Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
Apor László: Nyár
  2018-07-10 07:25:57, kedd
 
  Apor László:

Nyár


A menny azúrja, a mélységes ég,
Mint olvadt ércz, szikrázó tűzben ég
S delejes álom részegíti meg
A dél hevében lankadt szivemet.

A lég se' mozdul, a kalász se' reng,
Bágyadtság fogja el a végtelent -
S a föld, a fényes, egyetlen, örök,
Mint láva, fojtó párát gőzölög.

Nem hallok semmit. A csukott szemek
Egy más világba áttekintenek
S látom, a míg a hő pillámra száll,
Homályos, hűvös csarnokod', halál . . .

Vasárnapi Ujság - 1904. augusztus 14.
 
 
0 komment , kategória:  Apor László  
Apor László: Oh, mint suhantok el . . .
  2018-07-08 09:24:37, vasárnap
 
  Apor László:

Oh, mint suhantok el . . .


Oh, mint suhantok el, ti évek
Nesz nélkül, mint a falevél
S egyszerre úgy tűnik, szivünkben
Már csak a múlt emléke él.
A múlt, mely letarolva régen,
Olyan, mint a kopár mező,
Hová, ha vissza-visszanézünk,
Szemünk harmattól könyező.

A távolból sötét ködoszlop
Emelkedik szemünk elé
S keressük a napot, mely egykor
Szivünket lánggal perzselé.
Oh, de az a nap a ködülte
Mezőről többé nem ragyog,
S mint a lidérczfény tova tűntek
A ragyogó káprázatok.

Az álmok, vágyak erdejében
Nem fakad többé új varázs,
A zöldelő reményvirágot
Sorvasztja örök hervadás.
Szivünkből feltör néha-néha
Egy-egy sóhaj, egy elhaló,
De a sivár, nagy pusztaságban
Nincs semmi sem vigasztaló.

Még visszasírjuk azt az álmot,
Mely képzelt üdvöket adott
S mely, mint a kürt, tettekre hívott,
Azt a riasztó szózatot.
De az az álom elenyészett,
Mint csillogó ködpára rég,
S a kürt szavát nem zengi vissza
Az a világ, mely omladék . . .

Vasárnapi Ujság - 1903. deczember 20.
 
 
0 komment , kategória:  Apor László  
Apor László: A hajam őszül . . .
  2018-07-07 07:18:50, szombat
 
  Apor László:

A hajam őszül . . .


Ti névtelen, nagy szenvedések,
Ti nem tűntök el nyomtalan' -
S olykor, ha a tükörbe nézek,
Azt látom, őszül a hajam.
A hajam őszül és fehér lesz
Maholnap, mint havas orom,
De szivemmel, mely ifjan érez,
A telet meghazudtolom.

Az évek jönnek s újra mennek,
A felszított tűz lángra csap -
Én Istenem, hisz életemnek
Még delelőjén áll a nap !
A fagy, a dér korán lehullt rám,
De az ősz bája még enyém -
S a tavaszálmok elvirultán
Üdvét dehogy felejteném !

Oh, hány remény és hány ígéret
Szunnyad lelkembe' oh, be rég !
Mit a fukar, kegyetlen élet
Szűkmarkun nem váltott be még.
Ki tudja, hogy beváltja-é majd ?
Ki tudja, mert gyorsan feled -
És minden év a sir felé hajt
Mind közelebb és közelebb . . .

Az évek jönnek, újra mennek
És az emésztő, nagy csaták
Még delelőjén életemnek
Szivem' véresre szaggaták -
S ha olykor a tükörbe nézek,
Azt súgja őszülő hajam,
Hogy az irtó, nagy szenvedések
Nem, nem tűnnek el nyomtalan'. . .

Vasárnapi Ujság - 1904. augusztus 14.
 
 
0 komment , kategória:  Apor László  
Apor László: Mater dolorosa
  2018-07-06 09:25:14, péntek
 
  Apor László:

Mater dolorosa


Ha nincs derűje életednek,
A hű szivet azért ne fedd meg,
Mely érted él s dobog;
Önvád emészt, hogy nem lehettünk,
A mint reméltem, boldogok . . .

Ha sápadt homlokodra nézek,
Leolvasom nagy szenvedésed'
S szemedből a borút
S feljajdulok, hogy mért is tettem
Fejedre martyr-koszorút . . .

Az út, melyet tapos a lábam
Sivár, kietlen éjszakában,
A gyásznak útja az,
Hol mindent, a mi él szivedben
A tél fúvása behavaz . . .

Korán elhervadt ifjúságod
Ragyogó álmát tűnni látod
S mindent, mi üdv, mi kéj
S utána halkan, észrevétlen
Rád zúdul feneketlen éj . . .

Bocsáss meg érte ! . . . és ne űzz el,
Ha a kihamvadt, régi tűzzel
Szeretned többé nem lehet:
Szerelmed elkésett sugara
Bagyogja be a lelkemet . . .

Vasárnapi Ujság - 1900. augusztus 12.
 
 
0 komment , kategória:  Apor László  
Apor László: Tekints le rám . . .
  2018-04-22 06:25:25, vasárnap
 
  Apor László:

Tekints le rám . . .


Tekints le rám te sápadt, téli égbolt,
Czirógassatok meg ti csillagok,
Egy halvány szikrát adj a koldulónak
A fényességből, amely ott ragyog.

A fájdalomba fulladt lélek áhit
Epedve vágygyal, hosszú éjjeken,
Hol, mint egy álom csillagos palástban
Örökre fénylőn megjelensz nekem.

Őrző szemekkel légy vezére annak,
Ki vándor-utján szomorún halad
S a szárnyaló magasból szórd fejemre
Varázshatalmu, fényes sugarad.

S mig millió csillag űzve és keringve
Az égi bolton fényét szórja szét :
Megérzi lelkem a te sugaradban
Az isteninek egy lehelletét.

a_het_1899. március 5.
 
 
0 komment , kategória:  Apor László  
Apor László: Tavon .
  2017-03-06 09:41:32, hétfő
 
  Apor László:

Tavon .


Gyászfűzek a viz tükörére hajolnak,
Alattuk kiköt pihenőre a csolnak ;

Bevont evezőkkel órákig elülök
S lelkemmel a tó fenekére merülök.

Kihajlom a vizre, a tó tükörére
S feltárul előttem titokzatos éje,

S látok szemeimmel, mit senkise látott,
Egy bús temetőt, szomorú világot.

Ott lenn az iszapba' békébe hevernek
A férfi, az asszony, az ifjú, a gyermek. . .

Mit fent a magasba hiába kerestek,
Lázálmukat itt pihenik ki a testek.

S akit betakart ez a sir, ez az éjjel,
Megcsalt szive titkait jól temeté el.

Nincs fejfa sehol és nincs puha párna
És mégis mi édes itt mindenik álma.

Körülöttünk a rengeteg éj, a sötétség
S csak zug örökös morajával a mélység. —

a_het_1895.
 
 
0 komment , kategória:  Apor László  
Apor László: Lomhán leszáll . . .
  2017-03-05 09:18:22, vasárnap
 
  Apor László:

Lomhán leszáll . . .


Lomhán leszáll az alkonyat
S veled, én lelkem szép virága,
Robogva indul a vonat
A ködbe vesző pusztaságba -
Lomhán leszáll az alkonyat.

Még látom hófehér kezed
S borús arczod a szürkeségben:
Pilládon egy könny reszketett,
Mint napsugár felhő szegélyen -
Még látom hófehér kezed.

De lassan minden elenyész
A végnélküli, hosszú pályán,
Eltűnt a könny, az arcz, a kéz,
Csak én állok az éj homályán -
De lassan minden elenyész.

a_het_1897.
 
 
0 komment , kategória:  Apor László  
Apor László: Carmen lugubre.
  2016-07-07 06:43:52, csütörtök
 
  Apor László: Carmen lugubre.


Van óra mikor nem bírom tovább
Közönynyel nézni ezt a Golgothát,
S kitör belőlem, mint szilaj elem
A visszafojtott kínzó gyötrelem.

Hová tekintsek? Vissza? - Már a múlt
Mögöttem régen, régen elfakult.
A múltat immár semmi égi jel
Haló porából nem támasztja fel.

Oh, voltam én is tetterőre hős,
A küzdelemben bátor és erős,
S hajszoltam, mikért lelkem úgy epedt,
Vérző kebellel a lidérczeket.

Fürödtem én is, mint viharmadár
Hullámaidban zajgó életár
És mélyeidbe szállva keblemet
Sejtelmes titkok árnya lepte meg.

Repült a lelkem edzett szárnyakon
Egy ismeretlen part felé vakon,
S a csillagoktól fényes aetheren
És még azon túl járt sóvár szemem.

Hová a lélek elfáradtan ért,
Sötét, ijesztő, rémes éj kísért -
S lelkem, mely a magast beszárnyalá,
A feneketlen mélybe hullt alá.

S amíg szívemben egy csomóba gyűlt
A fájdalom, nesz nélkül elrepült
Fejem fölött az ifjúság kora
A dőre álmok édes mámora.

Nem az vagyok már, aki rég valék
Romhalmaz éltem, sivár omladék,
S alatta mélyen, mélyen rejteget
Kihamvadt szívet, holt reményeket. . .

a_het 1899.
 
 
0 komment , kategória:  Apor László  
Apor László: Töredék.
  2016-06-12 06:06:17, vasárnap
 
  Apor László:

Töredék.

Arasznyi létünk lüktetője, lelke,
Te fényi sugárzó, gőgös, büszke agy,
Amely beléd az őserőt lehelle,
Az Istenségnek töredéke vagy.

S hol, mint kohóban izzik annyi lángod
Szentebb a homlok, mely magába hord,
Mint az a nagy, a mérhetlen világot
Beívelő, hatalmas égi boll.

a_het_1901.
 
 
0 komment , kategória:  Apor László  
Apor László: Stigma.
  2016-06-11 05:33:43, szombat
 
  Apor László:

Stigma.

Látunk fehér, vakító homlokot,
Mely napsugárhoz, fényhez nem szokott,
Fölölte néha, mint a kék egen
Felhő suhan át némán, hidegen.

S amint leszállolt észrevétlenül
Halk szárnyakon ismét tovább repül,
Egy perczre ott marad árnyéka még
S aztán derült lesz újból, mint az ég.

Miért borult el ? Honnan szállt alá
A hangtalan gyász, mely beárnyalá
S mely olt borongott, a felhő megett,
A gondolat, a szív mit rejteget ? . . .

a_het_1901.
 
 
0 komment , kategória:  Apor László  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
2018.07 2018. Augusztus 2018.09
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 10 db bejegyzés
e hónap: 190 db bejegyzés
e év: 2315 db bejegyzés
Összes: 32212 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2222
  • e Hét: 2222
  • e Hónap: 82003
  • e Év: 1453079
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.