Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 14 
Horváth Béla: Nem éltem, csak mozogtam
  2017-09-15 08:32:42, péntek
 
  Horváth Béla:

Nem éltem, csak mozogtam


Mikor születtem, még nem éltem,
Nem éltem, csak mozogtam,
De megkerestél engem a sötétben,
Hogy mégse tengjek itten átkozottan.

A fogyhatatlan fénybe dőlt kereszted,
S tebenned voltam akkor,
Mert életem sebedbe följegyezted,
Nehogy kivesszek véres oldaladból.

Szívemre hullt a Víz belőled,
S meghalt az én halálom,
A vesztemet te veszteden megölted,
Hogy angyalod ne sírva harsonáljon.

A sót örökre érzi ajkam,
A só megőrzi testem,
Gázoltam itt a kínban és a bajban,
De minden úton irgalomba estem.

Megvédi mellemet a mirrha,
Olaj segíti hónom,
És Béla püspök nevemet fölírta,
Hogy el ne vesszek, bárhogyan vívódom.

Szerelmed hamvadatlan mécsét
Meggyújtottad szememben,
Hogy meg ne fojtson a fekete kétség,
Te lengeted a lángot ernyedetlen.

Uram, te vagy keresztelésem,
Te kulcsa vagy Magadnak,
Jaj, Istenem, kegyelmed el ne késsem,
Kapud előtt serényen szólogatlak.

Kérlek, talán a gyolcsot add rám,
Igazgass bölcs kezeddel,
S a boldog órán, szívem megszakadtán
A csillagokban Téged öltselek fel!

Vigilia 1938.
 
 
0 komment , kategória:  Horváth Béla  
Horváth Béla: Égi mértan
  2017-08-30 06:57:38, szerda
 
  Horváth Béla:

Égi mértan


A parti porban kókkadnak a krokodilok
S lankadtan lengenek a lanka dáliák.
A zebra bőrén zölden csillognak a csíkok
És megcsillan egy kőben a kerek világ.

Kerek szemem csilló csodákkal megvakítod,
De szemgödröm is téged látva látni vágy,
A gyönge fűben surrognak a sárga gyíkok,
Igy üldözöd te élni a halál fiát.

A versemet így mérte ki az égi mértan,
Jaj, Uram-Isten, itten minden csak azért van,
Hogy hozzád fussunk az örök szabályon!

A föld ragyog s te szólítsz engem innen,
Te lengeted a létem és halálom,
Hogy lengjek, tűnjek, menjek már eminnen!

Vigilia 1936.
 
 
0 komment , kategória:  Horváth Béla  
Horváth Béla: Búcsú
  2017-08-26 06:35:59, szombat
 
  Horváth Béla:

Búcsú


A lombók lassan lengenek, kilobban
A forradalom dicső homlokomban.
Jaj, Istenem, itt fekszem kiterítve,
Bebukolózva minden műveidbe.

A bánat, mint a lomb, ragyogva ring rám.
De meg se rebben roskadozó pillám,
Arcomba hull a langy eső szitálva
S meglágyít lassudan az őszi pára.

Bebalzsamozta bőrömet az őszi fény,
A kint legyőztem, bírtam a kegyelmet!
Most fonnyadok, mint fű, a világ kőszivén,

A pusztulásban, mint a rügy, derengek.
És engem is a keserű avar véd,
A lomha lomb, a hallgatag magyar nép.

Vigilia 1936.
 
 
0 komment , kategória:  Horváth Béla  
Horváth Béla: Hol vagy te nép . . .
  2017-08-24 07:37:04, csütörtök
 
  Horváth Béla:

Hol vagy te nép . . .


Hol vagy te nép, te hontalan,
Boldogtalan magyar,
Te nép, kinek csak rongya van
S a sír, mely eltakar.

Vagy sírod sincsen, jeltelen
Gödörbe dől a nép,
De minden dombon felverern
A holtak éjjelét.

Ti holtak, most riadjatok.
Mártirok, keljetek!
Úgy élünk, árva magyarok,
Hogy holtak kellenek.

Mert elfogyott az eleven,
Ki bátor s vakmerő,
Minden föltámadt ellenem,
Támadj föl, temető!

Ébredjetek, halottaim,
Ti régi rongyosok,
Álljuk Magyarhon dombjain
A végső ostromot.

Vagy lesz hazám, vagy elveszek
S kifordul oldalam,
Vagy meghalok, vagy nem leszek
Hazámban hontalan.

Zendül] meg, néma nemzetem,
Kerülj elő, te nép!
Kövesd bolyongó veszteden
A költő énekét.

Hazátlanul dobog dalom,
Hazátlan magyarok,
Mert álmaimnak nincs álom,
Álomtalan vagyok.

Boldogtalan és hontalan
Szegény magyar vagyok,
A holtakért sikong szavam,
A népért jajgatok.

Hol vagy te nép, te hontalan,
Boldogtalan magyar?
Zengjen kinek csak rongya van
S a sír, mely eltakar!

Vigilia 1936.
 
 
0 komment , kategória:  Horváth Béla  
Horváth Béla: Téged figyellek.
  2017-08-01 05:57:46, kedd
 
  Horváth Béla:

Téged figyellek.


Téged figyellek társain, s lázas ajkam
öreg csodákat mond és mormol,
Veled születtem fájdalomból
S veled tipródom itt a földi bajban.

Te vagy, te vagy. Te mindég az vagy s más vagy,
Akit figyeltem, fojtva néztem,
Szavakkal bűvöltem s igéztem,
Tenéked szóltam s mindenki másnak.

Tenéked szóltam: rejtezett okosság
Törvénye tördel, dönget minket
S csorgatja eggyé könnyeinket
A csillagokkal csendülő magosság.

Jaj, emberek vagyunk mégis, riadtam
Reád és romló életemre;
Arcod fektettem két kezembe
És sírdogáltam érted és miattam.

Téged siratlak, bárki légy, akárhol,
Tenéked szólok: nézz meg engem,
Teérted bújtam és remegtem
És hangom téged gyógyít és varázsol.

Téged, ki vélem élsz, akárki: ember!
KI vélem nősz és vélem buzdulsz,
Könnyemmel sírsz, véremmel pusztulsz
S együtt bolyongunk minden rejtelemmel.

Mert bús titok, hogy élünk, bús varázs ez:
Tenéked szólok s mindenki másnak.
Szavamra kardos angyalok vigyáznak
S minden szavamból tündöklő parázs lesz.

Paris.

széphalom 1929.
 
 
0 komment , kategória:  Horváth Béla  
Horváth Béla: Ének a nyugalomról
  2017-07-24 06:26:26, hétfő
 
  Horváth Béla:

Ének a nyugalomról


Kerek világon zengenek a művek,
Mert hol lennének, Istenem, nélküled?
Terólad zeng a néma kő is, mert szép,
És alakját a Szavaid szeresték.

Véled vagyok, a szívem egyedül fél,
De műveid közé a földre küldtél,
Hogy szépségedet sugarukban halljam
És velük együtt legyek örök dallam.

S azt énekeljük: elmegyünk maholnap,
Mert dolgaink a velőkig hatolnak
És mint a parton megdagad az árvíz,
A hajnalunk is alkonyunkba átvisz.

Te nemcsak kezdetet mondtál a kőnek,
De végezetül mindenek ledőlnek,
Megfeketül a legfehérebb csillag,
Nem ég örökre, csak a Hetedik Nap!

Vasárnapod megszenteled Magadnak
És nyugszol benne, bár Te vagy nyugalmad.
Iker-tükörnek, tükrös árvaságnak
Te nyílj ki végre örökös Vasárnap!

A létünk által csak Tied vagyunk itt,
Te buzgol bennünk utolsó napunkig,
S ha majd a testünk elfogyott, hideg lesz,
A nyugalmunk is általunk Tied lesz.

Világodon híredről énekeltünk,
S ha életünket visszavetted innen,
Te úgy nyugodj el, Istenem, mibennünk,
Ahogy működtél minden tetteinkben!

Vigilia 1938.
 
 
0 komment , kategória:  Horváth Béla  
Horváth Béla: A magánosság balladája
  2017-06-28 05:49:26, szerda
 
  Horváth Béla:

A magánosság balladája


Bólongatok, mint bölcs öreg, a forradalmak
Alusznak bennem, hallgatok.
Fölzendítem a bárgyú sokadalmat,
De mindenütt magam vagyok.
A nemzet engem még nem temetett el,
S már futottak a forradalmi társak,
Csatáztam én a pokoli sereggel,
De senki sincsen már, akit ne bántsak.

Már senki sincsen, aki szeret engem,
Pepinka Dániába ment, s barátaim becsaptak.
A dolgaikért minek verekedtem,
Mint rossz kutyák, mind a húsomba kaptak.
A bölcseségben önmagamnak állok,
Nincs bánatom, csak dörmögök,
Itt látogatnak éjjel a zsiványok
És alkudoznak rám az ördögök.

De megismernek fönn a vértanúk
És hívogatnak mind az angyalok,
Mert bölcs szívemre tettem a hamut
És mindenütt magam vagyok.
Itt állok én, didergős talajon,
Magánosan, fedetlenül,
Bolond a nép, bitang a hatalom,
De homlokomra lángoló Galamb repül.

AJÁNLÁS:

GALAMB! Te vagy velem! eldobtam a világot,
így lettem mindörökre irthatatlan.
Már semmim sincs, hát semmire se várok,
Csak dünnyögök, mint bölcs öreg, magamban.
Csak hallgatok, az Irma néni bort hoz,
Tört ablakomba csapkod a rekedt szél,
így készülődök én az angyalokhoz,
Te világ! immár innen eleresszél!

Vigilia 1938.
 
 
0 komment , kategória:  Horváth Béla  
Horváth Béla: A sziget
  2016-09-02 06:10:04, péntek
 
  Horváth Béla:

A sziget


Olyan létet kívánok én magamnak,
Mint sziklás szigeté a tenger közepén.
Verdesne engem is a vad hab
S megadnám magamat a tengeri haragnak.

A sirálynak, ki köveimre szállna,
Repesne puha szárnya.
Pihenne valameddig, aztán
Fejét a vízbe csapná

És a kékített levegőben
Tovább repülne tőlem.
Köröskörül a szél magasba- verné
A sós vízet s gyönyörrel ontaná
Megint alá
És megrakná a hullámokat hajnal
Fehéren gyöngyöző tarajjal.

Miként e sziklák, mozdulatlan lennék mindörökké
S a tenger és az ég köröttem és fölöttem
A forradalmár életet örökké mennydörögné.

Irodalmi Újság 1958 dec. 1.
 
 
0 komment , kategória:  Horváth Béla  
Horváth Béla: Igézet
  2016-08-27 08:31:00, szombat
 
  Horváth Béla:

Igézet

Én megteremtlek téged hajnalonta.
Virágaim közt lépkedsz andalogva.
Dalolva mégy a vadrózsa-sövényhez,
Eszméleted valódi létet érez,
Valódi anyagot, valódi rózsát,
Mert te vagy a föligézett valóság
És látod, ami titkos, halhatatlan
A változó és viruló anyagban,
S midőn magamhoz hívlak, eleven alak,
Karod kitárod s elhiszed tennen magad
És elhiszed, hogy gyönyörű vagy s élsz te,
Mert lényedet a költő föligézte.

Irodalmi Újság 1958 dec. 1.
 
 
0 komment , kategória:  Horváth Béla  
Horváth Béla: Egy vándor ember léptei. . .
  2016-08-25 07:18:56, csütörtök
 
  Horváth Béla:

Egy vándor ember léptei. . .

Egy vándor ember léptei
Megdobbantják a dermedt éjszakát,
Midőn kihuny a tünde fény
A hallgatag mimóza-bokrokon
S a házakért, kik belevesznek a sötétbe,
Sóhajtozom egy tégla-kerítésen
Hanyatt feküdve és megolvasom a vándor lépteit,
Megolvasom emlékeim, A földdel és a vizzel
Eggyé vegyülve Istent nézem a sötétben,
Az Istent nézem, mint egy sírbolt födelére
Kifestett rózsaszálat.

Irodalmi Újság 1958 dec. 1.
 
 
0 komment , kategória:  Horváth Béla  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 14 
2017.10 2017. November 2017.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
27282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 189 db bejegyzés
e év: 3046 db bejegyzés
Összes: 29475 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1129
  • e Hét: 8447
  • e Hónap: 125281
  • e Év: 1701106
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.