Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 4 
Erdélyi Zoltán: Évfordulón
  2016-12-31 11:00:34, szombat
 
  Erdélyi Zoltán:

Évfordulón


Éj van... a tegnap eltemetve :
Most verte ép' az éjfelet.
Tik-tak !... tik-tak !... egy napnak vége
S az óra nem törődve véle,
Már új reggel felé siet.

Mohón röpíti fürge szárnya,
El sem siratva a halott,
S már új hozsannával köszönti
- Mely fénysugarával elönti -
Az újra fölkelő napot.

Bánt e közönynek léhasága.
Mely tékozol csak s nem szerez !
. . . Egymás nyomába hágva, törve
Hány élet vész el ily közönybe !
Ember ! nézd : önnönképed ez !

Születni, halni egy-közös sors,
Izzó nap, s hulló hópehely
Egykép kihül, egykép elolvad,
Tegnappá tesz sok má-t a holnap,
Üt órád, fáradj, vagy heverj !

S araszszal mérjed bár a létet,
S legyen a mérték bár merész -
Kezdet, s a vég magukba zárnak :
A ki született - elmúlásnak
Gomolygó árny-ködébe vész !

.. A mint az óra lapján körbe'
Tizenkettőig nől a szám, -
Ép így lesz ifjúvá a gyermek,
S az ifjak férfivá úgy lesznek
Delelő éltük hő nyarán.

S ha dél múlt... lassan elközelget
A félhomály, az alkonyat.
Fáradt vagy .. jó éjt mondasz végre,
Az élet-nap pihenni tér le,
Megkezded hosszú álmodat!

De a mindenség arczulatja
Elmúlásoddal mit se veszt;
A míg te pályád így bevégzed,
Legott utódot küld a végzet:
Helyetted - más új létbe kezd.

... Az élet szörnyű óra-lapján
A mutató ily körbe fut:
Születünk fényre, napsugárra,
S elér mindenkit sorsa átka !
Fényből, sugárból - éjbe jut!

Vasárnapi Ujság 1906.
 
 
0 komment , kategória:  Erdélyi Zoltán  
Erdélyi Zoltán: Titok
  2016-06-17 06:42:08, péntek
 
  Erdélyi Zoltán:

Titok

Mély tó fölött nagy szikla fekszik,
Egy porszem tartja, - úgy lehet -
Sötét képére sima tónak
Fényes, zöld tükre fölnevet.

S madár száll rá, vagy szellő éri . . .
Szörnyű robajjal sirba dül,
Forrong, tajtékzik, hab-sebet hány
A zajló víz köröskörül.

. . . Két szív között mély, nagy titok van,
De még nincs hangja, sem jele,
Csak épp az álmok tündérlánya
Tud róla, s játszadoz vele.

Aztán egy szó, vagy egy tekintet,
S ami titok volt, már nem az!.. .
Megbántva vérzik mind a két szív,
S izzó sebükre nincs vigasz!

Pápai Hirlap 1907.

 
 
0 komment , kategória:  Erdélyi Zoltán  
Erdélyi Zoltán: Valahol . . .
  2016-06-15 07:19:14, szerda
 
  Erdélyi Zoltán:

Valahol . . .

Valahol messze . . . nyári estén,
Dal szól, s a légbe elvegyül,
Fölkap belőle egy-egy hangot
Az esti szél, s tovább repül.

Valahol messze . . . egy szív vérzik,
Panaszán nem segít a jaj!. . .
S egymásra lelnek nyári estén
Szárnyatlan dal, s egy tört sóhaj.

Pápai Hirlap 1909.
 
 
0 komment , kategória:  Erdélyi Zoltán  
Erdélyi Zoltán: Harminc év.
  2016-03-17 13:59:54, csütörtök
 
  Erdélyi Zoltán:

Harminc év.


Éveimnek íme delelőjén állok,
Hátam mögött eltűnt életem fele,
S vágyaim még most is egyre följebb szállók -
Csak az út visz eztán lefele.
Delelőre jutva, t'án pihenni k'éne,
- Eltikkadt vándornak szűk árnyék elég! -
S föl, vagy le, valami hajt a messzeségbe,
Csak még a nyugalmat... óh! csak azt ne még!

Hajh! be nehéz út volt! Mennyi verejtékem
Hullott le a rögre!... no de itt vagyok!
Igaz, el nem érve, amért vágyban égtem:
A dicsőség napja rám még nem ragyog!
Óh! de sas szárnyára rakjatok ón-terhet,
Ki hiszi, hogy épp oly röppenve repül!?...
S rakjatok meg gonddal szállni vágyó lelket,
Melyik az, mely szárnyán meg nem sebesül?!...

Nem vádolok senkit, s nem panasztok jajjal,
Meddő nem volt e harc: a tetőn vagyok!
Büszkén állok itten légbe csapzó hajjal,
Lent a multak völgye, fönt a csillagok.
S megvárom a hajnalt! Lihegő kebellel
Hiszem most már jöttét, hisz' szabad levék,
Lent hagytam a terhet. Kit az élet csent el,
Kit a mélybe innen le magam veték!

S itt maradok addig, itten a hegy ormán,
Mig a hírnév napja reám is nevet,
Perzselő sugarát rám veti majd lomhán,
S érzem az igazi, tikkasztó delet!
S lelkem, amely addig büszke szárnyalással
Kereste az utat egyre fölfelé, -
Összevonja szárnyát s nyugodt megadással
Libben alá lassan; útját megtevé.

Föl tehát munkára! Agyam kohójából
Törj elő hevítő, izzó gondolat!
Lenyűgözött érzés! tanulj a madártól,
S adj a lant húrjára bűvös hangokat!
Legyen a szó fáklya! fényt szóró sötétbe,
Hol a bűn tobzódik, s bukik az erény!
Legyen a szó ostor! igazság nevébe'
Sajgó sebet vágó mob szörnyetegén!

... Éveimnek íme delelőjén állok,
Hála neked Isten, hogy így értem el!
Pihenni készülnek innen rendre mások,
Sikerért, bukásért lelkük vezekel.
Engemet még innen vágyaim ragadnak,
Az utam még, érzem, fölfelé vezet! -
Tavasz és a nyár csak virágokat adnak,
Gyümölcstermő ősz nyújt ért gerezdeket!

Pápai Hírlap, 1905.
 
 
0 komment , kategória:  Erdélyi Zoltán  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 4 
2017.04 2017. Május 2017.06
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 10 db bejegyzés
e hónap: 262 db bejegyzés
e év: 1392 db bejegyzés
Összes: 27828 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 6012
  • e Hét: 12394
  • e Hónap: 141000
  • e Év: 620467
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.