Regisztráció  Belépés
klementinagidro.blog.xfree.hu
Embernek lenni! Csak embernek lenni, semmi egyébnek, De annak egésznek, épnek, Föld-szülte földnek És Isten-lehelte szépnek. Gidró Klementina
1975.11.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 22 
Garai Gábor: Nincs már...
  2016-02-23 21:49:36, kedd
 
  Garai Gábor:

Nincs már...


Nincs már bennem indulat ellened,
se érted, végre minden véget ért;
se jót, se rosszat többé nem teszek
a kedvedért.

Tömény füstköddé vált a szerelem,
bemocskolja nyoma az ablakot;
többé már tegnapod se kémlelem,
se holnapod.

Kezem selymes vadgesztenyét simít,
hogy feledje kétéltű kebledet;
se - hús - se - hal emléked émelyít,
rekeszizmom remeg.

Átkelek inkább ködlő hegyeken,
mint a te áttetsző titkaidon;
már nem varázslat borzong szívemen -
hideg iszony.

 
 
0 komment , kategória:  Garai Gábor-versek,idézetek  
GARAI GÁBOR: BIZALOM*** képen
  2016-02-03 14:08:16, szerda
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Garai Gábor-versek,idézetek  
GARAI GÁBOR - Koránkelők
  2016-01-31 09:32:53, vasárnap
 
 

GARAI GÁBOR - Koránkelők

Kérdezd meg egyszer:
hánykor kelnek ők,
akik hajnali hatkor érkeznek Kelenföldre?

Alig különböznek egymástól,
itt nincs nemzedéki ellentét,
nincs nemek harca sem;
fiatalnak, öregnek egyformán karikás a szeme,
a férfiak és a nők szája szélén
egyforma mély a barázda.
Valamikor - még kakasszó előtt -
fölkukorékolt az ébresztőóra;
- reggel van - súgta rekedten egy hang
a vaksötétnek;
s egy ember elindult gyalog a vasúthoz,
botorkált órahosszat, aztán
a vagonokban tolongó
társaival megszázszorozódott...

Ők azok, akikkel mindig
meg lehet menteni a hazát,
ők, akik sötétben kelnek, sötétben térnek haza,
s az életükbe mindig belefér még
Vietnámért egy vasárnapi műszak;
ők, akik homokzsákot hordanak, ha kell
a megroggyant, derékig sáros töltéseken,
ők, akik nemigen szólnak hozzá a gyűléseken,
sőt, többnyire olyankor szundikálnak;
aztán jósszívvel elvállalnak még egy
álmatlan éjszakát az árvizes gyerekekért.

Ők azok, akik nem olvasnak engem,
arcom sem ismerik a képernyőről,
s általában is rontják a százalékarányt
az Olvasó Népért-mozgalomban;
és méltán dorgálják meg őket a sok
frontátvonulástól ideges illetékesek.

Megiszom velük ezt a hajnali féldecit
a pályaudvar mellett, a topogóban;
alighanem a szabadidő kulturált
felhasználásáról illenék pedig
csevegnem inkább, -
de hiába,
sietnek.

Hát én is útra készen nézek utánuk.
Velük elmennék - egy közös kulaccsal -
akár a sivatagba is.
/1970/
 
 
0 komment , kategória:  Garai Gábor-versek,idézetek  
Garai Gábor: Bizalom
  2016-01-12 14:20:57, kedd
 
  Garai Gábor: Bizalom

S ha százszor is becsapnak és ezerszer
csalódom abban, kinek szívemet,
mint álmából a rózsát, kitakartam,
s ha éppen az árul el, kit életemmel
fedeztem én,
s ha tulajdon fiam
tagad meg,
és ha nem harminc ezüstért,
de egy rongy garasért adnak el engem
barátaim,
s ha megcsal a reménység,
s ha kudarcaim térdre kényszerítenek
és elátkozom már, hogy megszülettem,
s ha csak a bosszút hizlalja a hála
híveimben,
s ha rágalom kerít be,-
akkor se mondom, hogy nem érdemes!

Akkor se mondom, hogy nem érdemes
hinni az emberben, akkor se mondom,
hogy megélek magam is, néptelen
magányban, mert irgalmatlan az élet. -

De csöndes szóval eltűnődve mondom:
bizalmam sarkig kitárult kapu,
nem verhet rá lakatot a gyanú;
ki-bejár rajta bárki szabadon.
Egy besurrant csaló tiszteletére
nem állítok őrséget tíz igaznak!

Kit tegnap itt gyöngeség bemocskolt,
megtisztálkodva megint betérhet újból;
ki kétélű késsel jött ide ma,
köszönthet holnap tiszta öleléssel!

Nem, nem a langy irgalmat hirdetem.
Nem hirdetek bocsánatot rossznak,
kegyelmet a hazugnak,
nem tudok
mentséget a könnyes képmutatásra,
s az öngyilkos szenvelgést gyűlölöm,
akár a nyers önzés orvtámadását.

De hirdetem, hogy bűneink mulandók!
Mint mamut és az ősgyík, a múltba
porlad a gyűlölet és a gyanakvás;
dühünk lehűl,
csak szerelmünk örök.
S halandó gyarlóságai között
csupán maga az ember halhatatlan.
Kérlelhetetlen gyötrelmei ellen
irgalmas vára bizalomból épül;
s az önmagával vívott küzdelemben
csak jósága szolgálhat menedékül



 
 
0 komment , kategória:  Garai Gábor-versek,idézetek  
Garai Gábor: Nem vagyonra...
  2016-01-12 14:20:01, kedd
 
 
Garai Gábor: Nem vagyonra...

Nem vagyonra gyűjtök - időre,
hogy kószálhassak szabadon
ez idei, s talán jövőre
már járhatatlan tájakon.

Örömömben - ameddig élek -
az osztozhat csak, akinek
így kellek, ki felezi vélem
oszthatatlan perceimet;

Bánatomban csak az talál meg,
kit leigáz a pillanat,
s úgy szakad rá, mint az ítélet,
hogy alig kelt, - s már hull a nap.


 
 
0 komment , kategória:  Garai Gábor-versek,idézetek  
Antoni Sándor - Újévi Köszöntő
  2015-12-28 23:08:10, hétfő
 
  Antoni Sándor - Újévi Köszöntő

Meghitten gondolunk az elmúlt évekre,
Hol örömet, hol bánatot hagyott örökbe.
Tiszteletbe tartva múltat és jövőt,
Feledjük a rosszat, gyűjtsük az erőt.

Bízzunk és reméljük az újévre nézve,
Minden családban legyen egészség és béke.
Tisztesség legyen a vendég az év küszöbén,
Mit örökbe fogadunk a szívünk közepén.

Legyen erő, egészség minden házban,
Kenyér az asztalon a meleg szobában.
Bor, szalonna sose fogyjon el,
Búzánkat a jég sose verje el.

A jókívánságokat lehetne sorolni,
Embertársainkat, igazán szeretni.
Legyen közöttünk a szeretet és békesség,
Az új évezrednek a küszöbén.

Ma még vannak göröngyös utak,
Hol a szeretet nehezen bukdácsolgat.
Bízzunk, talán nem mentél el még,
Az újévben teleszel nálunk a vendég.

Minden ember igazi álma,
Hogy boldogságát egyszer megtalálja.
Szeressük egymást úgy, mint gyermekünk,
Boldogok igazán csak akkor lehetünk.


 
 
0 komment , kategória:  Garai Gábor-versek,idézetek  
Garai Gábor-Magányos fa
  2015-12-16 13:52:48, szerda
 
 


Garai Gábor - Magányos fa

Csontváry cédrusára
Ha ki fának rendeltetett,
erdőben kell éljen.
Magányos fán vihar fészkel,
villám ül hegyében.

Ahány gallya, annyi néma,
görcsös jajgatása;
álló sírját állhatatos
gyökere megásta.

Mozdulatlan, mint a bálvány,
gyér lomb szikár foglya,
vedlett törzse csak mihaszna
erényét ragyogja.

Dögmadarak elkerülik,
vijjog némasága;
maga termi keselyűit
önemésztő ága.

Ha ki fának rendeltetett...
Magányos fa, dermedt,
ágas karó, irgalmatlan
ég aljába vertek.

Magányos fa, terhe, kínja
puszta földnek, égnek,
nem te hagytad el az erdőt,
az hagyott el téged.
/1973/


 
 
0 komment , kategória:  Garai Gábor-versek,idézetek  
Garai Gábor-Ötven felé
  2015-12-16 13:52:02, szerda
 
 

GARAI GÁBOR - Ötven felé
Már jóval túl a félúton
mit kezdene az ember újra?
Ha nem cserél hitet, vajon
a végső félelmet tanulja?

Túlvilágban ha nem remél,
önmagáért mit is tehetne?
A kort, amit már meg nem ér,
rábízhatja a többiekre.

Csontja sem épül bele már
- csak televényként - ama korba. -
Mi belőle másokra vár,
görgeti majd annak a sodra.

Ami t félben hagy, abban él,
mit tökéletlenül csinált meg,
a tökéllyel helyet cserél,
törvényt jobbít, új folytatást kezd.

És szakadatlan része lesz
- léte nem -, de mit be se végez
egy tárgyi, sosem végleges
öröklétnek;
már ugysem érez
belőle semmit! - Mit tehet?
Vigyáz, amit sző, a fonálra,
ne fogyjon el. Amíg pereg -
röptiben vágja szét a halála.
1978.
 
 
0 komment , kategória:  Garai Gábor-versek,idézetek  
Garai Gábor - Veled vagyok
  2015-12-16 13:51:26, szerda
 
 

Garai Gábor - Veled vagyok

Érzed, ha gondod, bánatod van
szólok hozzád, veled vagyok;
mint én is meghallom bajomban
hozzám szivárgó sóhajod?!

Nélküled élni nem tudok már;
lásd, ha távol vagy, ha közel
- édes bájad körül-lobog bár -
keserű mámorod ölel.

Kik összeforrottunk a bajban,
tilosban (s bűnben- mondanák
a szentek!), megleljük-e majdan
a közös kegyelem szavát?

Megleljük-e? Veled keresném
étlen is ítéletnapig!
Míg ránkgyujtja e képtelen fény
hűségünk gyémánt holdjait.
 
 
0 komment , kategória:  Garai Gábor-versek,idézetek  
Garai Gábor - Tíz év távolából
  2015-12-16 13:50:58, szerda
 
 

Garai Gábor - Tíz év távolából

S eljön az emlék tíz év távolából...

Nem felejtem az augusztusi reggelt.
Mint Bolkonszkij az ütközet után
Ott feküdtem hanyatt a zöld mezőben;
Mögöttem az időben béke, béke,
sebzetlen testem, előttem bezárult
holnapom: áldott, oktalan reménység.
Körülöttem a földön senki, senki,
csak szöcskék a fűben, férgek a porban;
nagy csönd, csak két cső kukorica serceg
nyárson a roskadó rőzse-parázsban...

Láttam, el sem fogad, el sem veszít
a tág világ s a fukar szerelem,
melynek álmaim önként besoroztam.
Tudtam, üres a sorsom, a zsebem,
bőrömnek ára sincs, lelkem apátlan...

S egyszerre kibuggyant a sárga nap
a lézengő felhők közül, fakó
fűszálakon kivirágzott a harmat,
fény kotorászott a kukoricásban,
nagyokat lélegzett az ég, parázsló
légáramok pihés szárnya hajolt rám,-
s a csöndes és alázatos közönyből
váratlanul vad mámorba lökött föl
a nyilvánvaló sugallat, hogy: élek,
s ennél jobb már nem történhet velem,
hogy futkos a mindenség láza bennem:
gyönyörűbbet már nem álmodhatok,-

s megértettem: majd vágyok és lemondok,
küzdők, veszítek, föl-le hord a hullám,
de lelkesít, lehűt és el sosem hagy,
majd csak végső lélegzetvételemmel,
eszméletem, az augusztusi reggel:-
hogy ott fekszem hanyatt a zöld mezőben,
szikár szegény, kit minden elhagyott,
és képtelenül, megátalkodottan,
gyógyíthatatlanul boldog vagyok.

/1963/
 
 
0 komment , kategória:  Garai Gábor-versek,idézetek  
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 22 
2017.04 2017. Május 2017.06
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 25 db bejegyzés
e év: 217 db bejegyzés
Összes: 76208 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 4572
  • e Hét: 58806
  • e Hónap: 207304
  • e Év: 1119260
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.