Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 9 
Sántha Károly: Őszi estén.
  2017-07-15 08:57:47, szombat
 
  Sántha Károly:

Őszi estén.


Nyájas, őszi, holdas este,
Messze szól az estharang;
Mint a bölcső dajka-dalja :
Bús szívemnek ez a hang.
Fenn az égnek, lenn a földnek
Néma nyelve ígyen esd :
Térdepelj le és imádkozz',
Kit bú nyom, kit kín epeszt!

Kétszeres csend : a halálé,
Mely kifoszta fát, mezőt;
És az esté, mely a földre
Vont fehérlő szemfedőt.
Hallni vélem a természet
Siri hangját titkosan :
Térdepelj le és imádkozz',
Ez az élet elrohan !

Fenn az égen haloványan
Rezgenek a csillagok,
Biztató jel mindegyikben,
Hogy az éjre fény ragyog.
S én szívembe zárom a hit
Csüggedetlen szózatát :
Térdepelj le és imádkozz',
Lelsz te is egy jobb hazát!

Olt örök hon, itt múló csak, -
Ott a lélek, itt a test, -
Ott a béke, itt a küzdés -
Csak az égit, azt keresd !
Higyj szilárdul az örökben,
Oh, mi drága kincs a hit . . .
Térdepelj le és imádkozz',
S - semmi meg nem tántorít!

Vasárnapi Ujság 1962.
 
 
0 komment , kategória:  Sántha Károly  
Sántha Károly: Az élet ünnepén
  2017-04-17 08:38:46, hétfő
 
  Sántha Károly:

Az élet ünnepén


Egy szál virágot ültet bár kezed
A drága sírra, hol a kedves alszik,
Ha könnyeiddel megöntözgeted,
Az az egy szál virág ott megfogamzik.

A könny, borongó lelked harmata
A porló szívhez lassan leszivárog :
Megérzi a holt, nyílik ajaka,
S vigasztalását nem hiába várod.

Sírnál erősb az igaz szeretet,
Lángját halál fuvalma el nem oltja ;
A lélek, ez a felsőbb eredet
Oda föllebbez amaz égi boltra.

A sír mellett emlékezet s remény
Ölelkezik édes találgatásban
És bíztatásukban, úgy érzem én,
A síron innen is feltámadás van.

Jössz oh, húsvéti angyal, drága hit,
Oda mutatsz az Úr üres sírjára,
S hordozva ez élet fájdalmait,
Édesen omlik könnyeimnek árja.

Vasárnapi Ujság 1898.
 
 
0 komment , kategória:  Sántha Károly  
Sántha Károly: Atyám születésnapján.
  2016-08-16 08:08:54, kedd
 
  Sántha Károly:

Atyám születésnapján.

1899. nov. 11.

Kilenczven éves elaggott atyám,
E szép napon szívből köszönt fiad !
Éltednek nagy késő alkonyatán
Sírnom kell hála, gyász s öröm miatt.
Jó illatként a hála oda szálljon,
Hol trónol az örök Gondviselés,
S megtart az árban egy kis deszkaszálon,
Ha gyermek-hittel nyúl feléje kéz.

Ő tartott meg ! Nézz végig múltadon,
Immár egy század őszült meg veled,
S ifjúit érővel mentél útadón,
Bízván : ha dorgál az Isten, szeret.
Harcz- és búgondban csak megizmosodtál,
Az elmúlás mosolygó angyalod ;
Aggkor hegyén szíved most hálaoltár,
A sújtó vesszőt, azt is csókolod.

De nemcsak sújtott, - áldott is a kéz,
Azé, kit féltél hű gyermek gyanánt.
Piros egészség, megelégedés,
Gyermeksereg: nagy áldás egyaránt.
Gyermeksereg. Minő kép, boldog Isten:
Ott feslő bimbók a törzsön, a fán, -
Most szellemek, mint árnyak, lengnek itten,
Köztük te, drága, édes jó anyám !

Vasárnaponként, ha az est beállt,
Ó gyűjte körbe minket, magzatit;
Zengett az ének, szálló ima szállt,
S az ég virága nyílt bennünk, a hit.
Oh jó szülők, lelkemben meg-megcsendül
Szent visszhangként ez ének és ima.
Emlékezem s szemembe könnyre könny gyűl:
Hogy tudjam én ezt meghálálni ma?

Bár gyöngybe foglalnám is nevetek',
Atyám s fogyó testvéreim nevét:
Koldus maradnék együtt veletek,
Ha rátok nem szórnám lelkem hevét.
Kincs halmazánál, mondd, nem többet ér-e
A szeretet, a hála s kegyelet ?
Csordulj ki szív ! Áldás atyánk fejére !
Nyíljék virág a porladók felett I

Vasárnapi Ujság 1899.
 
 
0 komment , kategória:  Sántha Károly  
Sántha Károly: Anyámnak
  2016-07-24 04:40:53, vasárnap
 
  Sántha Károly:

Anyámnak


>Maradj valónk, oh mi Urunk,
Mert már az éj felé vagyunk !<
Ez ének volt kedves dalod.
Rajta lelkem elandalog,
S boldog vagyok, mint egykoron.
Hajnalodván gyermekkorom.
Buzgó szavad, édesanyám.
Mintha még most is hallanám:
> Maradj velünk, oh mi Urunk,
Mert már az éj felé vagyunk !<

Vasárnap, ha jött az estve.
Körben ott letelepedve.
Templommá lett s kis szoba.
Gond és vétek nem fért oda.
Nyájas szókkal intél minket.
S megnyitottad szíveinket
A csodás, a tiszta égnek.
S buzgón zendült fel az ének :
> Maradj velünk, oh mi Urunk,
Mert már az éj felé vagyunk !<

Majd kimentünk a világba.
Hol a jó küzd, győz a kába.
Meredeken vitt ösvényünk.
Hogy azon a mennybe érjünk;
Egy szál rozsát hogyha láttunk.
Száz tövisre lépett lábunk I
De tövis közt, viharon át
Hallottuk ez ének szavát:
> Maradj velünk, oh mi Urunk,
Mert már az éj felé vagyunk !<

Az éj felé vagy igazán.
Gondban őszült édes anyám.
Mennyi reményt eltemettél !
Mit átéltél, átszenvedtél !
De bús élted alkonyára
Odaszáll a hit sugara.
Megtört testben erős lélek.
Hozzád illik ez az ének;
> Maradj velünk, oh mi Urunk,
Mert már az éj felé vagyunk !<

Mint forgószél, ha port sodor.
Rohan a percz, rajtunk a sor.
Virágaink hullnak. hullnak.
Az árnyékok egyre nyúlnak.
Jön az este, sok a munka.
Boldog, a ki meg nem unta.
Még csorog a verítékem,
Szent dal, erőm te légy nékem !
> Maradj velünk, oh mi Urunk,
Mert már az éj felé vagyunk !<

Vasárnapi Ujság 1886.
 
 
0 komment , kategória:  Sántha Károly  
Sántha Károly: Huszonöt év után.
  2016-05-22 06:30:51, vasárnap
 
  Sántha Károly:

Huszonöt év után.

- Május 20. -

Bort a pohárba, gyöngyözőt,
Csaljuk meg, anyjuk, az időt.
Hogy elfogadjam a vendéget,
Gálába csaptam magamat;
Ünnep van ma. Itt vőlegényed,
Ma tartom lakodalmamat.

Tűzd fel menyasszony-koszorúd,
A templomig csillog az út;
Kertedben a májusi rózsák
Bólintanak, köszöntenek,
És lelkünket bearanyozzák
Az álmok s rózsalevelek.

Szép rózsafa a szerelem,
Tündér boldogságot terem;
Bokrán hajnalban s alkonyatkor
Megszólal a fülemile -
Most is úgy érzek én, mint akkor,
Most is tele e szív, tele.

Állunk a szent oltár előtt,
A hol lelkünknek szárnya nőtt,
S míg zeng az ünnepélyes ének,
Halkan imádkozik a pap :
Mi szép vidékeit az égnek
Bekalandozzuk azalatt.

Ereztük: szivünk összeforrt,
Minden verése eskü volt.
Éreztük : földön és az égen
Csak a szeretet boldogít.
Éreztük: láng van az igében :
Mindholtomig, mindholtodig!

Ugy-e, mint régen, egykoron,
Most is úgy érzünk, angyalom !
Idő, lehelj bár égre, földre
Bús hervadást, enyészetet:
Ifjak maradunk mi örökre -
Örök-ifju, a ki szeret!

Vasárnapi Ujság 1894.
 
 
0 komment , kategória:  Sántha Károly  
Sántha Károly: Anyám emléke
  2016-05-21 05:42:13, szombat
 
  Sántha Károly:

Anyám emléke


Merjem-e a mély gyászt zengeni dalomban ?
Mit csak a szív érez igaz fájdalomban.
Kiöntsem-e búmat epedő panaszba,
Hogy enyhüljön lelkem ? Mi haszna! Mi haszna!

Itt marad a bánat keblemben a sírig,
S ha poromat egyszer oda elkísérik,
Csak ez egy pár ige hangozzék felette :
Itt nyugszik, ki anyját tisztelte, szerette.

A kinek emlőjén fesledezett éltünk,
A ki feláldozott éjnapokat értünk,
Ki zsenge szívünkbe, mint viaszba, nyomta
A nemest, a szépet, még kora-ifjonta ;

Ki kezünket, első, kulcsolta imára,
Mutatva a mennynek csillag-táborára;
Ki akkor is szeret, ha rá méltó nem vagy,
S egyedül hű, hogy ha mind a világ elhagy ;

A ki veled együtt örül és együtt sír,
Még akkor is, ott is, ha rég fedi a sír,
Őrangyalként kísér imádatos képe :
Áldott legyen a jó anyának emléke !

Hála közt siratlak én is, anyám, téged,
Emléked úgy őrzöm, mint az oltárképet,
S e buzgó imával bor.ilok sírodra :
Áldás a nevedre, béke a porodra !

Vasárnapi Ujság 1888.
 
 
0 komment , kategória:  Sántha Károly  
Sántha Károly: Pünkösdkor.
  2016-05-15 08:15:50, vasárnap
 
  Sántha Károly:

Pünkösdkor.


Ez a világ önző, hideg,
Megfagytak benne a szivek;
A fénylő nap gyér sugarát
Mind fukarabban szórja rád.
Kihűl a föld is lassan-lassan,
S ha az Ítélet kürtje harsan,
Nem tűzben ég, bár meg van írva,
Hanem dermedve hull a sírba.

Ez a világ daczos, kevély,
Haragban, gyülölségben él;
Marják egymást az emberek,
Kiált a vér, a köny pereg;
Győzelmet ül s ujjong a gazság.
Gyászt öltve jajgat az igazság;
S hogy a gonoszságot ne lássa,
Azért az ég felhő-palástja.

Ez a világ fásult, rideg,
Eszmény szavát nem érti meg;
Nincs hite már, nincs Istene,
A kétszerkettő mindene.
Duzzog s veszekszik a hazáért,
De nem tesz s áldoz a javáért;
A porban csúszik s lomha szárnya
Nem birja, hogy magasba szállna.

Pünkösdi Lélek, oh, jövel I
Holtakba életet lehellj!
Gerjeszd a földön szerteszét
A szeretetnek szent tüzét!
Vigyen mindenfelé galambod
Illatozó olajfalombot!
Gyújts a szivekben égi lángot,
S teremted meg újjá e világot!

Vasárnapi Ujság 1891.
 
 
0 komment , kategória:  Sántha Károly  
Sántha Károly: Leveleim
  2016-03-22 06:26:42, kedd
 
  Sántha Károly:

Leveleim


Egész csomó sárgult levél,
Rendezgetem, olvasgatom;
Ugy fáj és mégis jól esik
Merengenem a multakon.

Ez a picziny rózsás levél,
A kis leányom levele;
Ártatlan gyermek-almival:
Most feslő bimbókkal tele.

Ez itt szerelmes leveled,
Jó anyjukom, ne is tagadd!
Minden betűje egy virág,
Mely mátkaságunkból fakadt.

Emezt baráti kéz irá
Még szép koromnak reggelén ;
Rég porlad ő, de a hűség
Örökzöldként nyit levelén.

Ezen egy kis fülmile zeng
Hazát, szerelmet és hitet;
Most kis madár siratja őt,
Hogy dalos ajka már hideg.

Harmatként e leveleken
Kedély, szívjóság s köny ragyog;
Fenkölt lelkű nő, általad
Hálára s hitre gyúladok.

Testvércsókodtól illatos,
Kedves hugocskám, leveled;
Illatját veszti a tavasz,
De nem soha a szeretet.

Én nyugvó édes jó anyám,
A melyen csókom s könyem ég, -
E szent emlékű leveled
Az áldást most is termi még.

Ti kedves, drága levelek,
A sírba hulltok majd velem ;
De ott sem érhet hervadás :
Hűség, barátság, szerelem!

Vasárnapi Ujság, 1899.
 
 
0 komment , kategória:  Sántha Károly  
Sántha Károly: Hullnak, hullnak
  2016-03-20 17:49:55, vasárnap
 
  Sántha Károly:

Hullnak, hullnak

Hullnak, hullnak, egyre hullnak . . .
A szép, ép fát vihar érte;
Híja van a koszorúnak,
S egy nemzet sír könnyet érte.

Hullnak, hullnak, egyre hullnak . . .
Csillagit a haza veszti -
Oly helye van itt a búnak,
Honfi keblét gyász epeszti . . .

Hullnak, hullnak, egyre hullnak . . .
Oh esküdjük, esdve, térden:
Kik ragyogtak, kik virultak,
Gyászos éjben, néma télben;

Hirdetői kik valának,
Szebb tavasznak, jobb hazának: ,
Él az eszme sírjaikban,
Él az eszme fiaikban!

Vasárnapi Ujság, 1866.
 
 
0 komment , kategória:  Sántha Károly  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 9 
2017.06 2017. Július 2017.08
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 10 db bejegyzés
e hónap: 218 db bejegyzés
e év: 1884 db bejegyzés
Összes: 28317 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2205
  • e Hét: 39231
  • e Hónap: 134066
  • e Év: 986609
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.