Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 23 
Csuka Zoltán? Halk, elámult csók a homlokodra
  2017-11-06 08:15:19, hétfő
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Csuka Zoltán  
Csuka Zoltán: Az örökkévaló pillanat.
  2017-10-15 06:46:09, vasárnap
 
  Csuka Zoltán:

Az örökkévaló pillanat.


Ügy kapsz utána, mint a gyermek,
ha színes lepke száll eléje,
lohol, szalad; csak el ne szálljon,
csak elkaphassa, csak elérje.

Óh pillanat, vidám pillangó,
óh szépség villám villanása,
ha megérintünk összeomlasz,
de támad lényed ezer mása.

Ügy vágysz utána, mint a gyermek
s mohó kezed, midőn eléri,
hímes porát már leütötte
és csodaszárnyát összetépi.

Találkozunk s már búcsúzunk is,
s búcsúzván egymástól úgy váljunk,
örökre szól e búcsuzásunk
s örökre együttmaradásunk.

Erdélyi Helikon 1941.
 
 
0 komment , kategória:  Csuka Zoltán  
Csuka Zoltán: Szent Anna-tó
  2017-10-11 07:51:31, szerda
 
  Csuka Zoltán:

Szent Anna-tó


A hegyperemről láttam meg először;
a fák között sötétkék sejtelem,
tündéri tó, rejtelmesen kísért már,
gyermekkoromtól együtt jött velem.

Titokzatos dal s benne annyi bánat,
és annyi szépség, tiszta, szent öröm,
gyermekkorom János vitéze volt tán
és jött velem át sok-sok évkoron.

Döngött a föld, ahogy felé haladtam
sok kidőlt fenyőn s büszke bükkön át,
tűnt ezredévek tompa, síri hangja
verte most vissza múlt idők szavát.

A kihűlt krátert lombok koszorúzzák,
Örvényes mélyén örök nyugalom,
s a körbefutó hegyen évről-évre
friss éltet fakaszt a levélalom.

Tűz volt itt egykor, forró, parázsló láva?
Most végtelen csend, titkos szerelem.
Dallama fönn az égen s lenn a tóban
visszhangzik s zengőn eggyéforr velem.

Erdélyi Helikon 1941.
 
 
0 komment , kategória:  Csuka Zoltán  
Csuka Zoltán: Kreuger
  2017-09-09 08:55:20, szombat
 
  Csuka Zoltán:

Kreuger


Kidőlt a nagy oszlop,
kínban hördült Európa gazdasági rendje,
jó vezércikkírók tolla villámsebesen futott,
s vidám önteltséggel írta a nagyszerű nekrológot,
redakciók mélyén bánatosan peregtek az írógépek,
s a tőke fájdalmát dübörögték a rotációsok.

Kidőlt a nagy oszlop,
s ím gazdasági rendünk széles zenekarai
bánatos gyászindulókat trombitáltak,
s millió munkanélküli homlokán ismét
mélyebb lett millió ránc.

S lám, ekkor tűnt ki:
az oszlop, mely büszke házunk homlokán klasszicizmust
gőgösködött,
nem márványból volt, még csak hitvány téglából sem,
belsejében patkányok tanyáztak, férgek és tetvek
fröccsentek szét, és a rossz papírmasé alól
ezer csalás és szélhámosság szennyes vize ömlött széjjel.

Rajta hát, költők, énekeljétek a nagy emberek bukását,
rendünknek, akik díszei voltak, a mártírokat,
akiken átzúgott korunk fájó fergetege, a gazdasági válság,
akik zuhantak, s akiké ím a tragédia,
míg Európa szédülten áll, s benne bomlott mellkasok
zúgása orgonázik,
s az igaz fájdalom
milliók arcán csak néma és szánakozó mosoly.

Kalangya1932.
 
 
0 komment , kategória:  Csuka Zoltán  
Csuka Zoltán: Új tavasz siratása
  2017-03-24 07:03:32, péntek
 
  Csuka Zoltán:

Új tavasz siratása


Egyetlen megmaradt, harsogó zendülés, tavasz,
zúgj szét a földeken s pattanó erdők tengerén,
égnek induló síkságok feltörő hullámain
emeld magasra az elhullott lobogót,
élet, élet, mi élni akarunk.

Higgyétek el, nem magam siratom,
s nem magamért szól ez az ének,
csüggedő fejjel, ahogy lobbanva nézem:
zöld lázban hogy ver ki a fák testén ezer bimbó,
s illatos blúzok alól hogy lüktet elő
frissen és duzzadón a kemény leánytest;
nem magam siratom, hanem őket,
őket, akik ellen új és vad merényletet készít elő
sok sötét s konok fej -
a rügyező fákat s mai hitben új életnek induló világot.

Értük a könnyem, amely gúny és fájdalom között
sistergőn égeti a szemeim sarkát,
értük és ez új tavaszért,
amely fölött
- óh, süketült poéták, van-e köztetek még, aki hallja? -
rettentő pusztulás szelei szüntelenül sikongnak.

Békéscsaba, 1935 tavaszán

Kalangya 1935. április.
 
 
0 komment , kategória:  Csuka Zoltán  
Csuka Zoltán: Orosz románc
  2017-02-25 08:16:31, szombat
 
  Csuka Zoltán:

Orosz románc


Itt bujdokol még, itt sápad, s fáradtan vonszolja magát,
európai brettliken rossz zongorákra támaszkodik, s vánszorog,
érzelgőssége itt nyúlik át éjszakák testén a hajnalokig,
s akik éneklik
színes ingeikben s fakuló színű hangulatokkal,
mélyülő ráncaikkal s egyre mélyebb kutú szemekkel,
nem is tudják tán,
milyen halotti ének sötét lobogója lengedez szájukról.
Száműzött nemzedékek száműzött dala ez a románc,
s a földön, ahol egykor bölcsője volt,
most traktorokat, dübörgő masinákat
s pjatiletkát énekelnek a költők.
Vajon kik brettliken, bárokban ivók mélyén
éneklik a régi dalt,
érzik-e tragédiáját,
s akik aggkorba jutott mozik ezreiben hallgatják,
érzik-e dohos kripták mély visszhangját benne,
mikor tragikomikus fájdalommal fülükbe zöngi tűnő életét
a bujdosó románc.

Kalangya 1932.
 
 
0 komment , kategória:  Csuka Zoltán  
Csuka Zoltán: Csók
  2017-02-12 08:52:41, vasárnap
 
  Csuka Zoltán:

Csók

(Baudelaire emlékének)

Vérünk, a rőt vihar, bolondul égett,
futott, s szikrája bőrünkre kihullt,
szemedben nyíltak furcsa messzeségek,
és bennünk minden friss fény elfakult.

Fölöttünk az ég lassan elcsikordult,
csókod lávája lángolt, sercegett,
és tág szemekkel bámultam, mikor dúlt
szemünkben évvé érlelt perceket.

A szánkon is tűz, lángja égre csapkod,
és bennünk is tűz, lánggal lángolunk,
s míg ellobbanunk, nagy magasba kapkod,
rázkódik, sír és perzseli agyunk.

Kezed hajamban játszik féktelen,
s kéjben nevet ránk perc és végtelen.

Kalangya 1936.
 
 
0 komment , kategória:  Csuka Zoltán  
Csuka Zoltán: Dicséret a kedvesnek
  2017-01-06 06:13:46, péntek
 
  Csuka Zoltán:

Dicséret a kedvesnek


Régi költők példájára meg nem dicsérlek,
hajad illanó színét én meg nem énekelem,
szemed fényét nem fényképezem töredező képbe,
s forró szájadról nem zengek csókos himnuszokat.
Kezed szirmát versvázában meg nem őrizhetem,
s nem rögzítek színt, fényt, meleget és formát
sárguló papírra;

de énekellek téged, ami túl vagy mind ezen,
örökvirág vagy, s méhesztendőcskék döngicsélve járnak hozzád,
s mit együtt láttunk, az alkonyat bronzszépsége,
folyók vidám hátáról ahogy előfut,
vállról vállra emel s ezer alkonyat
röpít előre múlhatatlanul.
Csókjaid forróján életek miriádja sütkérezik,
kedves, te túl vagy mindenen,
s lábad előtt a halál sötét kutyája immár
juhászodottan fekszik, s a végtelenbe bámul.
Hajadból erdőgenerációk egymásra rétegződő élete
s friss illata hullámzik elő,
s szemedből a napok örök körfutása int.
Kezed szirmán ezredévek újuló pázsitja hűsen bársonyoz,
s az élet kórusában soha ki nem húnyó dal te vagy.
Nő vagy és ember,
testvér, barát és kedves,
forró szeretőm,
mindennap újra nászra kelsz velem,
s asszonyiságod teljével mindennap bőven ajándékozol.
Kedves, te vagy, ki velem folyton újra indulsz,
s indultál, mikor ősapánk gerincén voltunk forró rezzenés
s indultál, midőn anyám méhében már föléreztem jöttöd.
S velem leszel, ha elmúlásom csendjében egykor
áradó testem hamvai fölött ott virrasztasz a csillagokkal együtt
Elfogyhatatlanul s elhagyhatatlanul.
 
 
0 komment , kategória:  Csuka Zoltán  
Csuka Zoltán: Ismeretlen
  2016-12-06 08:33:05, kedd
 
  Csuka Zoltán:

Ismeretlen


Ez az, mi férfit vonzott, s vonz örökké:
a messzi tavasz, mellünkre, amit sohse szívunk,
örvénylő mélység s szédítő magasság,
az éjszakák burkának titkos magva
s a hajnalfény, amit utol nem érünk.
Milliárd fogantatás viharzó áradása
a nagy folyam, hová minden torkollik: a halál.
Ezt meg nem értjük, felvérző lábbal csak kutatjuk titkát.
szédítő iramban csak pergünk, forgunk mind körötte,
egy szempár, amelybe bele sohse néztünk,
s amelynek mélyén mégis ott vagyunk.
A csók, amelyet soha meg nem adtunk,
az el nem hangzott szó, mely bennünk ég örökké,
egy gombostűfej furcsa titka: ez is univerzum,
amelyben, mint a bolygók, elektronok keringnek.

Ez az, mi férfit vonzott, s vonz örökké.
 
 
0 komment , kategória:  Csuka Zoltán  
Csuka Zoltán: Miért is bántsalak?
  2016-11-27 08:49:48, vasárnap
 
  Csuka Zoltán:

Miért is bántsalak?


Ha írnék mostan, bánatot írhatnék,
elborult napot, mély, nagy árnyakat,
hogy álom voltál s az is maradsz mindég,
de mondd, bánattal mért is bántsalak?

Kenyérért küzdők, köröttem száz autó
ugat, szalad a fényes utakon,
s bennem két korszak egymásnak feszülve
küzd, és nincs fény a nagy borulaton.

Lám, idegenből idegenbe jöttem,
veszett örvény kering és elragad,
s két korszak közt a reccsenő mélységből
arcod nézem, s a tűnő hidakat.

Kalangya 1934.
 
 
0 komment , kategória:  Csuka Zoltán  
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 23 
2017.10 2017. November 2017.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
27282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 10 db bejegyzés
e hónap: 219 db bejegyzés
e év: 3076 db bejegyzés
Összes: 29505 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 3079
  • e Hét: 25368
  • e Hónap: 142202
  • e Év: 1718027
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.