Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 13 
Adorján András: Milyen furcsa…
  2017-04-30 07:19:07, vasárnap
 
  Adorján András:

Milyen furcsa...


Milyen furcsa magányosan élni,
nem szólni napokig senkihez,
számadást senkinek sem adni,
hogy mit tettünk, és mit fogunk tenni,
milyen szép és milyen csúnya
minden úton egyedül menni.

Reggelenként nem ébresztget senki,
csak bámul ránk két fagyos ablak,
s szemrehányással mutatja, hogy künn
megindult újra, kopog az élet,
templomban misézik a pap,
s már állnak sarkon a szegények.

Délben korcsmában fogad az ebéd,
levest tányérba pincér önti,
köszönni nem kell, fizetünk érte,
pedig nincs íze, nincsen zamatja,
milyen más, mikor valaki
evés közben szavunkat hallgatja.

Ténfergünk, járunk, tán nem is élünk,
Kenyérharc. Küzdés. Fáradtság. Gond.
Tollak percegnek fehér papíron,
nagy nehezen harangoznak végre,
ilyenkor jön a munkának
szűkre szabott, szegény fizetése.

Jön az est, s kárpótol sok rosszért,
lámpák mellett álmok születnek,
s viszik a lelkünk messzi napfényre,
ahol nincs magány, ahol nincs bánat,
s valakinek két kezében
halkan mosolygó vágyak várnak.

Kalangya 1933.
 
 
0 komment , kategória:  Adorján András  
Adorján András: Ébredés
  2017-02-05 07:38:07, vasárnap
 
  Adorján András:

Ébredés


Valaki, aki nem is akarja
loppal, hogy irigyek ne hallják
esténként imám alján nevet.
...Mintha látnám a kezét:
vidáman integet.
Valaki, aki nem is akarja,
lábujjhegyen, álomköntösben
el-eljön hozzám minden éjjel.
...Megcsókolja a lelkem
tavaszos zenével.
Valaki, aki nem is akarja,
pontot tesz a mese végére,
s búcsúzik tőlem lassan-lassan.
...De szomorú így reggel
ébredni magamban!
 
 
0 komment , kategória:  Adorján András  
Adorján András: Keresem az utat
  2017-01-24 08:36:03, kedd
 
  Adorján András:

Keresem az utat

"mert szoros kapu és keskeny út, mely viszen az életre, s
kevesen vagyunk azok, akik ezt megtalálják. Máté VII. 14."


Megállok életem keresztútjánál,
leborulok, és sírok keservesen,
menjek-e jobbra, menjek-e balra,
merre, hova jutok, tarka napfényre
vagy temetős, szürke zivatarba.

Sehol sem jó, és nincsen maradásom,
szeretnék szebben élni, mint az apám,
kinek mindig bajt hozott az élet,
s a legszebb éveit zsákmányul adta
az újuló gúnyos szenvedésnek.

Valami újat, merészet szeretnék,
ami még nem volt, s nem lesz soha talán,
fehér utakon vidáman járni,
s a meggörrtyedt, bánatos embereknek
szavaimmal tavaszt muzsikálni.

Este, ha lefekszem, hideg falak közt
csúf árnyak jönnek a homályban felém
titokzatosan, és fenyegetnek,
pedig én senkit soha meg nem bántok
jót kívánok én az embereknek.

Félek magamtól, félek mindenkitől,
senki sem tudja, melyik az igazi,
s rossz úton visznek, rossz útra térek,
én csak alamizsnát kapok a sorstól
szegényes napszámnak, szürke bérnek.

Pedig talán még mást is érdemelnék,
hiszen küszködöm éjjel-nappal, lázban,
nem találom sehol a jó utat,
a lelkemet is hiába kérdezem,
csak a bizonytalanságba mutat.

Kalangya 1933.
 
 
0 komment , kategória:  Adorján András  
Adorján András: Utaim
  2016-11-23 08:16:23, szerda
 
  Adorján András:

Utaim


Volt már, hogy megálltam, s azt mondtam: nincs tovább!
S aztán újra elragadott az élet,
pedig én nem akartam, hogy éljek
unott magammal, gondok között,
szegényen és zűrzavarban.

Néha sütött a nap, máskor meg beborult.
Magas hegyeken s tengereken is jártam,
máskor meg itthon csodákra vártam,
s hajtottam döcögő szekerem
álomsarkantyús lovait.

Akadtak utamba, kik talán szerettek.
Mások rohantak, mint a vésztől, tőlem,
s éltem gyönyörű meseidőben,
mosolygós ifjúságom forró,
reménykedő perceiben,

Furcsa szavakat is vetettem papírra.
Megtörtént az is, hogy olvasták talán,
kopogtattam a titkok ablakán,
és jussomat is követeltem,
lázadoztam, könyörögtem.

Nagyon furcsa álmokból tákoltam össze
könnyes veretű, kincses életmesém,
és most mintha lázasan keresném
foszladozott, dús örömeim
utolsó, lángoló pírját.

Kalangya 1933.
 
 
0 komment , kategória:  Adorján András  
Adorján András: Itt maradok
  2016-09-28 08:39:52, szerda
 
  Adorján András:

Itt maradok


Meleg szelek sikonganak
Tengerparton, itt lenn, délen,
Fenyvesek közt, napsugárban,
De szép lesz a temetőben.

Kocsim után nem jön senki,
Hegyoldalban sírba dobnak,
Hazugul meg nem siratnak,
s nem mondanak szebbnek, jobbnak.

Aki voltam, amit adtam,
Nem marad meg senki másnak,
kitérek én az útjából
vidám szónak, kacagásnak.

Valahol a Tisza mellett
egy-két napig tán beszélnek:
Uramisten, mi fájhatott
annak a csendes legénynek?

Aztán vége. Elfelednek.
De jó is lesz majd itt, délen,
Fenyvesek közt mindörökké
mosolyogni sok emléken.

Kalangya 1932.
 
 
0 komment , kategória:  Adorján András  
Adorján András: Búcsú
  2016-09-04 08:37:14, vasárnap
 
  Adorján András:

Búcsú

Szenteleky Kornél emlékére szeretettel

A Te utad már felhők között visz
úgy, ahogy megálmodtad régen,
és itt-ott az égen
Halvány csillagok fényesre gyúlnak.

Szeretnék Tőled halkan búcsúzni
Könny nélkül, emberien, szépen,
s aztán egy emléken
magamban tűnődni, imádkozni.

Nem tudok, mert fáj nagyon az élet,
hogy többé már nem látlak soha,
a két szemed mosolya
nem fog biztatni, örömben égni.

Szeretnék Néked mesélni arról
hogy voltam Nálad, szobádban jártam
fekete ruhában,
S nem ismertél rám, csendben pihentél.

Szeretném azt is vallani Néked:
kertedből egy virágot loptam,
könnyek közt, titokban,
s nagyon kérlek, ne haragudj érte.

S csak állok fáradtan, szavak nélkül
a Tisza partján, akácok alatt,
s szeretet, akarat
buggyan ki lelkem vérző palástján.

Mindenem voltál, bátyám, tanítóm,
szerető testvér, barát, rokon,
s most a romokon
szívemben fájón, sírva köszöntelek.

Kalangya 1933.
 
 
0 komment , kategória:  Adorján András  
Adorján András: Ecce vita
  2016-08-14 06:33:44, vasárnap
 
  Adorján András:

Ecce vita


Az élet nem Szajna-part és nem a Lovćen,
nem búzatáblák. Nem is bárok gőze,
s nem az a sok tarka fényű város,
hidak, utcák, amiket szerettem.
... Az élet te vagy, és én vagyok,
mi vagyunk magunknak ketten.

Néhol nagyvárosok zokognak az éjben.
Apró emberszilánkok kapaszkodnak.
A Semmeringen gyorsvonat fut le.
Írógép kattog. Csókok is dúlnak,
Filmek peregnek. Egy templomban
harangoznak épp az Úrnak.

Kínában borzalmak játszanak új csodát.
Moszkvában lázító beszédek zengnek.
Vadul forog, zakatol a rulett.
Az Alföldön munkások aratnak,
s egy iskolában a gyerekek
örülnek meleg szavaknak.

Piccard a sztratoszférából most tért vissza.
Amerikában repülőpark épül.
A dúsak tengerparton fürödnek.
Berlinben vak koldus áll a sarkon.
Adorjánon éppen temetnek,
valaki túl van a harcon.

Mindenkinek és mindenütt más a mosoly.
Magas hegyek meredeznek az égre,
s a völgyekben pompázik a küzdés
fegyverrel vagy máskor szeretettel.
... Az élet Te vagy, és én vagyok
mi vagyunk magunknak ketten.

Kalangya 1932.
 
 
0 komment , kategória:  Adorján András  
Adorján András: Vége lesz a mesének
  2016-08-10 04:44:05, szerda
 
  Adorján András:

Vége lesz a mesének


Olyan rövid ez az élet,
s olyan sok mégis a bánat,
hogy minden kis napsugárnak
köszönetet mondok.

Most igyekszem fel a hegyre,
Botom a nagybízó hitem.
S ha még azt is elveszítem,
a mélybe zuhanok.

Visszafordulnék már régen,
De jönnek új, furcsa fények,
halk mesék, álmok, remények,
s hívogatnak egyre.

Lehúz a gond, visz a mosoly,
két Ellen küzd mindig bennem,
s napfényre vágyó szívemben
bízó muzsika szól.

Talán egy kicsit pihenek
fenn a csúcson, ha felérek,
s aztán egy szürke mesének
csendesen vége lesz.

Kalangya 1932.
 
 
0 komment , kategória:  Adorján András  
Adorján András: Egyedül.
  2016-08-09 06:41:03, kedd
 
  Adorján András:

Egyedül.


Játszik velem most is az élet,
mutogat, mint a kis gyermeknek
napsugaras déli meséket,
tengerparton kéklő ég alatt
s jaj! Látom a fényes mesékből
esténként csak néhány könny maradt.

Jártam már kalászos, dús rónán
máskor meg szökkent a szekerem
vakító, csodás nyári hónál
s mindig szomorún, egymagamban
s ha néha mesélni akartam
szépen akartam
nem hittek soha a szavamban.

Egyedül csak álmodni lehet
tarka-barka meséket arról
hogy van, aki minket is szeret
s aztán jön a szomorú reggel
álom után szürke ébredés csúnya ébredés
küzdelmes valóság-sereggel.

Mese maradt nekem az élet
csak a lelkemben nevet néha
egy-két odavetett ígéret
aztán csend, alszanak az álmok
lehet, hogy csak így szép a mese
napfényes mese
egyedül nézni a világot.

Kalangya 1932.
 
 
0 komment , kategória:  Adorján András  
Adorján András: Elvesztettem valamit
  2016-07-13 09:55:17, szerda
 
  Adorján András:

Elvesztettem valamit

Valamit, úgy érzem, elvesztettem.
Keresem, de sehol sem találom.
Mert annyi sok rejtett titok zsong
ezen a csodaváró világon.

Örökbízó, merész hitemet
vagy a telkemet hagytam el talán.
Lecsavarom kicsi lámpámat,
s gondolkozom sok sötét éjszakán.

Nincs erőm, és nincs akaratom,
az élet újra magamra hagyott.
Lebukom mindig a magasból,
hiába remélek szépet, nagyot.

Sokan vagyunk így, víg akarók,
keresünk néhány elvesztett percet,
s átkozzuk a sok-sok bánatot,
mert durván a földre letepertek.
Bízni, kutatni s nem találni,
Hiába minden, ez a mi sorsunk,
csendes vágyban tengődünk halkan,
s még ezért is köszönetet mondunk.

Kalangya 1932.
 
 
0 komment , kategória:  Adorján András  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 13 
2017.06 2017. Július 2017.08
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 10 db bejegyzés
e hónap: 258 db bejegyzés
e év: 1924 db bejegyzés
Összes: 28355 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2756
  • e Hét: 23952
  • e Hónap: 162684
  • e Év: 1015227
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.