Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 5 
Havas Gyula: Felhők alatt
  2016-09-22 04:54:50, csütörtök
 
  Havas Gyula:

Felhők alatt


Hiába állnak mindenek elém,
hiába gyűl sötét seregbe felhő, -
felszáll a nap, felettük néz felém
s magányom néma, büszke éjjelén
a hold az ittasult egekre feljő.

Hiába minden harsány hangszerek,
a durva kürt s dühödt dobszó hiába,
hiába félrevert harangsereg, -
a pauza lelkén át a lant remeg
és szebb vihart sír egy melódiába.

Hiába zúgnak minden tengerek
és füstölögnek minden messzi partok,
orkánok is hiába zengenek, -
az égre nézek, semmi engemet
már nem vezet vigyázni: merre tartok.

Ez régi nóta? Jó. Képzelt erény?
Szép vakság csak, mely néha alkonyul rám?
Süketség, mely mereng rég vert zenén?
Jobb lenne, tébolyultan zengeném
az éji fényt az égi alkonyultán?

Igaz. Hisz ez csak mélabús harag,
mely gyúlni ébred szennyes orgiáján
a fényeknek, miket felgyújtanak,
ha vad felhők között elbújt a nap
s hinnék, kihunyt a tűz az égi máglyán.

Ó, fényeket, mik tündökölni még
loboghatnak, amíg körül setétség,
de felhők közt is egy ökölnyi ég
ha kéklik majd, elég megölni épp
a sírokon rivalgók gyenge mécsét.

Addig: csak csend. A szép azúr alatt
minden hazug fény hamvadóra sáppad
és beragyogni mind az utakat
arany derűvel felvirul a nap
s a régi utas új hajóra szállhat.

Ó, én is látok partokat,
karom feléjük ájultan kitárul,
ott tán ölelni vágyó kar fogad,
nekem nektárt és mámort tartogat,
hogy részegítsen múlni a világrul.

S addig: hiába minden harsonák
hiába förgeteg, futó tűz, felhő,
hiába trombiták is, marconák, -
felhő felett nap s minden harcon át
a béke és a csend dalolva eljő.

Nyugat 1918.
 
 
0 komment , kategória:  Havas Gyula  
Havas Gyula: Gondolsz-e rám?
  2016-09-17 04:12:31, szombat
 
  Havas Gyula:

Gondolsz-e rám?


Gondolsz-e rám? E régi megkopott
kérdést idézi most kiégett ajkam,
oly gyengéden és áhitattal s halkan,
mint imakönyvét a szegény kokott

emeli fáradt kezével magához,
a kézzel, mely ért ezer csúnyaságot
és reszketve lel benn egy szál virágot
és ráhajlik s volt lányságának áldoz

könnyével. Mint e könny, az ócska ige
hull holt szerelmem küszöbére gyáván
s riadtan, mint a bűvös szó: Szezám!

Tudom, hogy játék ez csak, tűnő íve
halott színeknek, haldokló szivárvány
s választ nem vár a hang: gondolsz-e rám

Nyugat 1915.
 
 
0 komment , kategória:  Havas Gyula  
Havas Gyula: Egy nomád elégiája
  2016-07-26 06:24:44, kedd
 
  Havas Gyula:

Egy nomád elégiája


Az ember egyre boldogtalanabb,
mert egyre több remény lesz emlék
és vágyai, a boldogtalannak
megújra, mégis feljajonganak.

Kik minden kínját elviselték
az életnek e földön s semmi már
nem oltja szívük esztelen szerelmét,
borzongva félnek téged, néma nemlét!

Ó, nem lehet, mi nincs, olyan sivár,
mint a nyomorú élet s gyáva bánat,
s mint tudni, hogy van, messze van, ki vár,
az érhetetlen éden partinál.

Az ismeretlen boldogság tavának
hűs tűkörén a csolnak egyre ring.
Ott szigetén egy virágos tanyának
a békesség szelíd szobái várnak.

És csend van ott, örök csend egyre int:
az utakat hiába is keresnéd,
mert céljaidhoz nem fut egy se, mint
a labirint, úgy tér meg egyre mind.

Ha hinnéd: lesz egyetlen óra, lesz még
hogy tiszta fény derűl és egy igazság,
egy élten át kitárt karokkal lesnéd
és látnád meztelen, tündéri testét

a képzelet ködébe tünni csalfán
és keseregnéd élted kárba vesztét.
szép ifjuságod és erőd kihaltán.

Nyugat 1918.
 
 
0 komment , kategória:  Havas Gyula  
Havas Gyula: Egy régi hajnalom
  2016-07-25 13:58:05, hétfő
 
  Havas Gyula:

Egy régi hajnalom


Fehér virág hajában, oly hűs és illatos,
Egy régi hajnalom zokogva visszajár még,
Ráreszket ablakomra, kinézek réveteg,
Ő kint bolyong a kertben, fehérlő, tiszta árnyék
És hozzám lép szelíden s elönt és illatoz.

Oly édes és borús, oly finom és halálos.
Hárfázik, hallgatom. Hagyom, hogy átöleljen,
Ringasson, mint anyám sok ájult éjszakán
És elsimulok benne, mint szűzlány átölelten,
Lehajlok hozzá, mint halvány hold a föld tavához.

E hajnal egykor új volt, hős, ifjú vágyat rejtő,
Zengőbb, mint most a múlt merengő szordinóján,
Buján hevert a kert, hol álltunk ketten akkor,
Ingben, kibomlott hajjal a mindent áhító lány,
Búsboldog homlokomra bíborló csókot ejtő.

De fájó fátyola a vágyaknak lefejlett,
Hős hajnali harangszó harsogva égre rebbent
(Ó, szép piros madár a kert alélt öléből!)
S elpattantak szívünkben a megfeszült erek bent
S jaj, messzi elfutón egy bús vonat zörejlett.

Most minden édes és jó, fehér és álmatag már,
Jó volna már örökkön e hűs hajnalban állni,
E hulló hárfahangok halálos hermelinje
Míg eltemet... Jaj, kár volt a nagy tengerre szállni,
Mely hívóbb s harsogóbb száz szép emlék-pataknál.

Napkelet 1914.
 
 
0 komment , kategória:  Havas Gyula  
Havas Gyula: Éji órán
  2015-10-28 06:32:07, szerda
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Havas Gyula  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 5 
2017.04 2017. Május 2017.06
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 8 db bejegyzés
e hónap: 243 db bejegyzés
e év: 1373 db bejegyzés
Összes: 27809 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 3336
  • e Hét: 39639
  • e Hónap: 125494
  • e Év: 604961
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.