Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 17 
Harsányi Lajos: Esteli körmenet
  2017-10-02 06:55:29, hétfő
 
  Harsányi Lajos:

Esteli körmenet

Szeretném e borus világban
Utolján körülnézni még,
Megízlelni a lángoló ősz
Érett gyümölcs-ízét.
Uramra elkísér egy lassú
És ünnepélyes körmenet,
Velem jönnek, akik a földön
Szerettek engemet.
Kinyílnak itt-ott a kíváncsi
Pirosló ablakok
S megkérdik: e komor menettel
Hová is ballagok?
Már nem felelek, Csak megyek
S eltűnök, mint a kék hegyek.
Barátaim : piros fáklyákkal
Én már - az ég felé megyek.

A költő "Esteli körmenet" című verskötetének bevezető verse.

Vigilia 1942.
 
 
0 komment , kategória:  Harsányi Lajos  
Harsányi Lajos: Halotthoz
  2017-09-30 06:43:03, szombat
 
  Harsányi Lajos:

Halotthoz


Mért nem törődöl égő könnyeinkkel,
Ha szólnál, hangod úgy szívünkbe zárnánk,
Mint tenger énekét a kagyló.
S bár életünk hamar hanyatló,
Holtunkig lenne enyhetadó párnánk,
Ha egyszer még hallhatnánk drága hangod,
Ez elsüllyedt harangot.

S mért hunyt le két szemed?
S miért e döbbenet,
Mely megdermesztette egész valódat?
Mért nem törődöl égő könnnyeinkkel,
Melyeknek gyöngye gyémántként csilingel?
Fejednél gyertya ég és lassan olvad.
Körötted tompa gyász, halotti pompa,
Virág, szalag, koszorú nagy halomba
S te rá se nézel e fekete gyászra,
Csak fekszel itt s meredt arcod vigyázva
Az égre fordul
És zordul
Szorítod olvasód sötét öledben
S fekszel hanyatt a dermedt bűvöletben.

Úgy-e, azért vagy oly riadt
S azért nem érdekel fiad,
Se könny, se gyász ez órán,
Mert mint az orkán
Fölment a Függöny?
És olyat lát szemed,
Hogy minden mást feled
S a látvány kényszerít,
Hogy dermedt lényed itt
A nagy csodán, a megdöbbentőn csüngjön?

Vigilia 1938.
 
 
0 komment , kategória:  Harsányi Lajos  
Harsányi Lajos: Zöld madár
  2017-09-28 06:51:47, csütörtök
 
  Harsányi Lajos:

Zöld madár


A zöld madár: az ifjúságom elrepült.

Még láttam itt-ott, ritkuló, tar fák között,
Majd egy magas jegenye-nyárra költözött.
Onnét tekintgetett utolszor lopva vissza
S egy csendes, tiszta
Halk délutánon végleg szárnyat bontott
S a messzeségbe rontott.

A zöld madár: az ifjúságom elrepült.

Mint gyermek, aki eltűnt madarát siratja
S üres kalitkaját az ablakba kirakja
És szívszorongva lesi, visszavária:
Én is kiállok néha még a nyárba,
Pendül kaszám az ért mezö-porondon,
- Vagyok olyan legény, mint te! - mondom.

De hirtelen belém nyilal a láz,
Fehér hajam pirongat és aláz.
Fehér galambot is hollónak nézek.
Október van. Elárvul minden fészek.
A Bakony-erdőn hullanak a lombok.
(Hül, egyre hül az egykor büszke homlok.)
Maholnap lassan, lassan - összeomlok.

A zöld madár: az ifjúságom elrepült.

Vigilia 1938. október
 
 
0 komment , kategória:  Harsányi Lajos  
Harsányi Lajos: A szemesi parkban
  2017-09-27 06:27:57, szerda
 
  Harsányi Lajos:

A szemesi parkban


A szemesi fenyők alatt
párok járnak estelente,
nézem őket, mint egy régi
boldog költő, "elmerengve".

Eszembe jut róluk egy-két
kedves emlék, Lilla-trillák,
minden, ami gyönyörű volt,
minden, ami lassan itthágy.

Összehúzom a felöltőm.
Augusztus van, nyárutó már.
Hegynek megyek. A Balaton
látszik egy-egy fordulónál.

Hajó halad Badacsonynak,
himbálódzik a hullámon
s eltűnik a messzeségben,
búsan, mint az ifjúságom.

Balatonszemes, 1938 augusztus 24.

Vigilia 1938. szeptember
 
 
0 komment , kategória:  Harsányi Lajos  
Harsányi Lajos: Ki az Úr?
  2017-09-09 08:53:40, szombat
 
  Harsányi Lajos:

Ki az Úr?


Kezdetben volt az Isten.
Az Isten volt az úr.
Azután jött a Tűz, Víz,
Az Ég, a kék azúr.
Majd jöttek a királyok
S azok lettek urak.
Aztán elűzték őket,
Kiirtva magjukat.
És jött a felséges Nép
És a Nép lett az úr.
És jött a szent Szabadság
S akkor az lett az úr.
Azután jött a Terror
S a Terror lett az úr.
Aztán jött az Ínség
S az Ínség lett az úr.
Aztán jött a Bőség.
(Nem lett belőle úr.)
Botorkált a Megértés.
(Nem lett belőle úr.)
Azután jött a Bankár
S a Bankár lett az úr.
Azután jött a Mammon
S a Mammon lett az úr.
És véle jött a Sátán
S most a Sátán az úr.

De elbukik a Sátán
És nem lesz mindig úr.
És összedől a Mammon
És nem lesz mindig úr.
Öngyilkos lesz a bankár
És nem lesz mindig úr.
És elmúlik az Ínség
És nem lesz mindig úr.
És fölenged a Terror
És nem lesz mindig úr.
És meghal a Szabadság
És nem lesz mindig úr.
És megszelídül a Nép
És nem lesz mindig úr.
Király nem akad senki
És nem lesz többet úr.
És ránk szakad a kék Ég
És nem lesz többet úr.
És füstté lesz a Tűz, Víz
És nem lesz többet úr.

Kezdetben volt az Isten.
Az Isten volt az úr.
S örökön és örökön
Az Isten lesz az Úr.
 
 
0 komment , kategória:  Harsányi Lajos  
Harsányi Lajos: Sóhajtás napfényes táj után.
  2017-09-06 08:21:16, szerda
 
  Harsányi Lajos:

Sóhajtás napfényes táj után.


Az est a város kapuin dörög már.

Piros szobánknak ablakát bezárjuk,
Alája áll megint a néma ember,
Elkezd kopogni rajt nehéz ütemben
S a lábaival néha dobban egyet.
Ne félj tőle fiacskám, vess keresztet!
És ülj mellém a régi kerevetre.
Aranyhajad ragyog a kályhafényben.
Künn a nyomor kiált az árva utcán,
Ne halljad őt meg, én gyönyörűségem!
A villamos kocsik csendülve futnak
Sikos sinén a fagyott, kékes útnak.
Most ott künn jár a rongyos, beteg, árva,
Vagy összebúj egy fűtetlen szobába . . .

Jó volna most napfényes messze tájon
Bejárni a Hanyság szűz-sárga partját,
Hol zúgó nádak bronz-szinű bugái
Álmos fejük a csende s vizre hajtják.
Jó volna nézni halk sirályok röptét,
A néma gémeket, a tarka gólyát,
Hallgatni, amint kicsi nádi rigók
Csacsk a szájjal az éneküket ontják.
Jó volna bent a sűrű nád közt járva
Titokban nézni őt, ki messze elment,
Ki a miénk az életben sohsem volt
Aki a nádak hűs ölén pihent el.
Kinek szeme soha se látott téged.
Kit kék szemeddel te soha se láttál,
De visszajár a nádak szigetéről
S beszél velünk a sápadt holdvilágnál.
Ki szent volt, jó volt, mondhatatlan áldott,
Bús asszonya a Fertő-parti várnak
S most ott pihen a mérhetetlen nád közt,
Ahol az álmok is halk csendben járnak.
Jó volna ott napfénye s délutánon
Hallgatni a nagy zúgó sárga nádra
És emlékezni titkolt bánatok közt
Ki messze ment : te szent, halott . . . anyádra !

kultura 1912.
 
 
0 komment , kategória:  Harsányi Lajos  
Harsányi Lajos: A távozóhoz
  2017-05-16 08:09:40, kedd
 
  Harsányi Lajos:

A távozóhoz


Szeressenek a madarak,
Kivált a vadgalambok.
Konduljanak meg - merre jársz
Az ünnepi harangok.
Szeressenek a csillagok,
Kivált az enyhekék hold,
Gyengéden tartsa sátorát
Fejed fölött az égbolt.
Szeressen a földgömb maga.
Az ég szeressen szintén:
Ha összefog a nagy világ,
Az sem szeret úgy, mint én.

VIGILIA 1942.
 
 
0 komment , kategória:  Harsányi Lajos  
Harsányi Lajos: Dante a pokolban
  2017-04-19 08:32:08, szerda
 
  Harsányi Lajos:

Dante a pokolban


- Ez az ember járt a Pokolban -
Suttogták a háta mögött
S elképzeltek körötte sok
Füstölgő torkú ördögöt.

Kövek között, megmérgezetten
Feküdni műtőasztalon,
Míg a professzor halkan mondja:
Istennél minden hatalom.

Ez is pokol, a poklok pokla,
Mert tűz a szörnyű szenvedés
Mikor a méreg egyre rombol,
S naponta a húsba metsz a kés.

Eretnek nem vagyok. De érzem,
Hogy kések, mérgek közt bomoltan
Azért bírjuk a kínt, mert Isten
Jelen van itt is, e pokolban.
 
 
0 komment , kategória:  Harsányi Lajos  
Harsányi Lajos: A Test majd így búcsúzik
  2017-04-09 08:15:26, vasárnap
 
  Harsányi Lajos:

A Test majd így búcsúzik


Megérdemlem, hogy itthagyj
És szállj az égbe vissza,
Kilobbanjon belőlem,
Mit gyújtottál, a szikra.

Folyvást értem remegtél,
Én meg gyötörtelek,
Hányszor megszöktem tőled,
Űztek vad kényszerek.

Futottam vad tévutakra,
Buktam múló gyönyörbe,
Alig találtam vissza
Hozzád megtépve, törve.

De zúgtak bár fölöttem
Orkánok és telek,
Azért mégis csak téged,
Téged szerettelek.
 
 
0 komment , kategória:  Harsányi Lajos  
Harsányi Lajos: Előszó
  2017-03-30 06:32:35, csütörtök
 
  Harsányi Lajos:

Előszó


Részlet a "De profundis" c. könyvből:

Ó olvasó, ki ifjú vagy talán még,
Vagy méla agg, ki lassan elmúló már,
Legyen előtted kedves ez ajándék!

Úgy nyújtom át, mint szörnyű imakönyvet,
Mely lapjai közt éles arcod őrzi.
Ó, hullass rája harmattiszta könnyet!

Mert rólad szól e könyv, ó ismeretlen!
S ha olvasod, ijedve összerettensz,
Mint tévedt gyermek átkozott ligetben.

De mégis oly örömre gyúl fel orcád,
Hogy felkiáltasz boldog reszketéssel:
Ki vagy te, költő, hadd menekszem hozzád!

1927.
 
 
0 komment , kategória:  Harsányi Lajos  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 17 
2017.10 2017. November 2017.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
27282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 10 db bejegyzés
e hónap: 219 db bejegyzés
e év: 3076 db bejegyzés
Összes: 29505 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 5809
  • e Hét: 28098
  • e Hónap: 144932
  • e Év: 1720757
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.