Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 12 
Kardoss Tilda: Telihold
  2017-07-16 05:39:36, vasárnap
 
  Kardoss Tilda:

Telihold


A hold, a hold...
híg mosolyával csak bandukolt
a felhőbokros égi mezsgyén,
és a felé esdeklő fák hegyére
szerelmesek föltartott szívére
szirupos-enyhe fényt locsolt.

A hold, a hold...
felpüffedt képe rézvörös volt,
és úgy csüngött a felhők rongyán,
mint torz arcú, bomlott lampion
valami szörnyű hajrás dáridón
részegen a vértől, ami szuronyok hegyéről folyt.

A hold, a hold...
most sápadt és egykedvű holt
úszik csak egyre, úszik végtelen
a felhőhínáros égi vízen
végtelen-közömbös asszonytetem,
kinek mindegy: mi lesz, mi volt...

Kalangya 1936.
 
 
0 komment , kategória:  Kardoss Tilda  
Kardoss Tilda: Templomtűz
  2017-07-08 05:38:45, szombat
 
  Kardoss Tilda:

Templomtűz


Valamí sötét ijedelem bíbort vetett
az ég arcára,
S egyszerre vörös lett a vén fák szakálla,
melyek ott álltak az ótemplom körött;
fejvesztett denevéreket szórt ki ablakán a torok
és utánuk kormos tajtékot köpött.

Harangozó szívvel szalad a nép
a Végzet elé rémült karokat tárna,
de piros inyével ölnyit harap a tűz
s mohón veti magát az oltárra,
hol gyertyák csonkján újít lángot;
és - ki megkínzott testét fába álmodni tűrte -
a Megfeszített,
hogy a vesztébehulló, elbitangolt embert
mégegyszer megváltsa:
most máglyahalált szenvedett.

Vigilia 1961.
 
 
0 komment , kategória:  Kardoss Tilda  
Kardoss Tilda: Telehold
  2017-07-02 06:05:51, vasárnap
 
  Kardoss Tilda:

Telehold


A vén hegy fölött - oda nézz! -
lángol a telt hold, mint a méz.

Az égboltról úgy függ finom
arany dróton, mint lampion.

Mint egy kínai ünnepély
lampionja, úgy ring a mély

világűrben a hegy felett,
mint sárga léggömb, úgy lebeg.

Különös, forró éjszaka,
harsog a tücskök panasza.

Peng a ritmus és peng a rím,
mintha édes-bús mandolin

zengne a lampion alatt.
Szél borzolja az ágakat.

Illat leng. Olyan elbűvölt,
olyan csodálatos a föld,

csupa álom és csupa fény:
az Isten tartja tenyerén.

Vigilia 1961.
 
 
0 komment , kategória:  Kardoss Tilda  
Kardoss Tilda: A dömsödi parton
  2017-06-29 07:34:12, csütörtök
 
  Kardoss Tilda:

A dömsödi parton


Szitakötő, könnyű rezgő szárnyon,
száll a hűvösödő víz felett,
ébred már a rekedt béka-kánon,
didereg pár meztelen gyerek;

öltözködnek s lassan hazamennek:
csali-halra horgásztak kicsit.
Oldódnak a méh-virág szerelmek,
zizzenve jő a szúnyog-vizit.

Öregedő körtefának ága
drága terhét alig bírta már:
elhullatta; gally hegyén egy árva
mézszín körte ingasúlya jár . . .

Néhány perc, és átballag a tájon
kék subában nyárutói éj,
kél nyomában holdidéző álom
s felszikrázó csillag-szenvedély . . .

Vigilia 1961.
 
 
0 komment , kategória:  Kardoss Tilda  
Kardoss Tilda: Egyszerű testamentum
  2017-06-28 05:45:25, szerda
 
  Kardoss Tilda:

Egyszerű testamentum


Az ablak maradjon tárva a fénynek,
s mit életemben úgy szerettem:
a nap süssön a homlokomra
és ne vessen árnyékot mögöttem.

A zongorámat fogadd magadhoz,
s mit halálomig halogattam:
próbáld megirni a legszebb verset
(míg írod, tudd, hogy a kezed fogtam).

Könyveim glédája fejtől álljon,
gyertyák helyett két égőszegfű égjen,
a mosolyt ne furcsáld a számon,
és hídd el mind, amit nem hittél nékem.

Vigilia 1961.
 
 
0 komment , kategória:  Kardoss Tilda  
Kardoss Tilda: Dunántúli este
  2017-06-27 05:55:31, kedd
 
  Kardoss Tilda:

Dunántúli este


Hogy utolsót lehelljen alig várja,
és tintakék födelét a haldoklóra zárja:
a haldokló fényre az esti ég.
Fekete kámzsát húznak a jegenyék,
nyurguló árnyuk furcsa gyászmenet:
ingnak, összehajolnak, könnyet ejtenek,
s mikor a szél meghozza az első harangszót,
sóhajtva vállukra emelik a roppant koporsót.

Vigilia 1961.
 
 
0 komment , kategória:  Kardoss Tilda  
Kardoss Tilda: Nyugtalan este
  2017-06-26 08:47:34, hétfő
 
  Kardoss Tilda:

Nyugtalan este


Hogy utolsót leheljen, alig várja,
és tintakék födelét a haldoklóra zárja
a haldokló fényre az esti ég.
Fekete kámzsát húznak a jegenyék,
sötét glédájuk furcsa gyászmenet:
ingnak, összehajolnak, könnyet ejtenek,
s mikor a szél meghozza az első harangszót:
sóhajtva vállukra emelik a roppant koporsót.

Kalangya 1936.
 
 
0 komment , kategória:  Kardoss Tilda  
Kardoss Tilda: Eddig nem hazudtál
  2017-05-23 06:36:30, kedd
 
  Kardoss Tilda:

Eddig nem hazudtál


Akkor se hazudj majd, ha hűlő szívvel
fakulni érzed az örömet,
ami hozzám vezet.
A szómra: szeretsz-é? ne felelj,
vedd úgy, hogy nem kérdeztelek.

Akkor se hazudj majd, ha elárul a karod,
és meglazul a furcsa gúzsban,
mit rám fonni szoktál szorosan,
tűrd, hogy szádra tapasztva tenyerem,
amit te gondolsz: én kimondjam.

Akkor se hazudj majd, ha csók közben
másra vágyol már,
és nem hunyod le, mint szoktad, a szemed,
hagyd, hogy kitaláljam a vágyad,
és harag nélkül elengedjelek.

Kalangya 1936.
 
 
0 komment , kategória:  Kardoss Tilda  
Kardoss Tilda: Tavaszi vers
  2017-03-14 06:19:27, kedd
 
  Kardoss Tilda:

Tavaszi vers


Különös tavasz ez, testvér,
orvul jött, és nagy ereje majd letepert.
Az idén kiöntött a Duna, testvér,
és furcsa járásúak a fellegek:
jönnek-terelődnek busa nyájak,
fekete pásztor hajtja keletről éjeken,
rekedt vihartülökben jajok sírnak,
és asszonyok vajúdnak végtelen...
De reggelre fehéren izzik a fény!
s a szél cibálta fák hegyén
rügyek fakadnak: bátor holnapok!
Testvér, én rohanok
valami hegyre kiállni
s irtóztató nagyot kiáltni:
Emberek!
hogy ráznám fel őket, hogy kibomlana a szavam,
mint ostor fölöttük:
Emberek!
- - - - - -
Különös tavasz ez, testvér,
nyitott szemmel alszanak,
és süketek.

Kalangya 1936.
 
 
0 komment , kategória:  Kardoss Tilda  
Kardoss Tilda: Mint aki elvétette vonatát…
  2017-02-11 09:37:41, szombat
 
  Kardoss Tilda:

Mint aki elvétette vonatát...


Mint aki éjszakai zűrzavarban elvétette vonatát,
és most hiába döngető ököl, káromló átkozás:
röpíti börtöne végtelen erdőkön, széltelen síkon át,
és nincs, nincs állomás...

úgy rohan a sorsom: elvétett vonata egy zűrös éjnek
- engem rövidke célok hűs nyugalma várt -
s most dübörögve -, zúgva száguld velem az élet,
és nem, nem érek állomást!

Kalangya 1936.
 
 
0 komment , kategória:  Kardoss Tilda  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 12 
2017.06 2017. Július 2017.08
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 10 db bejegyzés
e hónap: 238 db bejegyzés
e év: 1904 db bejegyzés
Összes: 28337 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 5214
  • e Hét: 12360
  • e Hónap: 151092
  • e Év: 1003635
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.