Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 5 
Bozóky Éva: Tavasz az udvaron
  2017-03-17 06:38:11, péntek
 
  Bozóky Éva:

Tavasz az udvaron


Tavaszodik már. És a kövek között
Kanyarodik egy kis ezüstfolyam.
Sáros hólé. Cseppet sem különös,
Benne mégis a nap aranya van.

Mellette szürkén haldoklik a hó.
Nyomorultan, mint minden szent s fehér,
Mely önmagához méltatlanná lévén,
Sárba és bűnbe és sötétbe tér...

Lassan halódik. Csöndes, hangtalan.
Simogatóan öli meg a nap.
Ezüstté tisztul egy nagy szerelemben,
Amit az égtől és a fénytől kap.

Egy kis fiú fut át az udvaron,
Tavasztól szédült, boldog kis csikó.
Vadul, kacagva rúgja a havat
És kiabál, mert így játszani jó.

Lába alatt porladozik a hó,
A nap munkáját így gyorsítja ő,
Segít a napnak, de öntudatlan
Mert ember, vágyó és télgyűlölő.

Csak gyermek még, Kicsi napmunkatárs,
Honából szakad pajkos fénysugár.
És szerelmesen, vigan csicseregve
Száll fölötte egy ifjú fecskepár.

Pápai Hirlap 1942.
 
 
0 komment , kategória:  Bozóky Éva  
Bozóky Éva: Bolygók vagyunk a földtekén ...
  2016-12-24 11:18:17, szombat
 
  Bozóky Éva:

Bolygók vagyunk a földtekén ...


Bolygók vagyunk a földtekén ...
Hideg, bús bolygó csillagok,
Mindegyikünk külön világ,
Amelyben nem nyílik virág,
Amit ma másnak adhatok.

Bolygók vagyunk a földtekén,
Hideg, szép, fénylő csillagok.
Egymásra nézünk, de csak azért,
Mert tükrözi a másik csillag
A fényt, mely reáragyogott.

Bolygók vagyunk a földtekén,
Hidegen izzó csillagok.
Ilyenkor úgy karácsony tájon
Valami száll halvány sugáron,
S a csillagszív is feldobog.

Bolygók vagyunk a földtekén,
Búsan keringő csillagok.
Szeretet ég mindünk szívében,
Ha meglátjuk ott fönn az égen
A betlehemi csillagot.

Bolygók vagyunk a földtekén,
Meleg testvéri csillagok.
Ilyenkor, úgy karácsony tájon
Összefüggünk csillagsugáron
És úgy köszöntjük a napot:
A betlehemi csillagot.

Pápai Hirlap 1942.
 
 
0 komment , kategória:  Bozóky Éva  
Bozóky Éva: Valahol messze . . .
  2016-10-08 06:03:11, szombat
 
  Bozóky Éva:

Valahol messze . . .


Valahol messze most nyugszik a nap,
Beburkolódzik felhők bíborába,
Mint haldokló király a selyem palástba,
Nyugodtan tűnik a hegyek alatt,
Tudja, hogy holnap új reggel fakad.

Valahol messze violaszín az ég.
Valahol messze emberek jaja ég,
Kinzó viharban szenved a világ,
A föld kering és egyre megy tovább ...

Völgyek, hegyek tűnnek, s a nap csak nézi.
Bárányfelhőit lassan összetépi,
Szétszórja izzó búcsúsugarát
És szomorúan, lassan megy tovább.

Tán azt szeretné, minden sugara
Egy emberszívbe belehullana,
S ahol hunyóban volna a zsarátnok
Fölébreszthetné az égi lángot...

Pápai Hirlap 1941.
 
 
0 komment , kategória:  Bozóky Éva  
Bozóky Éva: Balatoni reggel
  2016-10-05 07:01:51, szerda
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Bozóky Éva  
Bozóky Éva: Üzent az Élet.
  2016-10-04 07:57:43, kedd
 
  Bozóky Éva:

Üzent az Élet.


Üzent nekem, fehér hajtású kis levelem, üzent.
Siessek már, mert várva vár ezernyi rózsa s illat is,
Nem baj, ha szúr, egy kis tövis,
Szép is, ha olykor hull a vér;
Tavaszra nyár jön, őszre tél . . .
Mert vár az Élet,
Örömök, álmok, tarka lepkék, színes virágok,
Sok boldog óra és virág.
Egy csendes, meghitt kis világ
És munka és harc és remény
És küzdelem, nagy és kemény.
Kis tanulók, csöpp gyermekek . . .
És szeretet.
És hit, és Élet, és Erő,
Pillantás bátor és merő,
Madárhangok és jázminillat,
Augusztus éjben futó csillag,
Harmatos reggel, puha pázsit
S egy vadászkutya nagyot ásít.
Érzések, álmok, percek, vészek . . .
Beh szép vagy Élet! Élet, élet!

*

S üzent a múlt.

Álomvilág, szél, mely az életről mesélt,
S bólintó nátuskerti fák.
Száz kis kapoccsal
Még visszatart itt, még marasztal,
És én vitázni kezdek véled:
Nézd, nem lehet Múlt,
Hív az Élet!
Hát mégsem engedsz ? Hát nem érted ?
Csak halmozod a képeket.
A fán egy cinke lépeget,
Pad a japánbirsek alatt,
Számtanóra, iskolapad,
Száz boldog perc és száz szekunda,
Kirándulás Tapolcakútra . . .
És sír egy dallam, lassan és halkan,
Tizenhárom év van a dalban.
Visszanézek, tart az igézet,
Mozdulatlan állok a múltban
És hív az Étet.

*

Isten veled Múlt, régi álmok . . .
Most mennem kell, mennem kell, látod.
Kötelesség hív és az Élet,
Erős szívvel előre nézek.
Üzent az Élet.

Pápai Hirlap 1943.
 
 
0 komment , kategória:  Bozóky Éva  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 5 
2017.08 2017. Szeptember 2017.10
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
252627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 10 db bejegyzés
e hónap: 223 db bejegyzés
e év: 2484 db bejegyzés
Összes: 28913 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 4916
  • e Hét: 4916
  • e Hónap: 120161
  • e Év: 1344366
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.