Regisztráció  Belépés
joetoth.blog.xfree.hu
pax Tóth József
1937.09.06
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 6 
Szenttől-40/746
  2016-12-18 11:55:01, vasárnap
 
  Isten velünk valóságának tudatositásából eredő békesség.
az Ô Szent Felségével való folytonos együttlétbôl rendkívül gyöngéd szeretet fakad iránta s a lélekben még jobban megerôsödik a vágy, hogy kizárólag szolgálatára szentelhesse magát. A lelkiismeret is nagyon megtisztul,mert állandóan maga mellett érzi Istent s így mindenre sokkal jobban vigyáz. Mert hiszen tudjuk, hogy Isten velünk van és látja, amit teszünk, de azért a mi természetünk olyan gyarló, hogy minduntalan megfeledkezünk errôl; itt ellenben ez nem történhetik meg, mert az Úr -- ott a lélek mellett -- állandóan érezteti jelenlétét.

/Avilai Nagy Szent Teréz kármelita szerzetes +1582 Alba de Torres/
 
 
0 komment , kategória:  Avilai Nagy Szent Teréz  
Szenttől-36/713
  2016-08-21 19:33:39, vasárnap
 
  Törekedjetek: törjétek magatokat Isten felé
Áldott legyen a buzgalom, mely Isten karjába vezet! Áldott legyen a lemondás errôl az egynéhány nyomorult dologról, amely ily magas méltósághoz juttat! Gondoljátok csak meg, hogy ha egyszer az Úr karjain hordoz benneteket, mit törôdtök ti majd akkor azzal, ha az egész világ kígyót-békát kiált reátok! Elég hatalmas Ô arra, hogy bárkivel szemben is megvédelmezzen benneteket. Egy szavába került és a világ meg volt teremtve. Ha Ô valamit akar, az már meg is van téve.Hiszen, ha csak az Ô szeretteinek lelki érdeke nem kíván mást, még beszédbe is ereszkedik velök! Akit Ô egyszer szeret, azt nagyon szereti. És mi, testvéreim, vajon miért nem mutatnók ki iránta szeretetünket, amennyire csak tôlűnk telik? Gondoljátok meg, micsoda
csere az, ha a mi szeretetünket adjuk oda az Övéért! Ô mindenható, mi pedig önmagunktól nem tehetünk semmit, s csak arra vagyunk képesek,amihez Ô ád erôt. Mert hiszen végre is, mit teszünk mi Teéretted, Uram Teremtôm? Úgyszólván semmit; olykor egy kis jószándékot ébresztünk, ez az egész. Ha pedig Ô Szent Felsége azt akarja, hogy azzal, ami semmi,érdemeljük ki azt, ami minden, ne legyünk együgyuek...
Óh Uram, ott van az egész baj, hogy nem függesztjük szemeinket állandóan Tereád! Mert ha nem néznénk mást, mint csak az utat,hamarjában a célnál volnánk. Így azonban ezerszer elesünk, megbotlunk,eltévedünk, s mindezt azért, mert, mint mondom, nem tartjuk folyton szem elôtt az igazi Utat. Azt hihetné az ember, hogy még sohasem léptünk reá, annyira szokatlannak találunk rajta mindent. Igazán szomorú dolog, hogy mi minden fordul elô e tekintetben! Azért mondom,hogy úgy látszik nem is vagyunk keresztények, és sohasem olvastuk az Úr Jézus kínszenvedését. Mert ha csak egy kicsike kis mellôzés ér bennünket, már azt sem tudjuk elviselni, sôt azt hisszük, hogy nem is szabad zsebre tennünk. Ilyenkor azt mondják az illetôk, hogy: nem vagyunk mi szentek! Ha valami hibát követünk el, testvéreim, sohase mentegessük magunkat azzal, hogy nem vagyunk angyalok, nem vagyunk szentek. Isten mentsen ilyesmitôl! Fontoljuk meg, hogyha nem vagyunk is azok, azok lehetnénk Isten segítségével, ha megerôltetnôk magunkat.Higgyétek el, ha mi megtesszük azt, ami tôlünk telik, Ô megadja hozzá a segítséget. Ha azt látjuk, hogy ez vagy az a dolog kedvesebb az Úr elôtt, legyen akármennyire nehéz, vágjunk bátran neki, s az Ô
kegyelmével sikert fogunk aratni. Ezt a bátorságot szeretném én mindig látni, mert ez állandóan növeli az alázatosságot, s bizonyos szent vakmerôséget ád nekünk. Isten a bátrakat segíti és nem
személyválogató. (Nagy Sz Teréz: A tökéletesség útja, ÖM, 1:92)

/Avilai Nagy Szent Teréz kármelita szerzetes +1582 Alba de Torres/
 
 
0 komment , kategória:  Avilai Nagy Szent Teréz  
Szenttől-32/695
  2016-06-19 11:33:23, vasárnap
 
  Békesség a léleknek elsőbbséget adó életből.
Azt tudjátok, hogy mennyire szereti testünk a kényelmet, azt pedig
egyszer s mindenkorra értsük meg, hogy rendkívül veszedelmes volna ebbeli törekvésével megbékülni. Sokszor elgondolkozom azon, s nem tudom megérteni, hogyan tudnak olyan nyugalmat és lelki békét élvezni azok, akik nagy kényelemben élnek. Vagy talán a mi Eszményképünk, a mi Világosságunk szentséges testének kevesebb kényelemhez volt joga, mint a miénknek?! Talán okot szolgáltatott arra, hogy annyi szenvedést kelljen elviselnie!? Vagy talán olvastuk valaha a szentekrôl, akikrôl biztosan tudjuk, hogy a mennyben vannak, hogy kényelemben éltek?!
Tehát akkor hogyan lehet az ilyen életbe belenyugodni?! Ki mondta azt nekünk, hogy ez rendjén van? Mit jelentsen az, hogy az emberek a legnagyobb lelki nyugalommal töltik életüket teljes kényelemben; jól esznek-isznak, alusznak, mulatnak, minden elképzelhetô módon szórakoznak, úgy, hogy az embernek az esze megáll. Úgy látszik, mintha nem is volna másvilág, vagy pedig mintha az ô életmódjuk volna a legbiztosabb útja az örök üdvösségnek.
Óh, testvéreim! Ha tudnátok, hogy milyen káros következményekkel jár mindez! A test elnehezedik, a lélek pedig elgyöngül, annyira, hogy ha látnók, azt hinnôk róla, már a végét járja. Sokfelé olvashatjátok,hogy mekkora rossz az, ha az ember megbékül ezzel az állapottal. Mert hiszen, ha az illetô tudná, hogy ez a dolog rossz, akkor lehetne remény arra, hogy megváltozik, azonban attól félek, hogy ilyesmi nem is jut eszébe. S ezen nem is csodálkozom, tekintve, hogy ez az életmód annyira általános. Arról azonban biztosítlak benneteket, hogy akármennyire jól érzi magát a test ilyen állapotban, ha az illetô akar üdvözülni, ezerféle küzdelem vár reá, úgyhogy sokkal okosabban tenné,ha lassan és fokozatosan szoktatná magát a szenvedéshez, Krisztus
követéséhez. (Nagy Sz Teréz: Gondolatok az Énekek Énekérôl, ÖM, 3:344)
/Avilai Nagy Szent Teréz kármelita szerzetes +1582 Alba de Torres/
 
 
0 komment , kategória:  Avilai Nagy Szent Teréz  
Szerzetestől-44/681
  2016-05-01 17:58:26, vasárnap
 
  A világ álbékéje és a szent nyugtalanság
Sohasem aggódom az olyan lélek miatt, amely igen erôs kísértésekkel küszködik, mert ha istenfélô és szereti az Urat, ez csak nagy javára fog szolgálni. Ezt tapasztalatból tudom. Ellenben, ha olyant találok,aki teljesen nyugodt és soha nincs semmi küzdelme (volt alkalmam néhány ilyennel is találkozni), akkor, még ha nem is látok benne kézzelfogható hibát, mindig félek. Az ilyenek felôl sohasem vagyok nyugodt, s ha már az ördög nem teszi ôket próbára, megteszem én,amennyire csak tudom: hadd lássák, hogy hányadán vannak a tökéletességükkel.
Én nem irigylem ezeket a lelkeket. Gyorsabban haladnak a
tökéletesség útján azok, akik ugyan nincsenek annyira imába merülve,ellenben annál több jut ki nekik az említett lelki küzdelembôl.Természetesen itt nem beszélek olyanokról, akik már évek hosszú során küszködtek kísértésekkel, s annyira elôre haladtak az önmegtagadásban,hogy teljesen meghaltak a világ számára. Az ilyeneknek ugyanis az Úr rendesen megadja a belsô békét, de nem olyan értelemben, mintha saját hibáik iránt közömbösek tudnának lenni; sôt ellenkezôleg, ezeket
mindig nagyon is fájlalják.
Egyszóval, az Úr különbözô utakon vezeti a lelkeket; de azért, mint mondottam, kapjatok mindig észbe, valahányszor azt látjátok, hogy valami hibát követtetek el anélkül, hogy a lelkiismeretetek megmozdult volna. Mert hiszen, hogy bűnre, -- akármennyire bocsánatos legyen is -- feljajdul bennetek a lélek, az magától értôdik, s hála Istennek,hiszem és látom, hogy ez nálatok így van. Azonban jegyezzétek meg ezt az egyet, s az én kedvemért gondoljatok sokszor reá: ha élô emberhez hegyes árt érintenek, vagy megszúrják akár egy egészen kicsiny tűvel,vajon nem érzi-e?... Már most tehát, ha a lélek nem halott, hanem élteti az Isten iránti szeretet, vajon lehet-e érzéketlen akárcsak a legcsekélyebb hiba iránt is? Óh, ha az Úr egyszer megadta valamely léleknek ezt a gyöngédséget, lehetetlen, hogy elôbb-utóbb, még ha esetleg késôn is, el ne jöjjön hozzá, élvezni társaságát. Óh Uram!
Miért hagytuk el a világot?! Miért jöttünk ide?! Mi jobbat tehetünk,
minthogy lakást készítünk lelkünkben a mi Jegyesünk számára, s az Úr,midôn eljön, égve találja a lámpát, nem zörget hiába és nem kénytelen visszafordulni. Milyen elôkelô a mi állásunk! Senki sem tilthatja meg nekünk, hogy baráti szavakat intézzünk Jegyesünkhöz! Mert hiszen az övéi lettünk! Ezt csak mi magunk vagyunk képesek hibáinkkal megakadályozni... (Nagy Sz Teréz: Gondolatok az Énekek Énekérôl, ÖM,3:338)

/Avilai Nagy Szent Teréz kármelita szerzetes +1582 Alba de Torres/
 
 
0 komment , kategória:  Avilai Nagy Szent Teréz  
Szerzetestől-34/632
  2015-11-08 15:00:18, vasárnap
 
  Békesség az elkötelezett szeretet életből.
Nem akarok arról beszélni, hogy mi mindent érhettek el imával; csupán arra kérlek, hogy ne akarjátok imátokkal az egész világot föllendíteni, hanem fordítsátok azt azok javára, akikkel együtt éltek. Így azután nagyon helyesen cselekesztek,mert hiszen ezen személyekkel szemben vagytok leginkább lekötelezve. A nagy testvéri szeretet és az Úrhoz való ragaszkodás, amelyet a többiek
rajtatok látnak, úgy hatna reájuk, mint a gyújtó tűz, és lángra
lobbantaná valamennyit, ha a többi erényetek is folyton újra és újra erényekre sarkalná ôket. Sôt nagyon is nagy és kellemes szolgálatot tennétek ezzel az Úrnak, s hozzá, ha ti megteszitek azt, amit tehettek, azzal megmutatjátok Ô Szent Felségének, hogy sokkal többet is megtennétek, ha alkalom nyílnék rá!
Végül pedig, testvéreim -- s ez legyen az utolsó megjegyzésem -- ne építsünk tornyokat alapok nélkül. Az Úr nem annyira a tettek nagyságát nézi, mint azt a szeretetet, amellyel ôket végrehajtjuk. Ha tehát megtesszük azt, amit tehetünk, az Úr meg fog bennünket segíteni, hogy napról-napra többre legyünk képesek. Ezért ne veszítsük el bátorságunkat mindjárt kezdetben, hanem ameddig ez a rövid élet tart -- pedig talán rövidebb lesz, mint egyik-másik gondolná -- ajánljuk fel a mi Urunknak belsôleg és külsôleg azt az áldozatot, amelynek felajánlása hatalmunkban van. Ô Szent Felsége majd egyesíti ezt azzal az áldozattal, amelyet miérettünk ajánlott fel mennyei Atyjának a kereszten, és így bármi csekélység legyen is az, amit tettünk, olyan értéket kölcsönöz neki, amekkorát szeretetünk megérdemel.

/Avilai Nagy Szent Teréz kármelita szerzetes +1582 Alba de Torres/
 
 
0 komment , kategória:  Avilai Nagy Szent Teréz  
Szenttől17/412/Nagy Szt.Teréz/
  2013-09-27 11:44:12, péntek
 
  Békesség a testi káros függőségektől szabaddá válástól.
Azt tudjátok, hogy mennyire szereti testünk a kényelmet, azt pedig egyszer s mindenkorra értsük meg, hogy rendkívül veszedelmes volna ebbeli törekvésével megbékülni. Sokszor elgondolkozom azon, s nem tudom megérteni, hogyan tudnak olyan nyugalmat és lelki békét élvezni azok, akik nagy kényelemben élnek. Vagy talán a mi Eszményképünk, a mi
Világosságunk szentséges testének kevesebb kényelemhez volt joga, mint a miénknek?! Talán okot szolgáltatott arra, hogy annyi szenvedést kelljen elviselnie!? Vagy talán olvastuk valaha a szentekrôl, akikrôl biztosan tudjuk, hogy a mennyben vannak, hogy kényelemben éltek?!Tehát akkor hogyan lehet az ilyen életbe belenyugodni?! Ki mondta azt nekünk, hogy ez rendjén van? Mit jelentsen az, hogy az emberek a legnagyobb lelki nyugalommal töltik életüket teljes kényelemben; jól esznek-isznak, alusznak, mulatnak, minden elképzelhetô módon szórakoznak, úgy, hogy az embernek az esze megáll. Úgy látszik, mintha nem is volna másvilág, vagy pedig mintha az ô életmódjuk volna a legbiztosabb útja az örök üdvösségnek.Óh, testvéreim! Ha tudnátok, hogy milyen káros következményekkel jár mindez! A test elnehezedik, a lélek pedig elgyöngül, annyira, hogy ha látnók, azt hinnôk róla, már a végét járja. Sokfelé olvashatjátok,hogy mekkora rossz az, ha az ember megbékül ezzel az állapottal. Mert hiszen, ha az illetô tudná, hogy ez a dolog rossz, akkor lehetne remény arra, hogy megváltozik, azonban attól félek, hogy ilyesmi nem is jut eszébe. S ezen nem is csodálkozom, tekintve, hogy ez az életmód annyira általános. Arról azonban biztosítlak benneteket, hogy akármennyire jól érzi magát a test ilyen állapotban, ha az illetô akar üdvözülni, ezerféle küzdelem vár reá, úgyhogy sokkal okosabban tenné,ha lassan és fokozatosan szoktatná magát a szenvedéshez, Krisztus követéséhez. (Nagy Szt. Teréz/+1582.Alba de Torres/: Gondolatok az Énekek Énekérôl)

 
 
0 komment , kategória:  Avilai Nagy Szent Teréz  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 6 
2017.10 2017. November 2017.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
27282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 5 db bejegyzés
e év: 92 db bejegyzés
Összes: 841 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 14
  • e Hét: 1045
  • e Hónap: 2940
  • e Év: 44358
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.