Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 4 
Juhász Imre: Halott Virág
  2015-03-03 08:26:33, kedd
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Juhász Imre  
Juhász Imre: Eltakarja
  2014-05-19 06:50:41, hétfő
 
  Juhász Imre:

Eltakarja


Eltakarja a felhő, nincs csillag az égen,
Nem láttalak már oly régen!
Nehezen telnek a hosszú percek,
Itthon egyedül magányba süllyedek!

Nem látlak és messze vagy,
Félek a tűz alább hagy!
Félek, hogy egyedül maradok,
Félek, hogy eltűnnek a csillagok!

De ez badarság és csak egy rémes álom,
Hogy újra lássalak, már alig várom!
Nehezen telnek a szürke napok,
Nélküled elveszett vagyok!

És ha újra látlak, most már ígérem,
Nem úszod meg ölelésem.
Sújtson érte Demoklész kardja rám,
Én újra megtenném, százszor biz ám!

Érted kioltanám Prométeusz tüzét,
Érted lehoznám az égi Nephentét.
Veled minden oly csodás,
De félek hogy ez csak látomás!

Szenvedtem már annyit ezen a földön,
Azt hittem ez nem más csak egy börtön!
De te jöttél, és fényt hoztál e sivár világba,
Neved ezért foglalom imába!

És ha most megijedtél, űzd el a gondolatot,
Én csak elszeretnék kezdeni egy szép kapcsolatot,
És ha neked is lenne kedved hozzá, állok elébe,
Hidd el boldogságot kapsz érte cserébe!
 
 
0 komment , kategória:  Juhász Imre  
Juhász Imre: Óda a fényhez
  2008-10-05 17:57:51, vasárnap
 
  Juhász Imre

Óda a fényhez


Az éjszakák darabokra tört
foszlányait elűzi a fény...
Szívünk zeg-zugos utcáiban
csak a fény az egyetlen remény.
Ha pusztába tévedt vándorként
az éj sötétje hullna ránk,
utat mutat s célhoz vezethet
egy pislogó, halvány gyertyaláng.

Az ember ki fény nélkül bolyong,
mindig úttalan utakon jár csak,
s élete olyan, mint a virágé,
melyet sötét szobába zártak.
Szállni szeretne vad szelekbe:
nem láthat fényt, de nő a vágya;
szeretne lenni maga a fény,
de önmagának is csak árnya.

Sötét tenger fénybójái közt
a hajós mindig biztos partot ér,
míg nélkülük sötét homályba
vész előtte minden földi tér.
Tévelyegve, botladozva jár az,
kinek útját nem jelzi a fény:
annak a ma tegnapot jelent csak,
és a holnap is csupáncsak remény.

Az embernek nem a gazdagság,
a fény jelenti az életet,
mely a gazdagnak is lehet átok,
és a koldusnak is szép lehet.
A sötétben minden, ami szép,
elveszti bűvös varázsát.
A legszebb gyémánt mennyit ér, ha
nem láthatjuk a csillogását?

Az, aki csak álmodik a fényről,
az az örök éjszakák rabja:
neki mindegy, nappal vagy éj van,
miért várna az virradatra?
Ki fényben jár, annak az est is
már egy homálybatűnt remény,
míg a sötétben tévelygőnek
elég lenne egy sugárnyi fény.

A fény az élet!... A fény éltet
egyformán embert és virágot;
azt is, akit elvakít a fény,
s azt is, aki fényt sohse látott.
A tavasznak el kell jönnie,
ha a rügyekre a fény rátapadt!...
A nappalt a fény teremti meg,
és a fény szüli az árnyakat.

Fénytől lesz a szivárvány színes.
A fák lombja fénytől üde-zöld...
A virág a fénytől illatos...
És a fénytől lesz termékeny a föld.
A fény olyan kincs, mely egymaga
túlnőhet minden földi vágyat...
Nekem olyan szent erő a fény,
mint hívőnek a bűnbocsánat.

A fény az úr a mindenségen
- a gazdagság csak hazug álom.
Nem cserélném el semmi kincsért:
a pénz helyett a fényt imádom.
Ha az éjre közeleg a hajnal,
úgy várom, mint egy hű szeretőt.
Hátat fordítok a sötétnek,
és letérdelek a fény előtt!


 
 
0 komment , kategória:  Juhász Imre  
Juhász Imre: Az emlék tövisei
  2008-09-26 15:57:02, péntek
 
  Juhász Imre:

Az emlék tövisei


Mindenütt ott vagy hova nézek:
tükörképe a messzeségnek.

Ha hajnal suhan át a kerten:
érzem, hogy a te hajad lebben.

Ha felhő száll felém az égen:
olyannak látlak, akár régen.

Ha lombok között bujkál a szél:
érzem, hogy a te hangod zenél.

Ha gyümölcsöt ringatnak ágak:
közel hoznak hozzám a vágyak.

Csalhatatlan lesz minden álmom,
ha benne arcod újra látom,

s velem gyönyörű tájra szállnak
lidércei az éjszakának...

Halálra mégis mért sebeznek
tövisei az emlékeknek?


 
 
0 komment , kategória:  Juhász Imre  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 4 
2017.05 2017. Június 2017.07
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 9 db bejegyzés
e hónap: 205 db bejegyzés
e év: 1615 db bejegyzés
Összes: 28049 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 3415
  • e Hét: 40595
  • e Hónap: 177823
  • e Év: 811101
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.