Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 19 
Gróf Vay Sándor: Menyországból pokolba . . .
  2017-09-01 06:41:05, péntek
 
  Gróf Vay Sándor:

Menyországból pokolba . . .


Óh én tudom, jól tudom már;
Egykor engem is szeretett -
Ép úgy ölelt, ép úgy csókolt . . .
Nos. a vége mégis mi lett?

. . . Az ön keble, fehér keble
Szőke asszony, veszélyes ut -
Én is, más is, róla bárki
Menyországból pokolba jut.

Esztergom és Vidéke, 1886.
 
 
0 komment , kategória:  Gróf Vay Sándor  
Gróf Vay Sándor: Mint az őszi . . .
  2017-08-18 07:34:08, péntek
 
  Gróf Vay Sándor:

Mint az őszi . . .


Mint az őszi felhőtlen ég,
Világos kék, szép szemed,
S hogy napsugár se hibázzék,
Bontsd ki szőke fürtidet.

Lugas árnyán andalító
Méla csönd veszen körül,
A bokor esak néha rezzen,
Egy madár ha felröpül.

S ott a fénylő légi űrben
Fölcseng hangja édesen,
Hymnus legyen a dal uéked
Amor édes - szerelem!

Pápai Hirlap 1888.
 
 
0 komment , kategória:  Gróf Vay Sándor  
Gróf Vay Sándor: Temetőben. 
  2017-08-16 07:25:21, szerda
 
  Gróf Vay Sándor:

Temetőben. 


A vándorútról visszatérve 
Első utam vagy drága hant, 
Hozzád jövök vigaszt keresni 
Ki ott porlasz immár alant. 
Jó nagyanyám ! mit nem gyógyított 
Más ég, más föld - a mély sebet 
Talán irt küld rá, enyhe vigaszt 
A te áldó, hü szellemed . . . 

Átölelem fejfád zokogva, 
Oh hallgass meg a mélyben ott, 
Ki éltednél jobban szerettél, 
Feledhetlen édes halott! 
A szivem már úgy szertetépve 
Oda álma, virága mind . . . 
Könnytelt szemem bármerre vessem 
Csak bú, keserv mi rám tekint. 

Csak pusztulás, rom, fennen lángolt 
Tüzek helyén, kihunyt sugár, 
Megtiprott ábránd, szenvedélyek . . . 
Elfáradtam küzködni már. 
Unott teher, nyűg csak az élet. . . 
Oh hivj oda, hívj engemet 
Oda le, le a hűvös házba - 
Ott tán a seb majd béheged. 

Oda le. A zörgő, bús nyárfák 
Zúgnak, búgnak oly édesen 
Ők is hivnak, szánnak, oh hivj már 
Oly jó lesz ott a mélybe lenn . . . 
Rózsa fakad a siron szivem 
Melynek csupán tövis jutott 
Belőle ; mindig legalább majd 
Rózsák alatt szunnyadhat ott. 

Esztergom és Vidéke, 1886. április 11.
 
 
0 komment , kategória:  Gróf Vay Sándor  
Gróf Vay Sarolta: Panaszkodám . . .
  2017-08-15 07:05:50, kedd
 
  Gróf Vay Sarolta:

Panaszkodám . . .


Panaszkodám a vad erdőnek,
Meghallgatá fájdalmamat:
Részvéttel néztek, s hajliták le
Százados fák az ágakat.

Panaszkodám a föllegeknek,
Könyűt ejtenek sorsomon,
Látván a kínt szememben égni
S a halványságot arczomon.

Panaszkodám a virágoknak,
Rétnek, pataknak egyaránt,
Búsan hallgatták szenvedésim
Résztvevő testvérek gyanánt.

Panaszkodám az embereknek,
S ők? . . . hidegen fordultak el,
Hja! embert, emberek keserve
Nem indit meg, nem érdekel.

Vas Ujs 1875.
 
 
0 komment , kategória:  Gróf Vay Sándor  
Gr. Vay Sarolta: Csak egy csöppet. . .
  2017-08-13 08:53:19, vasárnap
 
  Gr. Vay Sarolta:

Csak egy csöppet. . .


Csak egy csöppet Léthe vizéből!
Ez égő ajk fájón sóhajt,
Csak egy csöppet, hisz e szív oly rég
Eped és feledni óhajt.

Szeretném már feledni végre,
Mit szenvedett e dúlt kebel;
Feledni őt, kit hőn szerettem,
S ki árva szívem tépte el.

Szemében kárhozatnak lángja,
Méz-ajakán hazug szavak,
S én hittem, hittem mindörökre
Neked, te édes szép alak.

Hittem, mig végre megcsalódtam,
Kinos volt ah! az ébredés;
E kék szemek csoda bájáról
Rosszat hinni olyan nehéz.

Most keblem gyötrelmek hazája,
Remény-sugárt hiába vár,
S az elmúlt szép emlékek árnya,
Belé már csak kisértni jár.

Csak egy csöppet Léthe vizéből!
Szánjatok meg oh! istenek,
Felednem kell, vagy kárhozat vár
Miattatok, szép kék szemek! -

Vas Ujs 1875.
 
 
0 komment , kategória:  Gróf Vay Sándor  
Gróf Vay Sándor: Hát igaz . . .
  2017-08-12 06:58:57, szombat
 
  Gróf Vay Sándor:

Hát igaz . . .


Hát igaz volna, igaz az, hogy
Mindörökre elvesztelek . . .
S hogy utat hozzád és a múltba
Immár többé soh'sem lelek.

Igaz, hogy már mindennek vége,
Hogy oda van minden remény ?
Igaz, igaz és mégis, mégis
Mindörökké kereslek én !

Esztergom és Vidéke, 1886. május 16.
 
 
0 komment , kategória:  Gróf Vay Sándor  
Gróf Vay Sándor: Emlékszik még? . . . 
  2017-08-11 08:19:56, péntek
 
  Gróf Vay Sándor:

Emlékszik még? . . . 


Emlékszik még ? Dehogy, dehogy ; 
Jutok is én már eszébe ! 
Ki bánná a játékszert, ha 
A játéknak vége - vége . . . 
De én, én még jól emlékszem 
Úgy előttem van az óra, 
Midőn kezét hosszan, forrón 
Megszoritám búcsúzóra. 
S elboritám csókjaimmal. 
Könnyeimmel . . . "Ne, ne kérem !" - 
Súgta - nemsokára látom, 
Higyjen, "esküszöm, ígérem!" - 
Aztán égő, lázas könnye 
Enyéimmel összeomlott . . . 
"Csak ha ismét viszontlátom, 
Akkor leszek újra boldog! - 
Higyjen, bízzék ! " . . . És én hittem . 
Szivemben a remény szála 
Nem szakadt el soká-soká, 
Bízott, remélt, tűrt, hitt fájva . . . 
Addig, míglen egyszer aztán 
Ön e szálat összetépte . . . 
És engem a bú hazátlan 
Elbujdosni messze készte. 
Fölszáradt már rég a könnyű 
Mely pilláin érttem égett, 
Elfeledve Iőn az eskű - 
Az a sok, sok szent ígéret. 
Boldog más ölében tán s én 
Hordozom a kin keresztjét 
. . . Mégis, mégis szeretem csak 
S átkozni most sem tudom még! 

Szerajevo. 

Esztergom és Vidéke, 1886. január 6.
 
 
0 komment , kategória:  Gróf Vay Sándor  
Gróf Vay Sándor: A legszebb asszony dalaiból.
  2017-07-07 06:55:31, péntek
 
  Gróf Vay Sándor:

A legszebb asszony dalaiból.

I.

Néha úgy érzem, nem szeretlek,
Mintha emlékedet feledném -
Vagy mint álom tűn csak nekem fel
Elhagyott magányos estén.

Midőn csönd száll a mély vizekre
S megzendűl a hab lágy zenéje,
Az egész múlt... úgy tetszik hogy már
Mindörökre mindennek vége.

II.

Mintha többé soh' se látnálak . . .
És mégse fáj e gondolat
És szemem nem ejt egy könnyet sem
- Hullatott már elég sokat. -

S száraz szemmel és hideg szívvel
Úgy gondolnak vissza rád,
Mint egy eltűnt szép árnyra, melyet
A való vissza már nem ád.

(Abazzia 1884. aug. 10.)

Esztergom és Vidéke, 1884.
 
 
0 komment , kategória:  Gróf Vay Sándor  
Gróf Vay Sándor: Dalok...
  2017-06-28 05:55:38, szerda
 
  Gróf Vay Sándor:

Dalok.

I.

Hiú asszony vagy te is -
Semmi egyéb -
Játszol a szívekkel
Mindenki lelkével
S ez neked elég !

Nem is tudod mit tesz
Szeretni igazán -
Csalfa szemed, ajkad
Hazug minden szavad
Ösmerlek ám !

II.

Miért kell hogy szeresselek,
Mért hogy épen tégedet,
Ki játékból könnyelműen
Színlelsz hő érzelmeket.

Mért hogy csókod ittassá tett,
Őrültté ölelésed -
Tudom hogy hiú, hogy rossz vagy,
S mégis imádlak téged.

III.

Első csalódásom
Szívem szertetépte
Begyógyult s a bolond
Újra akadt lépre,
De az utolsótól,
A kinek én hittem
S csalódva tudd meg, hogy
Átal lövöm szívem.

IV.

Halálom vádolni nem fog
Mért vádolna téged,
Megátkozta azt a végzet
Ki szemedbe nézett.

Megátkozta százezerszer
A ki ajkad szívta -
Mert az a csók elveszítő -
Ez halála, sírja !

V.

Nem teszek én szemrehányást,
Ó mért is tennék neked,
Én, én vagyok a nagy bolond
Hogy szívem oly hőn szeret.

Te ? te nem is tettél semmit
Csak eldobtad gondtalan,
Asszony vagy és ez egy szóban
Minden mi rossz benne van !

Esztergom és Vidéke, 1884.
 
 
0 komment , kategória:  Gróf Vay Sándor  
Gróf Vay Sándor: Vándordalok.
  2017-06-27 06:08:19, kedd
 
  Gróf Vay Sándor:

Vándordalok.

I.

Rejts el vadon erdő . . .
Szivem itt már fájhat
Távol a világtól
Nem szégyen a bánat.
Hullhatsz forró könnyem
Tanútlanul végre
Emberszem nem látja,
Nem gúnyolhat érte.

II.

Oh be jó, hogy oly messze vagy most
S nem láthatod keservemet,
Hogy rózsa ajkad nem kaczaghat
Már a "szegény gyerek" felett.
Mert bántana szörnyű mód, hogy mig
Itt zokogva súgom neved,
Új szeretőd - léha kamasz tán -
Amott együtt kaczag veled.

III.

Az én büszke, daczos lelkem
Elvérezhet, meg fog törni,
De panasszal, jajjaival
Nem fog többé már gyötörni,
Könnyeimet elmossa a
Hegyi patok zúgó habja,
Sóhajimat szertehordja
Kóbor szellő langy fuvalma
Sohasem jut keservemnek
Hire hozzád én szerelmem,
Azt se fogod talán tudni,
Ha már régen sirban fekszem.

IV.

Ha tudnád hogy mivé lettem,
Talán mégis fájna neked
S bántana, hogy a játéknak
Ilyen nagyon bús vége lett.
Sőt sírnál is . . . Hiszen mégse
Voltál rossz, csak hiú nagyon
S jobb szeretted a világot,
Mint engemet szép angyalom !

(Bosznia 1883.)

Esztergom és Vidéke, 1884.
 
 
0 komment , kategória:  Gróf Vay Sándor  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 19 
2017.08 2017. Szeptember 2017.10
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
252627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 10 db bejegyzés
e hónap: 233 db bejegyzés
e év: 2494 db bejegyzés
Összes: 28923 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 6856
  • e Hét: 13463
  • e Hónap: 128708
  • e Év: 1352913
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.