Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 9 
Dömény József: Úton.
  2016-08-07 08:32:03, vasárnap
 
  Dömény József:

Úton.


Úton vagyok, távol vidéken
Robog velem a gyors-vonat.
Sík róna föld jön szembe vélem,
Kicsiny madár dallal fogad.
Rét szőnyeget terít előmbe,
Virág hajol reám köszöntve ...
S mégis szívem oh, mintha fájna,
Távolból is csak visszavágyna
Kéklő hegyed aljába, kis falum,
Csöndes kicsiny falum! . . .

Nagy városok fényárban úszva
Hivalkodón néznek reám.
Szép házsorok hívnak magukba :
Jer! itt találsz mindenre ám,
Mi csak tetszik szádnak, szemednek . ..
Forrásai itt csörgedeznek
Kéjnek, gyönyörnek . . . Ám hiába!
Szívem mintha csak visszavágyna
Sáros, poros útczádba, kis falum,
Csöndes kicsiny falum !

Jó emberek nyájas szavakkal
Köszöntenek : hozzánk betérj !
Sok van, ki jó szívből marasztal,
S megoszt velem lakást, kenyért.
Egy-egy lenéz nagy büszke gőggel, -
Ilyennek csak hízelkedő kell, -
Tovább megyek, de mintha fájna
Szívem, s sóhajtva visszavágyna
Jó s egyszerű néped közé, falum,
Csöndes kicsiny falum ! . . .

Szép rónaföld s nagy városok, ti
Csak álljatok, ragyogjatok I
Hideg fény is szokott ragyogni,
De én sugárt, meleg napot
Tudok szeretni, arra vágyok.
Mit ér nekem ti ragyogástok ...
Kicsiny falum, kéklő hegyeddel, -
Jövök feléd . . . Oh, nem feledt el
Téged szívem, - e csepp legyen tanúm, -
Csöndes kicsiny falum! . . .

Megyek, megyek . . . húz már a vágy, von
Feléd, te csöndes kis lakom.
Jó emberek ! az Isten áldjon,
A hála-szó zeng ajkamon . . .
S te büszke gőg, maradj magadnak,
Reád a jók semmit sem adnak.
Én jók között élek falumba,
Nincs durvaság, ott nincs goromba,
Ezért szeretlek téged, én falum,
Csöndes kicsiny falum !...

Vasárnapi Ujság 1896.
 
 
0 komment , kategória:  Dömény József  
Dömény József: Az élet utjain
  2016-07-23 04:55:57, szombat
 
  Dömény József:

Az élet utjain


Tévelyegve jobbra, balra,
Néztem fényes csillagokra.
S estem sárba, mély gödörbe,
Lelkem félig összetörve;
Szárnyaiból egy-egy tollat
Itt is, ott is szertehullat.
Már alig van tolla néki,
S az idő mindegyre tépi.

Könyveket lapozva, bújva,
Kis gyerekké lettem újra.
Jól kiszabva ment a lecke,
S én tanultam görnyedezve;
Már azt hittem, tudományom
Átsegít sok akadályon,
S feljutok a hegytetőre:
S mit se tudva, lettem dőre.

Kerestem az igazságot,
S a sötétség arcul vágott:
Mit művelsz te balga ésszel?
Oly magasba úgy sem érsz el,
Hol az Isten önmagából
Elvakító fényt sugároz.
Éji lepke nézd, a kába
Fényt keresve hull a lángba!

Pénz után is lótva, futva,
Ült veritek homlokomra,
Az aranynak sárga fénye
Elvakítva vitt le mélyre.
Tolvajok, csalók lesének,
Vége lett aranynak, pénznek.
S ha maradt is, szárnyra kelve
Elrepült az más helyekre.

Szerelemnek szép virága
Kelyhét énfelém is tárta,
Szívem kábult illatától.
Ragyogó fény messze távol
Csalogatva vonta lelkem
S már azt hittem, üdvre leltem.
Ez se volt más, csupa vakhit,
Illat elszáll, fény kialszik.

Vasárnapi Ujság 1889.
 
 
0 komment , kategória:  Dömény József  
Dömény József: Földi mérleg
  2016-07-22 06:35:25, péntek
 
  Dömény József:

Földi mérleg


Gyarló kézben földi mérleg,
Fontos képpel rajta mérnek
Mindent, ami kedves, drága
Itt alant e föld porába'.
Becsület, ész, jellem, elme,
Szív és lélek mérlegelve;
Rövid ésszel, ahogy mérnek,
Jobbra, balra ing a mérleg.

Sok utolsó lesz itt első,
Érdemet rang, észt üres fő,
Jellemet hitvány üresség,
Hű szívet, hogy kinevessék,
Rút hazugság nyom le könnyen.
S bús szemek, míg úsznak könnyben,
S megtört szívek átkot kérnek.
Jobbra, balra ing a mérleg.

Van, ki fürdött könnybe-vérbe.
Mégis, mikor meg lett mérve
Meg se hallva sokak átkát
Mint kis Istent, úgy imádták.
Piszkos annak minden körme.
Ám a zseb arannyal tömve,
S ül közötte dicsnek-fénynek .
Jobbra, balra ing a mérleg.

Földre felhő vet bús árnyat,
Hirtelen szél zúg, s fény árad,
Reng a föld, az ég haragja
Mennydörög bősz zivatarba'.
S szól az Isten: Törpe lelkek!
Ott alant ti mit műveltek?
Térdre hitvány! Porba féreg!
Itt vagyok én! Majd én mérek.

Vasárnapi Ujság ,1889.
 
 
0 komment , kategória:  Dömény József  
Dömény József: Szabadban.
  2016-07-15 08:54:01, péntek
 
  Dömény József:

Szabadban.


Nézd mi szépen süt a nap ma!
Jer ! menjünk ki a szabadba,
Hagyjuk itt e szűk szobát.
Lám az égnek kéklő sátra,
Lengő ajtaját kitárva
Szinte hív, s vár oda át.

Pamlagod' hagyjuk magára,
Úgyis egész télbe', nyárba'
Rajt' elégszer ülhetünk . . .
Harmatos gyep puha zöldje
Vár ránk künn az árnyas völgybe . . .
Ott pihenni jobb nekünk.

Gyötrő gondok, önző érdek
Oda már el nem kisérnek,
Hallgat ott a fájdalom.
Kis madár zeng a bokorba,
S lelkeink egymást karolva
Függnek bokron és dalon.

Kis bogárkák kelnek, járnak
Ingó szárán a virágnak,
Megkerülve végig azt . . .
S egynek sem vész el az útja . . .
A mienk se ! Lásd : ki tudja,
Hol találhatunk vigaszt.

Puha gyepre ott ledőlve,
Semmi gondunk sárra, földre . . .
Fel, magasba néz szemünk,
Oda, hol az Isten napja
Sugarát és fényét kapja,
Hogy leszólja azt nekünk.

Sohse aggódj! Légy vidámabb . . .
Majd eloszlik még a bánat,
Mint az a köd, nézd, amott . . .
Mely előbb, mint szürke réteg,
Lomhán ülte meg a rétet,
Hol már nap süt, s fény ragyog . . .

Látod azt a kék eget fent ?
Nem üres az, - él ott egy szent,
Fő való, - s lát minket itt . . .
Kisüt a nap - majd, ha mondja . . .
Nem hagy ő el, - van ránk gondja . . .
Jó az Isten! megsegít.

Vasárnapi Ujság 1884.
 
 
0 komment , kategória:  Dömény József  
Dömény József: Éjjel.
  2016-07-12 20:08:07, kedd
 
  Dömény József:

Éjjel.


Nő az Árnyék, jő az estve,
Ablakomra rá van festve
Szürke mázzal már nyoma... '
8 mely előbb még ingva mozgott,
Összekever árnyat, bokrot,
S űzi, hajtja el, tova.

Csúf bagoly száll röpke szárnyon.. .
J ó tanyája fenn a várrom,
A sötétlő hegytetőn. -
Felsivit és tova röppen,
Gyorsan fordul nagy körökben,
Majd lecsap, s közelbre jön.

A sötét leszáll a völgybe,
8 gyászlepellel azt befödve
Ablakomra ülve néz.
Látja arczom elborúltan,
Lelkemet mély gyászban, búban, -
Es szemem, hogy sírni kész.

Rám borúi, és szól susogva :
Gyógyírt hoztam bánatodra,
S mély sebedre balzsamot!
Add, csak add át lelked" nékem,
Hadd borítsam el egészen...
Mint a völgyet lenn amott.

Szép tavasznak - hogy ne lássa -
Mint fakad s nvil kis virága. . . .
S fényes csillag hogy ragyog...
Nyár gyümölcse mint piroslik,
Fű patakban hogyan mosdik,
S szellő mint fodroz habot

így csalódni nem fog lelked...
Sem gyűlölnöd, sem szeretned
Nem kell többé soha már, -
Lángra szíved sohse lobban
Gondolat nem kél agyadban...
Nyugalom karjába zár.

így beszél az éj.. . s nem látok
Egy parányi kis világot;
Bús homály ül lelkemen...
S a bagoly is mintha intne,
Szárnyával felém legyintve:
Csüggedő szív, jer velem !

Csillogó fény léha máza
Mitsem ér, csak üres váza!
Ám boldoggá nem teszen!
Napsugár csak hervaszt, éget.. .
Kis virág ér gyászos véget,
Nap ha rá süt fényesen.

Bús homályban, csöndes éjjel
Száll az illat árja széjjel...
Este hull a harmat is.. .
Jer velem ! az éj homálya
- Mely üdítőn hat virágra -
Könyörül majd rajtad is.

Künn sötétség; - benn' szobámba
Halovány fényt szór a lámpa, -
S fény, homály egymásba foly... .
El, sötétség ! még nem, még nem.. .
Pislog kissé még reményem... .
Hess el! hess el.. . csúf bagoly !

Vasárnapi Ujság 1884.
 
 
0 komment , kategória:  Dömény József  
Dömény József: Lemondás.
  2016-04-18 05:50:19, hétfő
 
  Dömény József:

Lemondás.


Mint rab, bezárva börtönébe,
Fásult közönynyel néz körül,
Szivéből a reményt kitépte,
Panaszt nem ejt, nem is örül,
Halál nyit csak ajtót előtte, -
A külvilággal nem törődve -
Nem várok én semmit se már . . .
Az élet, ugy a hogy, lejár.

Penész virágzik ott csupán csak
Szűk börtönének négy falán . . .
Illatja nincs e zöld virágnak.
Koszorút ebből fonna tán ?
Miért ? kinek ? talán a póknak ?
Hogy szálai előtte lógnak ? . . .
Nem várok én semmit se már . . .
Az élet, ugy a hogy, lejár.

Rút pók a társa, s mást se tud, mint
Hálóba fonni, mit lehet . . .
Éreztem életembe' bút, kínt,
Szívták ki gyakran véremet . . .
Vergődtem én hálóba fonva,
S szivem' lelkem' téptem kínomba' . . .
Nem várok én semmit se már,
Az élet, ugy a hogy, lejár.

Az érdek - mint keresztespók fon
Hálókat itt és mindenütt. . .
S belé gyakran nyájas mosolyt von,
S ha benne vagy, szivedre üt. . .
Hogyan siet az éhes állat
Kiszívni vért, hol még találhat. . .
Nem várok én semmit se már . . .
Az élet, ugy a hogy, lejár.

Mint rab bezárva börtönébe,
Fásultan ül meg szűk helyén,
Nem várva jót, rosszat se félve . . ,
Egykedvűen csak élek én . . .
Hálóit más hadd szőjje-fonja . ..
Lelkembe' nincs se vágy, se gond ma
Nem várok én semmit se már . . ,
Az élet, ugy a hogy, lejár.

Igaz, hogy a penész belepte
Lelkem falát, s hideg van ott . . .
De látja egykor más felette
Ragyogni még a szép napot . . .
Lesz még virág, lesz fény is itt még,
Koporsómat ha sírba vitték . . .
Nem várok én semmit se már . . .
Az élet, ugy a hogy, lejár.

Vasárnapi Ujság. 1888.
 
 
0 komment , kategória:  Dömény József  
Dömény József: Vihar előtt.
  2016-04-17 07:56:50, vasárnap
 
  Dömény József:

Vihar előtt.


Nem dörög még ; nem czikázik
Felhő bősz villáma még,
Fenn az ormon bár közelgő
Vész, viharnak pirja ég.
Mozdulatlan áll a felhő,
Borzadályt, félelmet keltő.

Csöndben űl a völgy, a róna
Messze nyújtja széleit,
Kék ég hol bús ködbe vész el
Összefolyva földdel itt.
Túl azon már kétes árnyak
Tánczot hajladozva járnak.

Csöndes a tó, kis patak fut
Lágy ölébe nyájasan.
Messziről jött, mégse fáradt,
Ágya lenn már vetve van.
Nyughatik majd álmadozva
Lenn a ringó zöld habokba'.

Büszke tölgy tekint az égre
S látja rajt' a felleget.
Kis levélen alvó szellőt
Költi fel, hogy vigye meg
Izenetét fűnek, fának:
Jól teszik, ha ébren állnak.

Megy a szellő, szárnyra kelve,
Lassú hangon szól, susog.
Bősz viharral fergeteg jő.
Hallga! csitt! vigyázzatok!
És utána, néma csendben,
Kis bokor s virág megrebben.

S áll a felhő, mozdulatlan
Néz a láthatárra még.
Terhesen hogy jön feléje :
Tudja már a táj s vidék . . .
S meghúzódva csendbe' szépen,
Várnak a viharra készen.

Vasárnapi Ujság. 1888.
 
 
0 komment , kategória:  Dömény József  
Dömény József: In vino est veritas
  2015-08-20 06:35:52, csütörtök
 
  Dömény József:

In vino est veritas


Mondják: borban az igazság!
Nyissátok ki hát a csapját
Annak a hordónak ...
Hadd folyjon az igazság itt,
Hol annyi sok csal és ámít,
Tartva magát jónak.

Hazugság az, mit a népnek
Komoly képpel elmesélnek,
Hogy ezen a földön
Egy embernek rossz szeszélye,
Dönthet mindent lángba, vérbe ...
Többi sírjon, nyögjön.

Hazugság az, hogy erényed
Jutalmat hoz itt tenéked,
Vagy a más világon ...
Az erénynek kő itt dijja,
S könnyeit ha mind elsírja,
Lenn az örök álom.

Hazugság az, hogy az érdem
- Ha nem csúsz-mász is itt térden -
Ülhet magas polczon...
Lenn marad az. meg se látva
Eltakaró köd- s homályba',
S úszik fenn a poltron.

Hazugság az, hogy itt bölcsnek
Homlokára babért kötnek,
S hire, neve terjed...
Bölcs eszével éhen halhat,
A tömegnél kelt unalmat,
Bolond nyer figyelmet.

Hazugság az, hogy szeretnek
Kik körében jó szivednek
Élnek boldogítva...
Álnapoknak csalfa fénye
Ejt itt téged tévedésbe,
S kisér el a sirba.

Ott alant egy kicsi féreg,
Az szeret csak híven téged
Egész a halálig...
Húsodat ha mind lerágta -
Összetör két apró szárnya,
S veled porrá válik.

1890.
 
 
0 komment , kategória:  Dömény József  
Dömény József: Idő!
  2015-07-22 03:21:23, szerda
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Dömény József  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 9 
2017.04 2017. Május 2017.06
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 9 db bejegyzés
e hónap: 271 db bejegyzés
e év: 1401 db bejegyzés
Összes: 27837 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2701
  • e Hét: 15477
  • e Hónap: 144083
  • e Év: 623550
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.