Regisztráció  Belépés
klementinagidro.blog.xfree.hu
Embernek lenni! Csak embernek lenni, semmi egyébnek, De annak egésznek, épnek, Föld-szülte földnek És Isten-lehelte szépnek. Gidró Klementina
1975.11.01
Online
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 18 
Alföldi Géza- A tél
  2015-12-12 08:24:01, szombat
 
  Alföldi Géza- A tél

Tél. Nagyapám hogy szerette
a csillogó havat.
Gyermekkedvvel nézte.
A hó megérezte,
s hálás volt érte.

Hálás, mert egy bánatos karácsony este,
mikor a vér agyát eszméletlenre verte,
s elesett,
úgy találtam rá
a hó felett,
hogy a láb magas hó
karjába vette,
s hogy meg ne üsse
élet-marta testét,
puha párnának aláterítette
millió legszebb ezüst hópehelyke
ragyogó szemét.

 
 
0 komment , kategória:  Alföldi Géza versei  
Alföldi Géza: Áldás! Béke! Húgomasszony!
  2015-12-12 08:23:35, szombat
 
  Alföldi Géza: Áldás! Béke! Húgomasszony!

Áldás! Béke! Húgomasszony!
Hallom, hogy az éjjel,
Sákok népe gazdagabb lett
Egy kis csemetével.
Szomorú, hogy istállóban
Szakadt rád az este,
Sákok népét Ata-Tenünk
Nagyon megkereste.
Én magam is véred vagyok,
Szolga itt e házban,
Eljöttem, hogy kis porontyod
Elsők között lássam.
Megkéstem bár, a pásztorok
Előttem itt jártak,
Hadd kívánjak sok szerencsét
Ennek a családnak.
Áldás legyen kisfiadon,
Áldás legyen rajtad,
Legyen néktek boldogság és
Öröm ez a magzat!
Aranyozza napjaitok,
Nevelgesse nagyra
Csöndben alvó kicsi testét
Anyja óvó karja.
Mutassad már, öreg Ond-úr,
A zsidónál pásztor,
Reggeltájban könnyes szemmel
Beszélt e csodáról.
Azt mondta, hogy születését
Csillag jelentette,
Ôsi jóslat szerint hát a
Szabadítónk lenne.
Jaj, de édes, kicsi keze,
Milyen kicsi lába,
Csak hogy öreg, könnyes szemem
Mosolygását látta.
Van egy öreg, kopott bundám,
Hull a szőr is róla,
Elhoztam, hogy legyen egy jó
Meleg takarója.
Nincs egyebem, egy kis túrót,
Egy kis tejfölt hoztam,
Fogyassza el, húgomasszony,
Egészséggel nyomban.
Addig én majd totojgatom,
Mintha enyém volna,
Adja ide, édes lelkem,
Szúvas vén karomba.
Hogy idejött, nem is sírt fel,
Hogy nevet a szentem!
Azt mondja, hogy: Sákok népe,
Szebb jövőd jelentem.
Ô lesz biz a szabadítónk,
Ô az, akit várunk,
Hogy segítsen, Ata-Tenhez
Szent szavú tolmácsunk.
Szegény fiam, ha te tudnád,
Mi sors vár még arra,
Aki itt e földön ma az
Igazat akarja!?
Megszülettél, Tenünk küldött,
Legyen érte áldott,
Váltsd meg ezt a bűnben úszó
Megrothadt világot.
Legyen lelked világosság,
Szavad bátran zengjen,
A Te szódra vár ma minden
Földön és a mennyben.
Dicsőség a nagy Ôs-tennek,
Hogy elküldött végre,
Sákok népe s minden népek
Örök dicsősége.
Teising, 1955. XII. 18.

 
 
0 komment , kategória:  Alföldi Géza versei  
Alföldi Géza -Valami történt
  2015-12-12 08:23:05, szombat
 
  Alföldi Géza -Valami történt

Ma szembenéztam önmagammal,
s révedezni láttam két szemem.
A számra ráfagyott
a mosoly, s mint ráaggatott
ránc a ruhán,
úgy mélyült el arcom húsán
barázdásan a számig a keserűség.
A szívem úgy felgyorsult, mintha ütnék,
fusson, mert valami baj van,
valami történt...
Pedig semmi sem volt az egész, vártam,
tudtam, hogy jönnie kell, hogy jönni fog,
csak a tükörben, - nem titok,
hiszen öregszem, az élet szalad, -
barázdás homlokom fölött
fölfedeztem az elsô
fehér hajszálakat.



 
 
0 komment , kategória:  Alföldi Géza versei  
Alföldi Géza -Vagyok
  2015-12-12 08:22:37, szombat
 
  Alföldi Géza -Vagyok

Vagyok: végtelen,
mert örökké élni fogok.
Vagyok: bölcs,
százszor bölcsebb, mint ti valamennyien.
Vagyok: szép,
ezerszer szebb, mint minden asszonyok.
Vagyok: jó,
a legjobb szív az én szívem.
Vagyok végtelen: mert belerágom
minden kis csontatómomba magam, mélyen nagyon,
s fáradt porom évmilliókig is ott
fújja majd a szél a szürke útakon!
Vagyok bölcs; mert tudom, hogy itt a földön
minden hiúság és minden egy fillért sem ér!
Vagyok szép: mert már magamra semmit
sem adok;
s vagyok jó: mert nem mondom soha,
hogy a nagy teremtés, milyen megunt,
buta, gôgös, senki jószágai vagyunk!


 
 
0 komment , kategória:  Alföldi Géza versei  
Alföldi Géza: Fegyvert adjatok!
  2015-12-12 08:22:06, szombat
 
  Alföldi Géza: Fegyvert adjatok!

Uram, ki mindig mellettem voltál,
Nehéz napokban, vad csatákon,
Adj erőt ma, hogy gyönge hangom,
Ezer határon által szálljon!
Átrohanjon a széles tengeren,
havas hegyeken, pusztaságon;
Földet rázó szörnyű sikollyá,
Vagy szívig érő jajjá váljon!
Hogy meghallja asszony, gyermek, férfi,
Meghallja minden: élő s halott...
Ne szép szavakat, enni, inni:
Fegyvert, fegyvert, fegyvert adjatok!!!
Egyétek meg a sonkát magatok!
Más se kell! Hol száz tank öldököl,
Láda narancs, datolya helyett:
Férfi kézbe száz páncélököl.
Rabságban nyög az árva szép fajom,
Még az Úr is sírva sír velünk.
Elveszünk a csak imák között,
Hogyha végre nem lesz fegyverünk.
Dicsérettől, jótékony csomagtól
Fel nem támad egyetlen halott,
Dicséret és csomagok helyett:
Fegyvert, fegyvert, fegyvert adjatok!!!
Járunk, ha kell, rongyokban és éhen,
Lakni nyirkos pincékbe megyünk,
Hogy csak akna és golyó legyen,
S minden kérő kézbe fegyverünk!
Gyűjtötök ma iskolára ezren.
Meghajtom magam előttetek,
S hogyha közben elpusztul e nép?!
Minek tanul magyart a gyerek?!
Kiirtanak odahaza mindent.
Nem marad, ki rátok hallgat ott.
Bús halál karmából hirdetem:
Fegyvert, fegyvert, fegyvert adjatok!!!
Nincs reményünk többé semmi másban,
Nyugat nékünk hiába mesél.
Rádiótok bíztató szava
Egyetlen gramm puskaport nem ér.
Nem kérünk mi semmi biztatásból.
Biztatást... azt még mi adhatunk.
Népünk szörnyű pusztulása láttán
Lassan-lassan elborul agyunk.
Van még tisztesség a szívek mélyén?
Marx tana egy csöppet még hagyott?!
Halottaink, élőink nevében:
Fegyvert, fegyvert, fegyvert adjatok!!!
Népünk színe-java részben holtan,
Részben szétszórták bűnös kezek.
Rajtunk sunyi gyilkosok urak.
S halálharang kong fejünk felett.
Halálhörgés ma az egész ország.
Nyugaton ezt tán nem hallani!?
Semmit nem jelent néktek e nép:
Merjétek már nyíltan vallani!
Mondjátok, hogy leírtatok bennünk,
Nem érdekel, hogy egy nép halott.
Hogyha harcra gyávák lettetek:
Fegyvert, fegyvert, fegyvert adjatok!!!
Nincs a hősnek többé már értéke?
Krisztus tana immár nem erő?
Nem indít meg senkit köztetek
Önvérében szótlan szenvedő?
El mertek még imádkozni menni?
Becsületről szátok még dadog?
Hol vannak a ,,keresztes vitézek"
Büszke, ,,nagy" szabadság-lovagok?
Hogyha nem rohadt még itt kint minden,
Nézzetek rám! Csupa seb vagyok.
Ne hagyjatok elpusztulni így:
Fegyvert, fegyvert, fegyvert adjatok!!!
Aztán nyugton menjetek egy bárba,
Samba, bamba rumba táncotok,
Rikoltása szálljon vígan, és
Mit bánom, ha mind-mind tántorog!
Megvívjuk a nagy csatát magunkban,
Száz pokol sem bírhat el velünk.
Értékes bőrötök mentéséért
Számlával mi sohasem megyünk.
Éljetek jómódban, gazdagságban,
Gyémántból legyenek ablakok,
Nekünk csak a szabadság kell, de:
Fegyvert, fegyvert, fegyvert adjatok!!!
Több kérést nem hallotok már tőlem.
Utoljára sír fel most szavam.
Hagyjátok a nagyképű beszédek:
Egy ország tűnik el nyomtalan!
S ha idegen nem segít már rajtunk,
Vannak még itt távol magyarok?
Értsétek meg ti legalább szómat!
Tegyetek s ne válaszoljatok!!!
Hallgassatok, tegyetek csak szótlan.
Árva népem küldöttje vagyok.
Véreitek üzenetét hoztam:
Fegyvert, fegyvert, fegyvert adjatok!!!
Szittyakürt 2006. szeptember-október



 
 
0 komment , kategória:  Alföldi Géza versei  
Alföldi Géza -Üzenem
  2015-12-12 08:21:38, szombat
 
  Alföldi Géza -Üzenem

Egyszer mindenért felelni kell,
egyszer minden számadásra kerül,
mert él még bennünk a törhetetlen hit,
hogy nem mindég a szemét marad felül...
Bár ma még csak káromkodni hajt is
a tehetetlen, meddő akarat,
megmozgatja a nehéz hidakat is
az ár ereje, ha gátja szakad.
Pedig egyszer ez is bekövetkezik,
elsodor megfontolást, józan okot
a megalázott szívben égiglobbant harag.
S a legény, ki eddig dallal szórakozott
a virágban terhes réteken,
a gazda, aki izzadva kapált,
az asszony, aki kenyeret dagaszt:
eljön kiosztani a megérdemelt halált!
Egyszer minden mocskos patkányra
rászakad az örök rémület,
s ti, akik ma mégis rajtunk rágtok,
tudjátok meg: nincs könyörület! ...
Kérges markunk ököllé duzzad,
fáradt szemünk mintha villám volna,
s megismeri büszke úrmagunkat,
kifosztott fajtánk minden árulója.



 
 
0 komment , kategória:  Alföldi Géza versei  
Alföldi Géza: Tanár Úr Egyszer
  2015-12-12 08:21:12, szombat
 
 
Alföldi Géza: Tanár Úr Egyszer

Tanár Úr egyszer verset írtam, -
Még volt rá mentség: 16 éves voltam.
S mert elfogott valami kemény magyar bánat,
Hogy "magyar vagyok" vadul danoltam.

Ön a sárga földig lehordott érte,
Mert azt írtam: magyar az ég, a fű, a mályva,
Magyar a szemek nézése, az állatok hangja
S magyarul kel a kenyér kovásza.

Rámolvasta, hogy a kenyér kelése
Egyszerű, szabályos vegyi folyamat
S a kovász Cegléden is, meg Amerikában
A szeszes erjedéstől egyfélekép dagad.

A kakas is egyformán kukorékol,
Mindenütt egy az ég, a fű, a mályva,
A szemek is egy törvény szerint égnek
S ugyanaz a madárdalok varázsa.

Huszonegy éve! . . . S most innen távol
Idézem s hívom Önt a multak távolából
S átordítom száz kilométereken át,
Hogy belereng az ég, a nap is lángol:

Tanár Úr! Igen is van magyar ég, fák
S magyarul virágzik a magyar virág.
Még a magyar ökör nézése is más
S mások, de mások a magyar bikák!

És más bizony az idegen kenyér,
Más a kelése, más az illata!,
S hiába van egy Göncöl Szekér,
Odahaza mégis más a csillaga.

S ha nem hiszi el, hogy minden, minden
Más odahaza: a virág, illat, avar, -
Legyen csak egyszer, mint ma én,
Hazátlan, árva, bolyongó magyar!




 
 
0 komment , kategória:  Alföldi Géza versei  
Alföldi Géza Még él a faj
  2015-12-12 08:20:43, szombat
 
  Alföldi Géza Még él a faj

Október 6. A gyásznak ünnepe.
Bitófák árnya, kínja lengi át.
Az én lelkemre mégis sohasem
Borulnak, hullnak gyászdrapériák.
Gondolatban fehérbe öltözöm,
A gyásznak ősi, büszke szép jelébe,
Fölgyújtom hitem ezüst csillárját,
S felemelt fővel felnézek az égre:
Uram, magyarok Öregistene!
Köszönő szóm ma Hozzád emelem.
Kései fiad esett imáját,
Hitet és hálát, fogadd kedvesen!
Köszönöm Neked, csordultig szívvel,
Hogy Árpád vezért csak mi nékünk adtál,
S kacagányos hősök tízezerjét;
Kik hont szereztek a Duna folyamnál.
Köszönöm Néked, hogy Vajk István lett,
Szent László bárdja rendeket vágott,
S hogy Kapisztrán Jánosról csak én, a
Magyar szőhetek színes szép álmot.
Baljában kereszt, jobbjában kard,
Szent lett, mert pap volt, és hős lett, mert harcos.
S hogy Hunyadi János emlékét csak
Én, a magyar, szoríthatom magamhoz....
...Nyúlós hajnali aradi ködben,
Mintha csak Isten szavát értené,
Legényes gőggel mentek bátran
Istenhez hajló elmúlás felé.
Mintha csak ünnepre mentek volna,
A szemük fénye nyugodtan hogy ragyog,
Mentek, bemutatni egy kis népért
A legszentebb áldozatot.
S ez a tiszta arc, ez mindig örök,
Évezredek óta mindig ilyen,
A hősök arca, mártírok arca,
Akikben nékünk az Isten izen,
Üzeni, hogy különb vagy, mint mások,
Éhezett, űzött, kit sokszor rongy fedez,
De benned teszen a hős csodákat,
Kit e világ gúnnyal magyarnak nevez.
Láttad a holtak arcát a Donnál?
És láttad Buda romjai alatt?
Láttad hóban rögesre fagyva,
Míg rajta át még tank talpa szalad?
Széttépve aknán, véresen, roncsan,
Hogy vér glóriázza kihűlő fejét.....?
Vagy láttad, kötél fonódik torkán,
De arcán az Úr keze szentelt jelét?
Az Úr fiai ők, valamennyi.
Leborulok szent emlékük előtt.
Uram, áldj meg, hogy ne legyünk gyávább,
Mint ezrek, ők, az előttünk-menők!
Mutasd, Uram, hogy merre visz az út,
Méltónak lenni hozzájuk boldogan!
Vezess, Uram, hősi szent csatákra,
És oltsd belénk vérünk, hogy tudjuk, hogyan!
Fájó mosollyal le ne nézzenek,
Mert gyávák lettünk, bitangok talán,
S nem merjük az ősi utat járni
A "szent szabadság áldott hajnalán"
Ne félj, Uram, jöhet még száz Arad,
Nem rettent kín, se könny, se a vér, a baj!
Még lesznek vidám arcú harcosok,
Mert még él, még él a Hit, és él a: F A J !

 
 
0 komment , kategória:  Alföldi Géza versei  
Alföldi Géza -Jön a Feltámadás!
  2015-12-12 08:20:17, szombat
 
  Alföldi Géza -Jön a Feltámadás!

Állok a ködös
ősi rögön őszi útszélen,
mint a Krisztus-kereszt,
áldóan és keményen.
A kereszt szára
kitárult ölelő karom,
s Krisztusként függ rajtam
bajban megcsúfolt fajom.
Megsüvegelnek
elballagó népek,
s én megtöltöm szívük
az örök szép remények
s Húsvét hitével,
hogy hiába köd, rontó varázs,
minden Nagypéntekre
jön, jön a Feltámadás!...

 
 
0 komment , kategória:  Alföldi Géza versei  
Alföldi Géza: Krisztus Pilátus előtt
  2015-12-12 08:19:49, szombat
 
  Alföldi Géza: Krisztus Pilátus előtt

A helytartói tanácsházban
átkot üvöltő, röhögő tömeg.
A betlehemi ács lázadó fiát
ma ítéli el a római követ.

Bársony trónusán Pilátus székel.
Ma bírói terem az oszlopos csarnok,
hol zene szólt, tánc volt, dévaj mulatás
tegnap, mert mulatott az idegen zsarnok.

Körötte állig fegyveres katonák.
Idegen hatalom gyűlölt népe.
De ma boldog a gyáva, leigazolt tömeg,
mert halál vár Krisztus koronás fejére.

Ki értük küzdött, a nyomorultakért,
a nyomorultak ma halálra várnak.
Csapzotthajú, piszkos söpredék
zengi kórusban a tenger hazug vádat.

"Isten fiának vallotta magát!"
Hogy megváltani jött, ma vádak vádja!
S hogy az elesett szegényekért szólott,
ezért keresik őrjöngve halálra.

Fehér köntösét szennyes kezek tépik.
Töviskorona áldott homlokára,
s ki a legtisztább ész,
ma vörösen reáterül a bolondok palástja.

Pilátus ül. Krisztus ott áll szemben.
Szelíd arca a végtelenbe réved.
A szenny, a bosszú aljas rohamán
nem ér fel hozzá a bűn s a vétek.

Tiszta és szent, de vesznie kell mégis,
mert így kívánja garázda gyűlölet.
Kint őrjöngve készítik százan a keresztet,
kötelet, dárdát, követ.

S a tömeggel ordít, aki tegnap hitte:
ki tegnap még várta, érte fázott,
-mert jól mocskolnak, jól szennyeznek
az írástudók és Kajafások.

Krisztus csak áll. Ha halk szava szólal,
az örök rendelés rezdül meg benne,
s mint keselyűk közt a sasmadár,
szárnyal az égig tisztán a lelke.

Pilátus szólal: "Én mit is csináljak
a te néped vádjai ellenében!?"
- "Az én atyám az égben lakik,
s ez a nép itt, nem az én népem!"

"Istenkáromló" - Hördül fel a tömeg!
"Fajtáját tagadja!... Halálra vele!
A messzi nagy úr s önnépe ellen tör,
szennyez szava, piszkol tekintete!"

Pilátus ítélt: "Kezetekbe adom!"
Ezer arcon a bosszú lángja lobog.
Júdás, a Kufár s az írástudó győzött.
De Krisztus csak áll, s megértőn mosolyog!

Uram! Ha maga az Isten állna itt,
kiben hiszel, a mennyei Atyád,
kár a szóért, az sem tudná ma itt
elhitetni a szavai igazát!

Itt vér kell, Krisztus, a Te véred, Uram;
a halálod kell, húsod, harci lelked,
mert egy kufár csaló sem feledte el,
hogy a templomból egyszer korbáccsal kiverted!

S köszönöm Uram, hogy nem rimánkodtál,
Krisztus voltál, jobban, mint előbb.
S hogy Isten Fia vagy, most láttam igazán,
mikor ott állottal Pilátus előtt!

 
 
0 komment , kategória:  Alföldi Géza versei  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 18 
2017.07 2017. Augusztus 2017.09
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 6 db bejegyzés
e hónap: 147 db bejegyzés
e év: 478 db bejegyzés
Összes: 76469 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 3332
  • e Hét: 34048
  • e Hónap: 127953
  • e Év: 1855403
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.