Regisztráció  Belépés
klementinagidro.blog.xfree.hu
Embernek lenni! Csak embernek lenni, semmi egyébnek, De annak egésznek, épnek, Föld-szülte földnek És Isten-lehelte szépnek. Gidró Klementina
1975.11.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/4 oldal   Bejegyzések száma: 35 
A Lélekpillangó meséje 2016.03.30.
  2016-03-30 13:25:28, szerda
 
  A Lélekpillangók életében egyszerű volt a szerelem. Kirepültek és néhány hét alatt egymásra találtak. Nem volt hosszú fejlődési folyamat ez számukra. Nem kellett "farkasokkal futniuk", gyerekkori rossz mintákat feldolgozniuk és átírniuk. Nem volt bántalmazó mintájuk, amik miatt agresszorokat vonzottak volna magukhoz. Igaz, egészséges kötődési mintát sem örököltek szüleiktől. Nekik egyszerűen el volt rendelve, hogy találkozniuk kell, s mikor minden összeállt, akkor találkoztak.

Nem úgy volt ez a Balerinával. Hosszas tépelődés után, ma szakított DJ Attitude-el, alias Chrissel. Túl komolytalan volt számára a fiú, s most Anita vállán sírt, mert úgy érezte, sosem lesz képes elérni azt, hogy egy rendes, igazi férfi szerelmét elnyerje. "Mindig csak a hülyéket kapom! Miért van ez? Mit nem tanultam meg még mindig? -zokogott, s közben mardosta szívét a fájdalom. Anita a haját simogatta, s hagyta, hogy barátnője kiengedje összes fájdalmát. Tudta, hogy így lesz a legjobb. A könnyek gyógyítanak. Eközben Chris a Törökkel együtt egy kocsmában a sokadik töményet gurították le a torkukon. Bölcselkedésnek szánt, flegma hangon analizálták a nőket, hogy mennyire az érzelmeik után mennek. "Ciklusfüggő, érzelemorientált, idióta pipik. Csak ne náluk lenne az összes punci! Mennyivel könnyebb volna".

A Balerina nem sejtette, hogy Chris volt számára a vizsga, s mivel átment a vizsgán, a két Lélekpillangó közelebb terelte hozzá azt a szívet, akiért már régóta epekedett. Chris még nagyon messze volt attól, hogy igazi, elmélyült, elkötelezett párkapcsolata legyen, de épp az egyik videó megosztó csatornán, egy neves, külföldi menedzser az ő felvételét hallgatta s komolyan elkezdett érdeklődni a fiú iránt.

Ezalatt a Nagyváros egyik belvárosi kis lakásában Eszter és András egy welness hétvégét terveztek. Eszter nyerte még tavaly, egy Boldogságnapos rendezvényen, s mindig úgy tervezte, hogy a pasijával fog elmenni, eddig azonban nem volt kivel. András teljesen bezsongott a vidéki utazástól, imádta a kicsi welness szállókat, a friss levegőt, a falusi hangulatot. Mellettük a szomszédban, Kati és Vili pezsgővel koccintottak. Start up projektük, elstartolt, fellőtték a társkeresőt az internetre. Csináltak neki facebook oldalt, s már volt néhány beregisztrálójuk is. Vili átölelte kedvesét, s randevúra hívta, egy elegáns étterembe. Tudta, hogy Katival sosem bántak még szépen a férfiak, s nehéz lesz elhitetnie vele, hogy férfitól származik értékes is, nem csak rossz, azonban mindent megtett volna azért, hogy a lány szívét elnyerje. Kati imádta az ötletet, sosem vacsorázott még elegáns étteremben.

A Lélekpillangók tovább repültek szívről szívre, aranylócsillámról, aranylócsillámra....

 
 
0 komment , kategória:  A Lélekpillangó meséje  
A Lélekpillangó meséje 2016.03.22.
  2016-03-22 15:47:58, kedd
 
  A Lélekpillangó pár, a két szerelmes, egymásra talált Lélekpillangó, ma egy bontakozó szerelmet figyeltek. Vízkelethy bácsi Magdolnáéknál volt fent, az emeleti kislakásban, hogy elvigye a múltkorról megmaradt nadrágokat. Elmélyülten beszélgettek. A két egymásra vágyó szív nyiladozni kezdett a másik iránt. Az idősebb Magdolna, a festőművésznő Magdolna és Alexandra édesanyja, töviről-hegyire elmondta az öreg ezermesternek eddigi szerelmi élettörténetét. Hogyan adták férjhez 16 évesen, hogyan dőltek kudarcba az álmai, hogyan siklott ki az élete és került mélyszegénységbe az élete alkoholista férje, a gyerekei apja mellett. Az idős úr csak hallgatott. Majd ő is beszámolt arról, hogy miként ismerkedett meg a feleségével, hogyan nevelték fel a két gyereküket és hogyan halt meg közel harminc évvel ezelőtt leukémiában a felesége. A gyerekeik olyan ifjúak voltak még akkor, szinte fel sem nőttek még. Aztán kirepültek, ő meg teljesen egyedül maradt a műhelyével, meg a bütykülni való masinákkal. -Van kedved átjönni holnap este vacsorára hozzánk? Alexandra ugrálna örömében. Csinálok gulyás levest, meg valami édes, kelt tésztát. Mit szeretnél? -bukott ki a kérdés az asszonyból, szinte magára sem ismerve a hirtelen spontaneitástól.
-Diós Buktát, Tündér Magdika. Az nagyon jó lenne. -nézett mélyen a megtört szemekbe az öreg ezermester. Közben megfogta az asszony kezét és simogatni kezdte. Egyre közelebb került a tekintetük egymáshoz, vibrált körülöttük a levegő, lassan már meg tudták volna számolni egymás szempilláit is. Ahogy egyre közelebb értek egymáshoz, Magdolna lábai egyre jobban remegtek, Vízkelethy bácsi szíve pedig egyre jobban dobogott. Ebben a pillanatban nyílt az ajtó és betoppant rajta Alexandra, oldalán Gáborral.
-Hello, Anya! -Képzeld... Alexandra megdöbbenve nézte a szoba közepén álló két embert, azonban nem tudta elfolytani vigyorát, ahogy a Vízkelethy bácsi kezét szorongató édesanyjára nézett.
-Szia Kicsim, szia Gábor! Endre csak átjött a nadrágokért. Gábor te még nem is ismered, bemutatom neked Vízkelethy bácsit. Van egy régi, sajátkezűleg faragott sakk készlete, biztos játszik veled egy partit, ha megkéred rá. -Üdvözlöm!- Jó napot! -Rázott kezet a két férfi, az idősebb nem kicsit volt zavarban. -Én most megyek is, nem zavarom a fiatalságot. - Jajj, Istenem, ti hárman együtt se vagytok annyi idősek, mint én egymagam! -kacagott az öreg. -Ugyan már, Endre, nem vagy te olyan öreg. -Holnap azért átjössz vacsorára, ugye? - Az idősebb Magdolna hangja olyan volt, hogy abból nem lehetett nem kihallani az epekedést, s ettől Alexandra ismét nem bírta elfolytani örömteli vigyorát. Azzal Magdolna kikisérte az ajtóig Vízkelethy bácsit.

Késő délután, mikor Gábor már hazament, Alexandra az anyja elé állt:
-Anya! -Ti együtt vagytok az öreggel? Tök jó! Mióta?
-Jajj, kicsim, dehogy is. Endre nagyon kedves, figyelmes, dehát mégis csak öregebb nálam majd 35 évvel... Meg én különben sem vagyok az a csinos nő, attól, hogy fiatal vagyok. Sokkal idősebbnek nézek ki, mint valójában, pedig még negyven éves sem vagyok.
-Ugyan már, Anya! -Csak úgy csillog az öreg szeme, mikor rád néz és a tiéd is. Ne tagadd, láttam amit láttam. -Ha két perccel később jövünk Gáborral, letépte volna rólad a bugyit!
-De szemtelen vagy te, kislányom! -csattant fel a nő. Majd hirtelen lenyugodott, ahogy örömittasan mosolygó gyermeke arcát figyelte. -Szóval randizzak vele, azt mondod?
-Igen, azt. Látom rajtad, hogy nem vagy ellene és Vízkelethy bácsi is nagyon szeretné.
-Hát jó, egyezett bele a nő. De segítened kell. Zsenge korod ellenére ugyanis több randi tapasztalatod van, mint nekem.
-Jó, segítek. Veszünk neked csini rucit, meg kifestelek, megcsinálom a hajad. De most rohannom kell skypeolni Magdolnával! Elmondom neki a jóhírt!



-Magdolna! Képzeld! Anyának tetszik Vízkelethy bácsi! Össze fognak jönni! Az öreg egy csomót udvarol neki! Holnap este nálunk vacsorázik, Gábor is itt lesz. Anya főz.
-Hogy mivan? Fúj! Ne már! Anya Vízkelethy bácsival? Na nehogy.. Az öreg kedves, meg minden, de azért ez mégis csak. Hát még anyának is az apja lehetne. Nehogy már egy ilyen vénemberrel jöjjön össze az anyukám. Ez hallatlan!
-Te teljesen lökött vagy Maggi. Alexandra akkor hívta így nővérét, ha pillanatnyilag nagyon fújt rá. Ez most egy olyan pillanat volt, hogy durvább dolgokat is tudott volna neki mondani. -Figyelj, lehet, hogy van köztük sok év korkülönbség, de mit számít az? Anya jó ember, Endre bá' szintén jó ember, a jó emberek meg összejönnek! Ebben mi rossz van?
-Tűrhetetlen, hogy ilyen megtörténjen a mi anyukánkkal! Hát mégis milyen már ez? Mit akar egy vénembertől? Meg Vízkelethy bácsi mit akar tőle? Anyát már bántották eleget, nem kell neki még egy csalódás! Elképzelhetetlennek tartom, hogy összejöjjenek! Lehetetlen! Nem akarom! Fúj!
-Miért bántaná Endre bá' anyát? Haa? Semmi indoka nincs rá. Ez egy csupaszív öregúr, ezer éve özvegy. Szépen bánik anyával, nagyon kedves. Velünk is az. Ő segített rajtad, mikor megszöktél otthonról, fel ide, a városba. Miért vagy vele ilyen ellenséges? Mit számít az a pár évtized? Szerintem szép pár lesznek. Már most azok.
-Igazad van, nem kellett volna így kiakadnom. Talán egyszerűen csak valaki jobbat szántam anyának. Valakit, aki olyan igazi tökéletes, igazi jóvátétel a sok rossz után, ami érte anyát.
-Anyának szerintem Vízkelethy bácsi a jóvátétel. -mondta a fiatalabbik cigánylány.
A két Lélekpillangó pedig mélyen egyetértettek Alexandrával, és tovább repültek.

 
 
0 komment , kategória:  A Lélekpillangó meséje  
A Lélekpillangó meséje 2016.márc.17-i történet
  2016-03-17 13:46:31, csütörtök
 
  A Lélekpillangó pár nem törődött az idővel, a korral. Nem számolták hány évesek, nem volt fontos számukra az idő. Nem úgy, egy meggyötört szívű fiatalasszonynak és egy korosabb úrnak.

Vízkelethy bácsi Alexandráékhoz igyekezett. Régivágású, jómodorú úriember módjára virágot és édességet vitt a találkozóra. Szeretett volna udvarolni az idősebb Magdolnának. Az asszony szólt neki, hogy készen vannak a nadrágok, értük jöhet. Becsengetett, az asszony már nyitotta is a kaput. Az ajtóban várta, míg felért a lifttel az öreg. -Szia Endre! -köszöntötte mosolyogva a nő. -Szervusz Magdika! Örülök, hogy látlak! -Gyere be! -invitálta be a nő lányai kedvenc, idős barátját. Ezt neked hoztam, a kedvességedért. -nyújtott át Vízkelethy bácsi a virágot és a süteményt. - Alexandra kedvence a keksztekercs, de én csak ilyen boltit tudok, házit nem. Abban te vagy a jó!
- Köszönöm, de igazán nem kellett volna! Én tartozom neked a varrógép miatt, így is... Na gyere, próbáld meg a nadrágokat, hogy jók lettek-e. Magdolna hátat fordított, hogy az öreg kibújhasson nadrágjából és belebújhasson a másikba. - Nos, jó? -érdeklődött.
- Hasban szorít kicsit. Kevesebbet kéne ennem, na de nem fáj az a háj, csak ha passzos a nadrág. De tudsz rajta engedni, igaz Magdika?
- Hogyne, mutasd csak. Azzal elkezdte igazgatni Vízkelethy bácsi derekán a nadrágot. Egyszer csak félreérthetetlen jelét érezte annak, hogy a férfi vonzódik hozzá. Zavarában teljesen elpirult.
- Megigazítom mielőbb, ez tényleg jó passzos. Mikorra kéne? A héten lehet már nem tudom befejezni.
Ööö, próbáld fel a többit is, aztán meglátjuk, hogy azok mennyire jók. -Rendben.-válaszolta az öreg ezermester. Ő is legalább annyira zavarban volt, mint Magdolna. Míg a nadrágokat próbálgatta, azon gondolkozott, hogy miképpen is fejezhetné ki tetszését a nőnek. Zavarta a korkülönbség, közel 35 év volt köztük. Nem bízott magában annyira, hogy elnyerheti egy ilyen fiatal nőneka kegyeit. Kedvelte az asszony egyszerűségét, tisztalelkűségét, de nem tudta, hogy a nő vajon mit gondol róla, hogyan tekint rá, egyáltalán úgy néz-e rá, mint férfira, vagy csak egy kedves öregapót lát benne? Fogalma sem volt, Alexandrától pedig nem mert kérdezősködni, az túl átlátszó lett volna.
- Készen vagyunk, szólalt meg Magdolna. Nem ígérem biztosra, de szerintem a hétvégén meg tudom csinálni. Mikorra lenne jó neked, Endre
-Bármikor megfelel. Miattam ne fáradj, ráér ez. Most megyek is, még szerelnem kell egy szendvics sütőt. Azzal elindult az ajtó felé, azonban még habozott. Érezte, hogy mondania kéne valamit, de nem jutott semmi értelmes sem az eszébe, így hát elköszönt Magdolnától és kisétált az ajtón hazafelé. Az asszony gondolkozott. - Nagyon tetszik nekem az Endre, olyan kedves, jóravaló ember. De azért az a korkülönbség mégiscsak zavaró. Nem is tudom, hogy reagáljak. Engem 16 éves koromban csak úgy feleségül adtak a volt férjemhez, nem kérdezték, hogy nekem mi a jó, én mit szeretnék. Mikor Alexandrával terhes lettem, pedig csak elhagyott és kész, azóta se hallottam hírét, mondjuk jobb is. Ez az ember annyira más, olyan melegség árad belőle. Szeretnék tőle valamit, de azért mégis csak egy apám korabeli férfiról van szó. De annyira lovagias! - Töprengéséből Alexandra érkezése zökkentette ki! - Anya!!! Gáborral végre randiztunk, rendesen! Járunk! Érted, Anya???? Járunk!!! Végre! - De jó, nevetett a nő. Örülök neki kicsim. -Talán nekem is "járnom" kéne Endrével... -gondolta magában a fiatal, ám sokat szenvedett nő.

 
 
0 komment , kategória:  A Lélekpillangó meséje  
A lélekpillangó meséje 2016.márc.16-i történet
  2016-03-16 15:40:25, szerda
 
  A Lélekpillangó pár boldogan szárnyalt a Nagyvárosban. Az emberek a hosszú hétvége után búskomoran mentek vissza dolgozni, tanulni. Nem mindenkinek telt azonban pihenéssel ez a négy nap. Gábor országos fizika versenyen volt a hétvégén. A hazai középiskolák legnagyobb versenye volt ez, melyre a diákok legjobbjai kerülhettek be. Minden megye és a Nagyváros legjobb tanulója fizikából. Akik megnyerték a kerületi és a megyei döntőket, azok vettek részt az országos versenyen.
Gábor soha nem volt még ennyire elégedett magával, mint most. Megnyerte a versenyt, ő az ország legjobb ifjú fizikusa. Toronymagasan győzött.

Azonban nem mindenki ismerte el büszkeségét. A 'gyúrós izomjancsik' bőszen ontották rá trágárságaikat. - Mivan gyíkarc? Menőnek hiszed magad, mert nyertél? Nagy cucc, ha egy babacsörgőt se tudsz felemelni, olyan gyenge vagy!
Gábor kiállt magáért, nem hagyta, hogy alázzák. - Többet fogok keresni, mint ti együtt valaha is. Jusson eszedbe, mikor majd az aluljáróban odajössz hozzám aprót kunyerálni, te pitbull.
A bandavezér elindult, hogy behúzzon neki. Alexandra azonban gyorsabb volt nála. Határozottan elindult Gábor felé, száját a fiú szájára tapasztotta és szenvedélyesen lesmárolta. A kigyúrt, ám ostoba fiúk nem hittek a szemüknek. -Alexandra, ne már! Komolyan? Mennyit fizetett neked ez stréber majom, hogy ezt megcsináld? Nem gondoltuk volna, hogy ilyen vagy, de többet adok, mint ez a vörhenyes! Van lóvénk nekünk is! Jó sok! Na mennyi kell egy éjszakáért?
A lány végre levegőhöz engedte a győztes fiút. Visszakézből arcon csapta a hangadót. -Mit képzelsz magadról? Nem vagyok kurva! Gábort szeretem! Vedd tudomásul, hogy a tudás szexi! Tanulni menő! Gábor szexi és őt szeretem! A ti taplóságotok pedig visszataszító és libidógyilkos! Pukkadjatok meg!

Azzal becsengettek. A banda sértetten, farkukat behúzva elvonult. Alexandra elégedetten vigyorgott utánuk. Nem lesz velük több gondunk- mondta félhangosan. Rámosolygott Gáborra és újra megcsókolta, az előbbinél azonban sokkal gyengédebben. -Mennem kell órára. -mondta a lány. Délután rajzszakköröm van, este azonban beszéljünk. Azzal elviharzott, faképnél hagyva a döbbent fiút. Gábor elkullogott órára - pont fizikára. Arca legalább olyan vörös volt, mint a haja és a szeplői. Leült a helyére és csak akkor eszmélt fel, mikor a tanár kihívta maga mellé, mint 'iskolánk büszkesége, ki örök dicsőséget szerzett számunkra'. Osztálytársai megtapsolták, a fiú azonban nem tudott odafigyelni rájuk. Visszasétált és csak bámult döbbenten maga elé. Egész délután Alexandrán gondokozott. Este végre összeszedte magát és írt egy üzenetet a lánynak.

-Akkor most, járunk?

Alexandra a szemeit forgatta, de magában kuncogott. - Hát persze, te pupákcsirke! - válaszolt vissza a lány. Gábor pedig olyan boldog volt, mint még soha azelőtt.

 
 
0 komment , kategória:  A Lélekpillangó meséje  
A Lélekpillangó meséje 2016.03.14.
  2016-03-14 14:13:43, hétfő
 
  A LélekPillangók nem faggatják a múltat és nem hisznek a jövőben sem, mert a jelenben élnek. Azonban az emberek hisznak abban, hogy a jövőjük meg van írva valahol. Ma egy jósnő kis alkóvjában találta meg a LélekPillangó a nőt, aki egyáltalán nem tudta, mitévő legyen ...

Mariann a kolléganőjétől pironkodva kérte el a jósnő telefonszámát, aki még azt is megtette neki, hogy beajánlotta őt a látnoknál, aki szabadnapján és soron kívül fogadta őt.

A jósnő pár utcával arrébb lakott egy régi bérházban. Macskaszagú volt a folyosó és akapualj. A jósnőnek is volt cicája, de egyáltalán nem volt nála büdös, inkább nehéz volt a levegő.

A jós a fekete cicáját kizárta az alkóvból, ahol fogadta a vendégeit. Fekete bársonyterítőjén füstölőhamu és gyertyafoltok voltak, a bordóra festett, kopottas falon mandalák, szentek és mindenféle ezoterikus rekikviák. Mariann nemigen hitt ezekben, de ha már itt volt, akkor belevágott. Babi, a kolléganő, feltétlenül hitt a jósnőnek és Mariann úgy érezte, nincs mit vesztenie, ha kipróbálja.

- 22 éve - kezdte a mesét - megismertem és megszerettem egy férfit, akit a szüleim nem szerettek. Amikor terhes lettem, a férfi eltűnt. Nem is tudta meg, hogy gyereke van. Tegnap láttam az utcán. Minden kétséget kizáróan ő volt az. Azt szeretném tudni, hogy mi van vele most, és azt is, hogy velem mi lesz most ...

A jósnő kirakta a cigány kártyát, végignézett a lapokon. A Remény, az utazás, a viszálykodás, a gyermek, a szerencsétlenség, özvegyember és az öszvegyasszony, a betegség, valamint a szerelmes nő követték egymást. Nézte a kirakást, majd húzott még két kártyát és arccal lefelé az asztalra tette.

A férfi messze külföldön dolgozik, dolgozott. Talán hajón, vagy a tengeren túlon. Testben és lélekben is hosszú utat tett meg idáig, hogy találkozzon veled. Téged keres. Valahol a múltban, a titkok idejében az apád, az anyádat bevonva, viszályt keltett köztetek, ami miatt a férfi - talán az apád közbenjárására - elhagyott téged. A férfi a mai napig szerencsétlennek érzi magát emiatt. Téged keres, szeretne megtalálni. Az is lehet, hogy az anyja beteg. Nem a te anyád beteg, ugye? - kérdezte Mariannt a jósnő. Mariann csak a fejét csóválta.

Nézzük most mit érez a férfi! - mondta a jósnő és felemlete a következő kártyát, amin a szívkirály volt látható. - Azt hiszem, ezt nem is kell magyaráznom.

Végül felemelte az utolsó kártyát, miközben ezt mondta: Nézzük a közeljövőt!

A lap a Látogatás volt. A jósnő mosolygott és annyit mondott csak: - Készülj fel, hogy megtalál hogy eljön hozzád. De azt, hogy örömmel beengeded, vagy kint marad az ajtó előtt, nem mutatja a kártya, azt neked kell eldöntened.

- Mit fog szólni a kisfiam? Hiszen ő nem tud semmit az apjáról ...

- Húzz egy kártyát innét -terítette ki a lapokat a jósnő. Mariann húzott, elolvasta ami a lapra volt írva és azt érezte, hogy ez nem is vele történik: Váratlan öröm ...

- Ezek szerint a fiad örülni fog a találkozásnak! Ne tiltsd őket egymástól. Bár hiába tennéd, mert az a fiúcska már felnőtt férfi.

Mariann, csöndben, elgondolkodva fizetett és elhatározta, hogy ha hazamegy, megkérdezi az anyját arról, amit a jósnő állított. Volt-e köze örök befolyásos apjának ahhoz, ami vele és Jánossal tötént?

Egész úton hallgatott, gondolkodott és azon emésztette magát, hogy ha ez igaz, vajon meg tud-e majd bocsátani neki a férfi, meg tud-e ő bocsájtani az apjának, és mit fog mondani a fia. Vajon a fia meg tudja-e majd bocsátani a nagyanyjának, a nagyapjának és persze neki az apátlan gyerekkort ...

Úgy érezte, ha most elölről kezdené, mindent másként csinálna.

 
 
0 komment , kategória:  A Lélekpillangó meséje  
A Lélekpillangó meséje ( 2016. márc.12-i történet )
  2016-03-12 11:32:25, szombat
 
  A LélekPillangó pár ma a tündérlényeket látogatta meg. Megismerték az ősi tradíciót, amitől a pillangók nemzedékeken át boldogságot hozhattak az emberek szívébe. Az emberek is a hagyományaikkal foglalkoztak ma, hiszen ünnep közelgett. A férfikörben a hagyományok adták a mai témát. A LélekPillangó pár ma a tündérlényeket látogatta meg. Megismerték az ősi tradíciót, amitől a pillangók nemzedékeken át boldogságot hozhattak az emberek szívébe. Az emberek is a hagyományaikkal foglalkoztak ma, hiszen ünnep közelgett. A férfikörben a hagyományok adták a mai témát.

Ma este szokatlanul sokan gyülekeztek a templom körül, Atya és Lukács a kezdés előtt azon tanakodott, hogyan férnek be majd ennyien. Bár a megbeszélendő téma - az ősi értékek és a nemzeti öntudat - fontos volt, ugyanúgy aggodalommal töltötte el őket, mint a helyhiány: mi lesz, ha a résztvevők közül valaki elragadtatja magát, túl radikálissá válik a beszélgetés? Főnök megnyugtatta őket, mondván, nem hagy teret az egészségesnél nagyobb indulatoknak. Bíztak benne.

Szerencsére mindenki elfért a templom nagy termének padjain és pótszékein. Hamarosan elcsendesült az épület, mindenki - köztük Árpi is - izgatott kíváncsisággal várta a kezdést.
-Üdvözlök mindenkit a Férfikörben! - kezdte Főnök - Mai témánk az “Ősi értékek, nemzeti öntudat". Előrebocsátom régi és új résztvevőknek egyaránt, hogy a Férfikörben nincs helye politizálásnak. Ma este a témában rejlő lelki dolgokról, a múltból hozott örökségünkről lesz szó.

A tömeg egy emberként bólogatott. Bár senki sem érezte “saját ingének" a megállapítást, mégis, jó volt, hogy ez szóba került és tisztázódott. A moderátor épphogy el tudott fojtani egy kuncogást, mikor meghallotta a háta mögül Atya halk sóhaját. Megkönnyebbült kicsit.
- Mindannyian ismerjük a történelmünket. A nomád életmódot, a honfoglalást, az akkori életvitelünket. Vannak hiedelmek erről, vannak történelmi tények. Ezek ma nem számítanak. Most a most számít, az amik, akik ma lettünk ez által. Talán el sem hiszitek, ha azt mondom: sokkal többet örökítettünk át a múltunkból, mint amennyiről tudomásunk van. A régi körülmények szívós és kreatív néppé tettek bennünket, amely a természethez igazodott. Ez ma sincs másképp. Sportolóink kitartása és ereje hihetetlen eredményeket produkál, ahogy a feltalálóink ötletessége is. Tegye fel a kezét, aki az elmúlt három hónapban kirándult, túrázott valahol, főként hosszabb távon!
A résztvevők közel háromnegyede feltette a kezét.
-Jómagam túra vezető vagyok - szólalt meg egy magas férfi középtájt. - A környékbeli erdőket és hegyeket járom a vállalkozó szelleműekkel. Szerencsére rengetegen jönnek. Szinte soha nem kell szóljak, egyre magától értetődőbb dolog már a természetvédelem.
- Én az ikerfiaim miatt szoktam rá a túrázásra - jelentkezett egy idősebb ember. - Kiskorukban nagyon elevenek voltak, a magatartásuk a rendszeres kirándulásoktól kezdett javulni. Ma már húsz évesek, de máig eljárunk havonta túrázni, szalonnázni, új ösvényeket felfedezni. És ez nálunk olyan családi férfiprogram, mert a feleségem nem szeret jönni. Olyankor ő a barátnőihez megy át, ők a "plázába kirándulnak".
Többen elnevették magukat ezen, még a főszervezők is.
-Igen, erre gondoltam - bólogatott Főnök. - Máig visszahúz a szívünk a természethez. Hosszú időn át volt a mindennapi közegünk, s ma is vissza-visszatérünk oda.
- Ami viszont nem maradt meg, azok a hagyományaink - sóhajtott elöl egy szomorkás arcú alak. - Jön a húsvét, jönnek a régi népi ünnepek. Alig tartják már az emberekezeket, pedig nagyon fontos a régi tradíció megőrzése. Sok jó dolog volt abban.
-Ez nem igaz - szólalt meg Árpi. - Ma már sok hagyományörző klub van. A tagok megtanulnak lovagolni, kellő tisztelettel fegyvert használni, elsajátítják a túlélési fogásokat...
- Ez érdekesen hangzik - mosolygott Főnök. - “Tisztelettel használni a fegyvert."
-Igen - viszonozta a fiú a mosolyt. - Mert veszélyes és értékes egyszerre.
- A feleségem pedig hímzőkörre jár, nemrégiben mézeskalács díszítő kurzuson is volt. A régi, tradíció szerinti matyó mintákat tanulja nem csak kivarrni, de rajzolni, mintázni is.
- Az én feleségemé a Folk fashion divatház - állt fel egy jóvágású nyomdász - olyan divatárukészítő vállalkozása van, ahol modern, menő ruhákat varrnak ki ezekkel a régi mintákkal. Nagyon szép forgalma van, nagy a kereslet az ilyesmire!
- A mi éttermünkben honfoglalás kori ételeket lehet kóstolni. Tele vagyunk külföldiekkel. Imádják ezeket a fogásokat! - mondta egy magas, szikár férfi, aki tarsolyt viselt az övén.
- Én dobokat készítek, pont úgy, mint ahogy őseink. Dobkört is vezetek - mondta egy hosszú fekete hajú, zömök kis öreg, akinek olyan zengő hangja volt, hogy a kőből előtört az érc tőle.
- Nekem megmaradt a dédanyám kis füzete - már öreg volt, apának volt annyi esze, hogy még a háború utáni években leíratta vele, hogy mit mivel kell együtt vetni. Évek óta gazdálkodunk a családommal, azon a módon ahogy ő leírta. A tapasztalataimról könyvet írok, hogy mások is megismerjék a régi módszereket.
Amikor a férfiak megnyíltak, mesélték a hagyományt, a maguk örömét, a Főnök közbe kellett szóljon.
- Úgy látom, hogy akik itt vannak, valóban szívügyükként hordják zászlaikon ezt a régi tudást. Ami apáról fiúra, anyáról lányára szállt. Nagyon fontos, amit csináltok! Ez a mély bölcsesség, ami a népünk vaódi kincse. A munka, a munka adta összetartás, a tapasztalás egymással való megosztása. Van aki a tiszta harc, van akit a kert, az állatok, a növények, a tradíciók tisztelete éltet.

Az iskolák ma tele vannak olyan oktatási anyaggal, amikbe pont ez nem fér bele, amiről ti szóltatok. Az ősöktől tanulás, a tradíciók megértése. Fontos, hogy a gyermekeinknek ezeket a dolgkat legyen időnk, türelmünk átadni. A férfi felelőssége ebben az, hogy odaálljon, hogy megmutassa, hogy megtanítsa, hogy együtt csinálja, vagy ahogy szép nyelvünk mondja együttműködjön a gyerekeivel, a tanárokkal, más családokkal ebben. Azt hiszem, a ma este csupa példaembert hozott össze egy helyre.

Az Atya elköszönt a részvevőktől akik még a program után hosszasan beszélgettek egymással.

 
 
0 komment , kategória:  A Lélekpillangó meséje  
A Lélekpillangó meséje ( 2016. márc.11-i történet )
  2016-03-11 22:21:35, péntek
 
  A kék madár figyelte, ahogy a LélekPillangók vidáman repkedtek körülötte. A boldogság átjárta a szívüket. Ők egymásra találtak, ahogy a kék madár is meglelte párját, azonban volt valaki a városban, aki a párját keresete, de nem találta! Éppen 22 éve volt annak, hogy utolájra látta. 22 év nagy idő. Mindketten 20 évesek voltak akkor, nagyon szerelmesek, nagyon fiatalok és nagyon céltudatosak. János akkor feladta a szerelmét egy olyan karrierért, amire ma büszke ugyan, de ami elvitte tőle e lehetőséget arra, hogy családja legyen.

Egy hatalmas, városnyi méretű tengerjáró hajón dolgozott. Három nyelven beszélt az anyanyelvén kívül és vezetője volt a hajó három éttermének, kilenc bárjának. szobaszerviz szolgálatának, egyszóval mindennek, ami a hajón az élelmezéssel foglalkozott. Egyszerű pincérként kezdett, tanult, képezte magát, és egyre feljebb került a ranglétrán. Alapos volt, megbízható és tisztességes, ugyanakkor hallgattak rá a többiek. Összegyűjtött néhány házra valót eközben. Édesanyja mellé gondozót fogadott, vett neki egy olyan házat amiben kényelmesen élhetett. Saját magának vett egy nyaralót Mallorcán, amit nyáron vendégeknek adott ki, ha szabadságra ment, akkor pedig ő igényelte a házat. Voltak részvényei, és egy brókercég kezelte a pénze egy részét, ami folyamatosan gyarapodott. Határozottan jómódú volt. Most egy időre autót kölcsönzött, tudta, hogy hamarosan visszatér a hajóra. Az volt az igazi otthona. hazatért, hogy beteg és idős édesanyjától végleg el tudjon köszönni, és egyúttal eltökélte, hogy megkeresi a gyerekkori szerelmét. ha márújra itthon van. Mariann - így hívták az asszonyt - akkoriban egy lakótelepen élt, a szülei vidéken dolgoztak. A lány főiskolára járt és nagyon szeretett volna hozzámenni feleségül.

János fogta az édesanyja kezét és kérdezgette a régi időkről. Az anyja halk, de tiszta hangon válaszolt neki. Elmesélte amire emlékezett Mariannról. Arról, ahogy Mariann apja eltávolította Jánost a lány aközeléből. Annak idején a munkát a hajón Mariann apja szerezte. Az volt a célja, hogy a suhancot minél messzebb tudja a lányától. János akkor a biztos megélhetést választotta a szerelem helyett, de azóta sem talált magának megfelelő társat. A hajó nem nagyon volt alkalmas hosszú távú kapcsolatok megalapozására. Futó kalandjaiban megfáradva ma már egy nagy betűs Igazira vágyott és folyton Mariann járt az eszében. Meg a lány ellenséges, gonoszkodó, a kapcsolat örömét nem látó, a lányuk látszóalgos boldogulását szem előtt tartó, rátart emberek. Vajon élnek még? János nem tudta, de arra gondolt, hátha őket könnyebb lesz megtalálni. Nyakába vette a várost, a vidéket, hátha megtalálja azt a nőt, akit régen olyan nagyon szeretett ...

 
 
0 komment , kategória:  A Lélekpillangó meséje  
A Lélekpillangó meséje ( 2016. márc.10-i történet )
  2016-03-10 12:51:17, csütörtök
 
  A LélekPillangók boldogságának semmi nem állt az útjában. Ma együtt repültek egy olyan lányhoz, aki egy nagy tettre készült. Úgy beszélni az apjával, ahogy még soha. Sarolta egy külvárosi, kis abroszos étterem előtt várakozott Ervinre, és elég ideges volt. Az apja pár percet késett. Összehúzta magán a kabátot, de nem akart egyedül bemenni.

Negyedóra késéssel megérkezett az édesapja. Legalább annyira zavarban volt, mint amennyire a lánya. Levest rendeltek, a napi menüből. Tűrhető karfiollevessel érkezett a pincér, csöndben kanalaztak. Az utolsó falat sárgarépát kotorászva Saci rákérdezett:
- Most mi lesz, Apa? Hogy vagytok most Lillával? Mit tervezel?

Ervin arca rákvörös lett. Végül vett egy mély levegőt, és eldöntötte, semmi értelme annak, hogy metszően éles eszű lányának hazudjon.

- Sacim, tudod én már nem vagyok együtt Lillával. Már egy volt kolléganőmnél bérlek egy szobát, ott élek. Tulajdonképpen már megbántam az egészet. Te már nagy vagy, felnőtt, igazi nő. De az én szememben az én örök kislányom maradsz. Mindig egy kicsit irigylem Árpádot. Szóval az van, hogy szeretnék visszamenni anyádhoz.

- Apa, azt tudom mondani erre, hogy megpróbálok beszélni vele. Én nagyon szeretném, ha visszaállna a rend, de anyát is értem.

Kicsit még beszélgettek, Árpádról, Ervin kis szobájáról, a kolléganőről, aki precíz, pontos, nagyon alapos és ott nála már nem lehet azokat a dolgokat amit odahaza. Megették a vasalt csirkét, rendeltek még egy palacsintát is. (Vihogva emlékeztek a papacsintára, amit mindig Ervin sütött hétvégeken, mikor Saci kicsi volt.)

Saci odahaza kicsit takarított Olgával.

- Anya! Ma apával ebédeltem. Azt mondta, visszajönne, ha engednéd.

- Értem, hogy visszajönne. De érts meg engem is. Mióta elment, egyszerűen negyedannyi dolgom van, mint volt. Mindent tudok fizetni egyedül is, nem okoz gondot fenntartani magunkat. Nem kell úgy főzzek, nem kell annyit takarítanom, sokkal többet tudok találkozni a barátnőimmel, beiratkoztam egy fordítói tanfolyamra, szóval én már nem szeretném, ha visszajönne. Nem is vagyok még túl az egészen. Maradjon szépen apád ahol van. Oldja meg ő is az életét, ahogy szeretne, vagy ahogy tudja. Felnőtt már.

- Megértelek anya. Kicsit szomorúan, de megértem ...

Lassan, elgondolkodva pakolásztak a lakásban, a háttérben halkan szólt egy szonáta. Anélkül, hogy beszéltek volna, csöndben mentek aludni a szobájukba. Talán ma volt az első nap, hogy Saci nem Árpira, hanem a szülei kapcsolatára gondolva aludt el. Azon tanakodott, mit tanulhat ebből a saját életére nézve ...

 
 
0 komment , kategória:  A Lélekpillangó meséje  
A Lélekpillangó meséje ( 2016. márc. 09-i történet )
  2016-03-09 16:39:12, szerda
 
  A boldog Lélekpillangó pár vidáman ébredt a szikomorfa odvában. Szabadon repkedtek a hegy körül, szerte a Nagyvárosban és hímporukat ráhullatták a jóemberek szívére. A női szívek még az előző napi ajándékokon, meglepetéseken örömködtek.

András egy gasztrotúrát szervezett Eszternek, melyet a hosszú hétvégén kívántak lebonyolítani. A Nagyvárosból indulnak és minden híres éttermet, falatozót, cukrászdát bejárnak az országban. Tervbe vették a Nagyvárosi pályaudvar melletti cukrászdát, a gyrosost a belvárosban, melyet Kati és Eszter úgyhívtak csak, hogy "A Gyrosos". Gyakran mentek le oda, barátnős estet tartani. Ellátogatnak Győrbe, szintén gyrost enni, Balatonra a kutyás étterembe, Gyulára, a hamburgeresbe, Békéscsabára a gofrishoz, Kőszegre, a gesztenyéshez. Eszter, bár szeretett főzni, magán kívül volt az élménytől, hogy hamarosan kipipálhatja Bakancslistáján azt a tételt, miszerint "enni minden hazai híres kajáldában".

Vili virágot vitt Katinak, még mindig nem mert színtvallani érzéseiről a parázna lánynak. Közös startupjukon dolgoztak, majd a hálószoba felé vették az irányt, hogy Kati kifizesse az informatikus fiú munkáját. Együttléteik a kezdetektől fogva többek voltak puszta testiségnél, a mai azonban a szokásosnál is felemelőbb volt. Kati imádta Vilit, férfi még sosem bánt vele olyan szépen, ahogy ő. Érzéseiről azonban ő sem adott számot a fiúnak.

A Főnök maga főzött Rékának. Ritkán ragadott fakanalat a kezébe, azonban most mégis megtette szerelme kedvéért. Vaníliás-barackos gyümölcslevest főzött, tetejére pirított mandulát szórt. Főételnek ananászos kacsa mellett sütött, édesburgonya pürével, házi csalamádéval tálalta. Desszertnek pedig gundel palacsinát készített. Réka tökéletesen elégedett volt az ízélménnyel.

Lukács egy romantikus, tantrikus éjszakával lepte meg a Nővért, míg Tamás, aki egyébként is mindenben Erika segítségére volt, ma szabadnapott adott feleségének és minden házimunkát ő végzett, Erikára csak a kis Doki szopiztatása maradt, hiszen Tamás azt nem tudta megoldani.

Gábor virággal, romantikus mozival és saját készítésű házi csokival lepte meg Alexandrát, azonban a csoki csak egy híg, kakaós massza lett, még a hűtő sem tudta keményre megdermeszteni. Szégyenkezve nyújtotta át a lánynak, ám Alexandra annál boldogabb volt. Nevetve falták be, s maszatolták össze egymást a hígra sikerült csokival.

Vízkelethy bácsi áthívta magához az idősebb Magdolnát. Ételt rendeltek házhoz és régi bakelit lemezeket hallgattak, nosztalgiáztak a régi, szép időkről. Az asszony szerette hallgatni az öreg anekdotáit, volt számára valami megnyugtató az idős úr hangjában.

Richárd kezdte érteni, hogy Magdolna több intimitásra, s kevesebb drága ajándékra vágyódik. Így egy egyszerű randevút szervezett neki. Ettek egy hamburgert, sétáltak a parkban a vízpart mellett, hattyúkat etettek, vattacukrot nassoltak és közben beszélgettek.

Árpád egy sámándobott készített Saroltának. Maga vágta hozzá a fát, ő szerezte hozzá a szarvasbőrt, s varrta meg saját kézzel. Sarolta nagyon örült, meg is ígértette Árpival, hogy elmennek a nyári sámándobos táborba ketten, közösen.

Daniel hála Istennek egyre jobban volt, már egészen jól érezte magát. Lóra is ült balesete óta, szépen ment neki. Elmírát egy nyakékkel lepte meg. Lovas medál függöt rajta, törzsébe egy pillangó volt belevésve.

Csaba titokban svédmasszázs tanfolyamot végzett, a múlt héten kapta meg bizonyítványát. Nőnap estéjén rukkolt elő Zsuzsának a tudományával és egy nagyon meghitt éjszakát töltöttek együtt.

A Basszusgitáros romantikus dalokat énekelt gitáron kísérve menedzser kedvesének, Anitának. Azt a dalt hagyta utoljára, melyre megkérte a kezét.

A Lélekpillangók tovább szálltak a magányos jóemberek szívére. Ellátogattak Máriához, a Balerinához, Chrishez, a Török doboshoz,Olgához, Mariannhoz és Ervinhez. Nem is sejtették, hogy a boldogsághozó Lélekpillangó pár közelebb terelte hozzájuk azoknak a szívét, kikre ha megérnek, ideális társaik lesznek.

Végül pedig az Atya szívére szállt le a két Lélekpillangó. Neki nem volt kedvese, tudatosan vállalta az egyedüllétet. Megértette fiatalon, egy Istenélmény kapcsán, hogy neki más küldetése van, mint az emberek legtöbbjének. Gyógyítania kell az embereket, jó pásztor módjára terelgetni őket és ő vállalta, hogy lemond a társról, családról, ahhoz, hogy küldetését sikerrel véghez vigye. Tudta, hogy az emberek Istennel kialakított kapcsolatán kell dolgoznia és rendet tenni, a szellemi, lelki világban. Néha elgondolkozott azon, hogy milyen lenne, ha lenne felesége, gyerekei. -Majd a következő küldetésem során talán lehet -gondolta magában ilyenkor mindig. Nem érezte azonban magányosnak magát, hiszen rengetegen vették körül, sokan hallgatták előadásait, olvasták könyveit, s jártak a miséire. Jó és szoros barátságot ápolt a Főnökkel, valamint Lukáccsal. Ma azonban szerdán, az "embermentes" napján mégis társaságra vágyott, így ellátogatott lelki anyjához.

A két Lélekpillangó visszaszállt a szikomorfa odvába. Előkészítették az új pillangó nemzedéket, hogy Hathor mondája szerint a következő évben is legyen egy pillangó pár, akik vigyázzák a jóemberek szívének hálózatát.



 
 
0 komment , kategória:  A Lélekpillangó meséje  
A Lélekpillangó meséje ( 2016. márc. 08-i történet )
  2016-03-08 12:37:21, kedd
 
  A kék dallam mindennél erősebben hangzott, s a Lélekpillangót úgy húzta magához, mint eddig még soha. Tudatát vesztett kábulatban sodródott felé, boldogabban, gyorsabban, mint korábban. A dallam forrásához készült. Oda, ahonnan minden nap szólt a kék dallam. Az ág hegyén ott ült a kék madár és énekelt. Olyan boldogsághozó dallamot, mely részeggé tette a szíveket, bódulttá és önfeledtté a lelkeket. S megpillantotta azt is, akit a dallam ma oda hívott. Meglátta a párját.

Tudta, érezte hogy lennie kell egy másik Lélekpillangónak, érezte, hogy nem lehet csupán ennyi az élete! Megtalálta a párját azon a napon, amikor az emberek a nőket ünneplik szerte a világban. A Lélekpillangó megértette, hogy ő maga is nő, s a párja aki a szikomorfa túlfelén repked, férfi. Megpillantották egymást, táncukkal varázsolták el a másikat.

Vágytak arra, amit egymásnak adni tudnak! A lélekpillangók szerelme bontakozni kezdett, miközben szólt a kék dallam, csak, kizárólag nekik. A kék dallam ma különleges mondát mesélt; A Lélekpillangók eredetmondáját.

Amikor Hathor, az anyaság és termékenység istennője szent fájához lépett, leszakított annak két szív alakú levelét. Két tenyere közé vette, ráfújt, s a tenyeréből két hétszínű, aranylóan csillogó szárnyú pillangó szállt fel. A két isteni pillangó azonnal egymásba szeretett. A pillangók megtelepedtek a szikomorfán, s minden esztendőben azóta is egy szikomor ad otthont nekik, nemzedékről nemzedékre. Minden esztendőben két csodálatos lény, két pompás kis Lélekpillangó születik. Az embereknek boldogságot, bőséget, vidámságot, szeretetet hoz. Minden évben eljön ez a csoda, lehet ínség, háború, bőség és béke, ez nem számít. Míg a szent fának sarja nő, addig az isteni pillangók is újra és újra megszületnek. Mert míg a szent fa sarjad, mindig van hol fészket rakni a kék madárnak, a boldogság dalnokának. Míg a fa él, a gyökerei közt meg tudnak bújni a titokzatos tündérlények, s így minden évben védelemben és biztonságban élhetnek a lélekpillangók. Mindig, minden időben szükség van rá a Földön. Kell az embereknek a boldogság, s ezt a szívek közepébe a Lélekpillangók viszik el.

 
 
0 komment , kategória:  A Lélekpillangó meséje  
     1/4 oldal   Bejegyzések száma: 35 
2017.06 2017. Július 2017.08
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 250 db bejegyzés
Összes: 76237 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 5808
  • e Hét: 37042
  • e Hónap: 166622
  • e Év: 1631994
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.