Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
Balla Miklós: Szerelem.
  2017-10-25 07:19:44, szerda
 
  Balla Miklós:

Szerelem.


Keresve kerestem, sohase találtam,
A szív golgotháját véges-végig jártam.
Voltak reményeim - eltűnő csillámok,
Voltak szerelmeim - csupa múló álmok.

Ámde az igazit hasztalan kerestem.
Tán ez lesz, tán amaz, - reménykedve lestem.
Egy se volt . . . Lemondtam ; többé mit se vártam . . .
S mikor nem kerestem, - akkor Rád találtam.

a_het_1904.



Keresve kerestem, sohase találtam,
A szív golgotháját véges-végig jártam.
Voltak reményeim - eltűnő csillámok,
Voltak szerelmeim - csupa múló álmok.

Ámde az igazit hasztalan kerestem.
Tán ez lesz, tán amaz, - reménykedve lestem.
Egy se volt . . . Lemondtam ; többé mit se vártam . . .
S mikor nem kerestem, - akkor Rád találtam.

a_het_1904.
 
 
0 komment , kategória:  Balla Miklós  
Balla Miklós: Karácsony.
  2016-12-25 09:48:03, vasárnap
 
  Balla Miklós:

Karácsony.


Alföldi rónaság sík tájait járom,
Csillogó hólepel fekszik a határon,
Egy-két veréb csacsog köröttem a réten,
Varjak károgatnak fölöttem a légben.

A füzes lehajló, földig érő ága
Keskeny barázdát szánt a hó bársonyába ;
Csöndes, kihalt a táj, szélzúgás se hallszik,
Vastag kérge alatt a Tisza is alszik.

Egyszer csak valami tündéri hang rezdül .. .
Harangszó zsong lágyan a légen keresztül.
Közeli falucska ide látszó tornya
Híveit imára hívja, hívogatja.

Megmozdul a szívem . . . lelkem belérezdül
Rég nem érzett gyönyör száll rajta keresztül.
Valami édes-bús, részegítő mámor,
Gazdag emlékezés tűnő ifjúságból ...

Itt álmodtam merész, nagy jövőt a múltban
S ragyogó álmaim mind eltűntek sorban . . .
Bűvös harangszóval, fehér tündérszárnyon
Csak te térsz meg újra gyönyörű karácsony!

1907.
 
 
0 komment , kategória:  Balla Miklós  
Balla Miklós: A gyárban
  2016-08-02 05:11:00, kedd
 
  Balla Miklós:

A gyárban

Izzik, az ércz, bömböl, dübörög a gép,
Zakatolva száguld, rohan a kerék;
Vaskezü munkások zúzzák a vasat,
Mely egy csapásuktól százfelé hasad.

Egyszerre a zajba vad sikoly vegyül . . .
A szíj vért izzadva, rémesen repül,
Vihogva kering a kerékszörngeteg
S alatta hörg, búg egy testetlen tömeg.

Fut az orvos s szépen elbánik vele :
Mindenféle szerrel lelket önt bele,
Vizsgálgatja hosszan, s bizni kezd, remél:
>Jobb kezét levágjuk, száz évig elél!<

. . . Jobb kezét levágjuk . . . Dübörög a gép :
Itt meg nem maradhat, csak az, aki ép!
- Oh csak élni, élni! .. . És megnyugodott -
Majd baljába fogja a - koldusbotot . . .

a_het_1901.
 
 
0 komment , kategória:  Balla Miklós  
Balla Miklós: Sírboltok.
  2016-05-28 07:29:44, szombat
 
  Balla Miklós:

Sírboltok.

Ragyogó paloták, büszke sarcofágok...
-Temető ez, -vagy nem halottak közt járom?
Érc-sírok, mik fölött az enyészet foga
Tehetetlen siklik nyomtalanul tova...

A tisztes kegyelet ezörök művében
Van-e hát megnyugvás, megvan-e az Éden?
S annak porát, ki itt nagy álmát alussza,
Vajjon az anyaföld nem kéri-e vissza?

Bámulom a művészt, vésőjét csodálom,
De örök álomba én a földbe vágyom
Elenyészni lassan, elvegyülni véle,
Ez a természetnek célja, erőssége!...

Zöld füves, pipacsos, besüppedt sírhantok,
Hány elfeledett szív porladoz alattok!...
De idők múltával oltárokká lesznek
A rájuk korhadó mohos fakeresztek!
 
 
0 komment , kategória:  Balla Miklós  
Balla Miklós: A sas.
  2016-05-26 20:04:27, csütörtök
 
  Balla Miklós:

A sas.


Nehéz felhő feküdt a bórczoromra,
Nyögött alatta a sötét vadon.
Az őszi szél sirámos harsonája
Általzúgott a tarlott ágakon.

A völgybe hajló szikla csúcsos orma
Megmozdul lassan, méltóságtele,
És mint a felhő : szétterülve hosszan
Emelkedik a végtelen fele.

Most meglebeg, irányát változtatja
S megáll a légben sziklamereven,
Majd birodalmát körülkavarogva
Végig suhan a buja völgyeken.

És hirtelen, miként az égi villám,
Hatalmasan, mint szélvész, gondolat,
Csap lefelé mérhetlen légi útján
Zsákmányra lelve lent a fák alatt.

Messzire hallszik szárnya suhogása -
Ott lent remegve száguld szét az őz,
Varjú, holló csatára kelni gyáva,
Tovarebben, hisz tudja, hogy ki győz . . .

Egyszerre csak hatalmas dörrenéstől
Lesz hangossá az órjás rengeteg
A sziklafal százszor mennydörgi vissza
És hangjától a föld is megremeg.

Sokáig harsog végig a határon,
Soká pereg még nyomán a levél, -
Míg ősi jussát visszafoglalhatja
S tovább süvölt a hűvös őszi szél. . .

. . . A lég királya ott fekszik a porban -
És diadallal nézi a vadász ;
A haldokló, bár végperczeit éli,
Mozdulatára éberen vigyáz.

Kinyújtott karma készen áll a harczra,
S noha sebéből patakzik a vér,
A végső cseppig magát meg nem adja
És jaj annak, ki most hozzája ér! . ..

. . . A távol falu estharangbúgása
Halkan szűrődik át a lombokon,
Madár el-ül és a futó vadaknak
Nyugalmas enyhet kínál a bokor.

A hold megindul mérhetlen útjára
S ezüst fényét a tisztásra veti,
Hol a hulló lomb - lágy harangszó mellett -
A végtelen királyát temeti. . .

Vasárnapi Ujság 1901.
 
 
0 komment , kategória:  Balla Miklós  
Balla Miklós: A Királyhágón.
  2016-05-25 06:25:54, szerda
 
  Balla Miklós:

A Királyhágón.


A Királyhágó
Felhőkbe vágó
Üstöke még a nyárról beszél ;
Sárgul az erdő,
Zizegve pergő
Leveleket hajt alá a szél.

A merre lépek,
A merre nézek,
Sziklás hegyormok, dús rengeteg,
Csendjét a szellő
S lágyan szökellő
Kis patak árja rezgeti meg.

Derékon tisztás:
Zöld gyepes irtás;
Fürge juhnyáj rajt játszva legel,
Katrinczás lányka,
Gyönge, soványka
Éber szemekkel rája ügyel.

Köszöntöm, kérdem ;
Szól, de nem értem.
Félve húzódik nyája felé,
Mint a bocs ott fenn,
Szűz rengetegben,
Ha idegen nesz gerjed elé.

A hegy tövében,
Ott lenn a mélyben,
Renyhe sorokban kis házikók,
Szalma födéllel
Küzdnek a széllel,
Bennök viharzó lelkű lakók.

Siralom völgye .. .
Magyar a földje,
Kis sötét folt a honi egen.
Más a ruhájuk.
Más a világuk
S nyehük, szokásuk oly idegen.


Fatornyu templom
Harangját hallom
Csendülni át a kunyhók fölött.
Szalma viskóba
Lakik a pópa
Besüppedt hantu sirok között.

Ma van vasárnip,
Szavára várnak
Kis templomában zord hivei
S a hogy tüzelve
Izzík a nyelve
Lángját a nép szomjazva nyeli!

Ha e sötét had
Tüzes szikrát kap :
Lángba borítja agyát, szivét
S vad haragjába
Tul a rónára
Szórja ki ádáz gyűlöletét!

De ah közelből,
Mintha a mennyből
Szállna a hang : lágy gyermeki kar
Víg dala zendül
S messze kicsendül:
>Hazádnak légy oh, hive, magyar< !. . .

Szomszédos házból :
Az iskolából
Arad az ének a soron át,
Falakon áthat
S mint égi jóslat
Némítja el a pópa szavát:

Hogy lesz idő majd,
Hogy levelet hajt
Egykor e téren a hon-szeretet,
Cseg a magyar szó
Bűvösen hangzó,
Elvakult ősök hantja felett.


Lesz idő egyszer,
Hogy gyökeret ver
Sok vész nyomán a testvériség
S hol vihar dúlt, ott
Együtt kivívott
Szabadságunk' szent őrtüze ég !...

. . . Mintha közelgő
Büszke jövendő
Ebből a dalból szállna felém !
Járva merengőn
Avaros erdőn
Erdélyi bérczek bűvös ölén . . .

Vasárnapi Ujság 1907.
 
 
0 komment , kategória:  Balla Miklós  
Balla Miklós: Rozmaring.
  2016-05-01 06:31:47, vasárnap
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Balla Miklós  
Balla Miklós: Szerelem.
  2016-04-29 08:36:03, péntek
 
  Balla Miklós:

Szerelem.

Míg bánt a kétség, hogy engem követve
Gond-e , vagy mámor lesz az életed :
Ne higyjél, édes, addig a szívednek,
Mert a szerelmet még nem ismered .

Ha azt érzed majd , hogy vak bizalommal
A kárhozatba is jönnél velem :
Akkor hallgass szíved szavára, édes,
Akkor kövess; mert ez a szerelem !

a_het_1904.
 
 
0 komment , kategória:  Balla Miklós  
Balla Miklós: A gyopár.
  2016-04-10 07:35:46, vasárnap
 
  Balla Miklós:

A gyopár.

A bérctetőn a hófehér gyopárka
Vágyódva néz a termő völgybe le.
Hol lágy szellőben ért kalász hullámzik
S a rét ezer virággal van tele.

Alatta zúg a fenyves koronája, -
Tekintete a lombokon pihen,
És kis szívéből égre száll a sóhaj :
Mi szép lehet az erdő mélyiben! . . .

Kicsiny virág, te halvány szép gyopárka,
Miként a sas, oly biztos, oly szabad,
Nevágyj a völgybe dús kalászok közé,
Se fenyves-árnyba ne kívánd magad :

Aranykalász, az embereknek rabja,
Hosszú életre mindhiába vár,
S a lombok alján elsatnyul a rózsa,
Mert nem jut hozzá fénylő napsugár.

Maradj meg ott fent, büszkén a magasban,
- A völgy csupán egy óriás sírgödör -
Emeld a fejed a felhőkön keresztül
- Csak az fenséges, ami égbe tör !

1908.
 
 
0 komment , kategória:  Balla Miklós  
Balla Miklós: Régi nóta.
  2016-03-12 12:30:51, szombat
 
  Balla Miklós: Régi nóta.

A bíróék udvarában lakodalmat laknak.
Az alvégen egy kis lánynak koporsót faragnak . . .
Oda hallik a legények víg kurjantgatása,
S átzokogja a fejszének' fájó csattogása . . .

Közönséges, ütött, kopott, réges-régi nóta!
Muzsikálják lépten-nyomon ezredévek óta!
De a hányszor egy hű szív ég halálra a lángon:
Egy Istennel van kevesebb ezen a világon! . . .

1900.
 
 
0 komment , kategória:  Balla Miklós  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
2017.10 2017. November 2017.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
27282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 10 db bejegyzés
e hónap: 229 db bejegyzés
e év: 3086 db bejegyzés
Összes: 29515 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2637
  • e Hét: 31706
  • e Hónap: 148540
  • e Év: 1724365
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.