Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Online
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 19 
Hangay Sándor: Bánkódó vágy szonettje.
  2017-10-23 07:43:32, hétfő
 
  Hangay Sándor:

Bánkódó vágy szonettje.


Ha látnád most ott, asszonyom a bánat
Hogyan havaz be s hogy borúl le rám . . .
A vágy pöröllyel sújtja az órákat
Lámpavilágos hosszú éjszakán.

S mig roskadtan a villanyfénybe nézek,
Gyötör a vérem asszonyom vadul.
A csendből csókos suttogó beszédek
Esője szomjas láng-agyamra hull.

S le kell feküdnöm csóktalan, epedve,
Nem hajthatom le bús fejem kezedbe
És nem ölelhet két karom soha.

Mert elmentél és mert magamra hagytál.
És esténkint a lámpasugaraknál
Paskol a bánat könnyes zápora . . .


Kultúra 1912.
 
 
0 komment , kategória:  Hangay Sándor  
Hangay Sándor: Él a magyarság
  2017-10-06 08:05:43, péntek
 
  Hangay Sándor:

Él a magyarság


Négy évnek véres Golgotáját jártam.
Sohsem csüggedve hittem benned én.
Hinni tanított, messzi harcmezőkre,
Ki leborult, a sok derék legény;
Akiknek néma szája többet mondott,
Mint mondhat tenger szónokod szava.
Tőlük tudom, hogy bölcsőnk és sírunk vagy
Te könnyes, árva, bús magyar haza.

Szeretni hittel, áldozattal téged
Engem a néma ajkuk tanított.
S mert szeretlek, a lelked én előttem
Nyitott könyv lapja és nem zárt titok.
Szívednek minden dobbanását szívem
Dajkálva őrzi s gondom egy veled.
Az ő nevükben szól ma hozzád földem
A legszegényebb árva gyermeked.

Nekem, mint annyi sok-sok testvéremnek
Te szép földedből nincsenek javak,
S lásd most is hogy míg elhagynak a dúsak,
Én a szegény, a melletted marad,
Könnyet törölni, sebet bekötözni.
Bár magam is száz sebtől roskadok.
Jövök hozzád, ó fogadjál öledbe,
Hiszen költőd és hű fiad vagyok.

Ne félj! hiába tépik tested rablók,
A föld nem árul el téged soha.
Magyar dalt zúg a Kárpátoknak bérce
S az erdők szellős, nótás csarnoka.
Magyar bánat sajog a sások alján
És magyar könnyet sírnak az egek.
Kifoszthatnak, de ezredéves földünk
Elvenni tőlünk soha nem lehet.

Nem fojthatják el a mesét, a nótát,
Amíg Erdélyben pásztorkürt riad.
Nem büntethetnek minket régi gazság,
Bécsből virágzott szolgabűn miatt.
Nem vághatják ki a szabadság fáját,
Az újra hajt és új gyökért ereszt.
Hiába hóhér, nem bírná a munkát,
A mártírokhoz nincs elég kereszt!

Él a magyarság s élni fog örökké.
Előbb pusztul a rabló horda majd.
Lábuk nyomát az idő elsimítja
S a régi ugar új virágba hajt.
Mert hangosabb a néma ajkak szója,
Mely áthallatszik a korok falán
S álmodni fogsz a Kárpát bölcsőjében
Te könnyes, árva, bús magyar hazám.

Budapest, 1919. január hava
 
 
0 komment , kategória:  Hangay Sándor  
Hangay Sándor: Az Isten arca
  2017-09-25 07:52:39, hétfő
 
  Hangay Sándor:

Az Isten arca


Mert nincs az Isten - és van az Isten!
Hatalmas Úr lelkekben él.
Örök-processziót Ő járat
Az élet-mesgye szélinél.
Az élet-mesgye keskeny párkány.
Alatta zúg: vak, mély torok
S ki nem látja az Isten arcát
Kábultan beletántorog . . .

Kis jó fiúk látják csak tisztán
Rájuk az Isten is nevet.
De jaj remegve lessük egyre
Mi harcos, bűnös emberek.
Homályos, lázas, ködös éjen
Felénk is int nagy néhanap,
De elborul megint s szivünkre
A kétség mint nagy héja csap.
Borús, ködös az Isten arca,
Vagy vaksötétbe vész bele,
S csak ritkán fújják szét sötétjét
Megbánások böjtös szele.

Régen, mikor még én is apró
Kis ember voltam (soha tán!)
Az Isten fényes szép arcáról
Nekem is így beszélt apám.
Nem látta akkor ő s én láttam
Fehér, fényes volt és csodás,
Olyan volt mint a tiszta csók, vagy
Mint a gyereksziv-dobogás.

Oly boldogan álmodtam róla.
Csöpp kis szívem sajgott nagyon.
Ott mosolygott az ágy fejénél . . .
És egyszer egy ködös napon,
Mikor már más, nagy ágyba mentem
Az új ágyba nem jött velem
S az Isten arca mosolygása
Nem pihent többé szivemen.

Az életmesgye szélén én is
Processzióztam. Hasztalan.
Hívtam az Istent, de a mélység
Harsogva nyelte el szavam.


Kis jó fiúk látják csak tisztán
Én nagy vagyok, vad, rossz, gonosz!
Az Isten engem nem szenvedhet
Engem csak büntet, ostoroz.
De te még apró, tiszta szűz vagy
Simogat, becéz és szeret
Jöjj kis fiam! vezesd apádat,
Vigy az Istenhez engemet!
Jó kis fiúk az Istent látják,
Jó kis fiúk lelkében él
Ott áll az minden apró tiszta
Fehér kis bölcső szélinél.

Jó kis fiúk arcára néz és
Csupán csak ő nekik nevet
Jó kis fiúk szeméből látjuk
Néha mi rossz, nagy emberek.
Mert nincs az Isten és van az Isten!
Hatalmas Úr lelkekben él.
Soká nem láttam. Most gyakorta
Látom a szemed fényinél.
Most már tudom, hogy hajdanában
Sokszor mért nézett úgy apám,
Mikor fölém hajolva lelkét
Kétség marta sok éjszakán.
Mert minden kis fiú szeméből
Az Isten arca int, nevet
S csak kis fiúk szemében látjuk
Mi nagy, rossz, léha emberek!

Kultúra 1912.
 
 
0 komment , kategória:  Hangay Sándor  
Hangay Sándor: Halál előtti én
  2017-09-14 07:16:16, csütörtök
 
  Hangay Sándor:

Halál előtti ének.


A harcot állnom kell keményül,
Pedig piszkos, vad, rút nagyon
És tudom: végül
Fogamat mégis ott hagyom
Egy rongy napon.

Egy rongy napon! óh az se lesz szebb,
Sem hősibb, mint a többi volt,
Csak tán véresebb . . .
S leszek majd néma, szótlan, mint a
Többi holt.

De addig állnom kell a gáton!
(Remény nélkül nincs győzelem.)
Ó csúf halálom,
Ó mért nem jut más vég nekem?

És eltipornak szörnyű lábak . . .
Kis női láb is majd akad.
Felrúgja szőke koponyámat,
Kicsorgatja a méz-agyat
S a szivem bíborából fényes,
Hazug szép baldachint emel . . .
- Ó mért nem kérges,
Durva kezek temetnek el?

Kultúra 1913. február 25.
 
 
0 komment , kategória:  Hangay Sándor  
Hangay Sándor: Mindig harc
  2017-09-13 04:56:56, szerda
 
  Hangay Sándor:

Mindig harc

A rongyos gárdának.


Hej! "rongyos gárda" ifjú népem,
Kit szült a kor s a büszke vágy!
Hej! "rongyos gárda" ti alátok
Szent ihlet adott paripát
Hej! "rongyos gárda" - bús harcokra
Vidáman szálló szép sereg,
Reménytelen és új rohamra
A dob pereg, a kürt recseg!

Hej "rongyos gárda" hajrák népe,
Egész világ támad ma ránk.
A győzelem csak új harcot hoz
És új csatát minden csatánk.
Ódon váraknak korhadt sánca
A földből nő ki, mint a gaz
És tespedt, ernyedt nyárba hull a
Folyót-dagasztó friss tavasz.

Hej "rongyos gárda" átkos fajta,
Sohsem nyúgvó izgága nép.
Avar besüpped, ó-fal omlik
Hová múltdöntő lába lép.
Hej ,,rongyos gárda" áll a vár még
Pohos, dohos, ódon, csúnya
És ősz szakállú keshedt vén agg
A harcraváró vár ura.

Hej "rongyos gárda" benn a várban
Száz asszony vár, száz rózsaszál . . .
Száz asszonyt őriz ifjú kartól
Féltékenyen az agg király.
Hej "rongyos gárda" hajrák népe
Vidáman szálló szép sereg.
Száz asszonycsókért, véres csókért
A dob pereg, a kürt recseg.

Hej "rongyos gárda" száz asszonynak
Csókjából nem hull egyse ránk,
Mert átkozott, bús könnyes, meddő
És vert csata a mi csatánk.
Rút véneké a csók, a kincs, hir,
Nekünk csupán a harc maradt.. .
Sebaj! hulljunk el egytől-egyig
Hajrá! a csókos vár alatt!

Kultúra 1912. október
 
 
0 komment , kategória:  Hangay Sándor  
Hangay Sándor: Hulló levelek muzsikája.
  2017-09-06 08:14:34, szerda
 
  Hangay Sándor:

Hulló levelek muzsikája.


Sokszor láttam fátylas arcod.
Titkos volt mint az őszi ég . . .
S láttam megrémült embereknek
Kezedtől félrevert szivét.

Ijedt szemekne k könnyes mélyén
Gubbasztasz s úgy tekintsz ki rám,
Mint ködbe tévedt bús vitorlák,
Villannak fel az Adrián.

Mint ködbe tévedt bús vitorlák,
Vagy hófehér fáradt karok.
Vagy mint homályos ablak, melyben
Az első csókos vágy lakott.

Anyám ölében láttalak még
S azóta a sors űz feléd.
Szomjasan várlak, mint a szűz lány
Várhatja nász a éjjelét.

Mert várlak esdve, kérve, vágyva,
Mint kis fiú, ha lányra néz,
Ha gondolatját meglegyinti
Egy édes, sima, tiszta kéz.

Nem értettem: mért félnek tőled ?
S nem értem meg ma sem soha,
Hogy mért fagy el, ha jössz, az arcok,
Virágos, édes mosolya ?

Amért nyomodon rőt levél hull ?
S könnyesr e vál az őszi ég ?
Amért a csókod elsápasztj a
Deres erdők s a föld szinét ?

Ki tudná azt, mi illatosabb:
A bimbó, vagy hervadt kehely ?
S van-e szebb dal, mikor halódva
Egy siró erdő énekel ?

Hiszen a hervadás csak új nász.
Nászágy a haldokló levél,
Melyben jövendő új tavasznak
Tüzes csóku szerelme kél.

Anyám ölében láttalak még
S azótaa sors üz feléd.
Sokszor láttam már fátylas arcod,
Te fogtad le apám szemét.

Zsibbadt sok éjszakán kacagva
Táncoltál el fejem fölött.
Szemem vágyódva nézte arcod,
De titkos volt, fátyol födött.

Pedig tudom: kívánatos vagy.
Minden asszonytűz benned ég.
S mindenkinek megédesíted
Utolsó földi éjjelét.

Mindenki bir. De egyszer! S többé
Asszonyt nem csókol az soha .
Sápadt arcán megfagy az élet
Virágos, édes mosolya.

Mindenki bir. Egyszer majd én is.
összekerget a sors veled
S elsápasztasz , mint most a hulló
Hervadt virágot, levelet.

kultura 1912.



 
 
0 komment , kategória:  Hangay Sándor  
Hangay Sándor: Hej turáni puszták!
  2017-08-19 09:04:11, szombat
 
  Hangay Sándor:

Hej turáni puszták!


Hej turáni puszták! hej Attila népe!
Sírva néz a magyar, puszták éjjelébe,
Derengő Tejúton nyomotok mutatja...
Rólatok mesél a bércek zuhatagja,
Tölgy erdők zúgása, jegenyék sírása
Viharos egeknek sötét villanása,
Álmodó faluknak álmos tétlensége;
- Hej turáni puszták, hej Attila népe!

Hej turáni puszták ragyogó új napja!
Hunvitéz a lovát harcra nem kapatja,
Szittya gőgös urak késő unokája
Puhultan fekszik le selyem nyoszolyába,
Nyugati bűbájjal behálózták lelkét.
Napnyugatot nézi s nem a hajnal keltét,
Átkos asszonycsóktól fertőzött a vére
- Hej turáni puszták, hej Attila népe!

Hej turáni puszták, hősi hadak útja!
Tunyaság a fülünk süketre bedugta,
Nincs aki hallgasson nagy Regős szavára,
Hunszíveket Nyugat hét lakatja zárja.
Múltakat idéző Igric szava meddő,
Eltemetett mindent harcos sok esztendő,
Szétválasztja szívünk a gyűlölet éke...
- Hej turáni puszták, hej Attila népe!

/Erdélyi Lapok 1913. február 22; p. 110. Gr. Bánffy Miklósnak ajánlva./
 
 
0 komment , kategória:  Hangay Sándor  
Hangay Sándor: Ima a Szeret partján
  2017-08-07 05:37:22, hétfő
 
  Hangay Sándor:

Ima a Szeret partján


Csillagos mennybolttal takaródzunk éjjel.
Haza sóhajtozunk hazaszálló széllel.
Párnánk az oláhföld kemény nyoszolyája,
Gondolnak-e otthon a szegény bakára?
A magyar bakára?

Halálvető magjuk muszkaágyúk szórják.
Szeret vize partján álljuk a nagy próbát,
Szőke hab altatja szívünk dobogását,
Őszi nap szárítja könnyeink hullását,
Könnyeink hullását.

Mindenható Isten egyetlen-egy éjre
Engedj belenéznünk a Tisza vizébe,
Tereld hozzánk sodrát, hozza el az álom,
Tisza-habja zúgjon az oláh rónákon,
Az oláh rónákon...

Oláh front, 1917. szeptember
 
 
0 komment , kategória:  Hangay Sándor  
Hangay Sándor: Egyedül.
  2017-08-05 07:45:07, szombat
 
  Hangay Sándor:

Egyedül.


Hej zúg ma a vérem és zúg ma az éj!
Táncra az árnyak bús kara kél,
Perdülve bokáznak a gyász-falakon . . .

Az éjszaka mint a puszta vadon
Titkosan bámul, szembe mered;
Vagy mintha iramló szekereket
Kergetne sötétben villámszemü rém . . .
Jajgat az éj s bámul feketén.

Hej zúg ma a vérem és ég a szemem!
Láng lobog égő fellegeken,
Szikra-bokréta sarjad az éjbe
És mintha ma minden sírna, beszélne . . .
Mintha csodáknak éjjele volna,
Mintha bűbáj szállt volna a Holdba.

S mintha szívem tágulna, meredne
Boltos, kupolásra, nagyra, kerekre.
Pályaudvarrá válna legottan
Sürgő vonatokkal telerakottan.

És kongat és csenget és zendül a nagy lak.
Telt vonatok az éjbe szaladnak.
Piros szikrákat szórva kiszállnak
Messze röpitő szárnyi a vágynak.

És rengve remeg meg mindenik ér-út,
Merre a sok vágy, szerte, ki, szétfut
S szalad az ér-sin lábon, karon át
Viszi az álmok gyorsvonatát.

Hej zúg ma a vérem és zúg ma az éj!
Elhamvad a tűz, amig oda ér ?
S a sok vonaton kialszik a láng?

Néma, kihalt a nászi szobánk . . .
Üres az ágyad . . . vetve se volt.
Az ablakon át, sem lesked a Hold.
Mit nézne ma itten?

Bútorok árnya
Fekszik nagy lomhán ágyra, díványra,
S az éjbe fülem mig issza a csendet
Kongat a vér s a vágy keze csenget.

Kultúra 1912.

 
 
0 komment , kategória:  Hangay Sándor  
Hangay Sándor: Szomorú katona-nóta
  2017-08-04 06:40:40, péntek
 
  Hangay Sándor:

Szomorú katona-nóta


Ráchegyek közt kunbakákkal,
Orosz földön szárnyas gépen,
Olasz hegyek havas ormán
Naponta az eget érem.
Velencei síkság mélyén
Harcos búval, áhítattal
Katonasors célja felé
Közeledünk minden nappal.

Vén cigánynak hegedűje
Nyughatatlan szívem ágya,
Asszonyhajból van a húrja,
Nótáit a vágy dajkálja.
Fekete haj sírva-ríva
Zokog be a piros éjbe...
Álmaimat harcos idők
Zivatarja összetépte.

Fehér karok, piros ajkak
Csókot szító boldog násza...
- Magyar bakát felesége,
Kis gyereke már ne várja.
Magyar baka vissza nem tér,
Ellenségét letiporja
S aztán, aztán, mint egy Krisztus
Glóriásan hull a porba.

Itália, 1918. január
 
 
0 komment , kategória:  Hangay Sándor  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 19 
2017.09 2017. Október 2017.11
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
3031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 8 db bejegyzés
e hónap: 228 db bejegyzés
e év: 2770 db bejegyzés
Összes: 29199 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2387
  • e Hét: 8133
  • e Hónap: 131910
  • e Év: 1524127
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.