Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 9 
Horváth Béla: Ének a nyugalomról
  2017-07-24 06:26:26, hétfő
 
  Horváth Béla:

Ének a nyugalomról


Kerek világon zengenek a művek,
Mert hol lennének, Istenem, nélküled?
Terólad zeng a néma kő is, mert szép,
És alakját a Szavaid szeresték.

Véled vagyok, a szívem egyedül fél,
De műveid közé a földre küldtél,
Hogy szépségedet sugarukban halljam
És velük együtt legyek örök dallam.

S azt énekeljük: elmegyünk maholnap,
Mert dolgaink a velőkig hatolnak
És mint a parton megdagad az árvíz,
A hajnalunk is alkonyunkba átvisz.

Te nemcsak kezdetet mondtál a kőnek,
De végezetül mindenek ledőlnek,
Megfeketül a legfehérebb csillag,
Nem ég örökre, csak a Hetedik Nap!

Vasárnapod megszenteled Magadnak
És nyugszol benne, bár Te vagy nyugalmad.
Iker-tükörnek, tükrös árvaságnak
Te nyílj ki végre örökös Vasárnap!

A létünk által csak Tied vagyunk itt,
Te buzgol bennünk utolsó napunkig,
S ha majd a testünk elfogyott, hideg lesz,
A nyugalmunk is általunk Tied lesz.

Világodon híredről énekeltünk,
S ha életünket visszavetted innen,
Te úgy nyugodj el, Istenem, mibennünk,
Ahogy működtél minden tetteinkben!

Vigilia 1938.
 
 
0 komment , kategória:  Horváth Béla  
Horváth Béla: A magánosság balladája
  2017-06-28 05:49:26, szerda
 
  Horváth Béla:

A magánosság balladája


Bólongatok, mint bölcs öreg, a forradalmak
Alusznak bennem, hallgatok.
Fölzendítem a bárgyú sokadalmat,
De mindenütt magam vagyok.
A nemzet engem még nem temetett el,
S már futottak a forradalmi társak,
Csatáztam én a pokoli sereggel,
De senki sincsen már, akit ne bántsak.

Már senki sincsen, aki szeret engem,
Pepinka Dániába ment, s barátaim becsaptak.
A dolgaikért minek verekedtem,
Mint rossz kutyák, mind a húsomba kaptak.
A bölcseségben önmagamnak állok,
Nincs bánatom, csak dörmögök,
Itt látogatnak éjjel a zsiványok
És alkudoznak rám az ördögök.

De megismernek fönn a vértanúk
És hívogatnak mind az angyalok,
Mert bölcs szívemre tettem a hamut
És mindenütt magam vagyok.
Itt állok én, didergős talajon,
Magánosan, fedetlenül,
Bolond a nép, bitang a hatalom,
De homlokomra lángoló Galamb repül.

AJÁNLÁS:

GALAMB! Te vagy velem! eldobtam a világot,
így lettem mindörökre irthatatlan.
Már semmim sincs, hát semmire se várok,
Csak dünnyögök, mint bölcs öreg, magamban.
Csak hallgatok, az Irma néni bort hoz,
Tört ablakomba csapkod a rekedt szél,
így készülődök én az angyalokhoz,
Te világ! immár innen eleresszél!

Vigilia 1938.
 
 
0 komment , kategória:  Horváth Béla  
Horváth Béla: A sziget
  2016-09-02 06:10:04, péntek
 
  Horváth Béla:

A sziget


Olyan létet kívánok én magamnak,
Mint sziklás szigeté a tenger közepén.
Verdesne engem is a vad hab
S megadnám magamat a tengeri haragnak.

A sirálynak, ki köveimre szállna,
Repesne puha szárnya.
Pihenne valameddig, aztán
Fejét a vízbe csapná

És a kékített levegőben
Tovább repülne tőlem.
Köröskörül a szél magasba- verné
A sós vízet s gyönyörrel ontaná
Megint alá
És megrakná a hullámokat hajnal
Fehéren gyöngyöző tarajjal.

Miként e sziklák, mozdulatlan lennék mindörökké
S a tenger és az ég köröttem és fölöttem
A forradalmár életet örökké mennydörögné.

Irodalmi Újság 1958 dec. 1.
 
 
0 komment , kategória:  Horváth Béla  
Horváth Béla: Igézet
  2016-08-27 08:31:00, szombat
 
  Horváth Béla:

Igézet

Én megteremtlek téged hajnalonta.
Virágaim közt lépkedsz andalogva.
Dalolva mégy a vadrózsa-sövényhez,
Eszméleted valódi létet érez,
Valódi anyagot, valódi rózsát,
Mert te vagy a föligézett valóság
És látod, ami titkos, halhatatlan
A változó és viruló anyagban,
S midőn magamhoz hívlak, eleven alak,
Karod kitárod s elhiszed tennen magad
És elhiszed, hogy gyönyörű vagy s élsz te,
Mert lényedet a költő föligézte.

Irodalmi Újság 1958 dec. 1.
 
 
0 komment , kategória:  Horváth Béla  
Horváth Béla: Egy vándor ember léptei. . .
  2016-08-25 07:18:56, csütörtök
 
  Horváth Béla:

Egy vándor ember léptei. . .

Egy vándor ember léptei
Megdobbantják a dermedt éjszakát,
Midőn kihuny a tünde fény
A hallgatag mimóza-bokrokon
S a házakért, kik belevesznek a sötétbe,
Sóhajtozom egy tégla-kerítésen
Hanyatt feküdve és megolvasom a vándor lépteit,
Megolvasom emlékeim, A földdel és a vizzel
Eggyé vegyülve Istent nézem a sötétben,
Az Istent nézem, mint egy sírbolt födelére
Kifestett rózsaszálat.

Irodalmi Újság 1958 dec. 1.
 
 
0 komment , kategória:  Horváth Béla  
Horváth Béla: Reggeli keserűség.
  2016-07-30 06:25:03, szombat
 
  Horváth Béla:

Reggeli keserűség.


Az óra áll, de bizton itt a reggel
Az átkozott és megvert nép felébred
S a hátsó lépcsőn bárgyú, bús szemekkel
Csoszognak már a nagycsontú cselédek.

A furcsa utcazaj felkúszik hozzám:
Lent ordítozva, kapkodó karokkal
Rohannak át az álmos utca hosszán
A rikkancsok a reggeli lapokkal.

Szenzáció! Gyilkosság, vagy beomlott
Egy bánya s hetven bányászt nem találnak!
Ó zengő borzalom! elébed omlok
Vak hirdetője rémülő halálnak!

Kitágult messzeség! közel és távol
Új rémület s új kín, mely most történik:
Az utcasarkon épp halálra gázol
A villamos egy botorkáló nénit.

A föld megindul, népek porladoznak,
Tűzhányók égnek, s Nápoly lávatenger,
Erős királyok, s trónok omladoznak
És arcra bukva sírdogál az ember:

Csak néhány óra, s lent már ordítozzák
A déli és az esteli rikkancsok,
Mert szárnyon jár a borzalom, meghozzák
A rádiók, a drótok és visszhangok.

Míg fekszem itt, zsaluk mögé bezártan,
Hol éjszakát idéztem készakartan,
Hová magam örökre már bezártam,
S a messzeségtől lelkem eltakartam.

(Budapest)

Széphalom III. évfolyam 1929.
 
 
0 komment , kategória:  Horváth Béla  
Horváth Béla: Téged figyellek . . .
  2016-07-29 12:33:25, péntek
 
  Horváth Béla:

Téged figyellek . . .


Téged figyellek társam, s lázas ajkam
Öreg csodákat mond és mormol,
Veled születtem fájdalomból
S veled tipródom itt a földi bajban.

Te vagy, te vagy. Te mindég az vagy s más vagy
Akit figyeltem, fojtva néztem,
Szavakkal bűvöltem s igéztem,
Tenéked szóltam s mindenki másnak.

Tenéked szóltam: rejtezett okosság
Törvénye tördel, dönget minket
S csorgatja eggyé könnyeinket
A csillagokkal csendülő magosság.

Jaj, emberek vagyunk mégis, riadtam
Reád és romló életemre,
Arcod fektettem igét kezembe
És sírdogáltam érted és miattam.

Téged siratlak, bárki légy, akárhol,
Tenéked szólok: nézz meg engem,
Teérted bújtam és remegtem
És hangom téged gyógyít és varázsol.

Téged, ki vélem élsz, akárki: ember!
Ki vélem nősz és vélem buzdulsz,
Könnyemmel sírsz, véremmel pusztulsz
S együtt bolyongunk minden rejtelemmel.

Mert bús titok, hogy élünk, bús varázs ez:
Tenéked szólok s mindenki másnak.
Szavamra kardos angyalok vigyáznak
S minden szavamból tündöklő parázs lesz.

(Páris)

Széphalom III. évfolyam 1929.
 
 
0 komment , kategória:  Horváth Béla  
Horváth Béla: Veszprém
  2009-08-18 19:35:42, kedd
 
  Horváth Béla:

Veszprém


Az országúton hársak lengenek,
Már itt az est és vaksötét dorombol.
Vidáman hajtanak szelídke dombról
Egy-egy tehénkét nótás gyermekek.

Az út végében Veszprém vesztegel,
A tornyok égbe fúrják ujjukat,
Veszprémben minden ég felé mutat
És minden templom tornya énekel.

Harangok zúgnak és a nénike,
Ki bütykös újjal most vetett keresztet,
Még bológat, de szempillája reszket
És aztán lassan ver már vén szíve.

Sok árva csillag ég, aludjatok,
Aludjatok csak, fáradt nénikék,
Én fényesítem át az ég ívét,
Mert minden árva csillag én vagyok.

Mert itt ficánkolt drága fürgeségem,
A dombról én is két tehént tereltem,
Ostort lóbáltam gyenge kis kezemben
S tapostam át a hűvös, fürge Séden.

Így lettem Veszprém, virrasztó szerelmed,
Így lettem néked csillag-silbakod,
Aludjatok, mert mindég itt vagyok:
Kicsiny fiú, ki két tehént terelget ...

Budapest. 1928.
 
 
0 komment , kategória:  Horváth Béla  
Horváth Béla: Sötét ház
  2008-12-16 18:37:34, kedd
 
  Horváth Béla:

Sötét ház


A hosszú fal tövében
Jár fel- s alá sötéten
A téboly-hadsereg,
Mint csillagok, kométák,
Vagy megvetett próféták,
Külön-külön úton.

Kint döng vidám vasárnap,
A torkok bort zabálnak;
A nép, a nép mulat!
S mint víg koldús, vagy vándor,
Únt verkliszó viháncol
Az ablakrácson át.

A rács, a rács a végzet,
A rácson-túlra néznek
A fénytelen szemek,
Hol téboly-szép mennyország
Hintázza renyhe sorsát
Vasárnap délután.

Mély hangok mormogása,
Emlékek gyatra gyásza
Mint tömjén füstje leng,
S a lopva kúszó bánat
Szívem bús szomszédjának
Szegődik lassan el.

Ó, menni, egyre menni,
Faltól falig kerengni
Vad átok űzi mind!
Sötét bűnök bokáznak
Életnek és halálnak
Beomló partjain.

S a szomszédos ligetben
Száz ócska verkli reccsen,
A nép, a nép mulat!
A céda nyújtja testét,
Csókolják, hull a festék,
És bőg a saxophon.

Budapest. 1928.
 
 
0 komment , kategória:  Horváth Béla  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 9 
2017.06 2017. Július 2017.08
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 10 db bejegyzés
e hónap: 238 db bejegyzés
e év: 1904 db bejegyzés
Összes: 28337 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 6405
  • e Hét: 13551
  • e Hónap: 152283
  • e Év: 1004826
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.