Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 20 
Csuka Zoltán: Kreuger
  2017-09-09 08:55:20, szombat
 
  Csuka Zoltán:

Kreuger


Kidőlt a nagy oszlop,
kínban hördült Európa gazdasági rendje,
jó vezércikkírók tolla villámsebesen futott,
s vidám önteltséggel írta a nagyszerű nekrológot,
redakciók mélyén bánatosan peregtek az írógépek,
s a tőke fájdalmát dübörögték a rotációsok.

Kidőlt a nagy oszlop,
s ím gazdasági rendünk széles zenekarai
bánatos gyászindulókat trombitáltak,
s millió munkanélküli homlokán ismét
mélyebb lett millió ránc.

S lám, ekkor tűnt ki:
az oszlop, mely büszke házunk homlokán klasszicizmust
gőgösködött,
nem márványból volt, még csak hitvány téglából sem,
belsejében patkányok tanyáztak, férgek és tetvek
fröccsentek szét, és a rossz papírmasé alól
ezer csalás és szélhámosság szennyes vize ömlött széjjel.

Rajta hát, költők, énekeljétek a nagy emberek bukását,
rendünknek, akik díszei voltak, a mártírokat,
akiken átzúgott korunk fájó fergetege, a gazdasági válság,
akik zuhantak, s akiké ím a tragédia,
míg Európa szédülten áll, s benne bomlott mellkasok
zúgása orgonázik,
s az igaz fájdalom
milliók arcán csak néma és szánakozó mosoly.

Kalangya1932.
 
 
0 komment , kategória:  Csuka Zoltán  
Csuka Zoltán: Új tavasz siratása
  2017-03-24 07:03:32, péntek
 
  Csuka Zoltán:

Új tavasz siratása


Egyetlen megmaradt, harsogó zendülés, tavasz,
zúgj szét a földeken s pattanó erdők tengerén,
égnek induló síkságok feltörő hullámain
emeld magasra az elhullott lobogót,
élet, élet, mi élni akarunk.

Higgyétek el, nem magam siratom,
s nem magamért szól ez az ének,
csüggedő fejjel, ahogy lobbanva nézem:
zöld lázban hogy ver ki a fák testén ezer bimbó,
s illatos blúzok alól hogy lüktet elő
frissen és duzzadón a kemény leánytest;
nem magam siratom, hanem őket,
őket, akik ellen új és vad merényletet készít elő
sok sötét s konok fej -
a rügyező fákat s mai hitben új életnek induló világot.

Értük a könnyem, amely gúny és fájdalom között
sistergőn égeti a szemeim sarkát,
értük és ez új tavaszért,
amely fölött
- óh, süketült poéták, van-e köztetek még, aki hallja? -
rettentő pusztulás szelei szüntelenül sikongnak.

Békéscsaba, 1935 tavaszán

Kalangya 1935. április.
 
 
0 komment , kategória:  Csuka Zoltán  
Csuka Zoltán: Orosz románc
  2017-02-25 08:16:31, szombat
 
  Csuka Zoltán:

Orosz románc


Itt bujdokol még, itt sápad, s fáradtan vonszolja magát,
európai brettliken rossz zongorákra támaszkodik, s vánszorog,
érzelgőssége itt nyúlik át éjszakák testén a hajnalokig,
s akik éneklik
színes ingeikben s fakuló színű hangulatokkal,
mélyülő ráncaikkal s egyre mélyebb kutú szemekkel,
nem is tudják tán,
milyen halotti ének sötét lobogója lengedez szájukról.
Száműzött nemzedékek száműzött dala ez a románc,
s a földön, ahol egykor bölcsője volt,
most traktorokat, dübörgő masinákat
s pjatiletkát énekelnek a költők.
Vajon kik brettliken, bárokban ivók mélyén
éneklik a régi dalt,
érzik-e tragédiáját,
s akik aggkorba jutott mozik ezreiben hallgatják,
érzik-e dohos kripták mély visszhangját benne,
mikor tragikomikus fájdalommal fülükbe zöngi tűnő életét
a bujdosó románc.

Kalangya 1932.
 
 
0 komment , kategória:  Csuka Zoltán  
Csuka Zoltán: Csók
  2017-02-12 08:52:41, vasárnap
 
  Csuka Zoltán:

Csók

(Baudelaire emlékének)

Vérünk, a rőt vihar, bolondul égett,
futott, s szikrája bőrünkre kihullt,
szemedben nyíltak furcsa messzeségek,
és bennünk minden friss fény elfakult.

Fölöttünk az ég lassan elcsikordult,
csókod lávája lángolt, sercegett,
és tág szemekkel bámultam, mikor dúlt
szemünkben évvé érlelt perceket.

A szánkon is tűz, lángja égre csapkod,
és bennünk is tűz, lánggal lángolunk,
s míg ellobbanunk, nagy magasba kapkod,
rázkódik, sír és perzseli agyunk.

Kezed hajamban játszik féktelen,
s kéjben nevet ránk perc és végtelen.

Kalangya 1936.
 
 
0 komment , kategória:  Csuka Zoltán  
Csuka Zoltán: Dicséret a kedvesnek
  2017-01-06 06:13:46, péntek
 
  Csuka Zoltán:

Dicséret a kedvesnek


Régi költők példájára meg nem dicsérlek,
hajad illanó színét én meg nem énekelem,
szemed fényét nem fényképezem töredező képbe,
s forró szájadról nem zengek csókos himnuszokat.
Kezed szirmát versvázában meg nem őrizhetem,
s nem rögzítek színt, fényt, meleget és formát
sárguló papírra;

de énekellek téged, ami túl vagy mind ezen,
örökvirág vagy, s méhesztendőcskék döngicsélve járnak hozzád,
s mit együtt láttunk, az alkonyat bronzszépsége,
folyók vidám hátáról ahogy előfut,
vállról vállra emel s ezer alkonyat
röpít előre múlhatatlanul.
Csókjaid forróján életek miriádja sütkérezik,
kedves, te túl vagy mindenen,
s lábad előtt a halál sötét kutyája immár
juhászodottan fekszik, s a végtelenbe bámul.
Hajadból erdőgenerációk egymásra rétegződő élete
s friss illata hullámzik elő,
s szemedből a napok örök körfutása int.
Kezed szirmán ezredévek újuló pázsitja hűsen bársonyoz,
s az élet kórusában soha ki nem húnyó dal te vagy.
Nő vagy és ember,
testvér, barát és kedves,
forró szeretőm,
mindennap újra nászra kelsz velem,
s asszonyiságod teljével mindennap bőven ajándékozol.
Kedves, te vagy, ki velem folyton újra indulsz,
s indultál, mikor ősapánk gerincén voltunk forró rezzenés
s indultál, midőn anyám méhében már föléreztem jöttöd.
S velem leszel, ha elmúlásom csendjében egykor
áradó testem hamvai fölött ott virrasztasz a csillagokkal együtt
Elfogyhatatlanul s elhagyhatatlanul.
 
 
0 komment , kategória:  Csuka Zoltán  
Csuka Zoltán: Ismeretlen
  2016-12-06 08:33:05, kedd
 
  Csuka Zoltán:

Ismeretlen


Ez az, mi férfit vonzott, s vonz örökké:
a messzi tavasz, mellünkre, amit sohse szívunk,
örvénylő mélység s szédítő magasság,
az éjszakák burkának titkos magva
s a hajnalfény, amit utol nem érünk.
Milliárd fogantatás viharzó áradása
a nagy folyam, hová minden torkollik: a halál.
Ezt meg nem értjük, felvérző lábbal csak kutatjuk titkát.
szédítő iramban csak pergünk, forgunk mind körötte,
egy szempár, amelybe bele sohse néztünk,
s amelynek mélyén mégis ott vagyunk.
A csók, amelyet soha meg nem adtunk,
az el nem hangzott szó, mely bennünk ég örökké,
egy gombostűfej furcsa titka: ez is univerzum,
amelyben, mint a bolygók, elektronok keringnek.

Ez az, mi férfit vonzott, s vonz örökké.
 
 
0 komment , kategória:  Csuka Zoltán  
Csuka Zoltán: Miért is bántsalak?
  2016-11-27 08:49:48, vasárnap
 
  Csuka Zoltán:

Miért is bántsalak?


Ha írnék mostan, bánatot írhatnék,
elborult napot, mély, nagy árnyakat,
hogy álom voltál s az is maradsz mindég,
de mondd, bánattal mért is bántsalak?

Kenyérért küzdők, köröttem száz autó
ugat, szalad a fényes utakon,
s bennem két korszak egymásnak feszülve
küzd, és nincs fény a nagy borulaton.

Lám, idegenből idegenbe jöttem,
veszett örvény kering és elragad,
s két korszak közt a reccsenő mélységből
arcod nézem, s a tűnő hidakat.

Kalangya 1934.
 
 
0 komment , kategória:  Csuka Zoltán  
Csuka Zoltán: Őszi ditirambus
  2016-10-07 08:27:55, péntek
 
  Csuka Zoltán:

Őszi ditirambus


Felhőket foszlat a szél az égen,
a sötétkék mennyboltot sebesre égeti a hold,
orgonáznak a fák, levelük zizzenve száguld,
sistereg és él ez az éjjel,
rohan a szél, és érzed,
ahogy fák, lámpák és házak lengenek az éjszakában,
hintázik a föld, és himbálódzik ez az éjszaka,
s hinta-palintát jár az ég is a csillagokkal.

Itt zúg az ősz, és lengeti sárgán a földet,
fonnyadó asszony gazdagult élete izzik benne,
csókjai karcossá forrtak, s mély mámort kavarnak benned,
titkolt könnyei befelé égnek,
s ilyenkor, ha csókolsz,
mámorod mélyebb, s szemed alján
halvány gyűrűket érzel, ahogy a messzeségbe nézel,
benned tapos az ősz, s érett gyümölcseit
lábad elé most garmadával szórja,
gyűjtsed a kincset, amely a halál felé száguld,
s önmagát adva milliárd életet gyönyörrel táplál.

Hát itt zúg az ősz, és zúg az ének erről a gazdag őszről,
ám lelkesülten nem énekelhetsz,
véres fintor ég fölötted,
s a fintor mögött a nagy gazdagságban milliók éhsége fájdul,
milliók fájó arca az égbolt egyetlen széles képe,
milliók tétlen tenyere a kitárt mező,
gazdag gerezdeken túl tétlen gépek rozsdásodnak,
s tele kamrák szomszédságában összehúzódó gyomrok sajognak.
Csókok érett mustja mellett a szexuális nyomor vinkója részegít,
s rossz agyakban még rosszabb álmok lidércfénye világít,
a földre nézel, s látod a rettenetes fintort,
az égre nézel, s fintor éget ebből a görbe tükörből is,
s telt kádakban most a könnyek újbora erjed.

Felhőket foszlat a szél az égen,
mély sebet éget a sötétkék mennyboltra a vándorló hold,
orgonázik a szél, és mozognak a városok,
mozognak a rétek, és mozog a föld,
és míg a világűr nyugodtan labdázik a csillagokkal,
őzi éjszakában megborzong, és látja a közelgő telet
a nyomor.

Kalangya 1932.
 
 
0 komment , kategória:  Csuka Zoltán  
Csuka Zoltán: Őszi ditirambus
  2016-09-19 07:08:12, hétfő
 
  Csuka Zoltán:

Őszi ditirambus


Felhőket foszlat a szél az égen,
a sötétkék mennyboltot sebesre égeti a hold,
orgonáznak a fák, levelük zizzenve száguld,
sistereg és él ez az éjjel,
rohan a szél, és érzed,
ahogy fák, lámpák és házak lengenek az éjszakában,
hintázik a föld, és himbálódzik ez az éjszaka,
s hinta-palintát jár az ég is a csillagokkal.

Itt zúg az ősz, és lengeti sárgán a földet,
fonnyadó asszony gazdagult élete izzik benne,
csókjai karcossá forrtak, s mély mámort kavarnak benned,
titkolt könnyei befelé égnek,
s ilyenkor, ha csókolsz,
mámorod mélyebb, s szemed alján
halvány gyűrűket érzel, ahogy a messzeségbe nézel,
benned tapos az ősz, s érett gyümölcseit
lábad elé most garmadával szórja,
gyűjtsed a kincset, amely a halál felé száguld,
s önmagát adva milliárd életet gyönyörrel táplál.

Hát itt zúg az ősz, és zúg az ének erről a gazdag őszről,
ám lelkesülten nem énekelhetsz,
véres fintor ég fölötted,
s a fintor mögött a nagy gazdagságban milliók éhsége fájdul,
milliók fájó arca az égbolt egyetlen széles képe,
milliók tétlen tenyere a kitárt mező,
gazdag gerezdeken túl tétlen gépek rozsdásodnak,
s tele kamrák szomszédságában összehúzódó gyomrok sajognak.
Csókok érett mustja mellett a szexuális nyomor vinkója részegít,
s rossz agyakban még rosszabb álmok lidércfénye világít,
a földre nézel, s látod a rettenetes fintort,
az égre nézel, s fintor éget ebből a görbe tükörből is,
s telt kádakban most a könnyek újbora erjed.

Felhőket foszlat a szél az égen,
mély sebet éget a sötétkék mennyboltra a vándorló hold,
orgonázik a szél, és mozognak a városok,
mozognak a rétek, és mozog a föld,
és míg a világűr nyugodtan labdázik a csillagokkal,
őzi éjszakában megborzong, és látja a közelgő telet
a nyomor.

Kalangya 1932.
 
 
0 komment , kategória:  Csuka Zoltán  
Csuka Zoltán: Csók
  2016-08-18 08:21:28, csütörtök
 
  Csuka Zoltán:

Csók

(Baudelaire emlékének)

Vérünk, a rőt vihar, bolondul égett,
futott, s szikrája bőrünkre kihullt,
szemedben nyíltak furcsa messzeségek,
és bennünk minden friss fény elfakult.

Fölöttünk az ég lassan elcsikordult,
csókod lávája lángolt, sercegett,
és tág szemekkel bámultam, mikor dúlt
szemünkben évvé érlelt perceket.

A szánkon is tűz, lángja égre csapkod,
és bennünk is tűz, lánggal lángolunk,
s míg ellobbanunk, nagy magasba kapkod,
rázkódik, sír és perzseli agyunk.

Kezed hajamban játszik féktelen,
s kéjben nevet ránk perc és végtelen.

Kalangya 1936.
 
 
0 komment , kategória:  Csuka Zoltán  
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 20 
2017.08 2017. Szeptember 2017.10
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
252627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 10 db bejegyzés
e hónap: 223 db bejegyzés
e év: 2484 db bejegyzés
Összes: 28913 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 4916
  • e Hét: 4916
  • e Hónap: 120161
  • e Év: 1344366
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.