Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 11 
Sántha Károly: Őszi este
  2017-10-24 08:32:26, kedd
 
  Sántha Károly:

Őszi este


Verőfényes szép őszi alkony,
A fa levele hulldogál,
Lehulló piros falevélre
Bágyadtan süt a holdsugár.
Én ifjúságom, oda vagy :
Örömeimnek rózsabokra,
Csak az emlék, mi megmaradt,
S mélázva néz a szép napokra.

Hogy elsiettél, ifjúságom,
Mint fényes pára, eltünél!
Ez alkonyon el-eltünődöm
A feslő regg emiékinél.
A mindenható szeretet
Panaszomat virágba vonta,
Álmodtam szépet, gyönyörűt,
S beszövődött álmom dalomba.

Hogy elsuhansz te is fölöttem,
Gyümölcsigérő hév nyaram,
A melyben a munka-veríték
Drágább, mint gyöngy és színarany.
Élni családért és honért,
Oh ez magasztos égi pálya!
Vágyam : legyenek boldogok,
Ha jutok éltem alkonyára.

Az alkony itt. Már már közelget
Az enyém is. Napom hajol;
De mindig hallok dalt. Az égből ?
Vagy e száraz bokrok alól ?
Bárhonnan jő, engem leköt
Egy édes, egy varázsigézet:
Szeretettel olyan a szív,
Mint a verőfényes természet.

Vasárnapi Ujság 1888. november 11.
 
 
0 komment , kategória:  Sántha Károly  
Sántha Károly: Az Aradi vértanúk . . . .
  2017-10-06 08:08:17, péntek
 
  Sántha Károly:

Az Aradi vértanúk szobrának leleplezésekor.

Tizenháromnak, nemzet milliója,
Saru-megoldva ül húsvét-napot.
Él még az Isten, a ki védi, óvja
Magyar hazánkat, mely feltámadott.
Templommá lől szabadság Golgothája,
Oltárod, a mártírok szobra áll ;
A Veszta- tűz ég, száll szivünk imája :
Nincsen szebb élet, mint a szép halál!

Önáldozat volt e hősök halála -
Oh Thermopyle, te láttál ilyet.
Jött Márczius, pacsirtánk lángdalára
Dermedt álmából e nép fölijedt.
Szétzúzta lánczát és kardot ragadva,
Rohant csatába a honért, jogért;
Az ősök sírja megmozdult alatta,
S az ősök sírja hajtott fris babért.

Oh Géniusz, ki koszorúba fűzted
Ama porokból sarjadt ágakat,
S félistenünknek homlokára tűzted -
Magaszfalásról zengett ajakad.
Magyar dicsőség, bérczeidre hágtunk,
Vitézségünknek tapsolt a világ,
A mennyet-földet beragyogta lángunk,
Szövétnekünk : a honszerelmi láng.

Jaj, hogy e lángra gyászt hozott Világos !
Jaj, hogy megcsorbult kardunk éle ott !
Jaj, hogy letűnt, piros vértül virágos
Csatamezőnk, szerencse-csillagod!
Karthágó romján még az ellen is sírt,
Nekünk, magunknak sem volt hajh, szabad.
Ily gyászt, prófétánk elviselni nem bírt,
Fényes nagy lelke foszlánynyá szakadt.

Mentünk világgá. Jók elbujdosának.
Te is turini aggastyán velők ;
Vittek maroknyi port sír vánkosának,
Hogy arra hajtsák hontalan fejök'.
Tirteüsz a hont nem siratta dalban,
Tirteüsz eltűnt, lantja néma lőn ;
Titkos fohászunk kelt egy egy sóhajban,
Mely végig rezgett a bús temetőn.

A temetőben kik e szellem-árnyak ?
Te lengsz ott bajtársiddal, Damjanich;
Rettenthetetlen hőse nagy halálnak,
Hogy hont szeretni bennünket tanite.
Eltűntök ismét. Fény derűi az éjre -
Mi látomás! E kép a tietek !
Fel, a magasba nézünk, nem a mélyre,
Ott glóriában ég szent fejetek.

A sír megnyílva. Élnek mind e hamvak,
Láng gyúlt ki bennök és a láng kicsap:
Kik a hazáért élnek, érte halnak,
Hü kegyelet azjkat őrzi csak.
Magas példájok edz, gyújt, nagyra sarkal,
Nevök, mint eszme, szájról-szájra száll,
S zúg, mint az orkán vagy szól, súgva, halkai,
Reád mutatva, fényes Ideál!

A haza képén csüngött, oh dicsőek,
S a szabadságén, a ti lelketek ;
Gyümölcse pirkad boldogabb időnek
A mustármagról, mit vetettetek.
Míg neveteknek a hon szobrot állit,
S rá koszorút és tömjént hint kezünk :
Mi és utódink híven a halálig
Hiszünk, munkálunk és emlékezünk !

Vasárnapi Ujság 1890. október 5.
 
 
0 komment , kategória:  Sántha Károly  
Sántha Károly: Őszi estén.
  2017-07-15 08:57:47, szombat
 
  Sántha Károly:

Őszi estén.


Nyájas, őszi, holdas este,
Messze szól az estharang;
Mint a bölcső dajka-dalja :
Bús szívemnek ez a hang.
Fenn az égnek, lenn a földnek
Néma nyelve ígyen esd :
Térdepelj le és imádkozz',
Kit bú nyom, kit kín epeszt!

Kétszeres csend : a halálé,
Mely kifoszta fát, mezőt;
És az esté, mely a földre
Vont fehérlő szemfedőt.
Hallni vélem a természet
Siri hangját titkosan :
Térdepelj le és imádkozz',
Ez az élet elrohan !

Fenn az égen haloványan
Rezgenek a csillagok,
Biztató jel mindegyikben,
Hogy az éjre fény ragyog.
S én szívembe zárom a hit
Csüggedetlen szózatát :
Térdepelj le és imádkozz',
Lelsz te is egy jobb hazát!

Olt örök hon, itt múló csak, -
Ott a lélek, itt a test, -
Ott a béke, itt a küzdés -
Csak az égit, azt keresd !
Higyj szilárdul az örökben,
Oh, mi drága kincs a hit . . .
Térdepelj le és imádkozz',
S - semmi meg nem tántorít!

Vasárnapi Ujság 1962.
 
 
0 komment , kategória:  Sántha Károly  
Sántha Károly: Az élet ünnepén
  2017-04-17 08:38:46, hétfő
 
  Sántha Károly:

Az élet ünnepén


Egy szál virágot ültet bár kezed
A drága sírra, hol a kedves alszik,
Ha könnyeiddel megöntözgeted,
Az az egy szál virág ott megfogamzik.

A könny, borongó lelked harmata
A porló szívhez lassan leszivárog :
Megérzi a holt, nyílik ajaka,
S vigasztalását nem hiába várod.

Sírnál erősb az igaz szeretet,
Lángját halál fuvalma el nem oltja ;
A lélek, ez a felsőbb eredet
Oda föllebbez amaz égi boltra.

A sír mellett emlékezet s remény
Ölelkezik édes találgatásban
És bíztatásukban, úgy érzem én,
A síron innen is feltámadás van.

Jössz oh, húsvéti angyal, drága hit,
Oda mutatsz az Úr üres sírjára,
S hordozva ez élet fájdalmait,
Édesen omlik könnyeimnek árja.

Vasárnapi Ujság 1898.
 
 
0 komment , kategória:  Sántha Károly  
Sántha Károly: Atyám születésnapján.
  2016-08-16 08:08:54, kedd
 
  Sántha Károly:

Atyám születésnapján.

1899. nov. 11.

Kilenczven éves elaggott atyám,
E szép napon szívből köszönt fiad !
Éltednek nagy késő alkonyatán
Sírnom kell hála, gyász s öröm miatt.
Jó illatként a hála oda szálljon,
Hol trónol az örök Gondviselés,
S megtart az árban egy kis deszkaszálon,
Ha gyermek-hittel nyúl feléje kéz.

Ő tartott meg ! Nézz végig múltadon,
Immár egy század őszült meg veled,
S ifjúit érővel mentél útadón,
Bízván : ha dorgál az Isten, szeret.
Harcz- és búgondban csak megizmosodtál,
Az elmúlás mosolygó angyalod ;
Aggkor hegyén szíved most hálaoltár,
A sújtó vesszőt, azt is csókolod.

De nemcsak sújtott, - áldott is a kéz,
Azé, kit féltél hű gyermek gyanánt.
Piros egészség, megelégedés,
Gyermeksereg: nagy áldás egyaránt.
Gyermeksereg. Minő kép, boldog Isten:
Ott feslő bimbók a törzsön, a fán, -
Most szellemek, mint árnyak, lengnek itten,
Köztük te, drága, édes jó anyám !

Vasárnaponként, ha az est beállt,
Ó gyűjte körbe minket, magzatit;
Zengett az ének, szálló ima szállt,
S az ég virága nyílt bennünk, a hit.
Oh jó szülők, lelkemben meg-megcsendül
Szent visszhangként ez ének és ima.
Emlékezem s szemembe könnyre könny gyűl:
Hogy tudjam én ezt meghálálni ma?

Bár gyöngybe foglalnám is nevetek',
Atyám s fogyó testvéreim nevét:
Koldus maradnék együtt veletek,
Ha rátok nem szórnám lelkem hevét.
Kincs halmazánál, mondd, nem többet ér-e
A szeretet, a hála s kegyelet ?
Csordulj ki szív ! Áldás atyánk fejére !
Nyíljék virág a porladók felett I

Vasárnapi Ujság 1899.
 
 
0 komment , kategória:  Sántha Károly  
Sántha Károly: Anyámnak
  2016-07-24 04:40:53, vasárnap
 
  Sántha Károly:

Anyámnak


>Maradj valónk, oh mi Urunk,
Mert már az éj felé vagyunk !<
Ez ének volt kedves dalod.
Rajta lelkem elandalog,
S boldog vagyok, mint egykoron.
Hajnalodván gyermekkorom.
Buzgó szavad, édesanyám.
Mintha még most is hallanám:
> Maradj velünk, oh mi Urunk,
Mert már az éj felé vagyunk !<

Vasárnap, ha jött az estve.
Körben ott letelepedve.
Templommá lett s kis szoba.
Gond és vétek nem fért oda.
Nyájas szókkal intél minket.
S megnyitottad szíveinket
A csodás, a tiszta égnek.
S buzgón zendült fel az ének :
> Maradj velünk, oh mi Urunk,
Mert már az éj felé vagyunk !<

Majd kimentünk a világba.
Hol a jó küzd, győz a kába.
Meredeken vitt ösvényünk.
Hogy azon a mennybe érjünk;
Egy szál rozsát hogyha láttunk.
Száz tövisre lépett lábunk I
De tövis közt, viharon át
Hallottuk ez ének szavát:
> Maradj velünk, oh mi Urunk,
Mert már az éj felé vagyunk !<

Az éj felé vagy igazán.
Gondban őszült édes anyám.
Mennyi reményt eltemettél !
Mit átéltél, átszenvedtél !
De bús élted alkonyára
Odaszáll a hit sugara.
Megtört testben erős lélek.
Hozzád illik ez az ének;
> Maradj velünk, oh mi Urunk,
Mert már az éj felé vagyunk !<

Mint forgószél, ha port sodor.
Rohan a percz, rajtunk a sor.
Virágaink hullnak. hullnak.
Az árnyékok egyre nyúlnak.
Jön az este, sok a munka.
Boldog, a ki meg nem unta.
Még csorog a verítékem,
Szent dal, erőm te légy nékem !
> Maradj velünk, oh mi Urunk,
Mert már az éj felé vagyunk !<

Vasárnapi Ujság 1886.
 
 
0 komment , kategória:  Sántha Károly  
Sántha Károly: Huszonöt év után.
  2016-05-22 06:30:51, vasárnap
 
  Sántha Károly:

Huszonöt év után.

- Május 20. -

Bort a pohárba, gyöngyözőt,
Csaljuk meg, anyjuk, az időt.
Hogy elfogadjam a vendéget,
Gálába csaptam magamat;
Ünnep van ma. Itt vőlegényed,
Ma tartom lakodalmamat.

Tűzd fel menyasszony-koszorúd,
A templomig csillog az út;
Kertedben a májusi rózsák
Bólintanak, köszöntenek,
És lelkünket bearanyozzák
Az álmok s rózsalevelek.

Szép rózsafa a szerelem,
Tündér boldogságot terem;
Bokrán hajnalban s alkonyatkor
Megszólal a fülemile -
Most is úgy érzek én, mint akkor,
Most is tele e szív, tele.

Állunk a szent oltár előtt,
A hol lelkünknek szárnya nőtt,
S míg zeng az ünnepélyes ének,
Halkan imádkozik a pap :
Mi szép vidékeit az égnek
Bekalandozzuk azalatt.

Ereztük: szivünk összeforrt,
Minden verése eskü volt.
Éreztük : földön és az égen
Csak a szeretet boldogít.
Éreztük: láng van az igében :
Mindholtomig, mindholtodig!

Ugy-e, mint régen, egykoron,
Most is úgy érzünk, angyalom !
Idő, lehelj bár égre, földre
Bús hervadást, enyészetet:
Ifjak maradunk mi örökre -
Örök-ifju, a ki szeret!

Vasárnapi Ujság 1894.
 
 
0 komment , kategória:  Sántha Károly  
Sántha Károly: Anyám emléke
  2016-05-21 05:42:13, szombat
 
  Sántha Károly:

Anyám emléke


Merjem-e a mély gyászt zengeni dalomban ?
Mit csak a szív érez igaz fájdalomban.
Kiöntsem-e búmat epedő panaszba,
Hogy enyhüljön lelkem ? Mi haszna! Mi haszna!

Itt marad a bánat keblemben a sírig,
S ha poromat egyszer oda elkísérik,
Csak ez egy pár ige hangozzék felette :
Itt nyugszik, ki anyját tisztelte, szerette.

A kinek emlőjén fesledezett éltünk,
A ki feláldozott éjnapokat értünk,
Ki zsenge szívünkbe, mint viaszba, nyomta
A nemest, a szépet, még kora-ifjonta ;

Ki kezünket, első, kulcsolta imára,
Mutatva a mennynek csillag-táborára;
Ki akkor is szeret, ha rá méltó nem vagy,
S egyedül hű, hogy ha mind a világ elhagy ;

A ki veled együtt örül és együtt sír,
Még akkor is, ott is, ha rég fedi a sír,
Őrangyalként kísér imádatos képe :
Áldott legyen a jó anyának emléke !

Hála közt siratlak én is, anyám, téged,
Emléked úgy őrzöm, mint az oltárképet,
S e buzgó imával bor.ilok sírodra :
Áldás a nevedre, béke a porodra !

Vasárnapi Ujság 1888.
 
 
0 komment , kategória:  Sántha Károly  
Sántha Károly: Pünkösdkor.
  2016-05-15 08:15:50, vasárnap
 
  Sántha Károly:

Pünkösdkor.


Ez a világ önző, hideg,
Megfagytak benne a szivek;
A fénylő nap gyér sugarát
Mind fukarabban szórja rád.
Kihűl a föld is lassan-lassan,
S ha az Ítélet kürtje harsan,
Nem tűzben ég, bár meg van írva,
Hanem dermedve hull a sírba.

Ez a világ daczos, kevély,
Haragban, gyülölségben él;
Marják egymást az emberek,
Kiált a vér, a köny pereg;
Győzelmet ül s ujjong a gazság.
Gyászt öltve jajgat az igazság;
S hogy a gonoszságot ne lássa,
Azért az ég felhő-palástja.

Ez a világ fásult, rideg,
Eszmény szavát nem érti meg;
Nincs hite már, nincs Istene,
A kétszerkettő mindene.
Duzzog s veszekszik a hazáért,
De nem tesz s áldoz a javáért;
A porban csúszik s lomha szárnya
Nem birja, hogy magasba szállna.

Pünkösdi Lélek, oh, jövel I
Holtakba életet lehellj!
Gerjeszd a földön szerteszét
A szeretetnek szent tüzét!
Vigyen mindenfelé galambod
Illatozó olajfalombot!
Gyújts a szivekben égi lángot,
S teremted meg újjá e világot!

Vasárnapi Ujság 1891.
 
 
0 komment , kategória:  Sántha Károly  
Sántha Károly: Leveleim
  2016-03-22 06:26:42, kedd
 
  Sántha Károly:

Leveleim


Egész csomó sárgult levél,
Rendezgetem, olvasgatom;
Ugy fáj és mégis jól esik
Merengenem a multakon.

Ez a picziny rózsás levél,
A kis leányom levele;
Ártatlan gyermek-almival:
Most feslő bimbókkal tele.

Ez itt szerelmes leveled,
Jó anyjukom, ne is tagadd!
Minden betűje egy virág,
Mely mátkaságunkból fakadt.

Emezt baráti kéz irá
Még szép koromnak reggelén ;
Rég porlad ő, de a hűség
Örökzöldként nyit levelén.

Ezen egy kis fülmile zeng
Hazát, szerelmet és hitet;
Most kis madár siratja őt,
Hogy dalos ajka már hideg.

Harmatként e leveleken
Kedély, szívjóság s köny ragyog;
Fenkölt lelkű nő, általad
Hálára s hitre gyúladok.

Testvércsókodtól illatos,
Kedves hugocskám, leveled;
Illatját veszti a tavasz,
De nem soha a szeretet.

Én nyugvó édes jó anyám,
A melyen csókom s könyem ég, -
E szent emlékű leveled
Az áldást most is termi még.

Ti kedves, drága levelek,
A sírba hulltok majd velem ;
De ott sem érhet hervadás :
Hűség, barátság, szerelem!

Vasárnapi Ujság, 1899.
 
 
0 komment , kategória:  Sántha Károly  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 11 
2017.10 2017. November 2017.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
27282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 10 db bejegyzés
e hónap: 239 db bejegyzés
e év: 3096 db bejegyzés
Összes: 29525 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 4227
  • e Hét: 38871
  • e Hónap: 155705
  • e Év: 1731530
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.