Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 8 
Haraszthy Lajos: A föld
  2017-07-17 06:59:38, hétfő
 
  Haraszthy Lajos:

A föld


Iromba öregbetűs levelet
Kaptam hazulról ép minapán.
Azt írják, kint a Csukmán újra vett
Darabka földet az édesapám.
Még több a munka, küszködnek erősen ;
Szegény édesanyám, nem nyugszik ő sem.
Pedig sokat vesződött életében
S a pihenés bizony már rája férne

Tán jobb lett vón, ha a föld visszatart
S velük ott fognám én is az ekét.
Törnék töretlen fekete ugart
S termő méhébe magot hintenék.
Boldog volnék ekémnek szarva mellett.
Mint a pacsirta, mely fönt énekelget
S munkámból, míg ős paraszt módra élek,
Sarjadzanék az életadó élet.

Kelő nap már a földön lelne és
Kezemben a kasza pendülne meg;
Suhintásomra dőlne a vetés :
Arany kalászban dús acél szemek.
Az új kényért, mit verejtékkel, vérrel
Szereztem, megtörném s osztanám széjjel.
S ki a napi kényért megadta: áldva,
Büszkén néznék a boldog kis családra.

De így, acél-ekém bár szántogat,
Barázdám talaja nem televény.
És hasztalan szórok magot, sokat,
Nem hoz kalászt, konkoly terem helyén.
Nincs aratásom, leperzsel a város,
A terméketlen, zűrös, a vásáros.
S a mely sül lángján apostoli tűznek:
Lelkem kenyerét kik eszik, elűznek.

Vasárnapi Újság 1907.
 
 
0 komment , kategória:  Haraszthy Lajos  
Haraszthy Lajos: Az én szomorú rabságom
  2017-07-05 07:52:11, szerda
 
  Haraszthy Lajos:

Az én szomorú rabságom


Zimankós tél múltán kikelet van újra,
Minden nádi veréb csiripeli, fújja :
Hallom, egyre hallom, mégse láthatom.
Vajjon mibe lássam jöttét a tavasznak?
Mely egykor viruló színekbe' volt gazdag,
Ma, már egykép mindent szürkeségbe von,
Itt a városon.

Olyan ez a város, mint valami börtön,
A hol éjem, napom nagyszomorún töltöm
S akármerre nézek : kő és vasbilincs.
A hol híre-hamva sincs az üde zöldnek,
Sötét aszfaltkéreg vértezi a földet.
Min pázsitot vennél - jaj, tenyérnyi sincs -
Hol van az a kincs !

A börtön fölé a sűrű, vastag ponyvát
Füstölgő kémények buzgón szövik, fonják
S elvész az ég kékje s kialszik a nap.
Meddig a szem ellát, körös-körül körbe
Hiú, dőre módon a magasba törve,
Zsarnok őrül zordon házak állanak,
Mint börtönfalak.

Egy-egy utcza vége, mint a rácsos ablak ;
Roppant kőtömbökre sűrű rostélyt szabnak
A villámsodronyok zúgó ezrei.
S hasztalan, menekvés nincs e bús rabságbul
S a nehéz vasajtó tán ki sohse tárul.
Hej, pedig lelkemet a vágy égeti,
Hogy repülne ki.

Honnan elszakadtam, mint levél az ágtúl,
Az én szülőföldem, a kies Dunántúl,
Szerelmes szivemmel egészen enyém.
A hol a Balaton, Duna s Dráva habja
Ma is még az ősi dalokat zúgatja,
Zengő hegyek alján, lankás völgy ölén
Ott születtem én.

Hol a Mecsek alján kékek a virágok,
Arra Baranyába ; hol most ritkán járok
Néha álmaimban - nem mint hajdanán.
Repkénybe szőtt ódon vár alá, kis házba
Néhanap fáradtan visz a lelkem álma
S mint hajlós venyige, úgy hajol reám
Az édesanyám.

Hol csöndesen terül az erdős Ormányság
- Nyilt, őszinte népe bennem leli mását -
Elcsapong a lelkem, ha megejt a vágy.
Melynek édes, bús tűz villog a borába,
Fehér puha kenyért terem a hegy lába ;
Kemény a márványa, a szellője lágy
S lelkem odavágy.

Hol nem kőszénfüstös gyári lángok égnek,
Az én lelkem, mely föl büszkén csap az égnek,
Szabadon lobogó pásztorrakta tűz.
S valamelyik vérem ott a berkek mellett
A dús gyepet járva tán nyájat terelget,
Furulyáját adta a szomorú fűz
S lepkét dallal űz.

S itt a kővárosban vad gyári robotra
Az én szilaj lelkem mégis be van fogva
S nótát néki nem a pásztor sípja fú;
Éles gyári kürt búg reggelre, estére,
Ha mikor kezdődik s a robotnak vége.
Lelkemen ilyenkor kél szótlan ború,
Méla, szomorú.

Megérzi a jó bor pincze-börtönében,
Ha a gerezd érik künt a venyigében.
Lelkem is megérzi s szebb hazába von,
A hol már tavasz jár, a mező s rét zöldül,
Nyílnak a virágok s élet tör a földbül ;
Róna s bércz szálldosva már virányodon
. . . Én csak álmodom . . .

Vasárnapi Ujság 1909. junius 13.
 
 
0 komment , kategória:  Haraszthy Lajos  
Haraszthy Lajos: A szakács.
  2017-05-19 06:56:59, péntek
 
  Haraszthy Lajos:

A szakács.


Már fölterítve az asztalkendő
s tálalva rajta a reggeli
A szemnek tetsző, Ínynek ingerlő
s eltelik délig, ki ízleli.

Sült, félig nyersen, hal, vad, saláta,
pikáns mártások és kaviár ;
csemege, édes, madár se látta
mit csak kívánhat a szem, a száj.

Pástétom, gomba, sajt, ízletes;
hideg vagy forró, ki mit keres.
Ez éhes Cézár dús lakomája.

S ki lelke vérit belékeverte,
míg megcsinálta, a névtelenre:
Szegény szakácsra, ki gondol rája ?

kultura_1911.
 
 
0 komment , kategória:  Haraszthy Lajos  
Haraszthy Lajos: A gályarab.
  2017-05-18 05:41:16, csütörtök
 
  Haraszthy Lajos:

A gályarab.


Odaláncolva a terhes gályán
a padom nedves deszkadarab.
Esőben, napban küszködöm árván
ég s víz között én, a gályarab.

A fél kezemmel, míg mellem hörgő,
a nagy lapátot emelgetem.
És folyton-folyvást a rabság csörgő
bilincsét zúzza másik kezem.

Töröm szakgatva a nehéz láncol.
A sebek gyűlnek s a véres ráncok
számára testem már nem elég.

Új vasat vernek . . . Hiába rázom,
amíg koporsóm vitorla vászon
s nedves sírom lesz tengerfenék.

kultura_1911.
 
 
0 komment , kategória:  Haraszthy Lajos  
Haraszthy Lajos: Holdas éji álom
  2017-03-28 06:15:04, kedd
 
  Haraszthy Lajos:

Holdas éji álom


A Hold tányérrózsája éji csöndben
kinyílik s fényes, nagy virágba szökken
s körülte a csillagbimbósereg
ezüstösen pislogva szendereg.

Amott túl kéken alszanak az erdők,
magukra húzva jól a lomha felhőt;
a büszke, néma hegyorom pedig
a fellegek fölé emelkedik.

Ám ellenére a vén hegykirálynak
ezerszer magasabbra szökve szállnak
az én botor, vad, lázas álmaim
a lelkem nekilendült szárnyain.

S ott fönn vágyó lelkem feléd kitárom,
sugárhúrú Hold bűvszavú gitárom
s dala a messzi, alvó városon
az ablakodon hozzád beoson.

Látlak. .. fehéren ... bár az éj beárnyal
s lantomról tépett kósza holdsugárral
megcsiklandom puha, fehér nyakad...
S kebledre simul kibontott hajad.

S míg ágyad telehintve, ó, te drága,
- be szép csillaghullás! szól, aki látja -
rád ezüst csillagbimbókat dobok:
álmodban édes ajkad mosolyog.

napkelet_1928
 
 
0 komment , kategória:  Haraszthy Lajos  
Haraszthy Lajos: A híd
  2017-01-23 12:18:38, hétfő
 
  Haraszthy Lajos:

A híd


Új kikelet, új álmok, új hitek.
Újult erővel újra építek
zavarosan kavargó vizek sodra
fölé bízó, reményes áhitat
malasztjából egetverő magosra
új hidat.

A sóhajos, bús, remegő sorok,
miknek tövéhez gyakran vér csorog:
lábai lengő, karcsú, könnyű hídnak
s a rímek, miket könnyek gyöngye vet
s mik sort ölelnek, csókra csengve hívnak:
hídivek.

Mindig dalokkal zengve zengeni
s a tiszta légben lengve lengeni
fog majd, míg rajta lábad diadalban
büszkén, nesz nélkül, csöndben, álmatag
az örök halhatatlanságba halkan
áthalad.
 
 
0 komment , kategória:  Haraszthy Lajos  
Haraszty Lajos: Sóhajtás.
  2017-01-06 06:12:18, péntek
 
  Haraszty Lajos:

Sóhajtás.


Futó napok sorja, három hosszú hónap
- sok az nekem: nem e világból valónak -
hogy a szemem nem lát, csak szívemen által
s hogy a fülem is csak a lelkemen át hall,
mikor körülszárnyal.

Csak vágyam repülhet, a lábam esetlen,
a sima földön is egyre botlom, csetlem.
Hogyha jót akarok, belőle rossz támad;
hozzád indul: öröm, ha odaér: bánat
és kúszik utánad.

Kitágult kebellel, mit áldásnak szánok,
abból ádáz bizton megfogan az átok.
Szomjazom a fényre s mindent vonok árnyba;
hogy mosolyt fakasszon, csókot küldök szádra
s könny ül a pilládra.

Kár, kár, százszor kár, kár a nyíló virágér ;
elhervad, lekókkad, ha kezem hozzá ér.
Édes méz a számban keserűvé válik,
a bor poharamban nyúlt ecetté pállik
s üröm mindhalálig.

Balság átokvertje, örök szerencsétlen,
akin a balvégzet ülvén, sohse tétlen.
Csókra, borra, jóra másnak nem kell várni;
köteles osztályul mit követel bárki,
az nekem nem jár ki.

Híven érző szívet, puha meleg ajkat,
símogató kezet, amely betakargat,
résztvevő pillantást, jóságos mosolygást
hasztalan, hiába - ilyen a sorsom, lásd -
csak én várok folyvást.

Én édes Istenem, ki a lelkem látod,
mely nagy az én vétkem, amért sújt ez átok?
Áldó, kegyes kezed hozzám mért kegyetlen
s míg hajtott térdemen irgalmát esengem,
miért büntet engem?

Magányos özvegy sors, nem sikerült élet,
bűnös, bús rontásod alatt nyögdicsélek ;
csak magamban dürgök, mint megsiketült fajd,
mert még a halálom - míg útján ebül hajt -
az sem sikerül majd.

Napkelet 1928.
 
 
0 komment , kategória:  Haraszthy Lajos  
Haraszthy Lajos: A vén varjú
  2017-01-02 09:54:19, hétfő
 
  Haraszthy Lajos:

A vén varjú


Fölöttem súlyos terhes szürkeség
És mintha a földre lapitna
A végtelen karéjú, kerek ég;
Élettelen, fojtó a tájék
S állok gyökérbe verve, mintha
Valamit várnék, valamit várnék.

Lomha szárnynyal, csapkodva evezőn,
Az ólmos légen alászáll
S megül a fáradt, hólepte mezőn,
- Fehér havon fekete árnyék -
Szemtől szemembe csúfol: Kár, kár,
Hát mire vársz még, hát mire vársz még ?

Meredten elnéz a bölcs vén madár,
Meg sem riad, szárnya se rebben,
Lenne akár a tél, akár a nyár,
Közömbösen csak egyre károg:
Kár, kár. . . S én szomorún, esetten
Hát mire várok, hát mire várok?

Unott szeme orákulumtalan,
Hogy elborong komor merően
A százesztendős varjú s untalan
Csufondáros rekedten károg.
. . . Nagy átok sír a levegőben . . .
És én csak várok, csak várok, várok.

Vasárnapi Ujság 1911.
 
 
0 komment , kategória:  Haraszthy Lajos  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 8 
2017.06 2017. Július 2017.08
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 10 db bejegyzés
e hónap: 289 db bejegyzés
e év: 1955 db bejegyzés
Összes: 28386 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 3602
  • e Hét: 40284
  • e Hónap: 179016
  • e Év: 1031559
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.