Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 5 
Kardoss Tilda: Eddig nem hazudtál
  2017-05-23 06:36:30, kedd
 
  Kardoss Tilda:

Eddig nem hazudtál


Akkor se hazudj majd, ha hűlő szívvel
fakulni érzed az örömet,
ami hozzám vezet.
A szómra: szeretsz-é? ne felelj,
vedd úgy, hogy nem kérdeztelek.

Akkor se hazudj majd, ha elárul a karod,
és meglazul a furcsa gúzsban,
mit rám fonni szoktál szorosan,
tűrd, hogy szádra tapasztva tenyerem,
amit te gondolsz: én kimondjam.

Akkor se hazudj majd, ha csók közben
másra vágyol már,
és nem hunyod le, mint szoktad, a szemed,
hagyd, hogy kitaláljam a vágyad,
és harag nélkül elengedjelek.

Kalangya 1936.
 
 
0 komment , kategória:  Kardoss Tilda  
Kardoss Tilda: Tavaszi vers
  2017-03-14 06:19:27, kedd
 
  Kardoss Tilda:

Tavaszi vers


Különös tavasz ez, testvér,
orvul jött, és nagy ereje majd letepert.
Az idén kiöntött a Duna, testvér,
és furcsa járásúak a fellegek:
jönnek-terelődnek busa nyájak,
fekete pásztor hajtja keletről éjeken,
rekedt vihartülökben jajok sírnak,
és asszonyok vajúdnak végtelen...
De reggelre fehéren izzik a fény!
s a szél cibálta fák hegyén
rügyek fakadnak: bátor holnapok!
Testvér, én rohanok
valami hegyre kiállni
s irtóztató nagyot kiáltni:
Emberek!
hogy ráznám fel őket, hogy kibomlana a szavam,
mint ostor fölöttük:
Emberek!
- - - - - -
Különös tavasz ez, testvér,
nyitott szemmel alszanak,
és süketek.

Kalangya 1936.
 
 
0 komment , kategória:  Kardoss Tilda  
Kardoss Tilda: Mint aki elvétette vonatát…
  2017-02-11 09:37:41, szombat
 
  Kardoss Tilda:

Mint aki elvétette vonatát...


Mint aki éjszakai zűrzavarban elvétette vonatát,
és most hiába döngető ököl, káromló átkozás:
röpíti börtöne végtelen erdőkön, széltelen síkon át,
és nincs, nincs állomás...

úgy rohan a sorsom: elvétett vonata egy zűrös éjnek
- engem rövidke célok hűs nyugalma várt -
s most dübörögve -, zúgva száguld velem az élet,
és nem, nem érek állomást!

Kalangya 1936.
 
 
0 komment , kategória:  Kardoss Tilda  
Kardoss Tilda: Meg akarok térni hozzád
  2017-02-10 06:50:55, péntek
 
  Kardoss Tilda:

Meg akarok térni hozzád


Néha olyan közel vagy hozzám,
és mindig oly messzi vagyok tőled:
a szívem megtárul feléd, az agyam bezárul
előtted.

Te vagy a hűs permet forró homlokon,
ital víz a pohárban.
Én a csöpp, amely túlcsordul vagy megkeserül
a szájban.

Te vagy a szent életes íz a kenyérben;
én a kés, amely elmetszi a kenyért
a kézben.

Te vagy az áhítat két imára simult tenyér közén,
s a gondolat, mely a zsoltár mellé hull:
én.

Kalangya 1936.
 
 
0 komment , kategória:  Kardoss Tilda  
Kardoss Tilda: Napok
  2017-02-05 07:33:39, vasárnap
 
  Kardoss Tilda:

Napok

I.

Úgy lehet: álmomban is vártalak,
mert felriadtam, s éreztem: jössz.
Az éjszaka még nyújtózva aludt
a hold csókja alatt,
és moccanástalan a kavicsos út.
De megfeszülő derekam eljövő ölelések
ízét kóstolgatta már,
és kinyújtott karom felfehérlett a homályban...
Most messzi fönt, a töltés oldalában
halkan fölsírt álmából a lécajtó,
ébredt a szőlőskert
és mohó talpad alatt a szendergő homok,
ágak rebbentek,
madárneszek,
és víg csaholásba kezdtek a komondorok.

II.

Ha ablakomig úszott a hold,
lesiklottam a nyártól illatos ágyról,
s az ezüstpatakban, mit a szőnyegre csurrantott,
megmártottam meztelen lábam...
és táncot kezdtem,
oly egyszerűt és oly érthetetlent,
mint maga a vágy, amiből kelt,
s mint a mozdulat, amivel a kezed
- cikázó, libbenő pillangót -
magához ölelt.

III.

Mint bronzból munkált ifjú római,
olyan volt izmos figurád,
s az evezők kezedből nőttek.
Én messzibb tőled ezüst csíkokra szeltem a Dunát,
közel volt hozzám már a part...
valami kagyló suhant sután,
és vak éle térdembe mart,
vér és víz csorgott kétfelől...
hogy mutattam messziről:
azt hitted, tréfa: szederrel pirosra kentem;
nevetted, hogy visszanevetni nem volt kedvem.
hirtelen kinyúltál a víz fölött:
csónak és lapát fénylő éket túrt színén...
Ó - mondtad, és nem lehetett tudni,
ijedtség volt-e benne, vagy fölbúgó vágy,
mert mint kéjesen elnyílt, borzongó véres ajkra:
a sebre tapadt a szád.

Kalangya 1936.
 
 
0 komment , kategória:  Kardoss Tilda  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 5 
2017.04 2017. Május 2017.06
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 8 db bejegyzés
e hónap: 243 db bejegyzés
e év: 1373 db bejegyzés
Összes: 27809 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 4025
  • e Hét: 40328
  • e Hónap: 126183
  • e Év: 605650
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.