Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 14 
Olosz Lajos: Primavera
  2018-01-12 09:21:10, péntek
 
  Olosz Lajos:

Primavera


Omlatag barna föld felett
könnyűrajzú, fehér, tavaszi felhők.
Mögöttük messze mozdulatlan
azúrkék selyem paraván.
Kiterjesztett-karú két óriási nyír
minap teremtett millió lila ággal
ölelkezni akar ma mindenekkel
és beleolvad az aranykeretbe
leheletfinom halvány intarziákkal.
A zsombékos fű közt scyllák kéklenek,
a somon mámoros méhek rajzanak,
bronzsisakos amazon rügyekben
májusi balladák alszanak,
a levegőben kurta gazdátlan kacaj,
a vizeken fojtott, halk üzengetések,
most már lázasan jönni fognak
titkos, garázda sötétségek
és reggel, ha a kuszált sugarakat
félresimítom a tavasz homlokán
és szeme közé nézek,
őszi lelkemmel fel fogok derülni
piruló és boldog zavarán.

(Kisjenő)
Erdélyi Helikon 1931.
 
 
0 komment , kategória:  Olosz Lajos  
Olosz Lajos: Novemberi vasárnap
  2017-11-12 09:27:55, vasárnap
 
  Olosz Lajos:

Novemberi vasárnap


Látom a kerítés hasadékain át,
hogy fekete ruhában,
sötét boával
valaki közeledik a kert előtt.
Idősebb nő:
Az Édesanyám.
A templomból jő.
Az öreg Bottyán tiszteletes
befejezte a szent beszédet
tiszta, kék gyermekszemekkel
elbúcsúzott a hívektől.
Búgott az orgona
és szárnyalt a zsoltár.
Delet harangoznak
és az Édesanyám
szívében békével sietve jő.
Napsütéses őszi sirocco.
A levegőben halott levelek keringenek,
és pelyhes bóbiták.
Úgy tekintem mint gyermeket,
akit az élet gondjaiba alig avat az ember.
Nehéz a mindennap, de legfeketébb
felhőkbe borul a távolabbi holnap.
Óriási nyárfáim orgonáján
viharzó fugákat játszik most a széL
Ezek nem dalok, nem békés psalmusok:
Walpurgis éjszakák nyitányai ezek.

Erdélyi Helikon 1930.
 
 
0 komment , kategória:  Olosz Lajos  
Olosz Lajos: Halál előtti vágy.
  2017-11-10 07:50:01, péntek
 
  Olosz Lajos:

Halál előtti vágy.


Ha meg kell majd halni,
nem leszek hangos forradalmár.
Készülők reá.
Szívem tusája szelíden elsímul
és a végtelenség békéjével egyetértek.
Mors Imperátor
komor győzelmi menete
- korholjatok érte -
engem nem ijeszt,
ha bígája előtt magam heverek.
Én már tartottam halottat karjaim között
és végítéletem ismert döbbenet.
Olykor el is fog bársonyos halálvágy;
titkos táj édes ölében
szeretném letenni sziszifusz terhemet.
Csak egyre vágyom lázzal és kínnal:
- és enélkül halni átkos gyötrelem -
messzetekintő tetőre jutni fel
és ellátni gyönyörű messzeségbe,
hogy visszatérjen megálló szívembe
a diadalmas életszerelem.

Erdélyi Helikon 1930.
 
 
0 komment , kategória:  Olosz Lajos  
Olosz Lajos: Barlanghomály
  2017-08-10 08:08:37, csütörtök
 
  Olosz Lajos:

Barlanghomály


Maholnap már semmit sem mondok.
A barlang homálya egyre mélyebb.
Reákönyöklök kőpadomra,
nem lázadok és nem remélek.
Jaj, amikor még tavaszi álom
kicsalt a völgybe és egyre űzött,
milyen gyönyörű, furcsa hajsza volt:
a szivembe vérvörös virágot tűzött.
Barlangomba akkor, ha megtértem,
parazsat szítottam karcsú lángra
és vidáman ámultam, trachit-szobámat
virágokkal hogy bedobálta.
Éjszaka a szájához ültem:
besziporkázott minden csillag,
a réteken nyújtózott a május
és nem hagyott aludni a tavaszillat.
Most már sötétkék itt benn a mennyezet
és lassankint a falak egész feketék
és hasztalan vonszolnám magam a [szabadba,
mert benn a szívemben fekete az ég.

Erdélyi Helikon 1928.
 
 
0 komment , kategória:  Olosz Lajos  
Olosz Lajos: Aranyeső
  2017-08-08 08:17:32, kedd
 
  Olosz Lajos:

Aranyeső


Napsütött test arcraborulva
a part puha fövényén fekszik.
Talán leány.
Sötét ruhája visszacsúszva.
Forrón ragyog a finomrajzú hát
és a lábak karcsú butéliáját
homokhullámok temetik.
Közelben senki.
Ö és a Nap égő kettesben
a némán suhanó víz
elhagyott ölén
és zuhog a nap,
lángbokrai térdrerogynak,
keresztül-kasul ölelik.
Fekete haja kék fényben izzik,
sugár sercen ujja szirmán
és ereibe szétgyújtogatva ömlik
a napisten győztes ereje,
és titkos álmait, vad csodáit
halhatatlan életre temeti
és a remegő sötét bőrön át
világolnak a jövendő csodák.

Erdélyi Helikon 1928.
 
 
0 komment , kategória:  Olosz Lajos  
Olosz Lajos: Virágének
  2016-08-18 08:18:55, csütörtök
 
  Olosz Lajos:

Virágének

Elraboltam egy halvány menyasszonyt.
Éjsötét ménen vágtatok vele.
Ájultan fekszik,
a szeme lezárva.
Mögöttem folyók,
erdők, éjszakák.
Piros szájú gyermek az árva.
Hófehér selyem
derekát takarja,
a sugár a haját
bontani akarja
és lebeg a fátyla.
Ne félj leányom,
imádni foglak.
Ha szereti a szerelmet valaki,
én szeretem,
de azért raboltalak el,
hogy ne legyél asszony.
A másé ne légy, senkié soha
és, ha kárhozat nem éget,
ne légy az enyém se.
Hófehér fátylad karomra öltöm
és éjsötét ménen vágtatok Veled,
csak a szemed legyen lezárva,
csak a szemed legyen lezárva.
 
 
0 komment , kategória:  Olosz Lajos  
Olosz Lajos: Néma kürt
  2016-07-15 08:13:16, péntek
 
  Olosz Lajos:

Néma kürt


A fehértajtékú és fehérfalú kürt,
melynek harsanása:
láz és férfimámor,
elragadtatás és diadal,
némán fekszik a tölgyasztalon,
gyertyanélküli ravatalon
és lecsügged a kar,
amelyik felemelje.
A mell talán még a régi volna,
a szív szent bátorsága is a régi,
de a szájban sötét epe fut össze,
ha felvonulnak a múlt emléki.
A szem, ha fájón befelé fordul,
megcsillan boldog, csalóka lázba,
de ha a Jövővel mered szembe,
megüvegesedik tetszhalálba.
Fejér gyolcsban, könnyű saruban,
őszülő fejjel, merev arccal
ül a kürtös szörnyű magányban
Télen-nyáron, ősszel-tavasszal.
Szíve dobogóján ős akarások
és krisztustalan romlások tusája zajlik.
Ajaka egyre fanyarabb lesz,
karja mindég mélyebbre hajlik.
Sötét éjjel, mikor se csillag, sem isten,
egyszer a kürtje utolsót rivall
és a szív dobogójáról a mélybe hull
a győzelem nélküli viadal.

Erdélyi Helikon 1930.
 
 
0 komment , kategória:  Olosz Lajos  
Olosz Lajos: Kórházi álom
  2016-07-13 09:52:49, szerda
 
  Olosz Lajos:

Kórházi álom


Elült a durva zaj.
A város szűrődő zsivaja elcsitult.
A forró júniusi nap után
a nyári alkonyat selyemszárnya
csüggedt vállaimra borult.
Idestova már egy éve rab vagyok.
Ki tudja, mikor jön el a nap,
mikor házam kapuján kopogtathatok?
Sötétkék homály körülvesz puhán.
Álomvizekre száll a gondolám.
A Körös partnál csolnakom kikötöm
és a bozóton át kertembe szököm.
Mint mikor valaki tilosban oson,
úgy lépek át a nyírott bukszuson.
Belesek a függönyözött ablakon.
Csodálkozó arc néz végig az álomalakon.
Egyszerre, mintha zörrenne a haraszt,
valami zaj könyörtelenül megriaszt.
Boldog álmom hirtelen ködbe vész.
Otthonom képe szemeimből elenyész.
Önvád nyilall belém álomittasan:
amit cselekedtél, zordul tiltva van.
Nem fog-e elárulni az elsepert homok,
ha rajta maradtak a vádló lábnyomok?!

1945.
 
 
0 komment , kategória:  Olosz Lajos  
Olosz Lajos: Félig élt élet
  2016-06-28 03:50:45, kedd
 
  Olosz Lajos:

Félig élt élet

Nagy-nagy vágyam,
életkoporsóm, tüzes ágyam,
bocsáss meg nekem,
hogy egészen sohasem akartalak.
A földből csapott ki érted
ezernyi lobogó láng,
mindig parancsoltál velem,
még sem fogadtam meg
soha a szavadat.
Éreztem titkod,
gyönyörödet és tüzedet,
végigkísértél életem ciprusos útján,
megcsaltalak mégis mindenekkel,
elhagytalak, mint egy együgyű
balga leányt.
A cipruság már vállamra hajlik:
most fogsz elhagyni Te is engem.
Adj még nekem egy utolsó tavaszestét,
hadd öntsem ámított szivedbe
a legigazabb, esztelen
és elkésett szerelmet.

Erdélyi Helikon 1928.
 
 
0 komment , kategória:  Olosz Lajos  
Olosz Lajos: Égerfák alatt
  2016-06-16 05:53:29, csütörtök
 
  Olosz Lajos:

Égerfák alatt


Saját sorsom bogait kötözve
vissza-vissza térek egy-egy őshöz.
A ma és holnap komor titkai
a múltak mikéntjét kérdezik.
Megidézem két kékszemű nagyapámat:
a házsongárdi és az ágyai temető üzen.
Két föld alá tűnt medrű folyó kék vize
a szakadékon át egy percre visszaint.
A jurátus már nem volt forróvérű,
támadó szívét zsoltárok hűtötték
és közbajokból, ha kivette a részét,
menekült a havasra vadat űzni
s mikor meghalt kedvenc gyermeke,
egyedül temette kertjébe egy diófa alá.
Sokat merengett, hallgatag volt, bezárt,
mélyrenéző és rövidéletű,
a meg nem fejtett bút már magával hozta
és átadta nekünk, mint sötét családi címert.
A másik nagyapámban több volt a szláv derű,
könnyelmű jó szíve szerteömlött,
mint virágos réten ezüst áradás
és egész élete parttalan volt,
lobbanó, változó, aranyfantáziás.
A két folyóvíz valahol összeért
és elindult útjára egy külön hullám.
Vízparti fekete égerfák alatt
elábrándozom különös útján.

Erdélyi Helikon 1929.
 
 
0 komment , kategória:  Olosz Lajos  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 14 
2018.03 2018. április 2018.05
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
30 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 10 db bejegyzés
e hónap: 200 db bejegyzés
e év: 1103 db bejegyzés
Összes: 31000 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 6065
  • e Hét: 45009
  • e Hónap: 152830
  • e Év: 736252
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.