Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 7 
Hangay Sándor: Így lesz majd egyszer
  2017-06-19 07:39:54, hétfő
 
  Hangay Sándor:

Így lesz majd egyszer


Sok könyvem int feléd a polcról
Mikor szobádra száll az est
S a sok könyv, mint egy-egy pacsirta
Az alkonyatban sírni kezd.

Dalos varázs befonja lelked
S míg rajta bánat zokog át
Piros vágyrózsák illatától
Kábító lesz sötét szobád.

És reszkető kezed simítva
Babrálgat el a könyveken
S a holt betűkből, mint a tóból
Ragyog ki rád két kék szemem.

És minden sorát ajkad éri,
Megcsókolsz minden szent lapot.
Jövök, ha hívsz, mert mindörökre
Betűkben élek és vagyok I

Kultúra 1911.
 
 
0 komment , kategória:  Hangay Sándor  
Hangay Sándor: Vérem muzsikál a csókjaimnak.
  2016-10-25 06:26:21, kedd
 
  Hangay Sándor:

Vérem muzsikál a csókjaimnak.


Sikoltva hullnak ajkam csókjai,
Mint esti ködben kóválygó madár,
Akit a párja vár .. .
Krúgatva, húzva száll a tó fölött
És int a víz- és zúg a nád .. .

Csókok, sikoltó fáradt csókjaim
Sírjátok be a síró éjszakát!
Két mélységes szem tükre fodrozódik .. .
Vágyak ködében eltévedni jó.
Pirosas ködben vészt sikítva siklik,
Sipúl, sipúl a bús mámor-hajó .. .

Szemek, mélységes nagy szemek tükrében
Mámor-hajó a vágy-ködök alatt.. .
Zászlós árbocok csúcsaira hajrá!
Repüljetek ti tévedt madarak.
Repüljetek ti fáradt, izzó csókok
Örvénylő két szem mélységein át,
Repüljetek és boldog szárnyszegetten
Lepjétek el szép hófehér nyakát.

Fehér nyakának ívelő vonalján
Az állat és a két kis ajakat,
A vállakon, a melleken halódva
Vergődjetek ti boldog madarak.
Vergődjetek és haljatok meg ottan,
Két puha mellen meghalni de jó!
Repüljelek! mert meghalni se tudtok,
Ha tova fut a bús mámor-hajó.

kultura_1912.
 
 
0 komment , kategória:  Hangay Sándor  
Hangay Sándor: Anyám képe.
  2016-09-17 04:09:21, szombat
 
  Hangay Sándor:

Anyám képe.


Megint az élet szijas ostorával
Arcul csapott. Ó hogy sajog a seb!
Megint egy kínnal több s az életemből
Egy eltűnt nappal újra kevesebb.

A könny, a kín, a bánat egyre több lesz
S míg gyűlnek, időm jaj, hogy elrohan.
Állok remegve. Szemlehunyva nézek
Tompa aggyal és bódult-álmosán.

Csak egy-egy újabb vágás térít észre,
Mikor fájdalma agyvelőmbe csap.
Felszisszenek, de dacomat elmossa
Gyűlölt nyügzőm: bús langyos könnypatak.

Álomfertőzött vérem lomha tükrén
Csak egy arc csillan, szomorún ragyog.
- Anyám képe ! - Jaj mért csak akkor látom.
Ha megkínzott, ha szomorú vagyok !

kultúra 1911.
 
 
0 komment , kategória:  Hangay Sándor  
Hangay Sándor: A szomorúság énekei.
  2016-09-14 05:33:01, szerda
 
  Hangay Sándor:

A szomorúság énekei.

Altató dal,


Már hív a párna, int a párna,
Én is lenyugszom nemsokára.
A lámpa fénye reszket, bágyad
És megvetették már az ágyat,
Puhára, lágyra lágy kezek,
Én is lenyugszom. - Vetkezek.

Habos, fehér ágy, mint a hó
Édes álmokba ringató,
Puha ölet kínál felém,
De jó megbújni rejtekén.
Áldott kezek, édes kezek.
Kik megvetették. - Vetkezek.

Lehull ruhám s mint őszi kert
Állok, ha lombja porbavert,
Didergőn, fázva, meztelen.
A bánat árnya van velem.
S míg roskadón az ágyba nyom,
Végig nyúlik az ágyamon.

A lámpa fénye reszket, bágyad,
Karjába dől az éjszakának.
Vitorlát bont a képzelet,
Repülve száll a föld felett.
Két szem lecsuklik s tán örök
Álom virraszt szemem fölött

kultúra 1911.
 
 
0 komment , kategória:  Hangay Sándor  
Hangay Sándor: Az Isten arca
  2016-09-08 04:16:20, csütörtök
 
  Hangay Sándor:

Az Isten arca


Mert nincs az Isten - és van az Isten!
Hatalmas Űr lelkekben él.
Örök-processziót Ő járat
Az élet-mesgye szélinél.
Az élet-mesgye keskeny párkány.
Alatta zúg: vak, mély torok
S ki nem látja az Isten arcát
Kábultan beletántorog .. .

Kis jó fiúk látják csak tisztán
Rájuk az Isten is nevet.
De jaj remegve lessük egyre
Mi harcos, bűnös emberek.
Homályos, lázas, ködös éjen
Felénk is int nagy néhanap,
De elborul megint s szívünkre
A kétség mint nagy héja csap.
Borús, ködös az Isten arca,
Vagy vaksötétbe vész bele,
S csak ritkán fújják szét sötétjét
Megbánások böjtös szele.

Régen, mikor még én is apró
Kis ember voltam (soha tán!)
Az Isten fényes szép arcáról
Nekem is így beszélt apám.
Nem látta akkor ő s én láttam
Fehér, fényes volt és csodás,
Olyan volt mint a tiszta csók, vagy
Mint a gyereksziv-dobogás.

Oly boldogan álmodtam róla.
Csöpp kis szívem sajgott nagyon.
Ott mosolygott az ágy fejénél.. .
És egyszer egy ködös napon,
Mikor már más, nagy ágyba mentem
Az új ágyba nem jött velem
S az Isten arca mosolygása
Nem pihent többé szívemen.

Az életmesgye szélén én is
Processzióztam. Hasztalan.
Hívtam az Istent, de a mélység
Harsogva nyelte el szavam.

Kis jó fiúk látják csak tisztán
Én nagy vagyok, vad, rossz, gonosz!
Az Isten engem nem szenvedhet
Engem csak büntet, ostoroz.
De te még apró, tiszta szűz vagy
Simogat, becéz és szeret
Jöjj kis fiam! vezesd apádat,
Vigy az Istenhez engemet!
Jó kis fiúk az Istent látják,
Jó kis fiúk lelkében él
Ott áll az minden apró tiszta
Fehér kis bölcső szélinél.

Jó kis fiúk arcára néz és
Csupán csak ő nekik nevet
Jó kis fiúk szeméből látjuk
Néha mi rossz, nagy emberek.
Mert nincs az Isten és van az Isten!
Hatalmas Úr lelkekben él.
Soká nem láttam. Most gyakorta
Látom a szemed fényinél.
Most már tudom, hogy hajdanában
Sokszor mért nézett úgy apám,
Mikor fölém hajolva lelkét
Kétség marta sok éjszakán.
Mert minden kis fiú szeméből
Az Isten arca int, nevet
S csak kis fiúk szemében látjuk
Mi nagy, rossz, léha emberek!


Kultúra 1912.
 
 
0 komment , kategória:  Hangay Sándor  
Hangay Sándor: Halál előtti ének
  2016-08-21 06:59:27, vasárnap
 
  Hangay Sándor:

Halál előtti ének


A harcot állnom kell keményül,
Pedig piszkos, vad, rút nagyon
És tudom: végül
Fogamat mégis ott hagyom
Egy rongy napon.

Egy rongy napon! óh az se lesz szebb,
Sem hősibb, mint a többi volt,
Csak tán véresebb .. .
S leszek majd néma, szótlan, mint a
Többi holt.

De addig állnom kell a gáton!
(Remény nélkül nincs győzelem.)
Ó csúf halálom,
Ó mért nem jut más vég nekem?

És eltipornak szörnyű lábak .. .
Kis női láb is majd akad.
Felrúgja szőke koponyámat,
Kicsorgatja a méz-agyat
S a szívem bíborából fényes,
Hazug szép baldachint emel.. .
- Ó mért nem kérges,
Durva kezek temetnek el?

Kultúra 1913.

 
 
0 komment , kategória:  Hangay Sándor  
Hangay Sándor: Anyámnál.
  2016-08-05 06:56:04, péntek
 
  Hangay Sándor:

Anyámnál.


Az idő havas pihékben szállt fejedre,
De szívedben őrök-tavasz maradt.
Lebűvölted az élet csalogányát,
A Percet, ezt a vándor madarat.
S míg glóriás fejed a télbe lépett,
Virágos lelked gyermek még anyám!
- Te fehér hajú gyerek-asszony ringass,
Fiad nálad majd elalszik talán.

Te fehér hajú gyerek-asszony csókolj,
Talán álomra csuklik két szemem.
Hátha csodák történnek? s a valóra
A te karodban nem emlékezem!
Te fehér hajú gyerek-asszony küldj rám
Hűsítő álmot. - Fáradt a fiad !
Te martiréltű glóriás szent asszony,
Ne sajnáld tőlem a csókjaidat.

Meséljen ajkad. - Hisz álom volt az élted,
S az álomról azt hitted, hogy való.
Pedig az élet hitvány (én tudom csak),
S a boldogság az csalfa illanó.
Sohsem tudtad, hogy mi a való élet,
Mesélj nekem hát álmodról anyám!
Ma megint hozzád menekültem látod.
Öledben fiad elalszik talán.

Mesélsz ? !
De mért, hogy zokogásba fullad
És elakad az ajkadon a hang?
Mért vergődik a szíved, mint a sebzett,
Halálra talált haldokló galamb?

Véres a szivem ? - Ne törődj a vérrel!
Más muzsikát sir ? - Ne gondolj vele!
- Hideg és metsző, hegeket fakasztó
A való szele.

Más a te világod, más az én világom.
Valakit, egy szent lányt, szeretek anyám!
Ha senkisem ért meg, te csupaszív-asszony
Megértesz talán.
Ha meg nem is értesz, megérzi, megsúgja
Anyaszíved tudom s megbocsájt nekem,
Hogy bár ellenem száll : a múlt, ősök, árnyak,
Én vad akarással, mégis szeretem !

Csak te ne bántsd soha. Mert az anya szava
Mindeneknél fájóbb, sajgóbb sebet üt.
Csak te szeresd, látod - mert jaj ez az átok
Kísérne, követne sírig mindenütt,
Ugye-e, hogy szereted ? Ugye-e, hogy megérted ?
Fogadd a szívedbe anyám - kér fiad.
Te fehér hajú glóriás szent asszony
Ne sajnáld tőle a csókjaidat.

Fáradtan hozzád kergetett az élet,
Álomra csuknám csukló két szemem.
Te fehér hajú gyerek-asszony ringass!
Talán te nálad nem emlékezem.
Öledbe jöttem, mint gyerekkoromban.
Ha felriadtam lázas éjszakán,
Csókold fiad szeméről fel a könnyet,
Te szent asszony, te glóriás anyám!

új_egyetem 1910.
 
 
0 komment , kategória:  Hangay Sándor  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 7 
2017.05 2017. Június 2017.07
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 9 db bejegyzés
e hónap: 231 db bejegyzés
e év: 1641 db bejegyzés
Összes: 28074 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2470
  • e Hét: 16436
  • e Hónap: 198325
  • e Év: 831603
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.