Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 20 
Sántha Károly: Sárika alszik.
  2018-06-19 08:12:15, kedd
 
  Sántha Károly:

Sárika alszik.

- Sárikának. -


A Sárika alszik, a ház virágszála,
Beh szép, beh gyönyörű, lehet az ő álma -
Mintha könnyű szárnyon fel a mennybe szállna.

Mint ágon a piros bimbó, ha virágzik,
A kis alvó arcán gyenge mosoly látszik,
Tán éppen az égi angyalokkal játszik.

Édesanyja, ringasd pici Sárikádat,
Rózsalevélből vess neki puha ágyat,
S dúdold el fölötte a legszebb nótádat.

Csókold ! Te meg szunnyadj kis unokalányom,
Soha igy nem érez - ily közel az éghez -
Ily boldogan a szív, soha e világon !

Tolnavármegye és a Közérdek, 1914. április 9.
 
 
0 komment , kategória:  Sántha Károly  
Sántha Károly: Fényes betűk, Isten kezével írva
  2018-06-13 07:15:58, szerda
 
  Sántha Károly:

Fényes betűk, Isten kezével írva


Fényes betűk, Isten kezével írva
A magas égre, nap, hold, csillagok:
Ha a keresztet vállam már nem bírja,
Kérlek, könyörgök: vigasztaljatok !
Gyermek-módjára, óh, hadd kibetüznöm,
S a hit betűit gyöngyként sorba fűznöm:
A ki a kezdet és a végezet,
Az mindent bölcsen és jól végezett.

Néma tanúi vagytok ősz Időnek:
A zűrzavarból hogy lett szép Egész, -
A mint az évek Óceánba dőlnek,
S megint ujszázad születik s enyész,
A mint a népek fel- s alámerülnek,
Az érző szivek sírnak és örülnek,
Mert népnek és egyénnek célja egy:
A boldogság, mig napja száll, lemegy.

Tanúi vagytok, hogy a föllegekben
Az Úristen szól, hogyha mennydörög,-
Szélvész ha zug-bug, szellő hogyha lebben,
Ő int s szelíden Ő súg, az Örök.
Balzsamot Ő hint, ha beáll az este,
A mint a harmat füvet-fát megeste,
S alélt növény és szomjas völgy-halom
Megfürdik hüs, pirosló hajnalon.

Tanúi vagytok, hogy uj-uj tavasszal
Tapsolnak a fák bimbós ágai,
A kis madárka nagy Istent magasztal,
És mindenek készek Őt áldani.
A lomha rög is megmozdul s kizöldül,
Csillogó porszem égre száll a földrül,
Virág nyit szent jelül a sir felett:
Vár még reánk egy uj, szebb kikelet.

Megszaggatott szív, én szomorgó szivem,
Miért epesztenéd úgy magadat ?
Viseld, a mit az Ur reád mért, híven,
S alázkodját meg a kereszt alatt.
Aranyat tűz, lelket tisztítja bánat,
Szúró tüskéje is van a rózsának,
A fény árnyat vet, nap után jön éj -
Bánatos lélek, nyugodj meg s ne félj !

Fényes betűk, Isten kezével írva
A magas égre, nap, hold, csillagok:
Ha a keresztet vállam már nem bírja,
Kérlek, könyörgök: vigasztaljatok !
Gyermek-módjára, óh hadd kibetüznöm,
S a hit betűit gyöngyként sorba fűznöm:
A ki a kezdet és a végezet,
Az mindent bölcsen és jól végezett !

Tolnavármegye és a Közérdek, 1914. április 20.
 
 
0 komment , kategória:  Sántha Károly  
Sántha Károly: A rózsabokrok sírdogálnak.
  2018-05-31 07:49:18, csütörtök
 
  Sántha Károly:

A rózsabokrok sírdogálnak.


A rózsabokrok sírdogálnak,
Ejtvén dérré vált harmatot,
Leveli sárgán hulldogálnak -
Megannyi egy-egy kis halott.

Kert, koporsó lett minden ágyad,
Az ősz virágokat temet,
S valami titkos méla bánat
Úgy elfogja a lelkemet.

Ti rózsafák s hervadt virágok,
Virultok újra egykoron,
A tavasz csókját hinti rátok -
De nem tér vissza szép korom !

Nem, gyermekségem boldog álma
Édes anyámnak kebelén;
Nem, ifjúságom, fennre szállva
Lelkem szárnyán vágy és remény.

Ám hullj enyészet égre-földre,
Ne bántson az, szív, tégedet:
A sírban is nyit, mindörökre
Nyilt egy virág: a szeretet !

Tolnavármegye, 1904. okt. 30.
 
 
0 komment , kategória:  Sántha Károly  
Sántha Károly: Egy kis idő . . .
  2018-05-30 06:46:27, szerda
 
  Sántha Károly:

Egy kis idő . . .


Egy kis idő s a rózsa elvirul
Csillag leesik, minden megavul,
Mikor szerencsénk s szép napunk letűnt,
S bús alkonyatra hajol életünk,
Csak egy marad meg a romok felett:
Az édesfájó szent emlékezet.

Egy kis idő és szíved nem dobog,
Akik szeretnek, azok boldogok.
Szeress, szeress szivedből amíg élsz,
Késő szeretni már, ha sírba térsz.
Elleneiddel békülj ki hamar,
Amíg sírodnak hantja nem takar.

Egy kis idő s nem vagy elhagyott:
A porbul az Igazság kiragyog,
S melyért könny csillog annyiak szemén,
Megkoszorúzva áll a szent erény:
Erényed tűrő hű honszerelem,
A most reánk borult bús éjjelen.

Egy kis idő és mintha jó anyánk
Bölcsődalát még most is hallanánk.
Bölcsödal és gyászének összecseng,
És elnyeli a temető csend.
Egy kis idő - de mindörökre él
A lélek, mely szeret, hisz és remél.

Harangszó, 1920. júl. 18.
 
 
0 komment , kategória:  Sántha Károly  
Sántha Károly: Egy kis idő. . .
  2018-05-24 07:04:23, csütörtök
 
  Sántha Károly:

Egy kis idő. . .


Egy kis idő s a rózsa elvirul
Csillag leesik, minden megavul,
Mikor szerencsénk s szép napunk letűnt,
S bús alkonyatra hajol életünk,
Csak egy marad meg a romok felett:
Az édesfájó szent emlékezet.

Egy kis idő és szíved nem dobog,
Akik szeretnek, azok boldogok.
Szeress, szeress szivedből amíg élsz,
Késő szeretni már, ha sírba térsz.
Elleneiddel békülj ki hamar,
Amíg sírodnak hantja nem takar.

Egy kis idő s nem vagy elhagyott:
A porbul az Igazság ki ragyog,
S melyért könny csillog annyiak szemén,
Megkoszorúzva áll a szent erény:
Erényed tűrő hű honszerelem,
A most reánk borult bús éjjelen.

Egy kis idő és mintha jó anyánk
Bölcsődalát még most is hallanánk.
Bölcsödal és gyászének összecseng,
És elnyeli a temető csend.
Egy kis idő - de mindörökre él
A lélek, mely szeret, hisz és remél.

Harangszó, 1920. július 18.
 
 
0 komment , kategória:  Sántha Károly  
Sántha Károly: Pünkösdkor
  2018-05-20 07:11:41, vasárnap
 
  Sántha Károly:

Pünkösdkor


Jövel hozzánk pünkösdi Lélek,
A hol te munkálsz, ott az étet;
Világosságod s égi lángod
viszi a czélhez a világot.
Titkos fuvallatodra csendesen
Istenhez hajlik a szív édesen,
S a kétség éjjelébe
Leszáll az enyke kéke.
Jövel kozzánk pünkösdi Lélek,
A hol te munkálsz, ott az élet.

Szállj szeretet galambja kozzánk,
Ha bú miatt hervadsz orczánk;
Hozd olajágát a vigasznak,
Reménységét a szebb tavasznak,
Ints, kogy szelidek és tiszták tegyünk,
Súlyos keresztet békévet vigyünk,
S hogy jó napokat lássunk,
Szeressünk, megkocsássunk.
Szállj szeretet galambja hozzánk,
Ha bú miatt hervadsz orczánk.

Pünkösdi zózsa nyilj ki szépen
Az Isten gyönyörü kertjében.
A kert az egyház és virága
Te vagy, hitünk, te szent, te drága.
Rég, szeretett egyházunk mezeje
Virággat és gyümölcscset volt tele;
S szent mező kopáron
S örömtelen ne álljon.
Pünkösdi rózsa, nyilj ki szépen
Az Istén gyönyörű kertjében.

Tolnavármegye, 1891. máj. 17.
 
 
0 komment , kategória:  Sántha Károly  
Sántha Károly: Húsvét ünnepén. .
  2018-04-02 07:10:09, hétfő
 
  Sántha Károly:

Húsvét ünnepén. .


Hála néked, oh szent Isten !
Angyal szól: az Ur nincs itten
Örvendj lélek ezen hitben !

Nincs a sírban, eltemetve.
Az igazság és az eszme,
Fénylik közel, fénylik messze.

Mint hatalom jár itt, jár ott,
Éjt eloszlat, széttör jármot,
Meghódítja a világot.

A teremtés koronája,
A. Lélek fuvallatára,
Istenképet ölt magára.

Földre száll le a mennyország,
S létünket megaranyozzák
A békesség és szabadság.

Hála néked, óh szent Isten !
Angyal szól: az Ur nincs itten
Örvendj lélek ezen hitben !

Nincs a sirban, eltemetve,
A ki áldva élt s szeretve,
Mig csak lelkét kilehelte.

Szép emléke el nem hervad,
Bánatos könny rá e harmat,
Csak a por az, mi elhamvad.

Nem halok meg, hanem élek :
Itt, hol lelkem a jóké lett,
S ott, hol mint a csillag, fénylek.

Itt a porban bár botlottam,
Mégis eszményért futottam;
Mily dicső lesz czélom ottan !

Hála néked, oh szent Isten !
Angyal szól; az Ur nincs itten -
Örvendj lélek ezen hitben !

Tolnavármegye, 1892. április 17.
 
 
0 komment , kategória:  Sántha Károly  
Sántha Károly: Húsvét ünnepén.
  2018-04-01 08:07:33, vasárnap
 
  Sántha Károly:

Húsvét ünnepén.


Örömnap ez, a nagy halott -
Nézzed világ - feltámadott!
Feltámadott, üres a sír, -
Ki csügged még, ki fél, ki sir ?
Ma a kereszt dicsfényben áll,
Trónusod az, győző király.
Uralkodói szivek felett,
Mint igazság, mint szeretet -
Áldott legyen a le neved !

Oszolj sötét, vak éjszaka,
Már ragyog a hit csillaga.
Törd Össze, nép, a rabigát,
Szabaddá lön ma a világ.
Bűn ne kisérts, nincs már erőd,
Követjük a nagy szenvedőt.
Hatalmad hol van, oh halál ?
Síron kihajt a kis fűszál,
S lelkünk, honnan jött, oda száll.

Örvendj, ki sírsz, van rá okod,
Büszkén emeld fel homlokod;
Mert minden könny, mely porba hull,
Gyöngy, drága gyöngy lesz vigaszul.
A szivedben bár fáj a seb,
E sebtől lesz az fényesebb.
Legyen áldott örökre az,
Kitől jön az erő, vigasz
És a remény: a szebb tavasz !

Tolnavármegye, 1893. április 2.
 
 
0 komment , kategória:  Sántha Károly  
Sántha Károly: Nem vénül a szív, mely szeret-
  2018-01-17 07:27:17, szerda
 
  Sántha Károly:

Nem vénül a szív, mely szeret-


Nem vénül a szív, mely szeret,
Habár virági hullnak:
Egy-két szál még mindig marad.
Megfonni koszorúnak.
Emlékezet kedves virága,
Te koszoruzd meg fejemet,
A múltból egy: mi szent, mi drága -
Nem vénül a szív, mely szeret !

Nem vénül a szív, mely szeret:
Ki hü volt a kevésen,
Tett el még a kevésbül is,
Hogy higyen és reméljen.
Futó mosoly: kövült kínokra,
A szívnek : méltó élvezet,
Mely fényt lövel mohos sírokra -
Nem vénül a szív, mely szeret !

Nem vénül a szív, mely szeret.
Szent zálog, a jövőre :
Múlt és jelen, hogy nem hagy el
A hü szivek hű őre.
Bár engemet is el ne hagyjon,
Én istenem, áldó kezed,
Úgy zengem ihlett, buzgó hangon :
Nem vénül a szív, mely szeret !

Koszorú, 1864. január 31.
 
 
0 komment , kategória:  Sántha Károly  
Sántha Károly: Őszi este
  2017-10-24 08:32:26, kedd
 
  Sántha Károly:

Őszi este


Verőfényes szép őszi alkony,
A fa levele hulldogál,
Lehulló piros falevélre
Bágyadtan süt a holdsugár.
Én ifjúságom, oda vagy :
Örömeimnek rózsabokra,
Csak az emlék, mi megmaradt,
S mélázva néz a szép napokra.

Hogy elsiettél, ifjúságom,
Mint fényes pára, eltünél!
Ez alkonyon el-eltünődöm
A feslő regg emiékinél.
A mindenható szeretet
Panaszomat virágba vonta,
Álmodtam szépet, gyönyörűt,
S beszövődött álmom dalomba.

Hogy elsuhansz te is fölöttem,
Gyümölcsigérő hév nyaram,
A melyben a munka-veríték
Drágább, mint gyöngy és színarany.
Élni családért és honért,
Oh ez magasztos égi pálya!
Vágyam : legyenek boldogok,
Ha jutok éltem alkonyára.

Az alkony itt. Már már közelget
Az enyém is. Napom hajol;
De mindig hallok dalt. Az égből ?
Vagy e száraz bokrok alól ?
Bárhonnan jő, engem leköt
Egy édes, egy varázsigézet:
Szeretettel olyan a szív,
Mint a verőfényes természet.

Vasárnapi Ujság 1888. november 11.
 
 
0 komment , kategória:  Sántha Károly  
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 20 
2018.05 2018. Június 2018.07
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
252627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 209 db bejegyzés
e év: 1722 db bejegyzés
Összes: 31619 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 667
  • e Hét: 18659
  • e Hónap: 95105
  • e Év: 1180452
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.