Regisztráció  Belépés
joetoth.blog.xfree.hu
pax Tóth József
1937.09.06
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 3 
Írótól-11/699
  2016-07-03 11:05:01, vasárnap
 
  Békesség Isten életében részesedésből.
Az Isten: szeretet, és ez a szeretet munkálkodik az
embereken keresztül, fôleg a keresztények egész közösségén keresztül.De a szeretetnek ez a szelleme öröktôl fogva az Atya és a Fiú közötti szeretet.
No és miért fontos mindez? Fontosabb, mint bármi az egész
világon! Ennek a háromszemélyű életnek egész drámája, tánca, rendszere bennünk kell hogy lejátszódjék; vagy fordítva, mindnyájunknak be kell lépnie ebbe a rendszerbe, el kell foglalnunk helyünket ebben a táncban. Nincs más út ahhoz a boldogsághoz, amelyre Isten bennünket megalkotott. A jó dolgokat éppúgy, mint a rosszakat, mint tudjuk,bizonyosfajta ,,fertôzéssel'' kapjuk meg. Ha melegedni akarunk, közel kell állni a tűzhöz; ha vizesek akarunk lenni, bele kell menni a vízbe. Ha örömöt, erôt, békét, örök életet akarunk, akkor közel vagy bele kell kerülni ahhoz vagy abba, ami mindezekkel rendelkezik. Nem holmi díjakról van szó, amelyeket Isten, ha úgy akarja, egyszerűen kioszt bárkinek. Hatalmas forrásai ezek az energiának és a szépségnek,amelyek a valóság kellôs közepébôl törnek elô. Ha közel vagyunk hozzájuk, permetük benedvesít bennünket, ha nem, szárazak maradunk. Ha
egyszer egy ember egyesült Istennel, hogyne tudna örökké élni? (C.S. Lewis: Keresztény vagyok )

/Clive Staples Lewis író +1963 Oxford/
 
 
0 komment , kategória:  C.S.Lewis  
Írótól-10/687
  2016-05-22 11:46:35, vasárnap
 
  Békesség a háromszemélyű Isten vonzásából.
Egy egydimenziós világ egyenes vonal volna. A kétdimenziós világban még vannak ugyan egyenes vonalak, de sok vonal alkot egy ábrát. A háromdimenziós világban is vannak még ábrák, de sok ábra együtt képez egy térbeli testet. Más szóval, ahogy egyre több létezô és egyre bonyolultabb szintek felé haladunk, nem hagyjuk magunk mögött az egyszerűbb szinteken talált dolgokat: ezek
továbbra is megmaradnak, de egymással újféleképpen összekapcsolva,úgy, hogy az ember el sem tudná azt képzelni, ha csak az egyszerűbb szinteket ismerné.
A keresztény Isten-magyarázat mármost ugyanezt az elvet foglalja magában. Az emberi szint egyszeru és meglehetôsen üres szint. Az emberi szinten egy személy egyetlen lény és két személy két lény,éppúgy, mint a két dimenzióban (mondjuk egy ív papíron) egy négyzet egy ábra és két négyzet két különbözô ábra.
Az isteni szinten is találunk még személyeket, de ott ezek olyan újfajta módokon vannak összekapcsolódva, hogy azt mi, akik nem élünk azon a szinten, nem tudjuk elképzelni. Isten dimenziójában, hogy úgy mondjuk, egy olyan lényt fogunk találni, aki három Személy, miközben egyetlen lény marad,mint ahogy a kocka is hat négyzet, de közben kocka marad.
Természetesen nem tudjuk teljesen elképzelni az ilyen Lényt: mint
ahogy sosem tudnánk helyesen elképzelni egy kockát, ha a térben csak két dimenziót tudnánk észlelni. Halvány elképzelésünk azonban lehet róla. S ha igen, akkor életünkben elôször lesz valami pozitív, bár homályos elképzelésünk valami személyen fölülirôl, valami olyanról,ami több, mint személy. Ez olyan valami, amit sohasem találhattunk volna ki, és mégis, ha egyszer az embernek elmondják, majdnem úgy érezzük, ki kellett volna tudni találni, hiszen oly jól illik össze a már ismert dolgokkal.
Azt kérdezhetné valaki, ,,ha nem tudunk elképzelni egy
háromszemélyű Lényt, mi értelme van beszélni Róla?'' Nos, ennek
valóban nincs értelme. Ami azonban számít, azaz, hogy az embert
tulajdonképpen vonzza ez a háromszemélyű élet, ami bármikor
elkezdôdhet, akár ma éjjel.
A következôt gondolom. Egy hétköznapi, egyszerű keresztény
letérdel imádkozni. Megpróbál kapcsolatba kerülni Istennel. De mivel keresztény, azt is tudja, hogy ami imádkozni készteti, az is Isten:Isten, hogy úgy mondjuk, ôbenne. Sôt azt is tudja, hogy minden tudását Istenrôl Krisztuson át kapta, attól az embertôl, aki Isten, s hogy Krisztus ott áll mellette, segít neki imádkozni, imádkozva érte. Most már látjuk, mi is történik. Isten az, akihez az illetô imádkozik, az a cél, melyet el akar érni. Isten van benne is, Ô ösztökéli, Ô a mozgatóerô. Isten az az út vagy híd is, amelyen ôt Isten célja felé tereli. S így tulajdonképpen a háromszemélyű Lény egész, háromszoros élete ,,zajlik'' abban az egyszerű hálóhelyiségben, ahol hétköznapi barátunk imádkozik. Az embert fölragadja ez a magasabbrendű élet --amit Zoe-nak vagy szellemi életnek hívtam: Isten vonzza ôt Istenhez,de közben mégis saját maga marad. (C.S. Lewis: Keresztény vagyok )

/Clive Staples Lewis író +1963 Oxford/
 
 
 
 
0 komment , kategória:  C.S.Lewis  
Írótól-8/683
  2016-05-08 12:13:21, vasárnap
 
  Békesség Istenhez törekvő lélekben.
,Úgy vélem -- mondja Sz Pál --, hogy a jelen szenvedései hozzá sem foghatók a boldog dicsôséghez, mely ki fog nyilvánulni bennünk'' (Róm 8,18). -- Ha ez tény, e szenvedésrôl írt könyvem, nem szólva a mennyországról, kihagyná a számadásból az összképnek épp lényeges oldalát. Írás és Hagyomány rendesen latba veti az ég örömeit a földi nyomorúság ellen, és nem keresztény a szenvedésnek oly megoldása, mely ezt mellôzné. -- Mainap igen szégyenlôsek vagyunk még csak szóba is hozni a mennyet. Félünk a gúnytól: ,,Pástétom a Tejúton'' (pie in the
sky; ,,torta az égi Holdba'"), -- s hogy ránk mondják, ,,szökünk'' a
kötelesség elôl, hogy itt és most boldogítsuk a világot, szökünk egy
másvilági boldog ábrándba.
De: vagy ott van az a ,,pástétom'' vagy nincs! Ha nincs, nemcsak a mennyország, de az egész kereszténység is ámítás, mert e tan át meg átszövi, -- ez lényege! Ha pedig van, akkor e ténnyel szembe kell nézni, mint minden ténnyel, de épp ezzel elôször! Akár hasznos a pártgyuléseknek, akár nem... Aztán az riogat, hogy a menny talán valami megvesztegetés, és ha odatörekszünk, már nem leszünk ,,önzetlenek''. Szó sincs róla! A mennyország semmi kecsegtetôt nem ajánl bérenc-lelkeknek. Jó mondani a tisztalelkűeknek, hogy meglátják az Istent, mert csak a tisztalelkű akarja igazán Ôt! Vannak jutalmak,melyek nem szennyezik a bajnokot. A szerelmes férfi nem ,,bérenc'',mert nôül akarja venni a szeretett nôt; aki költôket szeret, nem ,,bérenc'', mert olvassa ôket. -- A Szeretet -- természete szerint --birtokára törekszik annak, amit, akit szeret.
Vannak idôk, mikor úgy érezzük, kell is nekünk örök élet! De sokkal többször azon tűnôdünk, vajon szívünk legszívében vágyunk-e valaha is másra!? -- Még játékos kedvteléseidben (hobbikban) is nem volt-e valami titkos vonzás, amit mások, furcsán, meg nem érthettek? --Valami megmagyarázhatatlan, de mindig épp a fölszín alatt bújó (a friss forgácsszag műhelyedben, a víz csobbanása csónakodhoz...).Feltűnik valami, valaki, és érzed, és úgy sejlik, ez volt, aminek vágyával születtél! És más vágy hullámzásai alatt, és hangos szenvedélyek közti percnyi csöndben, éjjel-nappal, évrôl évre,gyermekkortól vénségig -- ez az, amit lestél, kerestél, a mélyben erre hallgatóztál...? Sosem kaptad meg! Eddig... De ha hirtelen visszhang jönne vágyadra, a kétely szikrája nélkül, kiáltanád: ,,Végre itt van,ez az, amire lettem!'' Mert nem beszélhetünk errôl egymásnak. Minden lelken ez titkos jegy, közölhetetlen és kielégülhetetlen igény, az amit akartunk, mielôtt hitvesünket megismertük, vagy barátra leltünk vagy hivatásra, s amit halálos ágyunkon is megesengünk, mikor feleség,barát, munka, kiveszett a tudatunkból. Amiért vagyunk, ez az! Ha ezt
elvesztjük, minden elveszett! (S ez érzések még nem a Szentlélek
ajándékai, a kegyelemben élôké -- ezek nem külön ,,szent'', csak
rendes ,,emberi'' érzések!)
Ez a megbélyegzés minden lelken tán öröklött, tán környezet hatása,-- de hát öröklés és környezet azok az eszközök, amiket Isten hozzánk teremtett... Minden lelket egyetlen különlegességül alkotott. Ha nem kellett volna neki ez a sok különféleség, nem látom be, miért teremtett többet belôlünk, miért nem csak egyet. De légy meggyôzôdve,egyéniségednek minden elôtted is rejtelmes csínja-bínja, az Ôneki nem titok -- és egy nap neked se lesz. -- Isten úgy tekint minden lélekre,mint elsô szerelmére, mert Ô a léleknek is elsô szerelme. Ily szemszögbôl értem a poklot is: megfosztás a legfôbb jótól; magunk elvetjük a magunk-epedte jót... Ott lenn csak igényét, űrjét éreztük.Az maga sosem ölt testet, sem gondolatban, sem szóban, képben vagy érzésben. Mindig valahogy kihívott önmagadból. És ha nem keltél ki,utánajárva, ha csak a vágyán éldelegtél, a vágy maga is megszökött tôled. -- Amire vágyol, elhív önmagadtól! Még a földiek vágya is, csak
úgy marad meg, ha lemondasz róluk! -- Egy hézag van minden lélekben, azt csak Isten töltheti be.Egyesülni Vele: ez folytonos önfeledés, önátadás. -- Azért vagyunk,hogy övé legyünk. (C.S. Lewis: A szenvedés problémája)

/Clive Staples Lewis író +1963 Oxford/
 
 
0 komment , kategória:  C.S.Lewis  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 3 
2017.10 2017. November 2017.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
27282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 6 db bejegyzés
e év: 93 db bejegyzés
Összes: 842 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 175
  • e Hét: 777
  • e Hónap: 3941
  • e Év: 45359
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.