Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 13 
Berczeli Anzelm Károly: Rövid sorok.
  2017-11-18 03:32:44, szombat
 
  Berczeli Anzelm Károly:

Rövid sorok.


Csak rövid sorokat írok,
talán szokásból,
nem tudom,
mert hiszen egyetlen sor az, amit mondani akarok,
végtelenül egyetlen és hosszú sor,
mely nem fér a papírra.

Miért is próbálnám?
Miért is folytatnám?
Toll le nem írja
s tán véső kellene,
vagy izzó tű,
hogy az asztalba égessem
a rohanó betűket,
és csákánnyal, baltával
tépjem a padlóra,
tovább, tovább,
mindig csak ugyanazt,
ugyanazt,
és őrjöngve, zokogva
uccákon, tereken
perzseljem aszfaltba,
faragjam márványba,
reszeljem drótokba,
hittel és fáradtan,
tovább, tovább,
mindig csak ugyanazt,
az egyetlen sort,
a végtelen sort,
melynek utolsó betűje:
Te vagy!

Tekintsd e rokkant sorokat
szökellő tornyoknak,
melyeken nincsen még kereszt,
vagy piramisoknak tán,
ha csúcsuk beszakad,
vagy vándoroknak, kik az út felén megálltak,
vagy máglyáknak, ha vihar veri őket,
vagy királyoknak tán, kiken nem volt még korona,
ezek csak szegény rövid sorok,
elakadó, gyáva tintaszálak,
melyek úgy kúsznak feléd mindig,
s meghalnak a papír elején,
mint ijedt kicsi hangyák
s meghalnak a papír elején,
érted lobogó szivekkel,
rím nélkül
s Nélküled.

(Szeged.)

széphalom 1931.
 
 
0 komment , kategória:  Berczeli Anzelm Károly  
Berczeli Anzelm Károly: Könyvek bányája.
  2017-11-15 08:29:18, szerda
 
  Berczeli Anzelm Károly:

Könyvek bányája.


A bányász rója tárnák útjait
s nem tudja kincset vagy követ lel-e,
a földalatti kamrák titkain
csak megy szegény a némaság fele

s hol minden holt a tisztaságtól
s a lélek alszik dermedt semmiben,
a bányász víg és sejtve életét
a mély nyugalmú csöndben elpihen.

Ó gondolat, vak tettek őre,
baráti intés, bölcs, bölcs értelem,
magány és Isten drága násza,
ó megváltás, te szent, te vértelen,

már nem parázs más sorsa bennem,
pogány marad, ki indul s bujtogat,
kihűltén nézek és mosolygok;
ó mozdulatlanság, ó gondolat!

(Szeged.)
széphalom. 1929.
 
 
0 komment , kategória:  Berczeli Anzelm Károly  
Berczeli A. Károly: Örökség
  2017-10-21 08:20:57, szombat
 
  Berczeli A. Károly:

Örökség


Valamelyik ősöm jobbágy lehetett,
kihasznált, nyomorult cseléd,
ki az úr vásznát zokogva fonta,
mindig csak jót akart,
és mindig szenvedett,
mert rászedték naponta.

Ó, nem hiszek, jaj, nem hiszek azóta,
csak lézengek, mint bérenc,
ki züllik, hogy terveit feledje,
hitetlen fohásszal
állok oltár elé,
amelyben nincs ereklye.

Mondhatnál bármit, csókolhatnál bárhogy,
rászedett ősöm zokogna,
s ha hívnál, ha ezerszer meghalnál,
én lesütött szemmel
fürkésznélek ott is,
a szörnyű ravatalnál.

Kalangya 1934.
 
 
0 komment , kategória:  Berczeli Anzelm Károly  
Berczeli A. Károly: Fénybogár
  2017-10-10 08:15:41, kedd
 
  Berczeli A. Károly:

Fénybogár


Láttál-e nappal fénybogárkát
amint a fűben vánszorog,
kis szürke féreg, csak botorkál,
s tán megpihen minden bokornál,
mint rongyos, vézna vándorok.

De éjjel nézd, ha szárnya zizzen,
s kigyúl csöpp potrohán a fény,
a dombok dísze ő s ahány van,
mind kincs a fák sötét hajában,
dús gyémánt, drága diadém.

Ó lásd, a költő is hasonló,
mint szürke senki senyved el,
a porban él, de hogyha röppen,
ő csillag lesz az éji ködben,
és villám, tűzhányó, ha kell!

Erdélyi Helikon 1941.
 
 
0 komment , kategória:  Berczeli Anzelm Károly  
Berczeli Anzelm Károly: Örökség
  2017-10-04 07:21:00, szerda
 
  Berczeli Anzelm Károly:

Örökség


Valamennyi ősöm jobbágy lehetett,
kihasznált, nyomorult cseléd,
ki az úr vásznát zokogva fonta,
mindig csak jót akart
és mindig szenvedett,
mert rászedték naponta.

Ó nem hiszek, jaj, nem hiszek azóta,
csak lézengek, mint bérenc,
ki züllik, hogy terveit feledje,
hitetlen fohásszal
állok oltár elé,
amelyben nincs ereklye.

Mondhatnál bármit, csókolhatnál bárhogy
rászedett ősöm zokogna,
s ha hívnál, ha ezerszer meghalnál,
én lesütött szemmel
fürkésznék ott is,
a szörnyű ravatalnál.

Kalangya - a jugoszláviai magyarság egyetlen irodalmi folyóirata 1934.
 
 
0 komment , kategória:  Berczeli Anzelm Károly  
Berczeli Anzelm Károly: Nápolyi chanson
  2017-03-25 07:13:45, szombat
 
  Berczeli Anzelm Károly:

Nápolyi chanson


A templom gyönyörű,
ajtaja márvány,
koldusasszony kuksol
előtte árván,
hátul barokk oszlop,
kúszó, tarka zene ;
téged dicsér minden,
szegénység Istene !


A küszöb is csipkés,
a padló remek,
kristály-ablakán még
Szivárvány remeg
S néhány kövér szobor
dús aranyba vésve,
szelíden bámul az
örök szenvedésre.


A templom gyönyörű
ajtaja márvány,
koldusasszony kuksol
előtte árván,
szeme kifolyt, jajgat,
fekete a marka,
fakó bőrét a szenny
már sebesre marta . . .

Új élet, 1934
 
 
0 komment , kategória:  Berczeli Anzelm Károly  
Berczeli Anzelm Károly: Délibáb.
  2017-02-05 07:35:44, vasárnap
 
  Berczeli Anzelm Károly:

Délibáb.


Amint a nap,
ha isteni lázba szédül,
bomlottan szántja az eget
és bujdosó,
nagy tüzének menedékül
dús délibábot festeget,

szikkadt telkén,
ahol csak álom a határ
és minden a rögök foglya,
úgy vándorol
a lelkem s míg zihálva jár,
arcod az égre ragyogja.

Te vagy a kút,
akit hajszol a zarándok,
kit oázis rejt boldogan, ,
szomorú láz
az anyád s marják a lángok,
kiben szerelmed megfogan.

Holtan lebegsz
a fellegek puha ágyán
s a kék űr öledre bágyad,
nézlek, nézlek
s futva, támolyogva kábán
vágyom örökké utánad.

A sár nyűgét
miattad zúzza szellemem,
a földnek is te fájsz, ha nyög,
kisült, kopár
mezőn, hol semmisem terem,
miattad lázad föl a rög.

(Szeged.)
Széphalom 1928.
 
 
0 komment , kategória:  Berczeli Anzelm Károly  
Berczeli Anzelm Károly: Szerelmes kelletés
  2016-07-04 04:43:49, hétfő
 
  Berczeli Anzelm Károly:

Szerelmes kelletés


Édes, az én arcom sápadt
s nem lesz soha mosolygósabb,
mindenkivel én törődöm
s kopott gunyám alól mégis
kifehérlik fakó bőröm;


édesem, én szegény vagyok!


Nyögtem is, de nem szelíden
s megátkoztam azt is, kinek
megesett a szíve rajtam,
vad ököllel, mint a szélvész,
alvók lelkét fölkavartam;


édesem, én jó sem vagyok!


Mondjam-e, hogy rád sem lestem,
aki szép vagy s akarsz engem?
Komoran s nem hitegetve
vallottam be, hogy a csókért
hiába vársz köszönetre;


édesem, oly komisz voltam!


Azt mondtam, hogy kellesz, kellesz
jussom vagy és semmi egyéb,
akire én úgyis várnék,
azt mondtam, hogy az örömben
kenyér vagy és nem ajándék;


édes, ugye gőgös voltam?


Azt mondtam, hogy nagyon kellesz
s néha mégis gyűlöltelek,
hurcoltalak sárban, porban,
nászi lázban rád kacagtam,
gonosz, durva, hitvány voltam;


édes, ugye eljössz ma is?
 
 
0 komment , kategória:  Berczeli Anzelm Károly  
Berczeli Anzelm Károly: A szó
  2016-06-30 09:50:01, csütörtök
 
  Berczeli Anzelm Károly:

A szó


A szó a gondolatnak csak zománca,
unott aranyba ötvözött remek,
kongó pohár, amelybe dúlt rajongók
örök zenéket vágyva öntenek.

De sejlő titkok föl-föllobbanása
s gyönyör rút kérgeit nem hatja át,
a szóban árva rab vívódó lelke
nyöszörgi rád a bujdosók dalát.

A forró színek benne elfakulnak
és zörgés lesz az égi harsonából,
a szóban elvirágzik mély szerelmed
és hitvány domb, hegyalja lesz a távol.

Ó csak a szót tudnám már elfeledni,
amelynek búban, lázban egy az ára,
mely megtaposva szentélyem keresztjét
igaz hitemnek vásáros kufára.

Ó jaj, csak nyűgös kalodát ne lelnék,
ha rajtam édes borzongás fut át,
ó jaj, csak föl ne cserélhetném többé
rút recsegéssel vérem ritmusát.

A vágy, az óhaj s Isten halk sugalma
remegne bennem s tetté forrana;
gyűlölt szavak között jaj! idegen lett
a nagy, szerelmes létezés maga.

(Szeged)
Széphalom II. évfolyam 1928.
 
 
0 komment , kategória:  Berczeli Anzelm Károly  
Berczeli Anzelm Károly: Quatrocento.
  2016-06-08 05:44:54, szerda
 
  Berczeli Anzelm Károly:

Quatrocento.


Templomi csöndben,
hol örök-mécs lobog
s karcsún szökellenek
kristályos oszlopok
s eget csókolnak
a sugaras falak;
téged imádtalak.

Lelkem ott görnyedt
a vezeklő padon
s feléd szállt mégis
tiszta áhítatom
s ha összemartan
megbékélt az Urban;
öledre borultam.

Krisztusi képen
s zokogó orgonán
a te szerelmed
kerestem tétován
s búkálva, félve
az örökös ködben;
hozzád könyörögtem.

De a boltozat
s a szentély összedül,
holt álmok sírnak
az oltárkép mögül
s mint méhkirálynő,
aki égbe röppen,
suhantál fölöttem.

És fölújongott
künn az esztelen tél
a bimbók kacagtak
ahol megpihentél
s lelkem, a bódult,
fát és korhadt tönköt
dalolva köszöntött.

Ligetbe csaltál
s mentem önfeledten
de ott is, ott is
oltárt építettem,
mert bármi várt rám,
új hit, új láz, új nyom;
le kellett borulnom.

S te lettél a fű,
a hasadó égbolt,
s rádtalált minden,
ami a tiéd volt,
esti madárka
és csaholó véreb
siettek elébed.

És lángolt a hegy
s fohász lett a homok,
a nyíló kelyhek
fölzengő templomok,
isten a sár
és ereklye a salak;
csak imádhassalak.

(Szeged)

Széphalom II. évf. 1928.
 
 
0 komment , kategória:  Berczeli Anzelm Károly  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 13 
2017.10 2017. November 2017.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
27282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 10 db bejegyzés
e hónap: 229 db bejegyzés
e év: 3086 db bejegyzés
Összes: 29515 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 3879
  • e Hét: 32948
  • e Hónap: 149782
  • e Év: 1725607
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.