme és még fáradtabb lelke
Soká bolyong, de nyugtot nem talál,
Kitör szívének elfojtott panasza
S a röpke szó a fák bogára száll.

"Jaj, merre vagy? Feléd hová kiáltsak?
Ki ad felőled édes hírt nekem?
Ki mondja meg, vajjon gondolsz-e még rám
S hogy ég-e még szívedben szerelem ?"

A fák bogán megrezzen a levélke,
Suttogva szól kis társának tovább
S a szót ez újra tovább-tovább adja,
Bezsongva az őserdő csarnokát.

A szó röpül, levélről száll levélre
S az őserdő túlsó partjához ér,
Hol elmélázva ül egy szőke lányka
S az ős erdőnek szerelméről beszél.

S a lombsátor ím megsuhan fölötte
S egy kis levél keringve száll alá . .
A lány ölébe, hol meghal, a sóhajt
A távol kedvestől hogy átadá.

kolozsvari_lapok_1899.
 
 
0 komment , kategória:  Bodor Aladár  
Bodor Aladár: Pacsirta szállt . . .
  2017-03-24 06:57:43, péntek
 
  Bodor Aladár:

Pacsirta szállt . . .


Pacsirta szállt a palánkra,
Be szomorú a nótája,
Megérzik a síró dalon,
Hogy valami bántja nagyon.

Volt idő, hogy nem értem meg,
Mi fájhat úgy kis szívének,
Rég volt már ez, nagyon régen,
Tudj' Isten, most úgy megértem! . . .

kolozsvari_lapok_1899.
 
 
0 komment , kategória:  Bodor Aladár  
Bodor Aladár: Nirvána.
  2016-12-01 08:47:48, csütörtök
 
  Bodor Aladár:

Nirvána.


A legpompázóbb fény honában
Születtél meg sötét, bús eszme,
Üres, kihalt tüzű szemedbe'
Lelket fagyasztó nagy homály van.

Sötét ország bús végtelenje,
Örök, megsemmisítő álom,
Napot nem váró éjszakádon
Hány lélek jár, nyugtot keresve!

S te enyhet adsz. . Oh milyen enyhet
Az élő testű, bús léleknek,
Ha azt gyönyör s kéj összetépte!?.

Lelkem borzongással tekint rád
S kérném Istent, rendeljen inkább
Hosszú, tisztító szenvedésre!

kolozsvari lapok 1899.
 
 
0 komment , kategória:  Bodor Aladár  
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 27 
2017.08 2017. Szeptember 2017.10
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
252627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 10 db bejegyzés
e hónap: 223 db bejegyzés
e év: 2484 db bejegyzés
Összes: 28913 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 4916
  • e Hét: 4916
  • e Hónap: 120161
  • e Év: 1344366
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.