Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 7 
Kapás Lajos: El-eljárok . . .
  2017-03-24 07:02:47, péntek
 
  Kapás Lajos:

El-eljárok . . .


El-eljárok ablakodnál.
Mikor a nap meghúnyni száll . . .
Tolvajmódra, lopva járok.
Ne lássanak ott meg mások.
S fölnézek az ablakodra.
Tudja Isten, mi vonz oda !?
Tudja Isten, miért, hogyan,
Örömben-e, fájdalomban ?

Becsukod az ablakodat;
Kaczagásod az útra hat.
S oly hidegen nézesz énrám.
Olyan büszkén, olyan némán.
Nem is tudod, - minek tudnád?
Ez a kaczaj mennyi bút ád . . .
Nem is tudod, nem is sejted . . .
Nincs is neked szíved, lelked !

Ne csukdd be az ablakodat.
S ne is hallasdd kaczajodat;
Még meg tudnák az emberek,
Hogy te gyűlölsz már engemet.
Pedig, hidd, hogy újra támad
Lelkemen mély sötét bánat ;
Hidd : szeretlek, érted égek . . .
Miért is láttalak meg téged !

Váczi Hírlap (1887. november 13.)
 
 
0 komment , kategória:  Kapás Lajos  
Kapás Lajos: Kérded , anyám .. .
  2016-07-21 06:54:13, csütörtök
 
  Kapás Lajos:

Kérded , anyám .. .


Kérded, anyám: mi a bajom,
Hogy oly halvány a képem?
Minek mondjam, tudod úgyis,
Mi fáj úgy énnekem.
Virág vagyok én, az ősznek
Hervadó virága,
Oh jajj, anyám, miért is szültél
Engem a világra?

Azt kívánod, a molnárnak
Legyek felesége,
Sütöd is már a kalácsot
Menyegző-estére.
Jól van anyám, teljesüljön
E szörnyű kívánat,
Készítem már liliomszín
Menyasszonyi ruhámat.

Menyasszonyi nyoszolyámat
Vasárnap estére
Rendeld meg az asztalosnál
Bársonyfeketére,
Végy számomra koszorút is,
S ha eljön az óra,
Édes anyám, tedd fejemre,
Tedd a koporsómra.

Váczi Hírlap 1887.
 
 
0 komment , kategória:  Kapás Lajos  
Kapás Lajos: Titkot sző. . .
  2016-07-19 04:22:40, kedd
 
  Kapás Lajos:

Titkot sző. . .


Titkot szó a csendes éjjel,
Csörren egy-egy kis levél;
Langyos szellő az ágaknak
Bűvös danát mond regél.

Regélj, regélj ! hogy hallgatom .. .
Tőle jöttél ? hozzá mégy ?
Tudja-e azt, hogy a szívem
Érte lángol, érte ég?

Tudja-e azt, hogyha zizzen
Ablakomban egy virág.
Ha lágy álmim tünde képét
Csengés-bongás szakítják :

Őt sejteti hő szerelmem.
S jőni hallom, vélem őt ? !
Keblem dagad s érzem csókját,
Érzem azt az égetőt . . .

S ha megcsalt a vak sejtelem :
Könny villan föl szememben
S szivárványos gyöngynek látszik
Ragyogó nap- s holdfényben.

Lágy szerelmi suttogással.
Mondd el néki ezeket ;
Mondd el búmat, fájdalmamat,
S kérd, hogy jőjjön, ha szeret,

Hogy suttogjunk szerelemről
S boldogságról boldogan ;
Hagy teljék a szív csordultig
Kéj-örömmel s a mi van I

Hisz oly rövid az örömnek
Napja, éve, százada !
Hervad, hervad a tavasz, nyár
S virág, fű, ág, lomb abba' . . .

. . . Ifjúságunk a hervadó
Természeti tavaszkép !
Előbb-utóbb sír föd majd el
És helyünkre romlás lép.

Váczi Hírlap 1887.
 
 
0 komment , kategória:  Kapás Lajos  
Kapás Lajos: Öröm-dal.
  2016-06-28 15:29:15, kedd
 
  Kapás Lajos:

Öröm-dal.


Itt áll a kisded ház! Halk csend öli zugát.
A hő tiszteletnek ünnep-csendessége...
És benne bölcső reng; a lelkünk virraszt át
Az újszülött felett. hogy meg legyen védve!
Kopogott hozzánk, hogy hajlékot kérjen.
Mint vándor, ki utat veszt fénytelen éjen,
S mi felkaroltuk őt, fel, bátor örömmel
És nem is hagyjuk öt soha, sohasem el !

Kunyhót kért ! Mi adtunk, ha nem is palotát.
Lak-szobának mégis elég szép. diszeset.. .
Dicső volt a verseny, melylyel összehozák
Szűk zsebükből a bő drága filléreket
Egyaránt : a népnek egyszerű fiai
És az elmének, észnek harczosi, nagyjai !
Dicső volt a verseny, s a vége ? - győzelem !
A szent lelkesedés mindenkor jót terem.

ó födetlen fővel meg sarutlanul.
Mint hívőt szokta fogadni a szentély.
Álljuk körül e helyt, ahol most új tűz gyúl,
Hogy fénylő legyen a sötét, borongós éj.
Mert szentély ez, mert a mi templomunk.
Ahol igaz szívből áldozni akarunk !
Hol neked, magyarság , gyújtunk Veszta-tüzet
Amely szív-mélyig hat és a szívhez vezet !


Te vagy az újszülött. Te , igaz magyarság !
Melyben ringsz, a bölcsőd : az önművelödés !
Ébresztő dal, amit fölötted ajkunk ál.
A köz-jó érdekét sugallta józan ész!
Dajkáid mi vagyunk : e lelkes kis csapat.
Mely hátra nem. mindig előbb előbb halad.
És anyád? - ó anyád: imádott szép hazánk.
Melyből annyi üdv, áldás fakad reánk.

Gyújtsuk fel a lángot! Törjék meg e szent csend
S visszhangozzék neved' e kis lak falai
Tisztán, mint sárarany mikor a kövön cseng
S meg nem vesztegetett hangját ha hallani;
Vidáman , mint gyermek édes kaczagása.
Hogy teli kedvünket a világ is lássa;
Büszkén. amint kelő sugári a napnak
Üdvöt, jólétet meg új életet adnak!

És zengjen föl neved biztosan, tömören.
Mint erős szikla fal tenger hullámitól;
Szabadon , miként sas száll túl a bérczeken.
S könnyen, mint szerelmes leányka ha danol !
Zengjen, míg magyar lesz s míg magyar szív riad.
Ismerjen a világ rá : ki a hű fiad !
E csapat nem akar múló hírnek élni.
S jövőt megalkotni: e tettével véli !

És te Isten, Isten, népeknek Istene,
Akit magáénak büszkén vall a magyar:
Tekints e kis csapatra kegyteljesen le.
S add, hogy meg is legyen, ami jót csak akar,
Ó, terjeszd ki fölénk áldást osztó karod.
Mely büntet, sújt. de áld is, ha .. . Te akarod.
Mert ha Te vagy velünk: ki akkor ellenünk ?
. . Játszva győzzük le majd minden ellenünk;!

Itt áll a kisded ház! Halk csend üli zugát,
A hő tiszteletnek ünnep-csendessége...
És benne bölcső reng: a lelkünk virraszt át
Az újszülött felett. hogy meg legyen védve!
Bekopogott hozzánk, hogy hajlékot kérjen
Mint vándor, ki utat veszt fénytelen éjen,
S mi felkaroltuk öt. fel, bátor örömmel
És nem is hagyjuk öt soha , sohasem el!


Váczi Hírlap 1888.
 
 
0 komment , kategória:  Kapás Lajos  
Kapás Lajos: Rendületlenül.
  2016-06-17 06:46:21, péntek
 
  Kapás Lajos:

Rendületlenül.


Fölajzom a lantot! Zengjen újra a dal.
Mert a pihenéstül hangja tán ki is hal ! ?
Fölajzom a dalra, de nem úgy, mint régen.
A mikoron még más csillag volt az égen !
Hejh. akkor csakis s z e r e l e m r ő l szóltam
S bánatomnak árja nem sirt bánkódottan.
Nekem nyílott minden kerek e világon . . .
Mért is ébredtem föl ; mért volt ez csak - álom !

A mi volt, az elmúlt; soha vissza nem jő ;
Halottat vissza nem ad többé a temető . . .
Minek is feltörni a gyógyuló sebet,
Ha reá uj gyógyirt találni nem lehet! ?
Hagy hulljon rá lepel, régen múlt időre,
Föl egy másik dalra, szaporán, előre!
Föl, s gyújtson, merre zeng, örök tűzet
A szentséges neved oh hazaszeretet !

Rózsahintő tavasz minden leheleted ;
Az igaz boldogság karöltve jár veled !
Átkod fölzúg . . . s belevegyül csaták zaja ;
Áldásod elröppen .. . s a szívet áthatja.
Mert nyomdokidon kél valódi szeretet,
Mint napsugár ölén a legszebb kikelet.
S a honfi honfiért ég. lángol és hevül.
Mert Te gyújtod keblét. Te "r e n d ü l e t l e n ü l !"

R e n d ü l e t l e n ü l ! ha magyar szíved, lelked,
Hogyha szilárd minden gondolatod, tetted!
Ha, mint szikla kő állsz meg "rendületlenül " ;
Szemedbe a szégyen könnyüje soh' sem űl . . .
Ne aggódj a számon; ne. hogy maroknyi vagy:
Nem dicső ott győzni, a hoI az erő nagy!
Hisz' lehet a patak is zajló nagy folyam.
A mely ront. tör. zúz ha megbőszűlten rohan.

Lehet a szikla is emésztő nagy lánggá
Hogyha mindenki a fát reája hánya . . .
És oh szép idők' lett is . . . Ama napok alatt
Millió kebelben a legszebb virág fakadt;
Mert "r e n d ü l e t l e n ü l !" helyét megállotta
A kinek magyar volt minden gondolatja;
S a bőszült, vad vihar megtört erős lelkén
És újra felvirult a haldokló remény !

Milliók rebegték e szót; "r e n d ü l e t l e n ü l !"
S megremegett belé a hon mindenfelül!
Kárpátok bérczei, délibábos róna,
Duna-Tisza köze egyedül csak róla
És tőle visszhangzott! Oh csak őt imádta.
Lelkesedve minden szívébe őt zárta!
A hon fél-isteni kivívták a tusát
Mert keblünkön a h o n s z e r e t e t e tört át!

Most nyugalom uralg; de jöhet a vihar.
Mert ki tudhatja azt, hogy Isten mit akar ! ?
Ha megkondul talán az intő vészharang
S villám czikkázását kiséri ez a hang :
Csak Te légy szívünkben. áldott honszeretet.
S kisérj, mint árnyék fényt folyton kisérget:
Akkor, - bár szemünkben néma bánat könny ül :
Megvédjük hazánkat, meg "r e n d ü l e t l e n ü l !"

S ha leszállott közénk a béke angyala :
Ki volna az, a ki szódra ne hajlana! ?
Királyi kincset és a legszebb koronát
Minden hazafinak bizton Te nyújtod át.
Boldogságot szórsz Te, a merre vísz utad ;
Vidám mosolygásod boldogságra mutat.
A legszegényebb sincs elhagyva, egyedül,
Hazáját szereti ha "r e n d ü l e t l e n ü l !"

Oh égi lény, dicső virág, honszeretet !
Népek éltetője, viruló kikelet !
Te, a mire nincs szó. nincsen fogalom:
Légy örökre velem, légy örzőangyalom !
Hogyha majdan ajkam végszava elröppen
Akkor is csak Te, Te honolj bensőmben,
S ajkamon e mondat lebegjen egyedül :
H a z á m a t s z e r e t t e m é n r e n d ü l e t l e n ü l !

Fölajzom a lantot ! Zengjen újra a dal.
Mert a pihenéstől hangja tán ki is hal! ?
Fölajzom a dalra, de nem úgy. mint régen,
A mikoron még más csillag volt az égen !
Hej akkor csak is s z e r e l e m r ő l szóltam
S bánatomnak árja nem sirt bánkódottan.
Nekem nyílott minden kerek e világon . . .
Mért is ébredtem föl ; mért volt ez csak - álom ?

Váczi Hírlap 1888.
 
 
0 komment , kategória:  Kapás Lajos  
Kapás Lajos: Elhajlott a virág . . .
  2016-05-30 06:35:55, hétfő
 
  Kapás Lajos:

Elhajlott a virág . . .

Elhajtott a virág az őszi szél alatt
Édes kelyhe nem nyit már elénk szirmokat;
Mint halálra sebzett madár, csapong szárnya;
Az időnek: bomlott, őrült tánczát járja.

Csörögve nyújtja ím sorvadó betegként.
Száraz karjait a fa, kérni új reményt. . .
Borongós lett minden, puszta is, mint avar;
A hó fehér leple csak zúzmarát takar.

A bús hervadásnak ölő éjszakáját
A föld s virág fájón kezdi álmodni át.
Remegve kétkedik : ér e majd uj tavaszt.
Lesz e majd ébredése, mely új rügyet fakaszt !

Óh lesz .., lesz! Teljesül majd a legszebb álmod:
Napsugár köszöntget s kíván boldogságot;
Csak én - meddő remény közt - hiába várom
A szebb jövőt hozó csendes . . . kimúlásom !

Váczi Hírlap 1887.
 
 
0 komment , kategória:  Kapás Lajos  
Kapás Lajos:
  2016-04-07 17:31:34, csütörtök
 
  Kapás Lajos:

"Verses könyvem"-ből.


Titkot sző a csendes éjjel,
Csörren egy-egy kis levél;
Langyos szellő az ágaknak
Bűvös danát mond, regél.

Regélj, regélj ! Hagy hallgatom . . .
Tőle jöttél ? Hozzá mégy ?
Tudja-e azt, hogy szívem
Érte lángol, érte ég ?

Tudja-e azt, hogyha zizzen
Ablakomban egy virág,
Ha lágy álmim tünde képét
Csengés-bongás szakítják :

Őt sejteti hő szerelmem.
S jőni hallom, vélem őt ? !
Keblem dagad s érzem csókját,
Érzem azt az égetőt . . .

S ha megcsalt a vak sejtelem ;
Könny villan föl szememben.
S szivárványos gyöngynek látszik
Ragyogó nap s holdfényben.

Lágy szerelmi suttogással,
Mondd el néki ezeket ;
Mondd el búmat, fájdalmamat,
S kérd, hogy jöjjön, ha szeret,

Hagy suttogjunk szerelemről
S boldogságról boldogan;
Hagy teljék a szív csordultig
Kéj örömmel s a mi van !

Hisz oly rövid az örömnek
Napja, éve, százada !
Hervad, hervad a tavasz, nyár
S virág, fű, ág, lomb abba' . . .

. . . Ifjúságunk a hervadó
Természeti tavaszkép !
Előbb-utóbb sír föd majd el
És helyünkre romlás lép.

Váczi Hírlap, 1887.
 
 
0 komment , kategória:  Kapás Lajos  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 7 
2017.10 2017. November 2017.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
27282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 10 db bejegyzés
e hónap: 229 db bejegyzés
e év: 3086 db bejegyzés
Összes: 29515 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2193
  • e Hét: 31262
  • e Hónap: 148096
  • e Év: 1723921
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.