Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 13 
Harsányi Lajos: Ki az Úr?
  2017-09-09 08:53:40, szombat
 
  Harsányi Lajos:

Ki az Úr?


Kezdetben volt az Isten.
Az Isten volt az úr.
Azután jött a Tűz, Víz,
Az Ég, a kék azúr.
Majd jöttek a királyok
S azok lettek urak.
Aztán elűzték őket,
Kiirtva magjukat.
És jött a felséges Nép
És a Nép lett az úr.
És jött a szent Szabadság
S akkor az lett az úr.
Azután jött a Terror
S a Terror lett az úr.
Aztán jött az Ínség
S az Ínség lett az úr.
Aztán jött a Bőség.
(Nem lett belőle úr.)
Botorkált a Megértés.
(Nem lett belőle úr.)
Azután jött a Bankár
S a Bankár lett az úr.
Azután jött a Mammon
S a Mammon lett az úr.
És véle jött a Sátán
S most a Sátán az úr.

De elbukik a Sátán
És nem lesz mindig úr.
És összedől a Mammon
És nem lesz mindig úr.
Öngyilkos lesz a bankár
És nem lesz mindig úr.
És elmúlik az Ínség
És nem lesz mindig úr.
És fölenged a Terror
És nem lesz mindig úr.
És meghal a Szabadság
És nem lesz mindig úr.
És megszelídül a Nép
És nem lesz mindig úr.
Király nem akad senki
És nem lesz többet úr.
És ránk szakad a kék Ég
És nem lesz többet úr.
És füstté lesz a Tűz, Víz
És nem lesz többet úr.

Kezdetben volt az Isten.
Az Isten volt az úr.
S örökön és örökön
Az Isten lesz az Úr.
 
 
0 komment , kategória:  Harsányi Lajos  
Harsányi Lajos: Sóhajtás napfényes táj után.
  2017-09-06 08:21:16, szerda
 
  Harsányi Lajos:

Sóhajtás napfényes táj után.


Az est a város kapuin dörög már.

Piros szobánknak ablakát bezárjuk,
Alája áll megint a néma ember,
Elkezd kopogni rajt nehéz ütemben
S a lábaival néha dobban egyet.
Ne félj tőle fiacskám, vess keresztet!
És ülj mellém a régi kerevetre.
Aranyhajad ragyog a kályhafényben.
Künn a nyomor kiált az árva utcán,
Ne halljad őt meg, én gyönyörűségem!
A villamos kocsik csendülve futnak
Sikos sinén a fagyott, kékes útnak.
Most ott künn jár a rongyos, beteg, árva,
Vagy összebúj egy fűtetlen szobába . . .

Jó volna most napfényes messze tájon
Bejárni a Hanyság szűz-sárga partját,
Hol zúgó nádak bronz-szinű bugái
Álmos fejük a csende s vizre hajtják.
Jó volna nézni halk sirályok röptét,
A néma gémeket, a tarka gólyát,
Hallgatni, amint kicsi nádi rigók
Csacsk a szájjal az éneküket ontják.
Jó volna bent a sűrű nád közt járva
Titokban nézni őt, ki messze elment,
Ki a miénk az életben sohsem volt
Aki a nádak hűs ölén pihent el.
Kinek szeme soha se látott téged.
Kit kék szemeddel te soha se láttál,
De visszajár a nádak szigetéről
S beszél velünk a sápadt holdvilágnál.
Ki szent volt, jó volt, mondhatatlan áldott,
Bús asszonya a Fertő-parti várnak
S most ott pihen a mérhetetlen nád közt,
Ahol az álmok is halk csendben járnak.
Jó volna ott napfénye s délutánon
Hallgatni a nagy zúgó sárga nádra
És emlékezni titkolt bánatok közt
Ki messze ment : te szent, halott . . . anyádra !

kultura 1912.
 
 
0 komment , kategória:  Harsányi Lajos  
Harsányi Lajos: A távozóhoz
  2017-05-16 08:09:40, kedd
 
  Harsányi Lajos:

A távozóhoz


Szeressenek a madarak,
Kivált a vadgalambok.
Konduljanak meg - merre jársz
Az ünnepi harangok.
Szeressenek a csillagok,
Kivált az enyhekék hold,
Gyengéden tartsa sátorát
Fejed fölött az égbolt.
Szeressen a földgömb maga.
Az ég szeressen szintén:
Ha összefog a nagy világ,
Az sem szeret úgy, mint én.

VIGILIA 1942.
 
 
0 komment , kategória:  Harsányi Lajos  
Harsányi Lajos: Dante a pokolban
  2017-04-19 08:32:08, szerda
 
  Harsányi Lajos:

Dante a pokolban


- Ez az ember járt a Pokolban -
Suttogták a háta mögött
S elképzeltek körötte sok
Füstölgő torkú ördögöt.

Kövek között, megmérgezetten
Feküdni műtőasztalon,
Míg a professzor halkan mondja:
Istennél minden hatalom.

Ez is pokol, a poklok pokla,
Mert tűz a szörnyű szenvedés
Mikor a méreg egyre rombol,
S naponta a húsba metsz a kés.

Eretnek nem vagyok. De érzem,
Hogy kések, mérgek közt bomoltan
Azért bírjuk a kínt, mert Isten
Jelen van itt is, e pokolban.
 
 
0 komment , kategória:  Harsányi Lajos  
Harsányi Lajos: A Test majd így búcsúzik
  2017-04-09 08:15:26, vasárnap
 
  Harsányi Lajos:

A Test majd így búcsúzik


Megérdemlem, hogy itthagyj
És szállj az égbe vissza,
Kilobbanjon belőlem,
Mit gyújtottál, a szikra.

Folyvást értem remegtél,
Én meg gyötörtelek,
Hányszor megszöktem tőled,
Űztek vad kényszerek.

Futottam vad tévutakra,
Buktam múló gyönyörbe,
Alig találtam vissza
Hozzád megtépve, törve.

De zúgtak bár fölöttem
Orkánok és telek,
Azért mégis csak téged,
Téged szerettelek.
 
 
0 komment , kategória:  Harsányi Lajos  
Harsányi Lajos: Előszó
  2017-03-30 06:32:35, csütörtök
 
  Harsányi Lajos:

Előszó


Részlet a "De profundis" c. könyvből:

Ó olvasó, ki ifjú vagy talán még,
Vagy méla agg, ki lassan elmúló már,
Legyen előtted kedves ez ajándék!

Úgy nyújtom át, mint szörnyű imakönyvet,
Mely lapjai közt éles arcod őrzi.
Ó, hullass rája harmattiszta könnyet!

Mert rólad szól e könyv, ó ismeretlen!
S ha olvasod, ijedve összerettensz,
Mint tévedt gyermek átkozott ligetben.

De mégis oly örömre gyúl fel orcád,
Hogy felkiáltasz boldog reszketéssel:
Ki vagy te, költő, hadd menekszem hozzád!

1927.
 
 
0 komment , kategória:  Harsányi Lajos  
Harsányi Lajos: Mint a fogyó hold
  2017-03-14 06:07:56, kedd
 
  Harsányi Lajos:

Mint a fogyó hold


Mint a fogyó hold, mely naponta kisebb,
és fényszikrája egyszer csak kilobban;
Úgy fogy az életem, s maholnap én is
kiégve fekszem rettentő síromban.

De nézd, a hold karéja újra feltűn!
Naponta nő, s lassan megint egész lesz.
Én nézem, nézem, és reménylő lelkem
egy olthatatlan biztos titkot érez.

Miként a hold megnő, és tiszta gömbjét
az űrben tündökölve újra látom:
az életem vak holdja is megújul,
ha rásüt majd a nap a másvilágon.
 
 
0 komment , kategória:  Harsányi Lajos  
Harsányi Lajos: Immortelle
  2017-03-13 09:32:17, hétfő
 
  Harsányi Lajos:

Immortelle


Ó ne borulj rám omlatag hajaddal!
Ne öltözz fel fehér halott-ruhába!
Ne félj, hiába huhog a bagoly:
A költészetnek sohse lesz halála!

Nézd a hegyek szűz ormait: örök hó
Ragyog fölöttük tündöklő színekben!
Míg egy pehelyke hulladoz az égből,
Te tündökölsz ott szűzi téli mezben.

Amíg a tenger harsogva rohan az
Ezüstös part felé s szikrázva tör meg,
A vad viharok szárnyadon robognak
És minden szennyet, mocskot elsöpörnek.

Amíg csak lesznek hallgatag nagy erdők,
Ifjú szívek, nyíló piros virágok,
Amíg szivárványhíd ível az égen,
El nem jöhet a te sötét halálod.

A gyárak füstje: e fekete zászló
Csak hadd lobogjon a tornyok fölött!
Sötét nyomornak, búnak altatója
Mindig te lész, te sugaras, örök!

Mert ez vagy te: szín, illat és verőfény!
És nélküled üres, sivár az élet:
Az Istenből vagy, halhatatlan. Élsz, míg
A föld kerekjén érző ember élhet.

S ha tán meghalna minden szép a földön?
Mienk az ég. A kapujára szállunk.
Onnét harsogjuk szerte a világnak:
Örök a szépség és örök az álmunk!
 
 
0 komment , kategória:  Harsányi Lajos  
Harsányi Lajos: Búzaszem a hant alatt
  2017-02-22 08:30:06, szerda
 
  Harsányi Lajos:

Búzaszem a hant alatt


Szédülve hullt a zsíros őszi földbe.

Vértől és hőtől gyorsan megdagadt.
Megszólalt benne az égi akarat.
És hat nap múlva felpattant a zár.
Halk zizegés lett az egész határ.
A kis gyökér a földmélyet kereste,
A zöld kis sarj a napvilágot leste,
De akkor elrémülve vette észre,
Hogy egy sötét, nagy hant került a fölébe,
Mely nyomja vissza, vissza és miatta,
Nem tud kibújni a világos napra.
A szörnyű hant lesz lassú gyilkosa
S nem látja meg a szép Napot soha.

A hant fölött nagy lomha varjú száll.
A lomha varjú azt kiáltja: kár !

A tél, a vén sirásó jár a föld fölött.
A táj halott fehérbe öltözött.
A nap, a megbomlott, kivénült vén juhász
Megkékült ujjal sirva furulyáz.
A hant kegyetlen nyomja a világot,
A kis búzát, a nagyratermett álmot.
Nyom mindent, mindent s szörnyű elviselni.
És nem lehet a szűk sírból kikelni.
A börtön gyötrelem mindenkinek,
Kővé mereszt agyat, kezet, szivet.
De mint kinos kin szüli meg a gyöngyöt,
A tél fagyától a kemény göröngyök
Szétporlanak s az őszi barna hant,
Mely nyomja most a kis búzát alant,
Tavaszra széthull és a kis fűszál
A sirkamrából zöldülve kiszáll,
Világra jő. Meglátja a Napot.
Boldog örömben ujjong, hajladoz,
És nő és nő és felejti a hantot,
A hegytetőkön május húz harangot.

Az ég ívén a kék aranyos pírba
Égre robog egy mámoros pacsirta.

Új Élet 1934.
 
 
0 komment , kategória:  Harsányi Lajos  
Harsányi Lajos: Nocturno.
  2016-08-31 07:16:15, szerda
 
  Harsányi Lajos:

Nocturno.


Az est kijött a fekete hegyekből.
Erre jő s egyre nő az árnya.
A vén toronyból elcikázva
Halk denevérek kelnek szárnyra.
Uram, bezárkozom már.

Ablakom alatt valaki elmegy.
Nyomán - jaj - roppan a kő ijedten.
Egy sárga ruhás éji árnyék
Meg akar kisérteni engem.
Uram, vigyázz rám !

Zörren az ablak elremegve.
Ő néz tüzes szemmel be rajta.
Nem szól, de tudom: vén hárfáknál
Szebben zendül muzsika-hangja.
Uram, vigyázz rám !

A kapu künn kétszer bezárva.
Nem jöhet senki ide hozzám.
A minden-szentek ide néznek,
Elalszom áldott, szent nevükkel.
A kísértetet, Uram, űzd el,
S adj - csendes álmot!

kultúra 1911.
 
 
0 komment , kategória:  Harsányi Lajos  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 13 
2017.08 2017. Szeptember 2017.10
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
252627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 233 db bejegyzés
e év: 2494 db bejegyzés
Összes: 28923 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 744
  • e Hét: 14635
  • e Hónap: 129880
  • e Év: 1354085
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.