Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 13 
Olosz Lajos: Novemberi vasárnap
  2017-11-12 09:27:55, vasárnap
 
  Olosz Lajos:

Novemberi vasárnap


Látom a kerítés hasadékain át,
hogy fekete ruhában,
sötét boával
valaki közeledik a kert előtt.
Idősebb nő:
Az Édesanyám.
A templomból jő.
Az öreg Bottyán tiszteletes
befejezte a szent beszédet
tiszta, kék gyermekszemekkel
elbúcsúzott a hívektől.
Búgott az orgona
és szárnyalt a zsoltár.
Delet harangoznak
és az Édesanyám
szívében békével sietve jő.
Napsütéses őszi sirocco.
A levegőben halott levelek keringenek,
és pelyhes bóbiták.
Úgy tekintem mint gyermeket,
akit az élet gondjaiba alig avat az ember.
Nehéz a mindennap, de legfeketébb
felhőkbe borul a távolabbi holnap.
Óriási nyárfáim orgonáján
viharzó fugákat játszik most a széL
Ezek nem dalok, nem békés psalmusok:
Walpurgis éjszakák nyitányai ezek.

Erdélyi Helikon 1930.
 
 
0 komment , kategória:  Olosz Lajos  
Olosz Lajos: Halál előtti vágy.
  2017-11-10 07:50:01, péntek
 
  Olosz Lajos:

Halál előtti vágy.


Ha meg kell majd halni,
nem leszek hangos forradalmár.
Készülők reá.
Szívem tusája szelíden elsímul
és a végtelenség békéjével egyetértek.
Mors Imperátor
komor győzelmi menete
- korholjatok érte -
engem nem ijeszt,
ha bígája előtt magam heverek.
Én már tartottam halottat karjaim között
és végítéletem ismert döbbenet.
Olykor el is fog bársonyos halálvágy;
titkos táj édes ölében
szeretném letenni sziszifusz terhemet.
Csak egyre vágyom lázzal és kínnal:
- és enélkül halni átkos gyötrelem -
messzetekintő tetőre jutni fel
és ellátni gyönyörű messzeségbe,
hogy visszatérjen megálló szívembe
a diadalmas életszerelem.

Erdélyi Helikon 1930.
 
 
0 komment , kategória:  Olosz Lajos  
Olosz Lajos: Barlanghomály
  2017-08-10 08:08:37, csütörtök
 
  Olosz Lajos:

Barlanghomály


Maholnap már semmit sem mondok.
A barlang homálya egyre mélyebb.
Reákönyöklök kőpadomra,
nem lázadok és nem remélek.
Jaj, amikor még tavaszi álom
kicsalt a völgybe és egyre űzött,
milyen gyönyörű, furcsa hajsza volt:
a szivembe vérvörös virágot tűzött.
Barlangomba akkor, ha megtértem,
parazsat szítottam karcsú lángra
és vidáman ámultam, trachit-szobámat
virágokkal hogy bedobálta.
Éjszaka a szájához ültem:
besziporkázott minden csillag,
a réteken nyújtózott a május
és nem hagyott aludni a tavaszillat.
Most már sötétkék itt benn a mennyezet
és lassankint a falak egész feketék
és hasztalan vonszolnám magam a [szabadba,
mert benn a szívemben fekete az ég.

Erdélyi Helikon 1928.
 
 
0 komment , kategória:  Olosz Lajos  
Olosz Lajos: Aranyeső
  2017-08-08 08:17:32, kedd
 
  Olosz Lajos:

Aranyeső


Napsütött test arcraborulva
a part puha fövényén fekszik.
Talán leány.
Sötét ruhája visszacsúszva.
Forrón ragyog a finomrajzú hát
és a lábak karcsú butéliáját
homokhullámok temetik.
Közelben senki.
Ö és a Nap égő kettesben
a némán suhanó víz
elhagyott ölén
és zuhog a nap,
lángbokrai térdrerogynak,
keresztül-kasul ölelik.
Fekete haja kék fényben izzik,
sugár sercen ujja szirmán
és ereibe szétgyújtogatva ömlik
a napisten győztes ereje,
és titkos álmait, vad csodáit
halhatatlan életre temeti
és a remegő sötét bőrön át
világolnak a jövendő csodák.

Erdélyi Helikon 1928.
 
 
0 komment , kategória:  Olosz Lajos  
Olosz Lajos: Virágének
  2016-08-18 08:18:55, csütörtök
 
  Olosz Lajos:

Virágének

Elraboltam egy halvány menyasszonyt.
Éjsötét ménen vágtatok vele.
Ájultan fekszik,
a szeme lezárva.
Mögöttem folyók,
erdők, éjszakák.
Piros szájú gyermek az árva.
Hófehér selyem
derekát takarja,
a sugár a haját
bontani akarja
és lebeg a fátyla.
Ne félj leányom,
imádni foglak.
Ha szereti a szerelmet valaki,
én szeretem,
de azért raboltalak el,
hogy ne legyél asszony.
A másé ne légy, senkié soha
és, ha kárhozat nem éget,
ne légy az enyém se.
Hófehér fátylad karomra öltöm
és éjsötét ménen vágtatok Veled,
csak a szemed legyen lezárva,
csak a szemed legyen lezárva.
 
 
0 komment , kategória:  Olosz Lajos  
Olosz Lajos: Néma kürt
  2016-07-15 08:13:16, péntek
 
  Olosz Lajos:

Néma kürt


A fehértajtékú és fehérfalú kürt,
melynek harsanása:
láz és férfimámor,
elragadtatás és diadal,
némán fekszik a tölgyasztalon,
gyertyanélküli ravatalon
és lecsügged a kar,
amelyik felemelje.
A mell talán még a régi volna,
a szív szent bátorsága is a régi,
de a szájban sötét epe fut össze,
ha felvonulnak a múlt emléki.
A szem, ha fájón befelé fordul,
megcsillan boldog, csalóka lázba,
de ha a Jövővel mered szembe,
megüvegesedik tetszhalálba.
Fejér gyolcsban, könnyű saruban,
őszülő fejjel, merev arccal
ül a kürtös szörnyű magányban
Télen-nyáron, ősszel-tavasszal.
Szíve dobogóján ős akarások
és krisztustalan romlások tusája zajlik.
Ajaka egyre fanyarabb lesz,
karja mindég mélyebbre hajlik.
Sötét éjjel, mikor se csillag, sem isten,
egyszer a kürtje utolsót rivall
és a szív dobogójáról a mélybe hull
a győzelem nélküli viadal.

Erdélyi Helikon 1930.
 
 
0 komment , kategória:  Olosz Lajos  
Olosz Lajos: Kórházi álom
  2016-07-13 09:52:49, szerda
 
  Olosz Lajos:

Kórházi álom


Elült a durva zaj.
A város szűrődő zsivaja elcsitult.
A forró júniusi nap után
a nyári alkonyat selyemszárnya
csüggedt vállaimra borult.
Idestova már egy éve rab vagyok.
Ki tudja, mikor jön el a nap,
mikor házam kapuján kopogtathatok?
Sötétkék homály körülvesz puhán.
Álomvizekre száll a gondolám.
A Körös partnál csolnakom kikötöm
és a bozóton át kertembe szököm.
Mint mikor valaki tilosban oson,
úgy lépek át a nyírott bukszuson.
Belesek a függönyözött ablakon.
Csodálkozó arc néz végig az álomalakon.
Egyszerre, mintha zörrenne a haraszt,
valami zaj könyörtelenül megriaszt.
Boldog álmom hirtelen ködbe vész.
Otthonom képe szemeimből elenyész.
Önvád nyilall belém álomittasan:
amit cselekedtél, zordul tiltva van.
Nem fog-e elárulni az elsepert homok,
ha rajta maradtak a vádló lábnyomok?!

1945.
 
 
0 komment , kategória:  Olosz Lajos  
Olosz Lajos: Félig élt élet
  2016-06-28 03:50:45, kedd
 
  Olosz Lajos:

Félig élt élet

Nagy-nagy vágyam,
életkoporsóm, tüzes ágyam,
bocsáss meg nekem,
hogy egészen sohasem akartalak.
A földből csapott ki érted
ezernyi lobogó láng,
mindig parancsoltál velem,
még sem fogadtam meg
soha a szavadat.
Éreztem titkod,
gyönyörödet és tüzedet,
végigkísértél életem ciprusos útján,
megcsaltalak mégis mindenekkel,
elhagytalak, mint egy együgyű
balga leányt.
A cipruság már vállamra hajlik:
most fogsz elhagyni Te is engem.
Adj még nekem egy utolsó tavaszestét,
hadd öntsem ámított szivedbe
a legigazabb, esztelen
és elkésett szerelmet.

Erdélyi Helikon 1928.
 
 
0 komment , kategória:  Olosz Lajos  
Olosz Lajos: Égerfák alatt
  2016-06-16 05:53:29, csütörtök
 
  Olosz Lajos:

Égerfák alatt


Saját sorsom bogait kötözve
vissza-vissza térek egy-egy őshöz.
A ma és holnap komor titkai
a múltak mikéntjét kérdezik.
Megidézem két kékszemű nagyapámat:
a házsongárdi és az ágyai temető üzen.
Két föld alá tűnt medrű folyó kék vize
a szakadékon át egy percre visszaint.
A jurátus már nem volt forróvérű,
támadó szívét zsoltárok hűtötték
és közbajokból, ha kivette a részét,
menekült a havasra vadat űzni
s mikor meghalt kedvenc gyermeke,
egyedül temette kertjébe egy diófa alá.
Sokat merengett, hallgatag volt, bezárt,
mélyrenéző és rövidéletű,
a meg nem fejtett bút már magával hozta
és átadta nekünk, mint sötét családi címert.
A másik nagyapámban több volt a szláv derű,
könnyelmű jó szíve szerteömlött,
mint virágos réten ezüst áradás
és egész élete parttalan volt,
lobbanó, változó, aranyfantáziás.
A két folyóvíz valahol összeért
és elindult útjára egy külön hullám.
Vízparti fekete égerfák alatt
elábrándozom különös útján.

Erdélyi Helikon 1929.
 
 
0 komment , kategória:  Olosz Lajos  
Olosz Lajos: Hideg szél
  2016-06-15 19:34:21, szerda
 
  Olosz Lajos:

Hideg szél

Égő arcom megenyhíti
szabad puszták hideg szele.
A bűvös kör igája talán eltörik.
Lázadó rabja vagyok a vérnek,
sanyargatom lobogó áradását
és zuhatagos, hegyi patakját
szeretném egy csodaszép
erdei tisztás békéjébe elvezetni,
hogy áhítatosan ámuljon vissza
ifjú őzek barna szemébe.
Tanítom magam az új szabadságra,
mint vénülő mester a gyermeket
és nagy nehezen emelem fel
tiszta tekintetemet
viruló asszonyokra
és nyugtalan lányokra
és esdekelve kérem,
hogy oltsanak el szemeikben
minden szerelmet gyújtogató lángot,
hogy tudjak szemükbe úgy nézni vissza,
mint vágy nélküli, szerető barát,
aki nem tör mámorító gyönyörre
és nem akar halálos szerelmi-harcot.
 
 
0 komment , kategória:  Olosz Lajos  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 13 
2017.10 2017. November 2017.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
27282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 10 db bejegyzés
e hónap: 179 db bejegyzés
e év: 3036 db bejegyzés
Összes: 29465 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 3202
  • e Hét: 42957
  • e Hónap: 113265
  • e Év: 1689090
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.