Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 15 
Dudás Kálmán: Téli éjszaka.
  2018-01-22 07:58:40, hétfő
 
  Dudás Kálmán:

Téli éjszaka.


Fönn, valahol a valószínűtlen végtelenben ezüstgitárt penget az álmodó hideg,
Hull-hull a hó: most minden csupa ékszer s opálos diadém, havas sugárzás veri a város homlokát
S üres, fáradt villamosak sikongnak mereven álmos utcákon ál. Kongó terek, Dermedt liget. Sápadt fénykendőkben vacognak a fák: zúzott üvegdíszek.

*

Valahol boglyas tornyok mártják bomló egekbe fehérre szórt szellős fejüket, Mereven fülelnek szerte az éjszakába s ólálkodnak ódon, vacogó kereszttel
S álomszerűen - ahogy hűlt szívükben az óragép perceg súlyosan s hangokat ereszt el:
Őrlik az Időt, mely fagyosan virraszt halott tárgyak felett veszteglőn, a süket.

*

Most tükrös termekben pazar csillárok ontják a fényt, sikong a dzsessz, és tart a bál
Suhog a selyem, csillog a brokát, csörög az arany, csellóz az öröm, csengnek a dalok -
Míg városvégi viskók ványadt vackain rongyokba száz meg száz koldus vacog,
S fűtetlen, görnyedt gerendák alatt hét óta éhezők seregére leskel a kancsal halál...

*

A zárdákban most fehér apácák rózsafüzéres kezekkel kísértetet űznek, zsámolyokra esve,
És lázak vonítnak éjféli klinikákon, míg kívül csikorog a fagy kemény nyers ostora.
Most duzzad a titkos élet, és bűnök pezsegnek, szenvedélyek forrnak: ó, mennyi Szodoma
Kormozza a lelket! S mennyi piszkot szennyez rá rossz cédák cudar teste...

*

Tán lázas álmokat álmodnak a szüzek, s angyallal ártatlan gyermek álmodik
S anyák csókolnak tiszta öleléssel... - Csönd - Zordon sikátorokban szél csatangol, s veszteg Fénysebekkel játszik, s ölelkezve csenevész árnyak-fények imbolyogva eveznek.
Halott minden, csak a csupasz erdő messzi, fagyos fájdalma csap fel a csillagokig.

Kalangya - 1934.
 
 
0 komment , kategória:  Dudás Kálmán  
Dudás Kálmán: Szelíd intelem
  2017-12-22 09:39:21, péntek
 
  Dudás Kálmán:

Szelíd intelem


Hajad fekete íve alatt
sok ma a dőre ránc:
mért rajzolta őket az indulat?
ne bánts!
Idegeid jeltelen játékát
vezesd le máson,
a hétköznapok arcodra eső
pókhálóján nézz át,
mint tiszta ablakon!
Én is elhallgatom
fanyar vallomásom.
Törülje le homlokod a derű:
szelídebb és finomabb ez így
és olyan egyszerű:
nem mi vagyunk az oka semminek,
fogy a fegyelem és kopik a kedv
és észrevétlen lazul az ideg;
önzők vagyunk és kegyetlenek,
mint a gyerek.

Még az is lám, kinek
az ügye egy az enyémmel, velem,
bánthat, mert a fegyvere,
bánthatom, mert a fegyverem:
az ideg - fogytán!
És mily igazságtalan
hajtogatni: magad vagy magam!
ketten vagyunk s rengünk az idő-rostán.

Emlékszel? egyszer falura vetődtem
napi kenyér után;
unalmas ünnepdélután,
sűrű, suhogó redőkben
oktondin futkosott az eső.
Egyedül voltam nagyon,
te a városban, határon túl, messze,
én magam,
könyv nélkül, falun, vigasztalan!
S akkor megfogadtam, azon
az isten-szeme-nem-látta-napon,
hogy sosem bántalak,
ha együtt leszünk.
Azóta állom a szavam.
Pedig rombol a perc s az árnyakat
alig hessenthetem magam.
Mert velük szemben mindig csak magam vagyok. Magam . .
Ilyenkor úgy teszek, mint egy komédiás,
vonásaimat szótlan átrajzolom
egy kis derűvel:
az ember ügyel,
hogy mosolyogjon, ha kellemetlen rokon
lépi át küszöbét: az áldozat csak kevesebb
azzal, kit az ember szeret.

Ne bánts.
Törülje meg homlokod a derű;
oly egyszerű,
ne légy nyugtalan s ideges
miattam.
Próbáld meg egyszer, Kedves,
s találj meg ilyenkor
és szeress gyönyörű fiadban.

Erdélyi Helikon 1943.
 
 
0 komment , kategória:  Dudás Kálmán  
Dudás Kálmán: Hajnal a szobámban
  2017-02-11 09:44:54, szombat
 
  Dudás Kálmán:

Hajnal a szobámban


Egy képkeret zsongja utolsó mosolyod,
amit a küszöbről dobtál már felém,
tükröm is tart még: tétován a kilincset fogod.
És elsuhantál. Csönd. Majd kedves tárgyaim
lopóztak el mellőlem, tova, teutánad,
s magamra hagytak magányom peremén.
De egy képkeret, lám, ellopta mosolyod,
s ez elég! A hajnalodás friss szárnyain
a kacajod. Labdáznak vele a falak.
Pamlagom fölött parfümöd imbolyog,
s ni, a kredencemen mi mosolyog ott?
A rúzsod, mit szeretek: nahát, itt maradt,
s elbújt a kis huncut a csöpp csipke alatt.
Megcsókolom. S míg hangoddal játszanak a falak,
zsibbadt örömmel a hajnalba sugdosom:
tükrömben, falamon, gyűrött vánkosomon,
mindenben, valahogy mindenben megtaláltalak.
 
 
0 komment , kategória:  Dudás Kálmán  
Dudás Kálmán: Téli telihold
  2016-12-21 06:46:49, szerda
 
  Dudás Kálmán:

Téli telihold


A sikátorban vad szél sikolt,
A város felett telt téli hold.

Oly csodás, furcsa. Nagy. Bámulom.
Szótlanul lendül sivár úton.

Arca szívós fagytól puffatag.
Merev. Bajsza alatt bús harag.

Sokat fárad, és csak rengeteg
Magány várja, nagy, siket terek -

Estente. Még soha vén kobold
Nem kutyagolt ennyit, s nem loholt.

Egykedvűn botlik átal minden
Éjjel: álmainkon, kedveinken.

Kutyák rínak csak fel rá néha,
S rossz városok beteg és léha

Zaja csap fel hozzá hidegen,
Ő csak ballag: kósza idegen.

De felolvad olykor haragja,
Ha háta mögött vesz, marad a

Hideg mezők vak végtelenje.
Ni, mintha csak mosoly serkenne,

Sárgállana kajla bajsza alatt!
Füttyre gyújt, s tán nótázva szalad,

S a pálya végén sunyin leles -
S kacag: földünk szakálla deres
 
 
0 komment , kategória:  Dudás Kálmán  
Dudás Kálmán: Ének hajnalról, délről s alkonyatról
  2016-10-28 08:01:59, péntek
 
  Dudás Kálmán:

Ének hajnalról, délről s alkonyatról


A friss Hajnal harmatos, halk lelke
Lenge csókokkal csókolja homlokom,
Táncos sugarak szűz szimfóniája
ömlik el finom fénnyel az év-fákra,
S alácsurog békés, bársony-lombokon...

Most csók van, fény van, öröm, kacaj, ének,
Most csupa csoda és álom az Élet!

A Nap fehér akkord lesz majd az égen,
S a szép fénylő és sajgó sugarak
verejték-díszt lopnak komoly homlokomra,
Ha életszekerem Délbe téved rogyva,
S a szaporodó évek súlyával áthalad...

Milyenek lesznek a déli énekek,
Ha évek erdején beljebb lépdelek?

Rossz, rokontalan, barna bánatukat
öntik majd rám az év-alkonyatok,
S az Estek monoton, bús imákkal várnak,
És rám nyúl árnya a fehér Kaszásnak,
És karja árnya felém kanyarog...

Milyen lesz majd az Estbe haló ének,
Ha mankózva, lassan az Árnyékba érek?

(Vagy máskép lesz minden?
Egy váratlan pecben megszakad a Talány,
Életszekerem majd rémülten megtorpan
- Est előtt még a szürke, déli porban,
Vagy a Hajnalnak sem lesz még vége talán?)

Lelkemben titkon, lágyan, csendesen
most nyílik ki egy álomkék virág...
- De mért van az néha, hogy könnyesen hallom
A sistergő, sajgó déli sugarakat,
S mért búsítja a szűz hajnal-szimfóniát
A zene, mit néha rám üzen az Alkonyat...

Kalangya 1933
 
 
0 komment , kategória:  Dudás Kálmán  
Dudás Kálmán: Névtelen szonett.
  2016-08-14 06:17:15, vasárnap
 
  Dudás Kálmán:

Névtelen szonett.

Emlékek kaszálóján elkószálok;
Selymesen susognak, mint a buja rozs,
Szép vágyaim: fehérek, feléd szállók,
S mint rétek lelke: szerelmünk illatoz...

Ezüstös csermely, halk habú patak:
Cirógató, víg tekinteted.
A vágyam úszkál benne hallgatag,
S arcod lágy bársonyát fölém fekteted...

... De néha bús ciprusra bukkanok,
melyen szomorító bánat muzsikál,
S olykor sírni kéne, ó, sírni fáj...

... Szépséged, szerelmed föltűz mint a Nap,
És nem búsulok, ha ciprus is akad,
Mert vigasztal és simogat Napod...

Kalangya 1932.
 
 
0 komment , kategória:  Dudás Kálmán  
Dudás Kálmán: Kicsit különös koncert
  2016-07-30 06:21:02, szombat
 
  Dudás Kálmán:

Kicsit különös koncert


Ma este titkon lestem vén kertünk zenéjét:
Ájultan ríttak az ősz színei, s fanyarul
fuvoláztak a kóválygó gyümölcsszagok.
Palánkunk, melybe éppen alkonytűz kapott,
Tömör ütemet vert hozzá aranyalapul.

Andalított piszke-, ribizli-, málnabokrok
Sípszava. Ó, milyen sápatag kantiléna
Az őszibarackfák kara! Halk spinét:
Az alma. Zajos zongora: a venyigék.
(Vágyak dübörögnek így bennem néha-néha...)

A meggy üresen állong, sárga cintányér,
Elomlón futamoz a körtehegedű,
S tavaszi bőségben kimerült cseresznye
Pihen hangtalan, és rádűl az ereszre,
A galagonyabokrok nesze keserű.

Tücskök szaxofonja lubickol puhán bele,
De az is szomorúbb most, mint nyarak szakán.
A lugas hallatja rozsdálló hangjait,
S oboapuhán sóvárognak a csalit
Törékeny dalai, és brácsál a magány.

És dobolnak dús gyümölcsök zuhanóban
Hűs zamatjukkal roskadozó fák ért tetejérül.
Szellő harangoz béna ágakkal árva
Melódiát, és komolyan, mint a hárfa:
Az Elmúlás komor kórusa szegődik háttérül...

(Mali Iđoš, 1934)
 
 
0 komment , kategória:  Dudás Kálmán  
Dudás Kálmán: Névtelen szonett
  2016-07-09 06:41:43, szombat
 
  Dudás Kálmán:

Névtelen szonett

Haldoklik a táj: vigasztalan díszét,
Betegsárga és lázas rőt kaftánját
Örök törvények öklei cibálják,
S ködös szél kóbor zúgással tépi szét...

Nincs tetőm, búzám, sem vágyam, sem borom.
De a tél elé boldogan lépdelek:
Mintha a holdat az álmodó gyerek
Labdaként látja szállni szűz ormokon.

A kincsem; nézem, hogy tapad feketén
A tájra a mord múlás, és hallgatom,
Hogy horzsolják holt ujjukkal ablakom.

A levelek. S míg tör nyarga jegenyén
Koncsorog az ősz: gyámótlan szavakban
Sírok, csak sírok árván, szakadatlan...

Kalangya 1935.
 
 
0 komment , kategória:  Dudás Kálmán  
Dudás Kálmán: Anyám kezei: jóság és áldás
  2016-07-03 08:23:12, vasárnap
 
  Dudás Kálmán:

Anyám kezei: jóság és áldás


Ki tud arról a nagy jóságról, puha áldásról,
melyek karjaid, fiatal, fehér karjaid
ölelésében, vigasztaló simogatásában illatozott
gyermekkoromban? - Ha fölriadtam álmaimból,
s Te hozzám suhantál a fekete éjszakán át,
és két karod jósága világlott, akár a fárosz.

Ki tud a Te két anyai karod eleven áldásáról,
mely biztos tenyerére vette botladozó,
téveteg lelkemet ártatlan éveimben?

Jótékony kezeid formáló, tiszta művészetét valaki tudja?
És csodás ereje varázsát ki sejti -
mellyel új akarást, friss erőt, ép hitet simítottál belém:
ha megtépázva, törten, betegen hazavetődtem,
s karjaidba hulltam, mikor megrugdosott,
és arcomba vágott a goromba élet...

És ki tudja fölmérni áldó karjaid,
száraz, beteg kezeid éltető vigasza mélyét,
munkás kezed örök lankadatlanságát:
hogy utánam küldhesd utolsó falatod?
És ki szólhat kérges anyai kezeid, szent kezeid
mélységesen buzgó, nagy hitéről: melyeket estente
imára kulcsolsz -- értem is, hálátlan fiadért.

Ó, anyám kérges kezei: áldás és jóság!
Ti vagytok a Tavaszom. Ti virágos, tavaszi ágak vagytok,
S az Isten felé bólongtok szeretetek tiszta illatával,
Ti vagytok a fény, mely utamra süti
biztos, fehér jeleit, ha fáradtan vonszolom magam
az életrengeteg botlató sűrűjében.
Ti vagytok mindenem:
Jó anyám szent, szikkadt, beteg kezei...
 
 
0 komment , kategória:  Dudás Kálmán  
Dudás Kálmán: Nyár.
  2016-06-29 10:06:53, szerda
 
  Dudás Kálmán:

Nyár

Lustán lapul a falu fülledt lombban.
A toronyban tán megolvad a harang.
Buta, rossz, bongó, forró unalom van.

A napból olvadt ezüst csurog, s aszal
Lombot, lelket, és kábult kotlósképpen
Tikkadoz szerte egy-egy kövér kazal.

A lankák alatt a völgy ég: tompa katlan,
És lobog, lobog tarló, gerezd, dűlő
A napfényben, mely árad lankadatlan.

Csüggedt ágas körül delelő gulya:
Lusta, akár a föld, mely talán ős, nagy,
Keleti álmát alussza, a tunya...

Ájultan harsan ezer fehér kis ház
Törpe fala és tűzzel ezer tető,
S egy sarkon rozsdás bádog-Krisztus szikráz.

Kalangya 1938.
 
 
0 komment , kategória:  Dudás Kálmán  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 15 
2018.05 2018. Június 2018.07
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
252627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 189 db bejegyzés
e év: 1702 db bejegyzés
Összes: 31599 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 818
  • e Hét: 12140
  • e Hónap: 88586
  • e Év: 1173933
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.